A feleségem gyűlöli az anyámat, tényleg rászolgált erre?

A feleségem kb havi 1x főz, akkor is dühöng, hogy neki mennyi ideje elmegy és erre nem áldozza fel az életét. Számára az evés egy huszadrangú dolog, ő ellenne napi 3 db puffasztott rizzsel is, annyira nem érdekli az egész. Az hogy nekem igényem van a főtt kajára, az az én bajom. Szóval eszik ő ha elé rakják, de ha nincs kaja, az se baj. Egyszer megnéztem, hogy mikor jut eszébe enni (direkt jóllakva értem haza munkából). Hát estig nem jutott eszébe se, hogy enni kéne.

Nagyon sokat dolgozom, sokszor hétvégente is, így időm nem lenne főzni. Na meg affinitásom sincs hozzá. Szerencsére kicsivel az átlag fölött keresek, meg tudjuk oldani a kajarendeléseket (tulajdonképpen muszáj), de 30 év alatt a rendelt kaják annyi többlet kiadást jelentenek, hogy kb egy fél ház árát szórjuk így ki az ablakon.

Anyám az már a fiunk megszületése előtt is főzött ránk, meg hordta a kaját hozzánk, ha nem mentünk hozzá. Ha visszautasítjuk, akkor kiborul, hogy "akkor miért élek én? Nem kellek én már senkinek..." - Ja, meg azzal jön még anyám, hogyha mi nem megyünk hozzá ebédelni, akkor ő is csak egy pirítóst eszik, ő magára akkor nem főz.

Igen, tudom hogy nem főz. Igen, ennek tudatában vettem el feleségül. Senki sem tökéletes, olyan ember nincs a földön. Én sem vagyok kajaközpontú, hogy eszerint válasszak párt magamnak, de azért a nullánál több főtt ételre vágynék.

A feleségem lehet hogy nem főz, de cserébe sokat foglalkozik a gyerekkel, amiért nagyon hálás vagyok neki.