Jogosan akadtak ki rám a párom szülei?

Én nagyon ki lennék akadva, hogy főzök 3 fogást és vergődik meg ordibál a parasztja.

Akkor ne jöjjön máskor át vendégségbe, problem solved..

Szerintem nem a vendég dirigál, hogy mi legyen a menü. Te igyekeztél a kedvébe járni a tortánál is. Nem hiszem, hogy veled lett volna a probléma. Teljesen korrekt menüt raktál az asztalra. Ő volt világi suttyó.

Te igyekeztél a kedvébe járni a tortánál is.

Te miről beszélsz???? Dehogy igyekezett, a kérdező úgy gondolta, jobban tudja, mi kell az anyósnak.

"A te logikád szerint pont, hogy jól csináltam. :)"

Nem, az én logikám szerint nem csináltad jól. Az én logikám szerint főztél egy olyan kaját, amit ti a pároddal, valamint a szüleid szeretnek, és megmagyaráztad, hogy ez az anyósodnak milyen nagyszerű, hiszen ő cukorbeteg, ezért kímélő kaját kellene ennie. És ezt jól az orra alá is odadörgölted. HA ő mondta volna, hogy nem kér süteményt, mert már így is sok CH-t evett, akkor okés lenne, hogy mondod, hogy ez egy mindenmentes süti (olyan egyébként nincs), és egyen belőle egy kicsit. De nem ez történt.

Szerintem nagyon jól hangzik a menü.

Viszont az ebéd/vacsorameghívás ingoványos talaj, főleg ha olyat hívsz, akinek nem ismered tökéletesen az étkezési szokásait és az ízlésvilágát.

Volt már itt sokszor olyan kérdés fiatalabbaktól, hogy idősebb rokonok (többnyire pont az anyós) meghívták őket ebédre, de az istennek sem voltak hajlandóak figyelembe venni sem az ízlésüket (pl kérdező a húsok közül csak csirkét fogyaszt, a vörös húsoktól undorodik), sem a cukordiétájukat, sem a gluténérzékenységüket, hiába kérték. Csakazértis csülkös bableves volt meg aranygaluska, a meghívó pedig közölte, hogy őt nem érdeklik ezek a finnyásságok, és nem fog miatta másmilyet főzni.

Ilyenkor a válaszokban vannak olyan vélemények, miszerint a meghívottnak "ki lehet bírni" ezt az egy-két alkalmat, és meg kell enni, amit elé raknak. Más vélemények szerint az ebédmeghívásnak pont az az értelme, hogy kellemes élményt szerezzek a meghívottnak azzal, hogy jóllakatom olyan étellel, amit szívesen eszik. Mert ha olyat főzök, amit neki rosszul esik megenni, akkor csak szívatás lenne meghívnom, mindenkinek jobb, ha hagyom, hadd egyen otthon, amit akar. Én ez utóbbi szemlélettel értek mélyen egyet, emiatt viszont úgy is gondolom, hogy a meghívottal érdemes előre leegyeztetni a menüt, hogy ne egy tortúra legyen neki a közös étkezés, ahol undorral gyűri le a torkán az ételt amit nem szeret, aztán még meg is kell köszönnie...

Jobb lett volna, ha megbeszéled anyósoddal, mit fogyasztana szívesen, illetve megfelel-e neki amit készítenél. Ha ő leszarja az egészségét, akkor sajnos nem fogja értékelni, hogy te vigyázni próbálsz rá. És ha neki csak a pörkölt jó cukros tortával, te viszont nem szeretnél azt készíteni, akkor ne hívogasd az anyósodat ebédre, mert minek. Főz magának, eszik amit akar, te meg eszed a sajátodat, jobb neki úgy, és neked is. Valljuk be, egyébként is mindenki a saját kajáját szereti a legjobban. Nem kell mindenáron egymás etetését megtenni programnak, nem kell ezt a kényszeredett "-tessék, egyél -köszönöm (fúúúj!) -vegyél még -nem kérek (isten ments!)" udvariassági protokollszínjátékot végigszenvedni. Majd találkoztok ebéd után.

A másik, hogy az idősebb korosztálynak sokkal jobban be van ragadva az ételekkel kapcsolatban, hogy "ez nem pont olyan ahogy én szoktam készíteni, ezért nem jó", meg "ilyet még nem ettem, ezért nem jó", és sokkal nagyobb ügyet csinálnak ebből, kevésbé nyitottak a másra. Én sem vagyok oda anyósom fűszer- és zsírhasználatáért, de azért megeszem, ő viszont biztos ki lenne akadva az enyémen, hogy nem jó, mert ő nem így szokta meg. Hát még ha elétennék valami mediterrán kaját, amit mi nagyon szeretünk, neki viszont olyan, mintha marsi ektoplazmával akarnánk megetetni, mert ő is tipikus, évtizedek óta rántott húson és fasírozotton élő háziasszony. Nem is hívom meg, minek csináljak neki problémát meg rossz szájízt?

Mindettől függetlenül az anyósod iszonyú bunkón reagálta le a helyzetet, és jogosan érzed magad sértve. Lehet finoman is jelezni, hogy nem egészen az ő ízvilága volt, ugyanakkor kifejezni a hálát a meghívásért, és értékelni a szándékot.

"Akkor megint leírom, hogy ők is esznek bulgurt és pestot is, ebből a sütiből is pusztítottak már el tepsinyi mennyiséget. Szó sincs arról, hogy nem szereti. Csak nem ez a kedvence"

És máskor is kapnak hozzá szentbeszédet meg okítást? Mert itt szerintem ez volt a gond, hogy minden falatnál az arcukba volt tolva, hogy ez mennyire egészséges és te mennyire jót akarsz nekik, és még a sajt is lájt.

Az arcukba akartad tolni, hogy ők mennyire szarok, te meg milyen király vagy. Velem lehet a desszertig sem jutottál volna mert már a lájt sajtot a képedbe kenem.

#77

De akkor azokat a vendégeket minek kell meghívni? Fel nem tudom fogni, hogy ez mire jó, vagy kinek.

79-es, udvariasságból, gondolom nem számított rá a kérdező,

hogy anyósnál ez a menü kiveri a biztosítékot és jelenetet rendez.

Az én anyósom olyan szarul főz,hogy két perccel azután hogy megettem,

olyan hasmenésem lesz,hogy örülök ha a budira kiérek.

Nála a sülthús az úgy van hogy fél kiló vegeta, fél kiló zsír,

aztán be a sütőbe.Vegetát mindenre és mindenbe!

Csoda hogy még a süteményeibe nem tett.Na azok is, brr...

Még a hideg is kiráz némelyiktől,már ránézésre is, úgy szoktam

hogy vágok egy kicsit,aztán ha kimegy valamiért ráhajítom a férjem tányérjára... :-DDD

Ahogy a gyerekek nagyobbak,azok is szenvednek rendesen

némelyik fogással..De persze soha nem sértjük meg a mamát,

hanem megköszönjük és megdicsérjük milyen jó volt.. :-))

Mert ennél már csak egy rosszabb van, ha nem is főz neked semmit.