A feleségem gyűlöli az anyámat, tényleg rászolgált erre?

Én se bírnám elviselni. Ez amúgy nem normális viselkedés szerintem. El kellene mennie pszichológushoz,kezdeni valamit a depressziójával. Legyen már a 'zunokázáson kívül is élete. Mit fog kezdeni ha pl a gyerek később cikinek tartja a ragadvány nagyit/nem szeret majd vele lenni/elváltok és anyuci a gyerekkel messzire költözik stb? Öngyilkos lesz, mert nem lesz már élete értelme?

Kezeltetnie kéne magát, barátokat szereznie, vagy hobbit. Esetleg részmunkaidőben menjen dolgozni, addig is emberek között lenne.

Engem is idegesítene.

Menjen el a nagyi az unokával egy programra, játszóra, hozzá. De mászkáljon mindig hozzátok.

Anyád felnőtt ember, élje az életét, és ne mindent tőletek várjon. És ne mártírkodjon. Nem kell pasizni, de lehet barátkozni, programokra menni, hobbi, stb.

Anyukádnak még azt lenne érdemes elmondani, hogy ha a gyerek picit nagyobb lesz (persze a feleségeddel egyeztess előtte), akkor majd lehet nála több időt és akkor nem kell folyton beugrania mert majd pl nála lesz amíg ti elmentek valahova hétvégén mondjuk. De egy olyan pici babát aki nem tudja még kommunikálni hogy mi a baja, még nem hagy az ember akárkire. (Ezt most nem úgy értem, hogy anyud nektek csak “akárki”.)

Viszont ha a feleségednek ez a helyzet így terhes, és már anyád említésétől is lila lesz a feje, az nagyon nem jó és egyre rosszabb lesz. Közös nevezőre kell jutni, de inkább a feleséged igényeihez alkalmazkodva mint anyudéhoz, hiszen ő a gyerek anyja és amúgy se jó ha otthon feszült a légkör. Most gondolj bele, ha neked is minden hétvégén egy napot olyan dologgal kellene tölteni, amit a hátad közepére nem kívánsz. Nem nekünk kell eldönteni, hogy sok e ennyi találkozás vagy nem, mert a felesgednek így nem jó és ez a lényeg.

A kaja témára meg…

Pl te meg eheted anyud kajáját ha akarod, feleséged meg rendeljen magának továbbra is, ha úgy se főz, csak ne az legyen hogy ez egy jó ürügy állandóan beugrani hozzatok.

Felesegem gyuloli az anyosat.Ezek a Te szavaid.A nagymama pedig pont egy kis szeretetre vagyik.Sajnalatos a helyzetet. A mamanak ket jo szo is eleg lenne, de valamiert ezt a legnehezebb kimondani.A gyulolet nem engedi.

Talan a csaladban betolto szerepet akarja mindenaron igy megtartani a feleseged.

En gyerekkoromban szerethettem anyukamat is es mindket nagymamamat nagypapamat. Kiegyensulyozott gyerekkorom volt.

Nem mindenki igényli maga körül az állandó gondoskodást meg sürgés-forgást, el kell fogadni. Én is olyan vagyok, hogy kell az idő hármasban is és úgy nem lehet, ha hetente egy hétvégi nap le van stoppolva.

Nekem se lenne kedvem heti többször anyossal beszélgetni, pedig kedvelem, de nem vagyok olyan típus. Az ilyen vislekdessel pedig azt lehet elérni, hogy heti többször veszekedtek rajta. Inkább akkor találkozzatok anyukáddal 2-3 hetente, de akkor legyen hozza kedve a felesgednek is. Nem jobb, mintha idegesen megy oda a háta közepére se kívánva az egész dolgot?

nem értem, hogy ha hétvégén két óra, meg hétköznap egyszer megy, az miért sok?

ha a kicsi nem ismeri meg a mamát, akkor hogy tudná később otthagyni nyugodtan, amíg a szülők esetleg kettesben lehetnének?

abban igazuk van, hogy élnie kéne még anyukának. de ennyi együtt töltött idő szerintem nem sok. nagyon kíváncsi lennék a feleség verziójára, mert nem értem ezek alapján miért utálja anyukát. ha beleszólna mindenbe, szó nélkül átjárkálna, akkor érteném, de így nekem nem kerek a történet.