Kedves ateisták, ti miért tekintitek a hitet rossznak, tudva azt, hogy a ti világnézetetek még sokkal rosszabb?

Igen, itt van egy kis probléma a magyar nyelvben.

Ateista az, aki istenek nélkül él.

De ettől még ezoterikus lehet.

Szerintem meg a választóvonalnak inkább ott kéne lennie, hogy hisz-e természetfelettiben, vagy sem.

Ez sokkal lényegesebb, mint az, hogy istenekben hisz-e.

Tehát teisták+ezoterikusok - szemben azokkal, akik NEM teisták és nem is ezoterikusok. Ez a normális elválasztási szempont.

"Ha úgy gondolod, hogy valaki lehet ott, aki talán meghallgatja a kérésedet, ha éppen olyan kedve van - akkor teista vagy."

Nem gondolom úgy, és kész. És a lehet semmi olyasmit nem jelent, hogy hiszek benne. Inkább úgy hiszem, hogy nincs.

Ha egy általam lakatlannak hitt házba akarok bemenni, akkor bizonyos ismereteim alapján azt gondolhatom, hogy biztosan lakatlan, de azért ilyenkor is késztetést érez az ember arra, hogy bekiabáljon - Halló! Van itt valaki?

Nehogy már ezt egyenlővé tedd azzal a behatolóval, aki meggyőződéssel kiabál be, hogy - Jó napot! Megjöttem!

Kezd viccessé válni az érvelésed. Neked tök mindegy, hogy valakin csak egy csöpp víz van, vagy medencében ázik, akkor is mind a kettőt csuromvizesnek tartod.

"Ha úgy gondolod, hogy valaki lehet ott, aki talán meghallgatja a kérésedet, ha éppen olyan kedve van - akkor teista vagy."

Ja! És ez nem egy teista gondolkodás, hanem csak szimplán logikus. Ha van... és ezután következik tisztán a logika.

...illetve ezt még tovább kellene bontani, mivel létezik olyan ezotéria is, ami azt mondja, hogy természeti törvény lehet a jelenség mögött, nem természetfeletti. Mondjuk valamilyen parajelenségnél fordulhat elő ilyen, vagy pl. lehet UFO.

Ez aztán következményekkel is jár, hiszen egy természeti jelenség - legyen az bármi - általában kutatható. Nem az a lényeges, hogy hiszel-e benne, hanem az, hogy a tudomány mit tud kezdeni vele.

A tudomány pedig ezeket tudja vizsgálni.

Tehát szerintem ott kéne meghúzni a határt, hogy valaki a természetfelettiben hisz, vagy NEM hisz ebben.

"Neked tök mindegy, hogy valakin csak egy csöpp víz van, vagy medencében ázik"

Nem, és nyilván egészen másképp fog viselkedni egy ilyen ember, mint pl. egy igazi hívő.

Nekem az a furcsa, hogy pontosan középre akarod belőni magad, ilyen pedig nincsen. Valahol, valamilyen irányban mindig billen a mérleg.

De még sokkal furcsább az, hogy neked változik a meggyőződésed. Ilyennel idáig még sose találkoztam.

Lehet, hogy létezik más ilyen ember is, de itt a gy.k. népes táborában még nem került elő.

Ezért érdekelne, hogy milyen vagy... de úgy látom, hogy ebben nem vagy teljesen tudatos, inkább ösztönösen csinálod.

És még egyszer: más ember is van, aki a különböző döntéseiben nem egyformán veszi figyelembe a vallásos meggyőződését. Ez általános dolog: ha leülsz egy beszélgetésre a barátaiddal, ahhoz nem veszed figyelembe, hogy létezik-e isten.

De az, hogy VÁLTOZZON az, hogy hiszel-e benne - na, ILYET még nem láttam.

#245: "Ateista csak akkor vagy, ha úgy gondolod, hogy NINCSEN ilyen valaki."

Remek, hogy bebizonyítottad, hogy nem vagyok ateista, attól az apróságtól eltekintve, hogy ezt állítottam én is.

A vitánk tárgya kissé más. Te azt vallod, hogy aki nem ateista, az automatikusan teista. Én meg nem ezt vallom.

Magyarán ez ügyben sem veled, sem Jézussal nem értek egyet: "Aki velem nincsen, ellenem van;"

"Te azt vallod, hogy aki nem ateista, az automatikusan teista."

Mondtam: ez olyan, mint az rH+ és rh-

NINCSEN harmadik út.

Persze ezen belül lehet fokozatokat megkülönböztetni, mint pl. az agnosztikus. Te egyértelműen az vagy.

És nyilván egy tudatos, meggyőződéses ateista, meg egy ösztönös, "csak azért vagyok ateista, mert a szüleim is azok" ember az ég és föld...

de akkor is: itt van a kategória határa. Valahol meg kell különböztetni a kettőt.

"Tehát szerintem ott kéne meghúzni a határt, hogy valaki a természetfelettiben hisz, vagy NEM hisz ebben."

Semmiben, és sehol nem létezik ilyen éles határ. Nem hiszek a természetfelettiben, de a lehetőségét nem is tagadom. Ennyi.

És ezzel barátom nem tudsz mit kezdeni, ha a fejed tetejére is állsz, mert ez egyszerűen azt jelenti, amit jelent, hogy ott vagyok azon a középen, ami eszerint igenis létezik.

Egyszerűen semminek a lehetőségét nem tagadom.

"Nekem az a furcsa, hogy pontosan középre akarod belőni magad, ilyen pedig nincsen. Valahol, valamilyen irányban mindig billen a mérleg."

De van ilyen, mert szitutól függően billen a mérleg, és minden mérleg képes középen is állni, szintén szitutól függően. Nekem pont az a furcsa, hogy elkeseredetten hiszel olyan határokban, amik soha de soha nem léteztek sehol és semmiben.

"De az, hogy VÁLTOZZON az, hogy hiszel-e benne - na, ILYET még nem láttam."

Nap mint nap tapasztalható ilyen és mindenkinél megtörténik előbb vagy utóbb.

Valaha erősen hittem, hogy egyszer az életemben a magyar foci a világ legjobbjai közé emelkedik majd tartósan, de ma már ebben semennyire se hiszek, sőt, szinte teljesen elvesztettem az érdeklődésem a foci iránt (már a nézése szempontjából...), ennek ellenére az első elképzelésemet ma sem tartom lehetetlennek, csak annyira kicsi valószínűségűnek, hogy gyakorlailag lehetetlennek tartom.

"NINCSEN harmadik út."

De van. Sőt! Még negyedik is van, meg ötödik is.

Ha te vaknak tetted magad, és ideológiát gyártasz a te semmivel se visszaigazolható nézeted alá, ami már inkább hitté vált - ahogy nézem -, az nem az én ügyem.

Másnak is mondtam már. Abban hiszel, amiben akarsz. És ezzel a témát befejeztem.

Én továbbra is az vagyok amit mondtam magamról. Se nem ateista, se nem teista. És baromira nem érdekel, hogy te mit igen-, vagy mit nem véltél látni.

Köszönöm a vitát.

Szerintem azért nincs középen senki, mert alapvetően kétféle gondolkodás létezik, és ezek soha nem keverednek:

1: aki úgy gondolja, hogy mindent magának kell intéznie, LEGFELJEBB ismert helyekről (pl. a többi ember) kaphat segítséget, ill. kihasználhatja a természeti törvényeket.

2: aki úgy gondolja, hogy a világot hatalmas erők rendezik el, ügyelve a jó és a rossz egyensúlyára, vagy valami hasonló szempontra, és EZÉRT sok esetben (ha nem is mindig), de lehet arra számítani, hogy valami elrendezi a dolgaidat, HA te is teljesítesz bizonyos feltételeket, amelyek azonban nem feltétlenül azzal függenek össze, amit éppen el akarsz érni. Magyarán erkölcsösnek kell lenned, vagy igaz hívőnek, és akkor ezektől a hatalmas erőktől segítséget kaphatsz.

És ebből a két filozófiából CSAK EGYET vallhatsz magadénak, mindkettőt semmiképpen.