Hogyan alakulhatott ki az élettelenből (szaporodásra képes! ) élő? Tud erre valaki tudományos modellt mutatni?

Mi vagy te? Molekuláris biológus? Genetikus? Fizikusprofesszor?

Miért volna a te véleményed a helytálló?

Azért, mert TE nem hiszed, hogy elyen folyamatok végbemehetnek irányítottság nélkül, már így is lesz?

Ha lehetséges elemek reakciója, miért lehetetlen összetettebb vegyületeké?

Eddig azon kívül, hogy nem tartod valószínűnek, semmi mást nem hoztál fel ellene.

Nem teljesen értem, mire gondolsz.

Ha egy vízcsepp esik egy levélre, amitől a levél megbillen és a vízcsepp fele legurul róla, akkor a vízcsepp tulajdonképpen „osztódott”, „szaporodott”, mert egy nagyból lett két kisebb… A koacervátumos elmélet „ős-sejtjei” is ilyenfajta „szaporodást” végeztek már. Először azt hittem, erre gondolsz. Mert ez leírható a fizika törvényei szerint is. Itt a 7. pont azért válik lehetségessé, mert ehhez a lépéshez nem kell továbbfejlődni. Itt csak annyiról van szó, hogy véletlenszerűen „összeválogatott” GÉPek alkotnak egy GYÁRat és mikor a GYÁRba már nem fér több GÉP, akkor a GYÁR „egyik fele átköltözik” más helyre, ahol megint sok helye lesz újabb GÉPekkel bővülni. Mint ahogy egy vízcsepp vagy szappanbuborék kettéválik. Így viszont a GYÁRGYÁR maga a GYÁR, nincs új, magasabb szintje.

Szelekcióról szerintem van értelme nem élő „elemeknél” is beszélni. Attól még, hogy mondjuk egy „ős-sejt” nem rendelkezik örökítőanyaggal, lehet sikeresebb adott környezetben, mint a másik „ős-sejt”. Így nyilván ő tud többet osztódni, és az ő utódai lesznek többen. Máris megtörtént a természetes szelekció, innentől beszélhetünk szelekciós előnyről. Mondok egy példát: egy ős sejt véletlenül „talál” vagy „előállít” egy új enzimet, ami mondjuk képes katalizálni hőstabilabb lipidek kialakulását. Akkor az az „ős-sejt” képes lesz kicsit melegebb környezetben is „élni”, ahol lehet, több a beépíthető anyag (aminosavak, cukrok, stb.). Az ő utódai (legalább az egyik, amíg nem tudja magától előállítani) megkapják az enzimet, és már többen lesznek képesek melegebb vízben élni.

Ha neked ez még nem minősül sem élőnek, sem szaporodóképesnek, akkor definiálnod kéne, mit értesz szaporodás alatt.

Szerintem ezt követően a következő történt: az „ős-sejt” valamilyen úton-módon magába gyűjtött aminosavakat, fehérjéket. Az egyik fehérje képes lett előállítani más fehérjéket (ezt te is írod, GÉP az EGYSZERŰ anyagokból és ALKATRÉSZekből új GÉPet épít). Az „ős-sejt” nukleinsavakat is felvett (és használhatta aminosavakhoz hasonlóan, ha az enzim éppen RNS volt, ez most lényegtelen), az egyik GÉP ezt képes volt „ZJARVRET”-é alakítani. Még senki nem tudta mi az, de ott volt az „ős-sejtben”. Aztán szép lassan (ki tudja milyen módon) az „ős-sejt” „rájött”, hogy ez valójában egy TERVRAJZ, és aként kezdte használni. Ekkor a sejt úgy néz ki, hogy van egy örökítőanyaga, és enzimei, melyek egy része képes az örökítőanyagot lemásolni (egyéb molekuláktól most eltekintek). Valószínű, hogy az örökítőanyag eleinte több különálló gén képében „úszkált” az „ős-sejt” anyagában. Az egyes génekről több kópia létezett, melyek versengtek egymással. Aztán valahogyan „rájöttek”, hogy egy szálra fűződve kevésbé kell versengeni. Legyen ez az első kromoszóma. Azok az „ős-sejtek”, melyekben a gének versengenek, nem biztos, hogy mind „túlélik”, hiszen egyes gének teljesen eluralkodhatnak bennük, kiszorítva számos létfontosságú egyéb gént. Így a kromoszómás „ős-sejt” szelekciós előnyben van, jobban elterjed. De még benne is több kópiában van jelen a kromoszóma, így mikor osztódik, az utódsejtbe is (majdnem) biztosan került legalább egy másolat. Tehát itt még mindig nincs meghatározott osztódási rendszer, ami szabályozná az osztódást, egyszerűen ha túl nagy az „ős-sejt”, ketté válik, minden molekula abba az utódsejtbe kerül, ahova éppen véletlenül került. Az „ős-sejt” érdekében aztán egy idő után szabályozni kellett az osztódást is, mint sok egyéb más folyamatot is. A GÉPek működési hierarchiába rendeződtek. És ahol ez megvan, már gyakorlatilag egy rendes sejt… Ami osztódóképes, szaporodóképes.

Én legalábbis így gondolom.

A valószínűségre alapozó cáfolatok egytől-egyig csúsztatáson alapulnak!!!!

Ennek a következő az oka:

Cáfolat: van egy 100 aminosavas kis fehérje, azaz van 100 pozíció, minden pozícióban lehet 20 féle aminosav, azaz a kombinációk száma 20^100, ami kb több, mint az összes elemi részecske az univerzumban, ez nem jöhet össze véletlenül, isten van, ő termtett mindent QED.

Nade, pontosan minek a valószínűsége, a 20^100? Annak, hogy az adott fehérje szekvenciája mekkora vszg-gel jön létre magától. De az ki a francot érdekel??? Honnan tudod, hogy hány olyan szekvencia van, ami ugyanazt a funkciót képes ellátni? Majd, ha ezzel le tudod normálni a számításaidat, akkor gyere a matematikával!

Már mondtam, hogy egy kreacionistának nem lehet bizonyítani semmit.

Már más is mondta, hogy a matematikai modelled alapvetően hibás.

"Csakhogy ez nem molekuláris biológia probléma, hanem matematikai."

Ez sajnos nem így működik. Ilyen számolgatással bármit ki lehet hozni, de nagyszerűen figyelmen kívül hagytad, hogy az elemek, molekulák NEM szavak vagy betűk, azoknak fizikai tulajdonságaik vannak, a szavaknak, betüknek, ilyenek nincsenek, és bármilyen hasonlóságot próbálsz megjelölni, az vélemény marad, nem tény. Fizikai, kémiai jelenségeket nem lehet szemantikával vizsgálni.