Megőrülök attól, hogy a párom ennyire rendetlen. Hogyan lehet egy felnőtt férfit minimális rendszeretetre szoktatni?
Nemrég költöztünk össze. Alapvetően semmi probléma a kapcsolatunkkal, szeretjük egymást. De a hócipőm tele van azzal, hogy ha én nem takarítok és nem pakolok össze, akkor a páromtól akár nyakig ülhetnénk a mocsokban.
Nem arról van szó, hogy leesik a gyűrű az ujjamról, ha takarítanom kell, de szóba került, hogy vállaljunk gyereket. Eddig csak-csak megcsináltam mindent, de egy kicsi baba mellett nem hiszem, hogy lesz időm és energiám arra, hogy még a párom után is pakoljak. Beszéltünk már erről, meg is ígérte, hogy próbál változtatni ezen, de úgy tűnik, genetikailag képtelen rá.
Hazajön, besétál a lakásba koszos cipővel, szanaszét hagyja a szennyes ruháit mindenfelé, és egy hónapja(!) kerülgetem az üres üvegeket meg a kartondobozokat a konyhában, amit ő majd elvisz a szelektív gyűjtőbe állítólag. Ez 30 nap alatt még nem sikerült neki. :(
Nagyon szeretem őt, de úgy érzem, képtelen vagyok egy felnőtt férfit rendre szoktatni, ha már az anyukája nem tette meg. Lassan ott tartok, hogy a szakításon gondolkozom, ha nem normalizálódik a helyzet.
Ti mit tennétek?
Amikor nekiállnál összeszedni, akkor ahelyett, hogy megcsinálod, kérd meg rá, hogy vigye ki a szennyest a helyére. Nyilván majd mondja hogy mindjárt, te meg megkéred nyomatékosan, hogy most. Egyszer kétszer ott kell hagynia az éppen aktuális elfoglaltságát, akkor legközelebb a szennyest választja.
Azért nem pakol , mert te megteszed.
Ugyanígy a cipővel. Amikor végiggaloppozik cipővel, akkor add a kezébe a seprűt, és kérd meg, hogy söpörjön össze. Szerintem nem fog repdesni a boldogságtól.
Ha ezen kivül minden rendben van,akkor ez miatt mèg nem kellene szakítsatok.
A pàommal màr 7 ève együtt èlünk,de ö sem az aki magàtól èszreveszi.Ha megkèrem megcsinàlja,bàr nem mindig vagyok vele elörèbb,mert dupla annyi ideig tart neki,ès nem is biztos,hogy jôl csinàlja.Van egy 14hós kisfiunk.
Nèha èn kiborulok,hogy sosem föz,vagy nem jut eszèbe,hogy fel kène porszivôzni,vagy elmosogatni stb.Mondjuk ö nem hagyja ott a szennyest.De viszont sokat dolgozik....ès bàrmi van lehet rà szàmitani,nagyszerü apa,imàdja a picit,pelenkàz,jàtszik vele...stb.
Senki nem tökèletes,nem biztos,hogy ha talàlsz màst nem lesz ilyen provlèma,vagy ha nem ilyen,màs.
Nàlunk is nehezen jut el a szelektiv szemèt a kukàba,azt messzebre kell vinni.De annyi baj legyen...!
Mivel magàtól nem veszi èszre a dolgokat,màr nem veszekszünk emiatt,hanem,amikor takaritàsra kerül a sor,irok egy listàt.(mosàs,függönyrakàs,porszivózàs,portörlès stb) Ès pl amig fözök,õ nekiàll.Igaz,hogy nem lesz olyan a vègeredmèny,de nem teszem szóvà,örülök,hogy megcsinàlta.
Remèlem neked is bevàlik. :)
#2,
próbálkoztam ilyenekkel, de sikertelenül. Bár lehet, hogy nem voltam elég kitartó.
Azon borultam ki végképp, hogy súlyos ínhüvely-gyulladásom volt, gipszelni is kellett a kezemet, szóval kb semmit se tudtam csinálni. El is utaztam 2 hétre vidékre a szüleimhez, gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy táppénzen vagyok és meglátogatom őket.
Arra jöttem haza, hogy a páromnak nincs már tiszta ruhája, mert "nem volt ideje mosni", a mosogatóban halomban állt a koszos edény, a szekrényekben a szépen összehajtogatott ruhák összetúrva, szétdobálva, stb.
Nincs nekem ehhez elég türelmem, azt hiszem. :(
Hàt mondjuk ez ìgy màr durva.Nem nem veszi,èszre,hanem nem èrdekli.Azt èn sem birnàm,igy hiàba a lista.Mondjuk azèrt az enyèm,ha fàradt,vagy rosszul vagyok megcsinàlja.Meg hoz vacsit,vagy reggelit+kv-t.
Ez így nehèz ügy.Ha nem vàltozik,az örületbe fog kergetni.
Igazából, ha megkérem valamire, akkor szó nélkül megcsinálja, ezzel nincs is semmi probléma. Bár akkor se tökéletes a munka, de annyi baj legyen. :)Az a gond, hogy magától nem veszi észre, hogy mit kellene csinálni, vagy észreveszi ugyan, csak nem érdekli. Simán felveszi az öltönyét egy a szárítóról leszedett, totál gyűrött inggel, amit még nem vasaltam ki, meg hetekig, hónapokig hurcolássza a táskájában, kabátzsebében a szemetet (blokkok, papírzsepi, reklámújság, stb), ha nem pakolom el a edzés- vagy úszócuccát a táskájából, akkor hetekig ott rohad akár vizesen is.
Nem állhatok folyton mögötte, hogy irányítsam, elvégre felnőtt ember. Mi lesz, ha megint elutazom, vagy kórházba kerülök hetekre, vagy akármi? Pláne ha gyerekünk is lesz, és nekem valamiért hetekig távol kell lennem a családomtól? Akkor megeszi őket a kosz?
Képtelen vagyok megérteni, hogy nincs igénye valakinek ilyen alapvető dolgokra. Én sem vagyok rend- és tisztaságmániás, de ez már nálam is kiveri a biztosítékot, amit művel.
Lehet csak idő kell neki vagy tényleg az, hogy a sarkában legyél. Ha nem ilyen vagy, akkor kár gyereken gondolkozni, mert igen, meg fogja enni a kosz.
Nálunk párom olyan, mint sokaknak. Nem veszi észre (legtöbbször) hogy mit kellene csinálni vagy épp nem olyan alaposan csinálja, mint én, de ha szólok akkor megcsinálja (szintén legtöbbször :D) hiszti nélkül. Az elején letisztáztuk, hogy mivel a wc-t nem hajlandó takarítani, ezért cserébe a porszívózás, amit utálok az ő melója. Eddig szólni kellett érte, hogy drágám ideje lenne elővenni... most hétvégén magától elővette, mert bútort szereltünk és enyhén porosak lettek a szőnyegek (én egy szóval se mondtam volna még hogy szükség van rá), ha látja, hogy sok a mosatlan edény én meg hulla vagyok akkor szó nélkül elmosogat, múltkor felmosott, mert elfelejtette letörölni a cipője talpát és az előszobát összesarazta. Pedig úgy indultunk neki, hogy az anyukája naponta kérdezte, hogy ugye segít eleget.. :D A szennyest a szennyestartóba teszi viszont ugye vannak azok a ruhadarabok így télen, amit fel lehet még egyszer venni, na azok rendszeresen kint maradnak aztán sír, hogy nincs ruhája. De sikeres volt a szoktatás, közöltem vele, hogy ha nincs a szennyestartóban nem lesz kimosva. Azóta kérdezi, hogy mikor mosok xy színt és már pakolja is a szennyesbe őket. Szóval fejleszthetőek ha meg van egy minimális rendszeretet. Aki tökéletesen jól érzi magát a mocsokban az menthetetlen.
Nálunk mondjuk nehezítő tényező volt, hogy az anyukája az a tipikus fiús anyuka, aki megcsinál mindent és havonta egyszer kér segítséget maximum. Így mióta összeköltöztünk többet mosogatott, mint egész életében. (6 hónap - 27 év) Kezdi megutálni mondjuk, de még csinálja.. :D
Nem lehet, hogy egyszerűen mások a normái? Őt tényleg nem zavarja a kosz, rendetlenség. Van ilyen.
Engem pl. zavar (egy kicsit), de azért ma fél délután szemléltetőképeket ragasztgattam a holnapi óráimra, a tűzhely meg maradt szutykosan. És az se idegesített soha, ha az előszobában 8 pár cipőn kellett keresztülgyalogolni, mert senki nem rakta el a lábbelijét. Ez egyébként megszűnt, mert most 20Ft-ot kérhet bárki attól, aki helyett helyre rakja a cipőjét. A 9 évesem éberen vadászik, a családtagok pedig igyekszenek nem kint felejteni a cipőket.
Lehet, hogy te is kitalálhatsz valami jó trükköt, de azért ha igazán zavar a rumli, ne tervezz hosszú távra. Felnőtt emberek nem szoktak megváltozni. Amíg nagy a szerelem, lehet, hogy erőlködik az ember, de a lángolás elmúlik, néha mosolyszünet is lehet, és akkor is el kell tudni viselni egymást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!