Hogyan lehet bebizonyítani algebrai módszerekkel, hogy a valós számok asszociatívak és kommutatívak?
Ne haragudj, de még mindig nem értem, hogy miért nem jó a bizonyításom. Most átolvasok mindent, még egyszer, hátha megértem.
Még annyit hozzáfűznék, hogy a "b + b + ... + b" kifejezés esetében "a" db b-ről van szó (csak GYK-en nem tudtam jelölni)! De akkor egyelőre nem kell válaszolnod. Nyugodjunk le, átolvasom még egyszer az egészet.
"Ha esetleg véletlenül tényleg algebrai módszerre gondolnál, mikor algebrai módszert írsz, akkor pedig egyáltalán sehogy nem lehet, mert a valós számok nem algebrai objektumok."
"Határértékként vannak definiálva, tehát analitikusak."
Fogalmam sincs mit jelent ez! Én csak egy kérdező vagyok, nincs ekkora tudásom! Ha lenne, nem tennék föl olyan kérdést, hogy hogyan lehetne bizonyítani egész számok összeadása esetén a kommutativitást! Én csak egy bizonyításra lennék kíváncsi! Csupán ennyit szeretnék! Fogalmam sincs hogy lehet egy számot határértékként definiálni, nem értek hozzá, én csak egy egyszerű bizonyítást szeretnék a kommutativitásra és az asszociativitásra, ennyit szeretnék csak.
kérdező arra gondolsz, hogy tudjuk (elfogadjuk bizonyítás nélkül), hogy bármely két tetszőleges elem az összeadásra nézve kommutatív, és te ezt szeretnéd általánosítani tetszőleges kettőnél több tagú összegre?
#7 valóban a hivatkozott 6.7 tétel bizonyítása nem tárgyalja, hogy miért az asszociativitás és kommutativitás. nem néztem meg, csak kikerestem, hol kerül definiálásra a valós számok halmaza és melyik tételben szerepel, hogy ez test. a pdf viszont nem egyenlő azzal a könyvvel, ami csak elfogadja, hogy R test, de nem bizonyítja.
most kicsit jobban belenéztem a pdf-be, a dedekind-féle konstrukciónál bizonyítva van, hogy izomorf struktúrákat kapunk mindkét felépítessel. a dedekind-féle konstrukciónál a műveletek tulajdonságainál a definícióra hivatkozik, eszerint elég a racionális számoknál belátni. Az 5.2. tétel bizonyításában megtalálható az összeadás asszociativitásának bizonyítása, de amúgy itt is a műveletek definíciójára hivatkozik, ahonnan az egész számokhoz jutunk. A 4.2. bizonyításában megtalálható a szorzás asszociativitásának és az összeadásra nézve disztributivitásának igazolása, viszont ez még mindig nem elég, mert az N(alsóindex0)-on értelezett műveletek segítségével definiálja ezeket a műveleteket is, valamint az összeadás érdekel minket. szóval, ahogy az első válaszban olvasható, visszajutunk a természetes számokhoz. vagyis a következő tételeket nézd át a pdf-ből kérdező: 3.7; 3.9.
"akkor te ott explicite alkalmazod a szorzás kommutativitását."
Ezt meg tudnád fogalmazni másképp? Illetve hogy miért baj, ha explicit alkalmazom?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!