A feleségem gyűlöli az anyámat, tényleg rászolgált erre?

Ültesd le a feleséged és mondd el neki ezt. H fontos neked ez, előnyös is, és fogadja el. Anyádnak már nem lesz célja, tényleg csak ez.

Az én anyámtól tesóm ezt elvette, mert a férje uszította. 3 évig kesergett, ivott miatta minden nap, míg tavaly meghalt.

Én azt mondom ne engedd ezt egoharccá fajulni, mondd is ki.

A párom szüleivel úgy kéthetente találkozom, de ha kitolódik háromra, akkor sincs hiányérzetem, pedig nincs velük bajom.

Saját szüleimmel is jó a kapcsolatom, de velük is hetente-10 naponta 1x találkozom alapesetben.

Egyszerűen van saját életünk, így nem hiányzik több idő velük, a napjainkat felemészti a munka+házimunka, és a szabadidőnek is örülni szoktunk ám.

Most várjuk az első gyerekünket, aki ráadásul mindenütt első unoka is lesz. Előre félek, hogy majd többet itt akarnak lenni.

Szóval én megértem a feleségedet is.

Bár szerintem a leírtak alapján itt egyáltalán nincs szó a kérdésben emlegetett "gyűlöletről". Egyszerűen sok neki anyukád. Mondjuk az ilyen " csak az unokának él már, nincs más életcélja, ez a napja fénypontja, ha látja a kisfiamat" jellegű mártírkodás engem is kiborítana. Ok, szeresse, kényeztesse az unokáját - de azért vagyunk mi, az apja meg az anyja, hogy mi éljünk a saját gyerekünkért. Neki is volt, megélhette már, mos vonuljon szépen háttérbe.

Én megértem a feleségedet. Elmondom miért. Azt hiszem a feleséged is önálló, függetlenebb típus lehet mint én. Én sem szerettem az exeim anyját, főleg ha ilyenek voltak mint a te anyukád. Megjegyzem anyukád nem tehet róla hogy ilyen, főleg hogy özvegy. Nekem is sok lenne ennyi találkozó is, de megjegyzem ebben az esetben is, hogy én is ilyen személyiség vagyok. Az én édesanyám is meghalt, elszoktam az anyai szeretettől, így nekem is sok volt ha ennyit jött "anyósom", és főzött ránk,stb. A főzés nekem semleges, megfőzök, de nem rajongok a fakanálért.

Itt szerintem a feleségednek kell az édesanyád felé őszintének lennie, elmondania őszintén, de nem bántón! Hogy hogy érez.

Kérdező, nekem az anyám volt ilyen rám (és unokára) telepedő, aki elvárta, hogy hétvégente nála együnk. Hidd el, hogy sok(k).

De a te anyukádat is értem; jóindulatúnak és segítőkésznek tűnik.

Kicsit könnyebb lesz, ha a ded megnő, és egyedül is ott maradhat a mamánál egy fél napra, akkor a nagyi kiélheti a babusgatási vágyát.

Próbáljatok közös megoldásra törekedni. A fiadnak is jó, ha van egy szerető nagyi, a párodnak is jó, ha van segítség.

Én is a kardomba dőlnék, ha minden egyes hétvégéből egy nap anyósnál kéne enni és jópofizni, pedig jó a kapcsolatunk.

Ok, én szoktam főzni, és persze megértem, hogy nálatok ez szerinted "nagy segítség". De akkor ezt meg kéne beszélned a feleségeddel, hogy neked igényed van a házi kosztra, meg hogy neked mégsem fér bele az, ahogy eddig éltetek.