Ha valóban genetikailag kódolt a homoszexualitás, akkor hogy tudott fennmaradni az evolúció során? Ráadásul több fajban is?

Azt a hozzászólást nem én írtam. Csak a százalékunk ugyanaz.

Amúgy èn meleg vagyok, leírom a saját tapasztalataimat, hátha a kérdéshez is hozzátesz valamit.

Szerintem nem genetikailag kódolt a melegség, mert kisfiúkènt soha nem érdekelt a többi kisfiú. Egészen kamasz koromig kislányokba voltam szerelmes. Ha kòdolt lenne, mindig a fiúk érdekeltek volna. Ahogy beindult a kamaszodás elkezdtek érdekelni a fiúk. Ez erősödött, most már csak a férfiak érdekelnek. Szerintem tuti van valami köze ahhoz, hogy a hormonokra hogyan reagál az agy szexualitásért felelős területe.

Amúgy a meleg fèrfiak ugyanúgy a vizuâlis ingerekre izgulnak legjobban, ahogy a többi ember is. A szagoknak másodlagos a szerepük.

Erre a kérdésre nem lehet politika nélkül válaszolni. Legalábbis a teljesség igényével nem. Ennek bizonyítására e kérdésre adott válaszokat hozom fel. Tessék végignézni, hány válasz lett lepontozva (mert hülyeség) és hány válasz lett lepontozva (mert az előbbivel ellentétes, és amit ír, igaz, ha ne mis teljes). Vagyis itt egyértelmű és cáfolhatatlan, hogy a pontozás politika irányultságtól függ, és mindkét tábor jelen van (továbbá számomra az is bizonyított, hogy mindkét oldalról az értlem távol tartja magát).

Az ember normális állapota a heteroszexualitás. Továbbá a megfelelő vérnyomás, tisztességes szívműködés, a vese, a gyomor. a szem és minden más szerv olyan működése, amelynek hatására az ember úgynevezett átlagos életet él. A felsorolt esetekben mindben van egy sáv, amelyen belül normálisnak, azon kívül abnormálisnak (betegnek, fáradtnak, túlhajszoltnak, stb.) nevezünk, egy kivételével: az elsőével. Ott csak két állapot van, mert két nem van.

Van a butaságnak egy szintje, amely a betegséget, kort és sok más emberi állapotot abnormálisnak, üldözendőnek és távol tartandónak tekinti, mert nem érti. És aki valamit nem ért, az zavarja is. Nyilván ez függ a közegtől és a konkrét abnormitás formájától (megjelenésétől) is.

Van a butaságnak egy kisebb szintje, amely kevesebb abnormitást tart különböző mértékben elviselhetetlennek. Utálják az öregeket, a járóképteleneket, a csúnyákat, és természetesen a homoszexualitást. Azt azért jobban, mert a szexualitásnak központi szerep jut az ember életében, tehát a gondolkodásában is. És ebben a vonatkozásban az alapvetően politikai kérdés. Ugyanis a helyzet megítélésének súlyosságán, az elítélés szélességén a politikának a felelőssége változtatni. Mégpedig a csökkenés irányába. Többek között azért is, hogy az emberi kapcsolatok is a normalitás sávjában maradjanak. Meg azért is, mert az abnormitást vizsgálni, kutatni kell, ennek alaposságát pedig a közvélekedés döntően befolyásolja.

Nálunk a homoszexualitásról elképesztő tévhitek keringenek megdönthetetlen tényként, ilyen közegben a politika kevesebb pénzt ada vizsgálatára, kezelésére, és kevesebben is kezdenek neki egy lenézett és megvetett dolog vizsgálatának. Ezzel vissza is csatoltunk, mert ettől nő tudatlanság, nő az utálat, mert csökken az ismeret.

A géntérképet ismerjük. De hogy a működését is, az csak a legelvetemültebb tudatlanok állítják. Rengeteg a kérdés még e területen olyan esetekben is, amelyek élet-halálról döntenének. Elég kézenfekvő tehát, hogy a homoszexualitás genetikai hátteréről sem tudunk eleget ahhoz, hogy határozott álláspontunk legyen. Tudjuk viszont azt is, hogy emberi jellemek, viselkedések és ezáltal sorsok alapvetően határozódnak meg már az anyaméhben az anya viselkedésétől függően, de utána a neveltetés során teremtett helyzetektől függően. Ismert például a korai bölcsődék komoly szerepe a deviáns viselkedés kialakulásában, néhány éve bizonyítottnak is tekinthető. Igazak lehetnek ilyen hipotézisek a szexualitásra nézve is. Aki azonban e kérdésekben fölényes és megdönthetetlennek vélt, lenéző válaszokat ad, mindössze önnön butaságának mértékét mutatja be.

Ma nálunk a homoszexualitás olyan mértékben megvetett állapot, hogy visszafogott megbeszélése lehetetlen. Miért kéne csodálkozni, ha szenvedő alanyai megunván az állandó vegzálást, fellázadnak. A vegzálók sokkal kisebb lenézettségre is késsel válaszolnak, de megdöbbennek egy felvonuláson. Nem csoda, fogalmuk sincs, miért történik, számukra csak egy lehetőség az őrjöngésre. Kisebb lenézés mellett sokkal kevésbé lenne feltűnő a homoszexualitás jelenléte, és talán egyszer a kezelésének szükségessége (sőt, lehetősége) is olyan nyilvánvaló lesz, mint ma a magas vérnyomásé. De addig még sok a teendő. Elsősorban a butaság leküzdésben.

> Az ember normális állapota a heteroszexualitás.

Hátizé, nem. Az ókori görögök normális állapota az öreg mester + fiatal tanítvány felállás.

Nem tudjuk hogy a kultúrájuk miatt, vagy mert tele voltak búza génekkel.

> Van a butaságnak egy kisebb szintje, amely kevesebb abnormitást tart különböző mértékben elviselhetetlennek. Utálják az öregeket, a járóképteleneket, a csúnyákat, és természetesen a homoszexualitást.

Ezt ismerem. Ha a diszkóban odébb megyek a női ruhás valakiktől (passz hogy milyen nemet vallanak), akkor én vagyok az elmebeteg, és nem ők. Ja.

> Ismert például a korai bölcsődék komoly szerepe a deviáns viselkedés kialakulásában, néhány éve bizonyítottnak is tekinthető.

Forrásod van?

> Ma nálunk a homoszexualitás olyan mértékben megvetett állapot, hogy visszafogott megbeszélése lehetetlen.

Úgy érted hogy olyannyira imádott állapot, hogy visszafogott, tudományos megbeszélésük teljesen lehetetlen?

> Nálunk a homoszexualitásról elképesztő tévhitek keringenek megdönthetetlen tényként,

Ezért kell szakszerűen, dogmák nélkül, forrásokra hivatkozva beszélni róla :3

Kérdező: "Ha valóban genetikailag kódolt a homoszexualitás..."

Nem tudok arról, hogy felfedeztek volna olyasmit, hogy a homoszexualitásért felelős gén, vagy gének...

Az igaz, hogy néha felröppen a hír, hogy ez és az megtalálta, de utólagosan mindig kiderül, hogy az ilyen vizsgálati eredmények ilyen-olyan okból nem tettek eleget az elfogadhatóság kritériumainak. Ugyanakkor bizonyosan van olyan, hogy a hajlam kifejeződése (ennek mértékét nem egyes gének, hanem egyfajta összmintázat okozhatja, és még az sem törvényszerű, hogy ugyanazon gének valamilyen konstellációjáról van szó). Mindennek tetejében sok minden utal arra, hogy a hajlam ilyen-olyan arányú erősebb kifejeződése sem elég legtöbbször önmagában. És bármennyire is nem tetszetős a gondolat, de aligha vitatható, hogy a környezetnek is ebben szerepe van.

Rengeteg példánk van arra, hogy a populációkban semleges, vagy akár enyhén káros tulajdonságok is terjednek öröklés útján (arról már nem is beszélve, hogy sok előnytelenről kiderülhet az előnyös voltának különböző mértékű foka), abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy evolúciós léptékben nem annyira-, vagy nem is mértékadóan rontanak a szaporodási mutatókon, tehát ebben az esetben a szelekció nem túl erős, vagy szinte nem is számottevő. Sőt, így akár súlyosabb betegségeket okozó tulajdonságok is öröklődve fennmaradhatnak többé-kevésbé speciálisnak mondható esetekben.

De ilyen előnytelennek tűnő dolgok mindenféle öröklés nélkül is rendre újra és újra megjelennek a generációkat alkotó egyedekben, hiszen a biológiai evolúció lényege az, hogy az élet variációk tömegét állítja elő, és akár egymás után következő generációkban jelenhetnek meg öröklés nélkül előnytelen tulajdonságok, kb. ugyanazok is akár, amik egyszer már kiszelektálódtak mondjuk az előző generációkból, egyszerűen azért, mert a kellően nagy populációban ilyen-olyan variációkban bár, de a jó, jobb, rossz, rosszabb, semleges verziók ismét ugyanúgy előkerülnek az újonnan születő egyedek között.

Bárminek is minősíted a homoszexualitást (jónak, rossznak, semlegesnek), elkerülhetetlenül újra és újra meg fog jelenni minden generációban, mert az az egyik verziója a szexuális irányultságoknak. Az evolúció működése során csak a szaporodóképesebb verzió terjed el nagyobb arányban, de mellette a verziók mindenféle-fajtája is jelen lesz. Ha nem így lenne, akkor működésképtelen lenne, hiszen ha változnának a körülmények, akkor így mindig kéznél lesz egy bő lére eresztett variációs paletta, amiből az esetlegesen változó környezetben lehet nyitni a jobbat ígérő megoldás irányába.

Tessék már megnézni, hogy mindenféle variációja létezik a szexuális irányultságnak, vagy preferenciának most is, nem csak a homoszexualitás. Talán kitalálni se tudnál újabbat a jelenleg névvel ellátott verziókon túl. Létezik az emberiség gyakorlatában ezek közül a legvonzóbbtól kezdve a legvisszataszítóbbnak minősített fajtáig (ami minősítés persze változékony kultúrától függően). És jó néhány olyan van ezek között a homoszexualitás mellett, amelyekről szintén aligha lehetne azt állítani, hogy előnyösen befolyásolná a szaporodási esélyeinket, mégis vannak ezek már iszonyú régóta.

Senkinek nem jut eszébe azon morfondírozni, hogy miért születik rengeteg olyan emberi egyed, aki ilyen-olyan okból nem képes utódot nemzeni, akár genetikai okokra visszavezethetően, vagy egyszerűen azért, mert nem is akarnak gyereket, vagy ezer más ok... Őket is meg lehet találni minden újabb és újabb generációban. Miért pont a homoszexualitás lógna ki ebből a sorból?

Ja, mert úgy döntöttünk, hogy az nem betegség, innentől kezdve valahogy úgy érezzük, hogy ami nem betegség, azt az evolúció is valamiért másképpen kezeli, és mindenképpen előnyt keresünk benne.

Az evolúció nem minősít a mi értékítéletünk szerint, hanem minden variációt, amit csak lehet, legyárt újra és újra, és nagy ívben tojik arra, hogy mi mit tartunk normálisnak, és mit nem. Ami meg tud öröklődni ilyen-olyan hosszabb távon (akár különösebb előny nélkül is), az öröklődik is, és amely folyamat szintén nem a mi minősítéseink alapján alakul majd.

#31: "Szerintem nem genetikailag kódolt a melegség"

Az ok, amit vázolsz erre a megállapításra, nem elégséges. Rengeteg expresszió időzített a genomunkban. Ha nem így lenne, még az egyedfejlődés se működne...:)

Ráadásul élőlények vagyunk, és nem robotok. Ami nálad igaz lehet, az nem biztos hogy másnál is, attól függetlenül, hogy az eredmény hasonlóságokat eredményez mindkét esetben, de akár eltolódva is az egyed életidejében.

Ettől függetlenül hajlok arra jómagam is, hogy a géneknek ebben lényegesen kisebb szerepe van (legalábbis általánosságban), mint ahogy azt sokan általában vélik. De ez inkább csak afféle benyomás...:)

#32: "Erre a kérdésre nem lehet politika nélkül válaszolni."

Erre a kérdésre először kizárólag csak politika nélkül lenne szabad válaszolni. Az azonban lehet, hogy a politika végül kihagyhatatlanná válik...

#32: "Az ember normális állapota a heteroszexualitás."

Ez antropomorfizálás, és itt a Kérdezőt nem a politika, hanem az evolúció érdekelte. Márpedig lehet válaszolni erre politikamentesen és csak az evolúció működésére koncentrálva. Az ember a jelenlegi környezettípusban egyszerűen így szaporodóképes. Az evolúció számára nincs normális és nem normális. Azt preferálja az alkalmi környezet tulajdonságainak tükrében, ami a szaporodásfélékből a leginkább bevált. Ha valami jobb módszerre "jön" rá (mert mondjuk a környezet drámai változása erre kényszeríti), akkor a legkevésbé se fogja érdekelni, hogy te mit tartasz normálisnak, és gond nélkül váltani fog. És a sok általad normálisnak nevezett szexuális magatartás mellett azért van mindig sok akár nem normális is (az állat és növényvilágban meg aztán pláne), hogy ha újítani kell, akkor legyen majd miből megtenni azt, attól függetlenül, hogy mi tudjuk a sok nem normálisról, hogy azok semmire se jók. Bár olykor utólag derül ki, hogy tévedtünk...

#32: "Van a butaságnak egy szintje, amely a betegséget, kort és sok más emberi állapotot abnormálisnak, üldözendőnek és távol tartandónak tekinti, mert nem érti."

Pedig az előítélet is bizony sokszor menti meg az ember életét (pl. a súlyosan fertőzött ember elcsúnyul, és tényleg jobb, ha távol tartod magad tőle - ez főleg pl. a középkorban működött nagyon hasznosan). Tudod, olykor a legrosszabb tulajdonságainkról is kiderül, hogy nem véletlenül vannak meg bennünk. Csak hát azért van intelligenciánk, hogy tudjunk dönteni, hogy jogos-e az előítélet, vagy sem. De az se biztosan jó, hogy a rettentő nagy megértést, a lojalitást túlzásba visszük. Az ilyen olykor még annak a helyzetén is ront, akin pedig inkább segíteni akarnánk.

#32: "Utálják az öregeket, a járóképteleneket, a csúnyákat, és természetesen a homoszexualitást...A vegzálók sokkal kisebb lenézettségre is késsel válaszolnak, de megdöbbennek egy felvonuláson."

Tudod, attól függetlenül, hogy nekem semmi bajom a homoszexualitással, és elfogadom a létezését, nem is bántom őket, bátran felvállalom, hogy nem értem a felvonulásukat. Ha engem rugdosnak, akkor már rég leszoktam arról az infantilizmusról, hogy visszarugdossak. A jogaikat másképpen is kiharcolhatják, és a dolog működik, és bármennyire is nehéz harc, semmi szükségét nem látom annak, hogy feleslegesen másokat idegesítsenek. Ha valakik nem tartják gusztusosnak a dolgot, akkor ezeknek a véleményét is tiszteletben kellene tartani, nem? Egy cseppet se látom a homoszexualitást elfogadtatni igyekvő mozgalmak körében a toleranciát működni. Ők ugyan az elfogadottságukért küzdenek, de mintha kissé egyoldalúan tennék ezt.

A velük szemben megnyilvánuló szimpátia is kellően elvakultnak tűnik nekem sokszor. Pl. akik a homoszexualitást nem tartják gusztusosnak, az az ő olvasatukban azonnal primitív, előítéletes maradi alakká válik, holott ez egyáltalán nem biztos, hiszen ettől az a megvetett ember lehet intelligens, és lehet, hogy a dolgot nagyon is toleránsan kezeli, csak egyszerűen nem tud az érzésein változtatni, pont ugyanúgy, mint ahogy a homoszexuális is a magáén, de ez az érv, mintha valahogy csak a felvonuló homoszexuálisra lenne igaz...

Én azt látom - ha nem haragszol meg ezért - hogy mindenhol szeretsz lovagolni, csak éppen nem a ló hátán, és ezt nagyon büszkén vállalod fel.

"semmi szükségét nem látom annak, hogy feleslegesen másokat idegesítsenek"

Ebben ott a hiba, hogy akkor másfajta felvonulást is ilyen alapon el kéne törölni.

Pl. valakit idegesít a sok színes virág, akkor ne legyen többé virágkarnevál. :D

Szerintem mindannyiunkat idegesít nagyon sok minden, de meg kell tanulni vele együtt élni.

Ha a sok homofóbbal kivételeznénk és eltörölnénk csak azt, ami őket irritálja, az nem lenne fair a többi emberrel szemben.

Mellesleg azok közül, akik kritizálják a pride-ot, kíváncsi lennék hány ment el egy ilyen felvonulásra és látta azt élőben... mert nem igazán tér el más nagyobb megmozdulásoktól.

Normális országokban abszolút fesztivál hangulatban zajlik.

Csak ott nem lehet normálisan végigcsinálni, ahol ennyi gyűlölködő van...és ebben az a legviccesebb, hogy vannak köztük olyanok, akik nem is budapestiek, de csak ezért eljönnek nézni és direkt idegesítik magukat vele. :) Az ilyeneket nem tudom sajnálni, sem megérteni.

De komolyan...ha valami ennyire bosszant, akkor azt nem követem figyelemmel, nem nézem.

A megvetett, de amúgy intelligens homofóbbal meg az a baj, hogy amint homo közelébe jut, egy alpári paraszt lesz és úgy is nyilvánul meg. Lehet ezért van kevésbé tolerálva. Nyilván senki sem szereti, ha elkezdik sértegetni.

Mindenesetre én még nem láttam homofóbot barátsogos/emberi hangnemben megnyilvánulni ezzel kapcsolatban.

Ha van ilyen, akkor elnézést.

Hm. Ez alapján: [link] (is) én arra vetek, hogy a hajlam öröklődik, és ezt a későbbi fiziológiai és pszichológiai hatások váltják ki.

Másrészt pedig betegségnek nem azért nem tekintjük, hogy a "libsik" (akárkik is legyenek azok) boldogok legyenek, hanem azért, mert ténylegesen nem az. Rendellenességnek is csak nagyon erőlködve, mivel pont az állatvilág miatt úgy tűnik, hogy pár százalék homoszexuális egyed még "belefér", esetleg kissé kedvezőbb is lehet.

Sajnos a kérdés vizsgálata eléggé bonyolult, a fentebb olvasható hozzáállások burjánzása miatt.

> Rendellenességnek is csak nagyon erőlködve, mivel pont az állatvilág miatt úgy tűnik, hogy pár százalék homoszexuális egyed még "belefér", esetleg kissé kedvezőbb is lehet.

Pár százalék rákos egyed is van az állatvilágban.