Hogy viseljem el? Mert már lassan megőrülök tőle!
Anyósom (56 éves) most nemrég jött össze egy csávóval, és nagyon szerelmes, de amit művel...na attól már teljesen megőrülök.
Úgy gagyarászik és viselkedik vele, mint egy pólyásbabával, de még a párommal is mindenki előtt, (pedig rég elmúlt már 30 éves) velem érdekes módon nem beszél így. Megbolondulok már a vinnyogó hangjától... nem képes felnőttként viselkedni. (Én akárhányszor voltam szerelmes nem nyavalyogtam, boldog voltam és csendesen szerelmes)
Elhiszem, hogy a rózsaszín köd nála világméretű, de minden áldott nap ezt kell hallgatni, már lassan attól félek, hogy elmegy a babám miatta, annyira idegesít. Persze muszáj tűrnöm a párom miatt, (kettejüké a ház, amiben élünk, de 90%-ba a páromé)
Nektek mi a véleményetek? Ti hogyan próbálnátok meg elviselni? Mert én már nem bírom... :(
Örülj neki, hogy boldog. Nem piszkál téged, csak éli a maga kis boldog, szerelmes életét.
Nekem úgy tűnik, hogy irigy vagy vagy féltékeny, mert szerinted most nem a nagy szerelemnek kellene a középpontba lennie, hanem az unokának.
Mindenki máshogy éli meg az érzéseit, és a hangi adottságai is mások, így viseld el.
Off: Szeretem amikor valaki kihangsúlyozza, hogy a párjáé a nagyobb tulajdonrész abból amit nem a párja hozott létre. Gondolom azért van anyósodnak a 10 %-a, hogy ne tudd az utcára tenni ha szerelmes lesz.
Na jó írjuk ezt a terhesség rovására, és a hormonszint változására. Szedd össze magad, és próbálj meg örülni más boldogságának. Ne anyósoddal foglalkozz, hanem a férjeddel és a gyereketekkel.
Sajnos ha együtt éltek, nem tudod kiiktatni az életetekből, de próbáld minél kevésbé beengedni őt abba.
Tudom miről beszélsz, én is ismerek ilyen nőt. Személyszerint undorodom tőle.
Anyósoddal együtt laksz?
Háát....
Bocsi az offért, tanácsot nem tudok adni, nekem is arra lenne szükségem, azért írok.
Az én anyósom is ilyen. Annyi különbséggel, hogy ő 30 éve elvált, azóta egyedül él és szintén úgy gagyog a páromhoz, mint egy óvodáshoz. Olyan piti dolgok miatt nyafog percekig, mert pl. a párom vágatott kicsit a hajából.
Nem bírom felfogni, hogy mi szükség van erre a viselkedésre...
Dehogyis vagyok féltékeny! Annyi pasija volt már, és akivel most van ez vmi régi nagy szerelme és csak most tudtak összejönni. Én nagyon örülök, hogy boldog végre valahára, de az a vinnyogás, amit leművel, a csávóval és a férjemmel is az valami AGYRÉM!!! Most képzeljétek el, hogy egy sokat tapasztalt és élt nő óvodás szinten beszél a másikkal... nem lenne full agyzsibbasztó, egyenesen idegőrlő?
Nem is kell, hogy körülöttem forogjon a világ azért, mert babát várok, idáig se foglalkozott velem, csak ne vinnyogjon... Örülök ha boldog, de felnőttként viselkedjen már, mert ez előbb utóbb látszani fog rajtam, hogy kiakaszt, a páromat szintén.
Van egy tuti tippem, de el ne áruld senkinek, mert ez egy csak most, csak neked akció:
Nem kell az anyós nyakára költözni!
Engem is idegesít a saját anyám is ilyen mennyiségben, mint minden ember: az ember egy olyan állat, akinek saját territóriumra van szüksége. Mindenki idegesíti akkor, ha ez nem valósul meg, és testközelben kell élnie valakivel közös légtérben non-stop. Egészen egyszerűen a saját territórium igénye miatt! tévesen azt hisszük, hogy a másik viselkedése, ilyensége, olyansága okozza ezt, de NEM.
Hanem a tény maga, hogy egy másik ember - akit ráadásul nem is vonzalom alapján választottál ki erre a szerepre - szimplán csak JELEN VAN a saját életterünkben.
Amíg az anyósod hallótávolságon belül van heti több, mint 1 órát, ez így is lesz! BÁRHOGYAN is viselkedik!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!