Ha valóban genetikailag kódolt a homoszexualitás, akkor hogy tudott fennmaradni az evolúció során? Ráadásul több fajban is?

A kiáltvány fogalmazója ugyanolyan buta radikális kisebbség lehet a társai közt, mint a társadalmunkban a homofóbok.

Ha a társadalomtól el lehet várni a homofóbia kigyomlálását, a melegektől is elvárható az ilyenek kigyomlálása.

Az ellentét-szítás MINDKÉT oldalon baromság.

@Cerevisiae: A nigériai gyerekekről szólva: ha van egy adott kisebbség, akik ilyen formában regisztrálva vannak, akkor igény esetén kell az iskolában biztosítani joruba nyelvű oktatást. Ennek az egyetlen feltétele, hogy a joruba nyelvű gyerekekből összejöjjön egy osztálynyi.

A linkelt jogszabályokat elolvastad? Konkrétan még ki is emeltem, hogy a házasságkötésnek mi a feltétele - ezt egy meleg pár eleve nem tudja teljesíteni.

Statisztika, statisztika... Magyarországon tudtommal nem készült felmérés a homoszexuális munkaadókról és munkavállalókról kialakult véleményekről. Mondjuk ebben a cikkben olvasható az is, miért lenne esetlegesen hamis egy ilyen: [link]

Mondjuk közben találtam egy ilyet is, ami minket érdekel, az a 87. oldaltól kezdődik: [link]

Ezek még 2006-2009-es adatok, ha jól olvastam, szóval azóta változhatott is a helyzet. Félő, nem előnyére.

A véleményemet inkább a közbeszédre vagyok kénytelen alapozni, itt pedig a szexualitás minősítő jelzőként van jelen (és nem a gayviccekre gondolok, mielőtt Wadmalac harmadszor is felhozza), és nem igazán pozitív értelemben. Mi több jelenleg már a politikában is tetten érhető, hogy egyes portálok a sajátjukkal ellentétes álláspontot képviselőket szexualitásukon vagy ahhoz való hozzáállásukon keresztül támadják.

@Tom

#163: "A linkelt jogszabályokat elolvastad? Konkrétan még ki is emeltem, hogy a házasságkötésnek mi a feltétele - ezt egy meleg pár eleve nem tudja teljesíteni."

Én sem tudom teljesíteni a két feleségjelöltemmel. Na és? Majd elmegyek kérni új jogszabályokat. Újakat! Érted? Nem állítok majd olyan baromságot, hogy eddig el voltam nyomva a jogaimban, és nem hőbörgök az utcán, hogy a hozzám hasonlóknak ki kell törni a rabságból. Minden olyan jogom eddig megvolt itt, mint bármilyen más embernek, és pont annyiban is voltam korlátozva, mint minden más ember.

Látom, eldöntötted magadban, hogy ezt az egyszerű képletet, ha fene-fenét eszik se akarod felfogni.

Minden embernek joga van itt vásárolni lakást. Ha hoznak később egy olyan jogszabályt, hogy a feketebőrűek 50nm felett ezt nem tehetik meg, akkor az azért jogtalanság, mert az első jogszabály szerint ezt minden ember megteheti. Hogy jogszerűen ez működőképes legyen, ahhoz hozni kellene egy olyan jogszabályt, hogy a feketebőrű emberek nem tekintendőek jogi értelemben egyenlőnek a fehér emberekkel. Így már a jogszabály hézagmentes lenne, de egészen más dolog az, hogy a belső igazságérzetünk ezen jogszabály meghozása ellen fellázad, és kimegyünk tiltakozni az utcára, hogy ez IGAZSÁGTALANSÁG!!!

Nem vagy képes felfogni, hogy mi a különbség a bensőnkben munkálkodó igazságérzet, és az írott jog között???

És az imént vázolt fiktív példa esetén valóban beszélhetünk jogegyenlőtlenségtől, mert a feketebőrű emberek szó szerint kevesebb írott joggal rendelkeznek, mint a fehér bőrűek. Ám ilyen helyzet egy deka sincs a homoszexuálisok esetében.

#163: "igény esetén kell az iskolában biztosítani joruba nyelvű oktatást"

Nem értek a joghoz, de az általam ábrázolt szitu tuti nincs leszabályozva ilyen szinten. Biztos vagyok benne, hogy csak magát a hatékony oktatást kell biztosítani. Azt már a mi igazságérzetünk fogja diktálni, hogy próbáljunk valahonnan beszerválni joruba értő szaktanárokat és külön termeket biztosítani ezeknek a gyerekeknek. Vagyis mondhatnánk, hogy szegény gyerekek el vannak nyomva jogilag, csak hát rendesek vagyunk.

A homoszexuálisok minden további nélkül együtt élhetnek, annak ellenére, hogy azonos neműek nem kellhetnek egybe. Tekintettel arra, hogy egyre több hetero sem házasodik össze, csak együtt élnek, ez olyan szörnyű elnyomásnak nem tűnik, hogy emiatt forradalmi hangulatot kellene szítani. Gyereket is nevelhetnek, és használhatnak mindenki által jóváhagyott kiskapukat.

A forradalmi szabadságkövetelés egyes homoszexuálisok részéről semmi más, mint vihar a biliben, magamutogatás, és egyszerűen csak politikai karrierhajhászás... semmi több. Nem pedig értelmes konszenzuskeresés.

Bocsika, de a forradalmat szító homoszexuálisok túlzó álproblémáinál sokkal égetőbbnek tartom, hogy a főemlősök ne pusztuljanak ki, de még azt is fontosabbnak tartom, hogy az emberek jobban tiszteljék az értelmi képességeiket, és ne az ember karikatúrájaként nézzenek a csimpánzokra.

#163: "A véleményemet inkább a közbeszédre vagyok kénytelen alapozni"

Javasolnék valamit. Ha nincsenek konkrét adatok a kezedben, akkor lehetőleg az érzelmeid alapján ne kiálts ki semmit se ténynek. Én is szoktam a homoszexuálisok gúnyneveit felemlegetni, de egyáltalán nem tudatosan, és nem elutasításból, hanem mert a zsigereimben van ezeknek a szavaknak a használata. Mérges vagyok rájuk, amikor kimennek az utcára. Mérges vagyok rájuk, amikor a nem létező joghátrányaikra hivatkoznak, és forradalmi szavakkal uszítanak. Mérges vagyok rájuk, ha szexuálisan túl szabadosan viselkednek, és még elképzelni is borzalmas számomra, hogy mit művel két férfi egymással a... (két nő esetén ez már korántsem így van :)). Nem kedvelem, hogy a media átállt átprogramozni az agyunkat, és már nincs olyan legalább két hét, amikor valami homoszexuálisokat heroizáló, nyálasan vonzóvá tevő film ne lenne. Minél erőszakosabban akar a homoszexualitás befurakodni a magánéletembe, annál mérgesebb leszek rájuk.

De ez nem jelenti azt, hogy bántanám őket, vagy tőlem akár ne is házasodhatnának össze, vagy amit akarnak... Számomra totál semlegesek, ha nem erőszakosak. Semmi gondom azzal, hogy mellettem dolgozzanak. Akár lehet a barátom is, és semmi gond sincs azzal, ha próbálkozik, és ha elég intelligens ahhoz, hogy belássa, nincs esélye. Még abban se látnék semmi gondot, ha viccesen néha flörtölne velem, pont ugyanúgy, ahogy azt teszem én is egy-két nővel, akinél tudom, hogy semmi esélyem ilyen olyan okból, de mind a ketten ezen mosolygunk, vagy nagyot nevetünk.

Az a baj veletek, homoszexuálisokkal és az elhivatott szimpatizánsokkal, hogy totálisan csőlátásotok van. Képtelenek vagytok nem a végletekben gondolkodni. :(

Nézd meg az "Őrült nők ketrecét" (inkább az olasz eredetit)! Senki nincs beállítva bűnösnek ott. Se az aki homoszexuális, se a biszexuális, se a heteroszexuális. Mindegyiknek vannak megváltoztathatatlan érzelmei, amik néha feltörnek, szemlélettől függően hol pejoratív, hol vonzó módon. De a film senkit nem kíván megváltoztatni (nem teszi kötelezővé a homoszexuálisok heroizálását), csak egyszerűen rámutat, hogy ilyenek vagyunk, és kész.

[link]

Hát, nem bírom megállni...

Számomra elképesztő javaslatokkal (és adatokkal) állnak itt elő... plusz olyan érzésem van, mintha ennek a cikknek az írójával nem egy világban élnék. A 6. munkahelyemet komptatom, és rengeteg embert megismertem...

Mi ez az egész??? Teregessük ki bátran az intim dolgainkat a munkahelyén, mert attól mindenkinek jobb lesz, és attól vidámabban zakatol majd az esztergapad is... az eszem megáll! :D

@TOM

Megint hezitáltam, hogy folytassam, de ez az állásfogallás szörnyű, amit te ide beszúrtál, hogy...:

[link]

Ez az egész iromány leplezetlen módon, totális egyoldalúsággal megírt olyan propaganda, aminek egyetlen oktatójellegű célja van, hogy a "hetero társadalom" minden tagja szégyenkezzen a saját tettei miatt. Ugye a nagy jó érdekében egy kis füllentés itt, egy kis csúsztatás ott...

Idézzük a kiemelt sort a cikkedből, ami alapja az egésznek: "Egy húsz fős cégnél már található leszbikus vagy meleg munkavállaló"

Nézzük tovább a cikkből: "a kutatások szerint a népesség 5-8 százaléka saját neméhez (is) vonzódik"

Tehát az 5-8 százalék a finoman elrejtett "is" miatt tartalmazza a biszexuálisokat is. Na most hirtelenjében csak USA adatokat találtam, de gondolom ez nagyjából kivetíthető Magyarországra is: [link]

Nos, a homoszexuálisok átlagban 1,6%-át képviselik a lakosságnak (feltételezve, hogy kb ugyanannyi nő és férfi van az országban).

A munkavállalók száma Magyarországon 4368000 fő. Feltételezzük, hogy az USA arány erre is kivetíthető, ami azt jelenti, hogy a munkavállalók között összesen 70000 ember leszbikus, vagy meleg. Utána számolnál nekem, hogy ez az érték (ha eddig jól kalkuláltam) valóban alátámasztja ezt az állítást?: "Egy húsz fős cégnél már található leszbikus vagy meleg munkavállaló"

Nem lehet, hogy itt azzal a súlyos csúsztatással állunk szemben, hogy a számolt érték valójában a biszexuálisokkal együtt értendő? Nem lehet, hogy az állításhoz tartozó valós érték sokkal nagyobb a 20-nál? De te vagy a számolás nagymestere, majd megmondod.

De azt se tudom felfogni, hogy miért lennének a biszexuálisok is elnyomva? Egy férfi biszexuális a munkahelyén nem tud beszállni abba a beszélgetésbe, amikor a nők a téma? Tényleg annyira depressziós lesz, ha nem beszélhet a férfiügyeiről?

Tovább. Ugye a cikk magától értetődően itt azt sugallja, hogy aki leszbikus, vagy meleg, az potenciálisan veszélyeztetett a letámadások terén...

A valóság azonban teljesen más a leszbikusok esetén, ahol a munkahelyen a férfiak érdeklődése inkább csak megnő az ilyen nő iránt. Két esetben is szándékosan tüzelt fel azzal fiatal csajszi, hogy cinkosan megsúgta, ő már más nőcivel is csókolózott. Ezt halva a "normál" nők, csak zavartan vihorásztak, és témát váltottak, de a nők még a melegeket se bántják szinte soha.

Valójában szinte csak a férfi homoszexuálisok vannak veszélyeztetve, de vegyük figyelembe, hogy Magyarországon vannak olyan térségek, ahol nehezményeznék, ha a nő leszbikus lenne, így ne vegyük le őket teljesen a meghurcolhatóak listájáról, ami így immár csak 1,2% lesz. Ebben az esetben a lehetséges munkahelyi diszkrimináltak száma 52416 főre csökken.

És újból a cikk állítása: "Egy húsz fős cégnél már található leszbikus vagy meleg munkavállaló"

Nos Tom? Csúsztatott a cikk? Ha igen, akkor mekkorát? Szerintem baromi nagyot, de mondd meg te a pontos eredményt... :)

Ha baromi nagyot csúsztatott, akkor nem olyan meglepő az a kijelentésem, hogy én soha olyannal nem találkoztam, hogy bárkit a munkahelyén a szexuális irányultsága miatt meghurcoltak volna, de az is igaz, hogy magával homoszexuálissal se találkoztam munkahelyen. Persze lehet, hogy titkolták, depressziósok voltak... ahogy a cikk állítja. Ám, szerintem a cikk állításai ezen a téren is totálisan képtelen élethelyzeteket mutat be, de legalábbis semmiképpen nem általánosíthatóakat. De ez egy másik ügy... Nincs olyan mondata a cikknek, amit ne lehetne körbecsodálkozni. Az egyéb számolásokkal is komoly gondok vannak...

Ez is a cikkből: "Egy kutatás szerint a magyar LMBT-k 36 százalékát érte már munkahelyi diszkrimináció élete során."

Érdekes! És csináltak felmérést a munkaadók részéről is, hogy hányan tapasztaltak ilyet? Fogadni mernék, hogy kiderülne, mennyire is remek helyük van itt nálunk a homoszexuálisoknak. Persze ezt a felmérést mindenki kiröhögné. De a homoszexuálisok véleményét halálosan komolyan kell venni, egytől egyig. Az alapfelállás az, hogy ők az igazat mondják, nem túloznak, nem túlérzékenyek, nem befolyásolja a harci kedv őket, nem ők nyomultak zavaróan...stbstb... hanem a heterok hazudnak, lepleznek stbstb.

A cikk egyszerűen befolyásolható kisdiákokként kezel minket a nem is leplezetten nevelőcélzatú egyoldalú felméréseivel.

Pedig az elfogulatlan felmérést így is meg lehetne ejteni, ahol nem az a prekoncepció, hogy minden vádat készpénzként kell kezelni a heterokkal szemben: a munkaképes homoszexuálisok aránya az alkalmazásban állók és munkanélküliek relációjában. Ugyanez a művelet a fennmaradó munkaképesek tükrében. Megnézzük, hogy a két arány milyen mértékben egybevágó. Utána megnézzük, hogy a homoszexuálisok hányszor cseréltek munkahelyet, ill. mennyire meghatározó az egy munkahelyen eltöltött idő. Ugyanez a művelet a fennmaradó munkavállalók között. Itt is megvizsgáljuk az egybevágóság mértékét.

És ha mindenhol kb. hasonlóságot tapasztalunk az arányokban, akkor megállapíthatjuk, hogy a homoszexuálisok vagy nagyon jól bírják a rendszeres megaláztatásokat, vagy ilyen meghatározóan nincs is. Vajha, miért nem láttam eddig ilyen kimutatást?

És mondom, még bőven lehetne folytatni ezen cikk nyomán... de kíváncsi lennék az eddigiek alapján is a számításaidra és a véleményedre. :)

"Egy kutatás szerint a magyar LMBT-k 36 százalékát érte már munkahelyi diszkrimináció élete során."

Én heteró vagyok, nem vagyok semmilyen szempontból LMBT, mégis ért már sok munkahelyi diszkrimináció.

Melyik statisztika emlékszik meg rólam?

Egyébként onnantól, hogy a cikk nem említi, hogy annak az állítólagos diszkriminációnak VOLT-E KÖZE az LMBT tulajdonsághoz, máris hiteltelen.

Tudod, mint amikor a kisebbségi állampolgár panaszt emel, hogy nem engedik be a boltba, mert ő kisebbségi. Aztán kiderül, nem azért, mert kisebbségi, hanem mert már háromszor kapták lopáson.