Kedves ateisták, ti miért tekintitek a hitet rossznak, tudva azt, hogy a ti világnézetetek még sokkal rosszabb?

Persze, ezt írtam én is.

De egy éles helyzetben, amikor dönteni kell, hogy most racionális leszel, vagy fohászkodsz, akkor azért csak kiderül, nem?

És mondom: én még nem találkoztam olyan emberrel, aki váltakozva egyszer hisz, egyszer meg nem.

Ezért kérdeztem, hogy ez hogyan működik, tehát tényleg IGAZÁBÓL hiszel, ill. nem hiszel ilyenkor, és hogyan különülnek el ezek az állapotok?

@231

Idézek neked: "...Hasonlóan kérdéses az, hogy egyes vallások istenhit nélküli formáit tekinthetjük-e ateizmusnak. Erre jó példa a buddhizmusnak a hinduizmustól elválasztott, istenhit nélküli formája, melyet például Stephen Bachelor ateizmusnak nevezett „Buddhizmus hit nélkül” c, könyvében..."

Asszem te, @231, inkább ezt az elvet vallod Jézustól:

Máté Evangéliuma (12:30) : "Aki velem nincsen, ellenem van;..."

Bár más is mondta ezt, igaz, kissé kacifántosabban: "Igenis úgy vesszük: aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a népfront ellen, az vele van.”

Hiába no! Egy vonalas ideológia nem fogadhatja el a középút létezését... :D

"De egy éles helyzetben, amikor dönteni kell, hogy most racionális leszel, vagy fohászkodsz, akkor azért csak kiderül, nem?"

Nem, mert azt mondom, hogy nem tudom, vagy a fene tudja.

Mit nem lehet ezen megérteni?

Fohászkodni simán lehet úgy is, hogy ha valaki tényleg meghallgatja, azzal csak nyerek.

Pl. én is ezt tettem, amikor édesapám halálosan megbetegedett. Semmit se segített a dolog, ennek ellenére, ha majd úgy hozza a szükség, megint fogok imádkozni.

"ha valaki tényleg meghallgatja, azzal csak nyerek"

Ez egy teista szemlélet.

Ha úgy gondolod, hogy valaki lehet ott, aki talán meghallgatja a kérésedet, ha éppen olyan kedve van - akkor teista vagy.

Ateista csak akkor vagy, ha úgy gondolod, hogy NINCSEN ilyen valaki. Nem azt, hogy nem tudod, mert az ugye az agnosztikus. Az ateista konkrétan úgy gondolja, hogy jó eséllyel NINCSEN.

Te meg nem ezt gondolod.

És ettől megint csak független az, hogy az ügyeidet magad intézed, vagy fohászkodsz: ugyanis hihetsz egy olyan istenben is, aki alapvetően nem segít neked semmiben, és mindent magadnak kell intézned.

A "fene tudja" személet, amit mondtál, azért teista, mert ez inkább hajlik a "csak van ott valami" felé.

Összefoglalva és mindent figyelembe véve nálad a teizmus felé billen a mérleg.

Üdvözöljük az első agnosztikus teistát itt, a fórumon!

A meghatározásod alapján én is agnosztikus teista vagyok, de én például nem hiszek a fohász alapján vagy bármilyen más módon érkező külső isteni segítségben. Mondjuk azt nem ígérem biztosra, hogy ha nagyon-nagyon szorult helyzetbe vagy nehezen feldolgozható szituációba kerülnék, akkor esetleg nem kezdenék fohászkodni, de ehhez szerintem már nem annyira a teizmusnak van köze, ez egy szinte ösztönös pszichológiai reakció: csak segítsen már valaki, mindegy, hogy ki!

Egyébként meg a teista-ateista fogalmakkal nekem az a bajom, hogy az "-ista", "-izmus" végződések arra utalnak, hogy valaki elkötelezett híve egy szellemi, vagy bármilyen irányzatnak, és általában tevőlegesen is hozzájárul annak terjesztéséhez vagy megvalósításához. De ez a gyakorlatban még a "teisták" egy részénél sincs így, az "ateistáknál" pedig főleg nem.

A teista csak annyit jelent, hogy isteni lény(ek) létezésében hisz. Attól még utálhatja, meg kerülheti, meg minden egyebet is csinálhat - nem kell a hívének lennie.

Az ateista meg ezekben nem hisz. Bár olyan is előfordulhat, hogy amúgy nagyon szeretné, ha léteznének istenek, mert akkor milyen jó lenne, és ráadásul még elkötelezett híve is lenne - de NEM HISZI EL, hogy léteznek.

A kettő között meg nincs semmi... bár Pombe feladta a labdát, de végül ő is besorolható.

Nyilván a szövegkörnyezet is számít, de Jézus egy helyen azt is mondta: „Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.” Mk.9,40

A buddhizmusban már maga a kérdés hibás, ha feltesszük hogy van-e Isten? Nekik ez nem lényeges. A saját kultúrkörünkről érdemes beszélni, a kedves kérdező is erre kíváncsi szerintem. Európában talán 1% buddhista él, Magyarországon még kevesebb.

"A buddhizmusban már maga a kérdés hibás, ha feltesszük hogy van-e Isten? Nekik ez nem lényeges."

Nem azért hibás a kérdés, mert nem lenne nekik lényeges. Nagyon is az. Csak éppen a buddhisták egy metafizikai abszolútumban hisznek, ami nem azonosítható a mi istenfogalmunkkal, ezért hibás a kérdés. És abban muszáj hinniük, mert különben nem lenne értelme az egész buddhizmusnak.