Hogy viseljem el? Mert már lassan megőrülök tőle!
Anyósom (56 éves) most nemrég jött össze egy csávóval, és nagyon szerelmes, de amit művel...na attól már teljesen megőrülök.
Úgy gagyarászik és viselkedik vele, mint egy pólyásbabával, de még a párommal is mindenki előtt, (pedig rég elmúlt már 30 éves) velem érdekes módon nem beszél így. Megbolondulok már a vinnyogó hangjától... nem képes felnőttként viselkedni. (Én akárhányszor voltam szerelmes nem nyavalyogtam, boldog voltam és csendesen szerelmes)
Elhiszem, hogy a rózsaszín köd nála világméretű, de minden áldott nap ezt kell hallgatni, már lassan attól félek, hogy elmegy a babám miatta, annyira idegesít. Persze muszáj tűrnöm a párom miatt, (kettejüké a ház, amiben élünk, de 90%-ba a páromé)
Nektek mi a véleményetek? Ti hogyan próbálnátok meg elviselni? Mert én már nem bírom... :(
Tényleg elég durva elképzelés, hogy anyósoddal el akarod adatni a házát. Hogy jössz te ehhez?
Bocsi de hányinger ez a fajta hozzáállás, hogy nem akartam idejönni, de nem tudom a páromat rábeszélni, hogy az anyja adja el a házat. Valahogy így volt.
Hát mi ez?
Te tényleg azt hiszed, hogy az anyósodnak kell megoldania az életedet? Mi az, hogy ő költözzön mert te érvényesülni akarsz?
Fogd be a szád, nem kell valaki más ingatlanába, valaki más életterébe, valaki más nyakára gyereket szülni, no meg élősködni se.
Jó hogy nem te mondod meg, hogy anyósod hogy viselkedjen a sajátjába csak azért, mert volt szives drága kisfiára iratni a nagyobb tulajdonrészt.
Azért a házért a párod se tett semmit, te meg még annyit se.
Létező dolog az albérlet, ha nincs saját tulajdon, és az ember békében akar élni, akkor ezt a megoldást választja. Ne félj, attól még nem hagyod el a családi örökséget.
Basszus milyen emberek vannak.
Nem tudtok ti semmit!!! Azért a páromé nagyobb részt, mert minden felújítást, minden létező bútort a párom vett, minden számlát csak mi fizetünk, anyós egy centet se fizet bele semmibe, pedig jóval több a fizetése, mint nekem akkor, mikor még dolgoztam, most csak egy töredékét kapom. De mindegy is. Komolyan nem értem miért szóltok itt le! Tudjátok milyen szarul esik, így ismeretlenül is? :(
Nem a hormonok a hibásak. Idáig is csak egy megtűrt személy voltam, nem akartam idejönni, de nem volt más választásom. Albérletbe meg főleg nem tudunk menni, mert abba se hajlandó a párom belemenni. Most mit csináljak? Akasszam fel magam, mert szerintetek egy gerinctelen dög vagyok?!
Nem kell felakasztanod magad, de a hisztizést fejezd be.
Menj arrébb, ha gügyöknek egymással, nem kell neked azt hallgatnod. Inkább mosolyogd meg őket.
" már lassan attól félek, hogy elmegy a babám miatta, annyira idegesít" => ez inkább no comment, annyira gusztustalan beírás volt.
"de azért nem kell mindenért meghúznom magam, vagy igen?"
- Azt kellene megérteni, hogy a SAJÁT HÁZÁBAN mindenki annyit gügyög, amennyit csak akar!!!
- Csak nehogy a pasas költözzön majd oda véglegesen anyósodhoz. Rögtön visszasírnád amikor még csupán a gügyögése volt életed legnagyobb problémája...
Mindig is sejtettem,hogy a terhes nők hajlamosak túlreagálni mindent,de ez most a csúcs,hogy el fogsz vetélni mert anyósod gagyarászik a pasijához:D
Ezt úgy lehet elviselni,ha nem laksz anyós házában. Teljesen mindegy,milyen arányban van tulajdonjoguk a fiával,te inkább vagy ott vendég,mint az anyósod!
Az,hogy "beleülsz" a tutiba,a gyereked kertes házba és nem egy 40 négyzetméteres panelba születik ,nem kell albérletet fizetni,ezek nem idegesítenek gondolom már annyira,hogy elvetéljél miatta.
Szóval erősen kétlem,hogy ebben a szituációban neked kellene megsértődnőd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!