A feleségem gyűlöli az anyámat, tényleg rászolgált erre?
A feleségemet irritálja az anyám, pedig nem rossz anyós a klasszikus értelemben. Inkább amolyan túl szerény, örök szomorú búbánat. Ha nincs min aggódni, akkor keres magának valamit, amin lehet, szóval ilyen örök negatív személyiség.
Anyám özvegy már 10 éve, most 58 éves és nem hajlandó pasit találni magának, mert azt mondja, hogy "ő már csak az unokának él már, nincs más életcélja, csak ez" - hát a feleségemet ez teljesen kiborítja. Tényleg csak azt figyeli, hogy mikor engedjük be hozzánk, neki mindegy hogy 5 perc, vagy 30 percre, de tényleg ez a napja fénypontja, ha látja a kisfiamat, aki most 1.5 éves.
Ráadásul anyám állandóan főzne nekünk, kb. az összes fizetését kaja alapanyagra költi, mert amíg nála ebédelünk, addig is láthatja az unokát. Ha nem akarunk hozzá átmenni ebédre, akkor csak "beadja" a kaját műanyag dobozban hozzánk, és csak annyit "kér cserébe", hogy 5 percre láthassa az unokát. Vagy néha még azt sem. A feleségem utál főzni, nem is szokott, általában rendelünk. Irritálja ez is, hogy anyám ezerszeresen lepipálja őt a konyhában.
Én sajnálom anyámat, magányos, de borzasztó látni, ahogy feleségem minden nap felhergeli magát rajta. Anyámnak tényleg az egész élete ilyen kis szerencsétlen, kishitűségben telt, tulajdonképpen sosem élt.
Lehet-e ezen változtatni, hogy a helyzet köztük jó legyen? A feleségem édesanyja már nem él, így nincs esély az egyenlő mennyiségű találkozásra.
35/F
Elképzelem mi lehet ott, ha ilyen szinten bele van szerelmesedve az unokába. Én anyósom is hajlamos erre. Meglátja a gyereket, onnan se kép se hang, egyfolytában a s.eggünkben van. Etetem a gyereket, odahajol 10 centire. Ha húsz percig etetek akkor 20 percen keresztül bámul bele meredten a képünkbe. De ez kb bármilyen más tevékenységre igaz. Ki bírna úgy létezni hogy figyelik meg kommentelik minden mozzanatát?! Jaj most etetsz? Jaj mindig ilyet eszik? Meddig szokott enni? Mikor fog legközelebb enni? Mikor fog aludni? Hogy altatod majd? Ha a gyerek nyikkan egyet már ugrik “jaj mi a baj?” De pl olyan dolgok miatt, hogy nem akar beülni az etetőszékbe. Már anyós a plafonon van hogy mi a baja a babának? Pedig nem is sír, csak kb hangot adott ki. De csitítgatja, hogy semmi baj…
És baromi idegesítő hogy el kell viselni állandó jelleggel a tolakodó magatartást, sőt, mosolyogva jó képet kell vágni hogy nézd már, hogy imádja a mama az unokát. És még hálásnak kéne lenni annak, aki állandóan két lábbal tapossa más intim szféráját, mert hát jaj ő csak jót akar. És ezzel takarozik midnen ilyen ember. Mást meg ez az őrületbe kerget, aki ezt nem igényli, de nem baj, az már egyből egy antiszoc phasz, és az ő igényei le vannak sz..va, lényeg a mama tudjon az unoka körül nemnormális módon zsongani.
Szerintem a feleséget nem zavarja hogy anyós jobb a főzésben, mert úgy ahogy van nem érdekli a főzés. Gondolom akkor gyakorolna. Inkább az a baj hogy ez egy állandó indok beugrani meg cserébe unokazni akar a mama. Tudod kit zsarolgasson a húslevesért cserébe.
Ha a férjnek kene a házi koszt beszéljek meg, pl hogy ez nem lesz indok állandóan babazni maszkalni, a férj délután szépen beugrik az anyjához a kajaert és kesz.
Most itt az a lényeg, hogy van egy állandó stresszes helyzet, amit anyós viselkedése generál. Lehetne vitatkozni hogy ennyi találkozás sok, nem sok (szerintem amúgy sok, pláne az allando erzelmi zsarolás meg a találkozások kihisztizése miatt, de nem mennek bele, hogy ne legyen a válaszom elfogult).
Mi a jobb? Egy kedves kiegyensúlyozott feleséghez meg anyukához hazájárni és boldog családként élni? Vagy állandóan feszkózni azon, amit anyád művel?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!