Kedves ateisták, ti miért tekintitek a hitet rossznak, tudva azt, hogy a ti világnézetetek még sokkal rosszabb?

Itt az átlag ateistákról van szó, vagy a következetes ateistákról? Átlag hívőkről, vagy pl. hithű keresztényekről? Ha az átlag hívőt hasonlítjuk az átlag ateistához, akkor sajnos mindkettőről kijelenthető, hogy olyan dolgokat próbálnak magyarázni, amihez nem értenek. Az ateista nyugodtan mondhatja, hogy pl. ezen a területen nem vagyok elég szakavatott, vagy hogy a tudomány itt még bizonytalan. A hívő pedig mondhatja, hogy Isten engedelmességet vár el, nem azt hogy mindent értsünk a parancsolataiból.

Kérdés, hogy akkor mire alapozzák a világnézetüket? A hívőnek nem kell feltétlenül érteni a világ működését, mert nála az engedelmesség és a személyes meggyőződés a fontos. Viszont az ateistának mindenképp tájékozottnak kell lennie a tudományokban és az érvelésben, ha következetes és hiteles akar lenni.

Szerintem már ott hibádzik a megjegyzésed, hogy kétpólusúként állítod be a világ embereit: ateista és teista.

Én pl. egyik se vagyok.

Engem kizárólag a tények és a logika érdekel. Az eddigi vitánkban a hívő azt állította, hogy Isten létezése logikus. Kértem a levezetést.

Más jellegű dolgok is felmerültek, amik tisztán tudományos jellegűek. Ezek is a tényszerűségükből adódóan tisztázhatóaknak bizonyultak.

Voltak olyan jellegű problémák is, hogy egyes idézetek hamisítványok voltak, ill. hazugságokat tartalmaztak. Ezek is tényszerűen vizsgálhatóak voltak, világnézettől függetlenül.

Hogy megtörténik-e egy mozgáskorlátozott meggyógyulása, vagy megtörténik-e egy feltámadás, elviekben szintén konkrétan tisztázható, és kell lennie erre nézve világnézettől függetlenül bemutatható bizonyíték.

Az általad emlegetett világnézetekből adódó problémáknak itt eddig semmi jelentősége nem volt. A hazudozásokat, hamisításokat, a vitapartner érveinek tudatos figyelembe nem vételeit, a logikai láncolatok elemzésének elfedésére elterelő dumák gyártását stbstsb nem a világnézeti problémák közötti különbözőségek termelik ki.

Gondolom, ebben egyetértünk.

"Én pl. egyik se vagyok."

Ez lehetetlen.

Olyan, mintha azt mondanád, hogy nem vagy sem rH+, sem rH-.

A-teista=istenek nélküli.

Teista=istenekkel él.

A kettő közül az egyik vagy... méghozzá, ha így mondod, akkor valószínűleg teista vagy.

Ez nem így van, mert van agnosztikus álláspont is...

És milyen megfogalmazás már az hogy "istenekkel él"? Nekem az ugrott be róla, hogy "fogyatékkal élő" :)

"Ez lehetetlen."

De lehetséges.

Amikor éppen racionális hangulatban vagyok, akkor nem hiszek Istenben. Ha éppen szerelmes vagyok, vagy melankolikus, vagy túl sok sört ittam, és a csillagokat vizslatom, akkor... talán mégis?... :)

Igen: létezik agnosztikus ateista és agnosztikus teista is.

Ez továbbra is azt jelenti, hogy valaki vagy ateista, vagy nem. Más lehetőség nincsen.

De olyanról még nem hallottam, aki egyszer hisz, egyszer meg nem.

Lehetséges, hogy létezik ilyen is... de azt mondd meg: ha eléd áll valaki, és megkérdezi, akkor mit mondasz neki?

"De olyanról még nem hallottam, aki egyszer hisz, egyszer meg nem."

Dehogynem. Most tőlem. Máris letagadod a saját tapasztalatod létezését? :)

Gratula...

Egy csomó embertől hallottam már, hogy a fene tudja...

Te valami másik világból jössz?

"de ha egy időpillanatot veszünk, mindenki valamelyik irányba jobban hajlik"

Az ember képes a többsíkú gondolkodásra. Simán lehet, hogy egyszerre tudja fontolóra venni a racionális érveket, és az irracionális indíttatásait. Ez akár témafüggő is lehet. Ha a téma éppen racionális megfontolást kíván, akkor épp azt veszi elő az ember, és abban a pillanatban "agnosztikus ateista" lesz, de ugyanabban az időpillanatban ott motoszkál a fejében az "agnosztikus teista" is, csak éppen kifelé nem az nyilvánul meg. De attól még ott van.