Hol tart a tudomány az időutazás kérdésével? Lehetséges lenne már bárhová, csak pénz kérdése? Vagy csak elmélet még?

Időutazás van. Mindig a tegnapba.

Ki az aki még nem hallotta, mondta, érezte:

"Na, ez a nap is olyan mint a többi..."

"Még egy ugyanolyan sz@r nap..."

"Elegem van a mókuskerékből..."

Stb, stb. :-)

Stephen Hawking rendezett egyszer egy bulit időutazóknak. Szándékosan nem szólt senkinek. Ott ült egyedül a végéig. Majd közzétette, hogy megrendezte a bulit. :) Ezek szerint nem volt időutazó, aki erre a bulira valaha is vissza fog(-ott) utazni.

[link]

Tippjük sincs, hogy mi az idő. Ergo utazni sem tudunk.

Még elmélet sincs. Igaz ami igaz a számgépen már dimenziókra osztották az univerzumot.Azóta repdesnek benne az ezo szülte fénylény-angyalok is.

Egyre jók a spekulációk-- ifjúsági filmtémához.

A tudomány szerint a jövőbe utazásnak sem elméletileg, sem gyakorlatilag semmi akadálya nincs, ez már elég régóta így van, hiszen mind a fénysebességet megközelítve, mind erős gravitációs mezőben az idő lelassul.

Így tehát, ha előre akarnánk utazni, semmi más dolgunk nem lenne, mint építeni valami szerkezetet, ami annyira meg tudja közelíteni a fénysebességet, hogy már számottevő lassulás következzen be az időben.

Gyakorlatilag még nagyon messze vagyunk a kivitelezéstől, hiszen a leggyorsabb ember alkotta jármű is csupán kb. 30 ezer km/óra sebességgel volt képes haladni, asszem ez Apollo 10 küldetésben használt űrhajó volt. A fény sebessége azonban 300 ezer km/másodperc. Tehát ha építenénk egy, az Apollo 10-nél 100szor gyorsabb járművet, az ugye 3 millió km/óra, egy óra 3600 másodpercből áll, tehát ~833 km/másodperc, ez még mindig nagyon-nagyon kevés a fény sebességéhez képest. Így mondhatjuk azt, hogy nem pénz kérdése, hanem még nem tartunk azon technikai szinten.

Azt is levezették matematikailag, hogy megvan a lehetőség féregjáratok létezésére, melyek a téridő két távoli pontját kötik össze, ami elméletben lehetőséget adna a múltba történő utazásra, viszont pontosan a múltba történő utazás az, ami paradoxonokhoz vezet, így a legtöbb fizikus azt gondolja, hogy ez a valóságban kivitelezhetetlen.