Miért csinálom ezt?

Ez nagyon szomorú hogy nem akarnak változni, és ilyen emberekkel szimpatizálnak.

Egészen elképesztő, amiket anyukád gondol és mond. "Most az a baja, hogy velem nem csinálták ezt ezért lettem ilyen". Ezt már én is nehezen hiszem el, hogy tényleg létezik ilyen, aki szerint ha b*sztatják és megalázzák akkor majd "kigyógyul" a melegségből, plána ha a saját fiáról van szó. Az ilyen emberek, mint ez a bizonyos 36 éves férfi szoktak öngyilkosok lenni, aztán meg a rokonság mindig szánja-bánja, ami történt. Közben meg ők üldözik bele ebbe. Ez igazán eszébe juthatna anyukádnak meg a családnak mielőtt beléd rúgnak. Itt már tényleg a telefonszám változtatás sem hülyeség, vagy ha nem is változtatod meg, nekik nem veszed fel a telefont. Ezek után pedig ne is csodálkozzanak, ha nem jópofizol velük. Minden egyes nap bebizonyosodik, hogy a legjobb döntés volt, hogy elmentél otthonról. Ezúton szeretnék nektek Boldog új évet, sok szerencsét és békességet kívánni a jövő évre. Éjfélkor meg csókoljátok meg egymást a barátoddal és feledkezzetek meg a sok negatív emberről és véleményről. Érezzétek jól magatokat :)

Hátha jövőre lecsillapodnak és végig gondolják, hogy ezzel nem érnek el semmit. Boldog új évet.

A barátodnak szerintem igaza van, tényleg van sok szülő aki ilyeneket csinál, hát látod veled is mit csináltak/csinálnak otthon. Úgyhogy ez valószínűleg igaz, és nem csak kitalálta. Azt jól tetted, hogy a feltételei ellenére sem mész haza, így kell ezt,megalkuvás nélkül. Viszont azon tényleg komolyan el kell gondolkodni, hogy egy darabig nem tartani az otthoniakkal a kapcsolatot. Ha csak így tudnak veled beszélni és bánni, ahogy eddig (úgynézki csak így tudnak) akkor jobb ha nem is zavarnak be egy darabig a mindennapjaidba. Egyedül nem fogsz maradni, hisz ott van a barátod meg a haver is. Meg kell nézni, akkor változik e valamit a viselkedésük feléd, ha nem tudnak rólad semmit. Remélem jól vagy, és hogy tegnap sikerült kicsit kikapcsolni.

Szomorú hogy ennyire nem bírják elfogadni.

Örülök hogy jól telt az este. A barátod haverjai amúgy heterók? Amikor elmentek valahova, pl a boltba akkor szokott valami jele lenni, hogy ti esetleg együtt lehettek? Pl kézfogás, puszi ilyenek? Mert ha nem, akkor szerintem nincs rá esély, hogy azt hiszik az emberek hogy együtt vagytok. A depresszió az nekem is jön, csak nekem a tél miatt :D (útálom) Az pedig hogy kicsit "üldözési mániád' van, és úgy érzed hogy mindenki a te "melegségedet" figyeli az meg az otthoni tapasztalatok miatt van. El kell még telnie időnek, hogy ez változzon, de azzal, hogy odaköltöztél a barátodhoz már megtetted az első fontos lépést. Hidd el , nem minden ember olyan, mint a családod. Bár nemtudom kicsi vagy nagy városban laksz, a kicsikben tényleg nagyobb az esélye az előitéleteknek. Az, hogy félsz a jövőtől az pedig teljesen normális a te (de írhatom azt is, hogy a "mi" korunkban) hisz eléggé fiatalok vagyunk, nem heterók, sok bizonytalansággal. Nem könnyű. Ismerős nekem is a sok agyalás a jövőről, világról, emberekről. A nyelveket gondolom azért írod, mert most úgy gondolod, hogy szívesen elmennél külföldre. Ez is ismerős nagyon is, én kicsit jobb helyzetben vagyok (több is megy) és el szoktam játszani a gondolattal. Amúgy nekem is jól esik veled beszélgetni, mert bármennyire is kiegyensúlyozottakat írok azért nekem is elég korlátozottak a lehetőségeim, ha erről kell beszélgetni valakivel. Szóval bármi van, nyugodtan írj én itt leszek.