A feleségem gyűlöli az anyámat, tényleg rászolgált erre?

Kérdező az nem jutott eszedbe, hogy néha csinálsz anyukáddal közös programot? Nekem a vasárnapi ebéd nem minőségi idő. Pl. Férjem nem szeret színházba járni, én igen. Elviszem anyukámat, ő is szereti és csinálunk vmit együtt, és kimozdul kicsit, mert ő is egyedül van.

Ez csak egy ötlet. De meg lehet oldani mindent.

de akkor az a kérdés, hogy a feleségedben nincs egy icipici empátia, hogy nem tapos bele?

az anyukád ezek alapján egy túl alázatos, nulla önbizalmú nőnek tűnik. utálni azt szoktuk, amitől félünk. mitől fél a feleséged?nem tűnik úgy, mintha anyukád bármiben is rosszat akarna.

Én sem tudnám hosszú távon mosolyogva viselni, hogy heti kétszer sápitozik nekem a mama, hogy mit ne tegyek vagy mire költök szerinte túl sokat, milyen rossz az élet, húzzam meg magam, mert ő ezt meg azt nem engedi meg magának... de milyen jó, milyen aranyos az unoka, majd ő beragyogja a világot. Aztán mikor nagyobb lesz, akkor hallgassa ő is, hogy a mama mennyi áldozatot hoz azért a kéretlen húslevesért, amit hozott? Legyen neki is bűntudata az életvitele miatt? Szerintem ezt nem bírja a feleséged sem.

Értem, hogy ilyen a szemlélete, de az én anyukám is ennyi idős, mégsem akarja eltemetni magát, nem csak párizsis kenyéren él és nem panaszládának használ. Nem muszáj elfogadnotok, hogy ilyen a mama és főleg nem muszáj kiszolgálni a viselkedését. A feleségednek sincs mindenben igaza, de abban mellette vagyok, hogy azt én sem látom szívesen, aki állandóan lehúzza a kedvem és görcsösen ragaszkodik a gyerekemhez, akinek ez szintén teher lesz.

Kérdező, mintha az én anyósomról írtál volna, az is hasonló kaliber. (bár neki legalább van egy barátnője, akivel gyakran találkozik) Állandóan megy a mártírkodás, ha meg hasonló ismerősökkel kerül össze akkor az amit úgy neveztem el, hogy "kinek sz@rabb az élet vetélkedő". Komolyan, mintha azon versenyeznének, hogy kinek mennyire nehéz meg mennyi baja van. Az én családom nem ilyen, hidd el ez egy egészséges embernek nagyon megterhelő. Ha nekem ezt kötelező jelleggel kellene elviselni heti több alkalommal hát az én fejem is lilulna. Anyósom is egy csendes, normális nő, akivel amúgy semmi gond, de a személyiségünk és életfelfogásunk tűz és víz.

Személyes véleményem szerint amúgy ennyi találkozás nagyon sok, neked más saját családod van, hozzájuk kéne ragaszkodnod, nem anyukád hülyeségeit kiszolgálnod. Házasságot ugyanis jó esetben két szüleiről minden téren leszakadt önálló ember köt. Az, hogy minden hétvégén kötelező program a közös ebéd kiborító, a feleségednek igaza van. Gyakorlatilag nincs egy szabad hétvégéje, minden egyes alkalommal olyat kell csinálnia, amit utál.

Ha megoldást akarsz, akkor menj te az anyukádhoz egyedül. (ezt többen írták is) Nem kell vele programot csinálni, csak menj el hozzá beszélgetni vidd a gyereket is és hagyd a feleségedet, hogy olyan dolgokkal töltse ezt az időt amit szeretne. Lehetőleg mindezt ne hétvégén, az maradjon meg egymásnak. Nálunk egyébként ez a megoldás jött be, a férjem két-három hetente elmegy az anyjához, de nélkülem + hetente 1-2 alkalommal felhívja. Ez így mindenkinek jó, én csinálom a dolgomat, anyós is látja a fiát (úgy se rám kíváncsi igazán) és mindenki happy. A gyerek nálunk már neccesebb kérdés. Régen mindig ment ő is és soha egyetlen rossz szót nem mondtam előtte a nagyanyjára. Szereti is a maga módján, de most már nem szeret menni, mert neki se jó az ülünk a lakásban és siránkozunk + nézzük a TV-t program (mindezt egy megyeszékhelyen, ahol még lenne is mit csinálni)Ez sajnos nálatok is bekövetkezhet, ha a gyerek megnő, szóval ezért is jó lenne, ha anyud egy kicsit változtatna.

Az a baj, hogy anyukád nem segítség, még ha szereti is annak érezni magát. Gyerek ugyan nincs nálunk, de hasonló a szitu: egész héten ennék X kaját, esetemben pl egy jó steak. Kimatekozom mikorra nem lesz otthon kaja, hogy beverhessek egy szép adagot és egy időre lenyugodjak. Erre anyósom beállít párolt zöldséggel, kétnapos csirkével ami náluk nem fogyott el, meg valami levessel amit vagy szeretek vagy nem, mert ő segít azzal, hogy főz és nekünk nem kell kajára költeni és most ő feltalálta a spanyol viaszt. Az a helyzet, hogy nem. Amíg nem az van, hogy más módon nem tudnánk főtt ételt enni ÉS NEM KÉRÜNK KÜLÖN SEGÍTSÉGET addig sajnos nem segítség. A esetben kidobom a kukába mert egyikünk se ette meg 5 napon át mert baromira nem kívánjuk / nem szeretjük, és akkor szarul érzem magam, hogy kidobtam, vagy B esetben megesszük hogy ne menjen szemétbe de amilyen a munkarendünk, napok-hetek távlatába kerül a vágyott steak, és biztos, hogy megint keresztbe lesz téve mire oda jutunk. És mindezért a sosem kért segítségért cserébe anyud még menne fel gyerekezni. Legyen rend, tisztaság (senkit nem fogadok nem 100%os lakásban, tesómat sem), nem hátrány ha a gyerek se hisztis, feleséged legyen tiszta, illatos, kedves, hálás, nem baj, ha napok óta először evett / ivott : sorozatozott / sz@rt volna egy jót végre, mert neki angyali mosollyal kell asszisztálnia hozzá, hogy szegény magányos számkivetett mama végre egyszem élete boldogságával legyen. És még ki tudja milyen sirámot lenyom. S valóban, ha a kedvesed önálló típus, gyorsan elfogy a türelem, és elég hamar eljut az ember oda, hogy “mi a f@sznak nem csinál már valamit X ügyben hát harmadik éve sír rajta” - és utána nagyon nehéz kedvesen bólogatni huszadszor is ugyanarra.

Önmagában heti pár alkalom nem kevés, talán van akinek nem is túl sok, de mentálisan baromira megterhelő tud lenni. Ha van alkalmad, vegyél ki egy hét szabadságot, nézd meg “belülről”, milyen amikor anyukád aktivizálja magát. Messziről sajnos könnyű csak azt látni, hogy egy kedves középkorú hölgy ingyen étellel segít de a hisztis feleségem bezzeg fúj rá mint a mérges macska…

Nem olvastam végig minden választ, de 53 évesen rendesen felidegesítettem magam ezen az anyukasajnáltatáson. Ne szórakozzunk már, az, hogy ennyi idősen az egyetlen boldogságom a kicsi fiam meg a kisunokám, megamega..

Nyolcvan éves lenne, akkor is fárasztónak gondolnám. Ismersz te anyudon kívül más ötvenes nőt? És nem látsz semmi különbséget? Ez sokkal inkább egy szerep, a mártír szerepe. És tarthat még 30-40 évig simán. Harminc közeli 2 gyerekem van, de ha jönnek, zeng a ház, zenélünk, röhögünk, haverjaik simán beugranak ma is. Ja, bármelyikük párja simán csörög, iszunk-e egy kávét, nulla görcs, szívesen jönnek. És nem azért mert mi vagyunk Bezzegék, hanem mert nem normális dolog ötvenesként nyolvanasnak hinni magunkat. És nem vagyunk ritkaság, ismeretségünkben is így van. Sajnálom a feleségedet, nektek van külön családotok, de nem biztos, hogy ő úgy érzi. Ha nem főz, kettőtök dolga. Nem enged látogatót, ketten beszélitek meg. Még az a jó, hogy nem a szülői házba nősültél. Anyud igenis csináljon magának külön életet, ez nem a te dolgod. Vidámabb lesz ő is, párod is szívesebben látja.