Hogyan viseljem el az anyósom?

Anyósod viselkedése olyan szempontból átlagos, hogy a gyerekét/menyét szerető emberek is változó érzelmekkel fogadják az unoka érkezésének hírét. Az egyik véglet a sajátjaként akarja szeretni és gondozni, és állandóan mellette van. A másik véglet hónapokig fel se hívja a fiatal szülőket a baba miatt és remekül elvan magában nagymamaság nélkül. Ezek közt ezer verzió van. A férjed szülei nem a baba születésében látják életük jelen szakaszának boldogságát (írtad, hogy apósod szerint anyósod még a fia "elvesztését" gyászolja, ezt a baba csak mélyíti). Anyukád repes a boldogságtól és mindent megadna a babának.

A legtisztább út szerinte az, ha elengeded az elvárásokat és örülsz minden érdeklődésnek, de ne hasonlítgasd össze őket. A baba elégedettsége még sokáig a szüleitől függ, a többi (nagyszülői jelenlét) ráadás, de nem kötelező elem. Örülj a férjednek és a babának. Sok boldogságot kívánok!

Igen, nagyon okos a kilences, mert legalább (ahogy sok másan) nem okoz magának ilyen fölösleges problémákat.

Együtt lakás nélkül nem élet az élet? Feláldoztad magad? Akkor miért panaszkodsz itt? Szemmel láthatóan a párod is elfogadta az "áldozatot". Tök jó, hogy kiállt érted, de azért mégis benyeltétek évekig.

Figyelj, én megértelem, hogy nem szívesen mész oda, ahol b*szogatnak, de azért egy kicsit vedd már észre magadat is.

Te voltál az, aki odaköltöztél a nyakára, azt hiszed, neki ez nem volt zavaró? Befogadni valakit, egy félig idegent a saját privát szférájába, azt hiszed, neki nem volt kellemetlen, hogy nem viselkedhet szabadon, hogy ott vahy mindenhol, hogy meg kell osztania a konyháját, nappaliját, életterét valakivel, aki nem a közvetlen családja?

Lehet, hogy őt zavarta, ahogy főztél, ahogy takarítottál, mert másképp csináltad, mint ő, mégsem rakott ki titeket. Szóval, azért minimális hálával lehetnének irántuk, mert a többség nem is engedi meg, hogy odaköltözzön a gyereke párja, pláne nem évekre, ahogy ti tettétek. Ő is tűrt, ő is feláldozta a privát szféráját, hogy segítsen ezzel anyagilag, csak ezt te nem látod be.

És felesleges azzal magyarázkodni, hogy nektek nem volt pénzetek házra 20 évesen, másnak sincs, mégsem az anyóshoz költözik, hanem albérletbe mennek a párok, meg külföldre, spórolnak és akkor majd vesznek később ingatlant.

De az, hogy ő befogad téged évekre, hogy spórolhassatok neg együtt is élhessetek, és te csak köpködöd, leszólod, a gyerektől eltiltanád, meg havonta egyszer fél órára nem bírod odatolni a képed, meg a saját fia sem, ez rátok nézve nagyon gáz. Jellemtelenek vagytok és totál hálátlanok, a segíts3get azt elfogadtátok, de visszaadni semmit nem akartok cserébe.

A te szüleidnek nyilván könnyű, nem nekik kellett elviselni évekig, hogy a párod odaköltözik a saját szokásaival, hülyeségeivel, így könnyű nem konfrontálódni. Nekik nem kellett semmit eltűni, nem kellett segíteniük nektek.

Hát igen,utolsó, ennek azért mindig két oldala van. Könnyű szemétládának beállítani valakit, aki nincs ott, hogy elmondja a saját oldalát.

Tény: én sem akarnám, hogy ideköltözzön evekre a gyerekem párja. Ha 300 kmre lennének ők is, mint a kérdező szülei, rögtön nem lenne ennyi konfliktus sem, mert miből...

Raadasul a szeretetet nem lehet kikenyszeriteni. Ha nem erdekli az unoka, akkor nem. Most mit varsz tole? Azt mondod, a sajat fiaval se bant jol. Bar akkor en se ertem ezt az odakoltozeses sztorit, de mindegy. Szoval a sajat fiat se tartja valami sokra, akkor majd az unoka miatt ugralni fog oromeben?

Na ugye.

Illetve az is lehet, hogy most egyszeruen nem nagyon tudnak veled mit kezdeni. Terhes vagy, hurra, lehet orulnek, de nem tudjak kimutatni es majd ha ott lesz az unoka, akkor mar masabb lesz. Passz. De egyszeruen nem lehet masokra raeroltetni a te erzeseidet es elvarasaidat, mert ki vagy te, hogy megszabd, hogyan szeressenek...

Mért kéne elviselni? Nem kell elviselni. Te nem ilyen családból jöttél, a férjed meg ilyenből. Van olyan. Egészen minimálisra kell venni a kapcsolatot, nem kell a saját életeteket megnehezíteni.

(Viszont valóban nem erkölcsös szidni, akinél évekig laktál. Még jó, hogy beszálltatok a rezsibe, ne játszd el, hogy ez érdem!)

(Az alkalmaZkodtam-ot és az áZtat-ot sz-szel leírva látni kifejezetten fáj! Ezt nem lehet a sietség számlájára írni, gyorsan se szabad ilyet elkövetni.)

Kérdező, az dicséretre méltó, hogy legalább a gyerek kapcsán, de már most eszedbe jutott, hogy nem kéne hagyni anyósodat is beleugatni a dolgokba. Tőlem kiérdemeltél egy nagy piros pontot. Meg a férjed is, hogy kiállt érted. <3 Sajnos, rohadt sokan még akkor sem jutnak el idáig, ha az a szerencsétlen gyerek már agyon van kekírozva ezzel a kontrollmániával, már 10 évesen, vagy rosszabb esetben, még hamarabb is-lsd, jó apám, aki gyerekkoromban egyszer ki nem állt értem-.

Sajnos ez ilyen, ahogy két ember, két nagyszülő sem egyforma és ezt el lehet majd mondani a gyereketeknek is, ha az anyós az onokájával is ilyen lesz, és akkor még senkit sem mocskoltál.

Úgyhogy innentől kezdve bármikor meghívhatod a szüleidet, attól még, hogy anyósodék debilek, már bocs a szóhasználatért. Ahogy a leírást elnézem, a férjed szerintem még örülni is fog, hogy nem elevenedik mef a feltételezhetően egy kalap szart sem érő gyerekkora.