Miért ilyen velünk?

Elköltöztünk panelba a férjemmel és apósom azon károgott folyton, hogy minek kellett olyan messze menni és hitelt felvenni. Ő biztosan nem tette volna. Mikor egyszer eljött hozzánk, akkor meg mindent kritizált Pl hogy ő ezt a falat ki venné, a kádat kicserélné... Utána eladtuk a lakást vettünk egy másikat hitel nélkül. Van egy babavaronk de ugye az nem jelzáloghitel. Itt már kevésbé szólt be, de max egy évben 1-2* jottek. Közben jött a lányunk és szerettünk volna családi házat. Hát vettünk egyet. És ott is ment a kritizalas, H félig vályog, minek az, miért messze, meg arra is terheljük tovább a hitelt? Megkaptuk azt is hogy biztos bebuktuk a hitelt és azért megyünk. De erről szó sincs! De mikor előtte kértünk tőle anyagi segítséget, hogy közelebb költözzunk, csak nevetett... 70km vagyunk most tőlük. És akkor jött megint hogy minek hitel. Fel kell újítani a villamos hálózatot. Erre vettünk fel. Tudott volna adni annyit de nem akart. Az a baj a házuk 120M ért. Sógornőm ott lakik a családjával, mi már nem fertunk volna el. Sogorom se el ott. És mindig ez a válasz, miért nem lakunk ott. Egy lakresz van a garázsbol leválasztva ami 30nm. Még nekik alsó felső rész van, nekünk lenne a dohos lyuk. Régi része a háznak a többi új. Hát nem, már csak a lányunk miatt sem. Korholva vagyunk, de ezt ezt mi önerőből teremtjuk meg. Sogorom is olyan lekezelő,mert neki az apja mindent a feneke alá tesz. (Évek óta alá akar vele íratni egy ajándékozasi szerződést...). Nem értem ezt a mentalitást, nem így nőttem fel