Jehova Tanúi! Mitől jobb fordítás az újvilág fordítás, mint például a Károli?

"És csak azért ne jöjjek Jézussal, mert Én vetettem fel a témát? Ennyi?"

Nem ez volt a lényeg! Hanem az, hogy a JHVH-nak nincs értelme, jelentése! Ráadásul Te magad is mondtad, hogy nem tudjátok "hogy a JEHOVA az eredeti kiejtése Isten nevének!"

Akkor miért így ejtsem???????????????????????????

Tényleg Hetednapi Adventisták. Elnézést ezért!

Az biztos hogy tanulnák ujjat tölük, de hasznosat nem! Teljesen meg vagyok gyözödve, erröl!

A Jehova nev: Te miért használod Jézus nevét? Nem biztos, hogy ugy volt eredetileg! Akkor?

Ha a "Jézus" nevet használhatjuk, akor a "Jehova" nevet is! Csak az Ördög dolgozik ez ellen, és eddig hagyta is Jehova Isten. De tovább nem! Ezen senki sem fog változtatni már! Az ujvilágban pedig nem is fog akarni!

Pedig lehetne hasznosat tanulni, csak mindig elfelejtem, hogy ti tökéletesnek hiszitek magatokat, és mindent tudtok, csak azt nem, hogy egyáltalán "a JEHOVA az eredeti kiejtése Isten nevének". Nem érted a lényeget, te magad mondtad. Nem válaszoltál, ha nem tudjátok, hogy hogyan kell kiejteni, akkor miért KELL így ejteni?

Jézus nevét nem tudod, hogy hogyan kell kiejteni? Ejtsd ki arámiul, hogy szabadító, vagy görögűl, vagy magyarul. Úgy kell kiejteni, hogy: szabadító.

"Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből."

Látom, ezen elég jól elakadtál. De megbocsájtom, mert legalább azt felfogtad, hogy miért fontos prédikálni.

És ezt nem feltétlenül csak neked mondom, meglátszott, hogy ki ragad ki verseket a Bibliából, és ki ismeri, tanulmányozza átfogóan.

Isten nevének a jelentése magyarul a 3Mózes 3:13-15-ig megtalálható:

Mózes azonban így szólt az igaz Istenhez: „Ha most elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: »Ősatyáitok Istene küldött hozzátok«, és ők erre megkérdezik tőlem: »Mi a neve?«, akkor mit mondjak nekik?” 14 Isten erre ezt mondta Mózesnek: „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK.” Majd hozzátette: „Ezt mondd Izrael fiainak: »Az AZZÁ VÁLOK küldött engem hozzátok.«” 15 És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:

„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.

Vagyis a Legfelségesebb Isten neve „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK ”

Ezentúl használjuk igy?

Te is Jézust Szabaditónk fogod nevezni?

És látod, fontos tudjuk és használjuk a nevét, hogy más is tudja, hogy melyik istent szólgáljuk.

És a Hetednapi Adventisták sem használják Isten nevét sem, és Jézusnak a prédikálásra vonatkozó parancsának sem tesznek eleget, nem a Főldre várják az Ujvilágot, mit tesznek vagy ismernek jobban a Bibliával kapcsolatban?

Ha nem veszed tolakodásnak, hány éves vagy? Honnan?

Én erdély, 21.

Ja és kedves kérdezö! Akkor te egy hitehagyott vagy, ugye?

Tényleg az igazságot keresed?

Szerinted meg lehet kapni?

Nagyon vártam, hogy válaszólj!

Kedved kérdező!

Egy picit állj le!

Valami olyasmit mondtál nem most, hogy az igazságot keresed! Ez tényleg igy van?

Nagyon sok kérdésed van! Elhiszed hogy mind van rá megfelelő válaszom?

Egy annyit észrevettem, hogy sokat tudsz a Bibliából, de az egész csak ilyen olyan kiragadás.

És nagyon jó módszer, hogy felteszel egy oldal kérdést, amire persze nincs ideje senkinek, hogy 20 oldalas konkrét választ adjon rá.

Légyszi, ha tényleg érdekel a válasz, és ha az igazságot keresed, csak egyvalamit vess fel egyszerre, rágalmak és magyarázás nélkül, mennyire lehet!

Igy esetleg egyre van idön válaszólni, tiz kérdés mindig válaszolatlan marad.

Légyszi!

Még egy kicsit ha visszaveszel, az jó lesz.

Csak hogy ne tünjön úgy, hogy előitélettel vagy a Tanúk iránt! Köszi!

Egy néhány fontosabb gondolatot belinkeltem, kérlek nézd el, nincs olyan sok idöm mindent lepötyöktetni.

De mégegyszer, ha valami nem tetszik, csak egy téma maradjon, rágjuk meg! Köszi!

Miért van az, hogy vagy nem, vagy csak néhány helyen használják Isten nevét sok bibliafordításban?

A Katolikus fordítás 1992-es kiadása a „Megjegyzések a könyv használatához” részben (a 8. oldalon) ezt írja: „ A Jahve nevet . . . a hagyománynak megfelelően »Úr« szóval fordítottuk. De kivételesen meghagytuk a héber alakot ott, ahol külön hangsúly van rajta.” A Magyarázatos Károli Biblia az 5Mózes 28:58-hoz fűzött magyarázatában ezt írja: „ A történelem és a kinyilatkoztatás egyik különössége, hogy homály fedi Isten ósz-i [ószövetségi] legközvetlenebb és legszemélyesebb neve . . . , a héber JHVH szó helyes kiejtését. A »Jehova« változat a név mássalhangzóinak és az »Úr« jelentésű egyik szó (Adonáj) magánhangzóinak összevetéséből ered. Feltehetőleg a »Jahve« az eredeti kiejtés. A nevet tulajdonképpen nem is ejtették ki, mivel a később élt zsidók túlságosan szentnek tartották ahhoz, hogy kimondják és féltek, hogy megsértik a 2Móz 20:7 és 3Móz 24:16 tilalmát. Ebben a változatban fordítása »ÚR«.” (Tehát amikor a Szentírásból eltávolítják a Szerzőjének, azaz Istennek a nevét, arra hagyatkoznak, ami saját nézőpontjuk szerint helyes, noha a Szerző neve az eredeti héber szövegben többször fordul elő, mint bármely más név vagy cím. Ily módon elismerik, hogy a judaizmus híveinek példáját követik, akikről Jézus azt mondta: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt” [Máté 15:6].)

Azok a fordítók, akik kötelességüknek érezték Isten nevét legalább egy vagy talán néhány helyen a Biblia szövegében kiírni — jóllehet ezt nem tették meg minden olyan helyen, ahol az a héber szövegben előfordul —, nyilvánvalóan William Tyndale példáját követték, aki szakított az Isten nevének teljes elhagyásával, és azt a Mózes öt könyvének az 1530-as kiadásában feltüntette.

Használták-e Jehova nevét a Keresztény Görög Iratok ihletett írói?

A IV. évszázadban Jeromos (Sophronius Eusebius Hieronymus) ezt írta: „MÁTÉ, akit egyúttal LÉVINEK is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hivőkké” (A kiváló férfiakról. III. fejezet, Ókeresztény írók, III. köt., Ladocsi Gáspár fordításában). Ez az evangélium 11 közvetlen idézetet tartalmaz a Héber Iratokból, ahol a tetragram megtalálható. Semmi okunk sincs azt hinni, hogy Máté nem úgy idézte a részleteket, ahogyan azok le lettek írva abban a héber szövegben, melyből idézett.

A Keresztény Görög Iratok más ihletett írói több száz helyen idéztek a Septuagintából, azaz a Héber Iratok egyik görög fordításából. A Septuaginta korai másolatai sok helyen közvetlenül a görög szövegben tartalmazzák a héber tetragramot. Azzal a magatartással összhangban, amit Jézus tanúsított Atyja neve iránt, Jézus tanítványai nyilván megtartották a nevet ezekben az idézetekben. (Vesd össze: János 17:6, 26.)

A Journal of Biblical Literature című kiadványban George Howard, a Georgiai Egyetem munkatársa ezt írta: „Nem kétséges számunkra, hogy a görögül beszélő zsidók a görög nyelvű írásaikban továbbra is kiírták a יהוה-t. Továbbá igen valószínűtlen, hogy a konzervatív, görögül beszélő, zsidó származású korai keresztények eltértek ettől a szokásuktól. Bár közvetetten valószínűleg az [Isten] és [Úr] szavakat használták, amikor Istenre utaltak, de rendkívül furcsa lett volna, ha a tetragramot elhagyták volna a bibliai szövegből . . . Mivel a tetragram még benne volt a korai egyház Szentírását képező görög nyelvű bibliai iratokban, ésszerű azt hinni, hogy az Úsz. [Újszövetség] írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor a Szentírásból idéztek . . . Amikor azonban a görög nyelvű Ósz.-ből [Ószövetségből] eltávolították, az Úsz. ósz.-i idézeteiből is eltűnt. A tetragramot tehát valamikor a második század kezdetén szoríthatták ki a szurrogátumok [helyettesítő betoldások] mindkét Szövetségből” (96. évf., 1. sz., 1977. március, 76—7. o.).

Az isteni név melyik formája helyes: a Jehova vagy a Jahve?

Ma már egyetlen ember sem lehet biztos abban, hogy a héber nyelvben hogyan ejtették ki eredetileg ezt a nevet. Miért nem? A bibliai héber nyelv írott formában kezdetben csak mássalhangzókat tartalmazott, magánhangzók nélkül. Amikor a nyelvet még nap mint nap beszélték, az olvasók könnyen kiegészítették a szöveget a helyes magánhangzókkal. Idővel azonban a zsidóknál az a babonás elképzelés alakult ki, hogy helytelen kimondani Isten nevét, ezért helyettesítő kifejezéseket használtak. Évszázadokkal később a zsidó tudósok pontrendszert alakítottak ki annak jelölésére, hogy milyen magánhangzókat kell az ókori héber szöveg olvasásakor kiejteni, csakhogy az isteni név négy mássalhangzója köré a helyettesítő kifejezések magánhangzóit tették be. Így az isteni név eredeti kiejtése feledésbe merült.

Sok tudós a „Jahve” kiejtést részesíti előnyben, de nem biztosak helyességében, és nincs is egység közöttük. Másrészt a Jehova a név legismertebb alakja, és tartalmazza a héber tetragram mássalhangzóit. A magyar nyelvhasználatban az elmúlt évszázadok során a „Jehova” alak terjedt el.

J. B. Rotherham a „Yahweh” formát használta a Héber Iratok fordítása során a The Emphasised Bible lapjain. Később azonban, a Studies in the Psalms című munkájában a „Jehovah” alakkal találkozunk. Így magyarázza: „JEHOVAH — Az emlékeztető név ezen angol formájának alkalmazása . . . a Zsoltárok könyvének jelen változatában nem holmi bizalmatlanságból fakad, mintha ez pontosabb kiejtés lenne, mint a Yahwéh, hanem kizárólag gyakorlati szempontok vezettek ebben a döntésben, mivel kívánatos, hogy eljussunk a nagyközönség füléhez és szeméhez e dologban, amelyben az alapvető tényező az isteni név könnyű felismerésének szándéka volt” ([London, 1911] 29. o.).

Gustav Friedrich Oehler német professzor a név különböző kiejtési változataival foglalkozott, majd erre a következtetésre jutott: „Ettől kezdve a Jehova formát fogom használni, mert e név polgárjogot nyert a szókincsünkben, és nem lehet onnan kiszorítani” (Theologie des Alten Testaments. Második kiadás [Stuttgart, 1882] 143. o.).

Paul Joüon jezsuita tudós kijelentette: „Fordításainkban a (feltételezett) Yahweh forma helyett a Jéhovah alakot használtuk . . . , amely a hagyományos és szokásos francia irodalmi forma” (Grammaire de l’hébreu biblique. [Róma, 1923] 49. o., lábj.).

A legtöbb név bizonyos mértékű változáson megy át, ha lefordítják egy másik nyelvre. Jézus zsidónak született, és nevét héberül talán Jé·sú′a‛-nak ejtették ki, a Keresztény Görög Iratok ihletett írói azonban nem haboztak e név görög I·é·szusz′ formáját használni. A kiejtés a legtöbb nyelvben egy kicsit eltér ettől, mégis bátran használjuk a saját nyelvünkben megszokott formát. Ez más bibliai nevekkel is így van. Hogyan tudnánk akkor megfelelő tisztelettel adózni a legfontosabb név viselőjének? Talán úgy, hogy ha sohasem mondanánk ki vagy írnánk le a nevét, mivel nem ismerjük pontosan annak eredeti kiejtését? Vagy inkább oly módon, hogy használjuk azt, éspedig a nyelvünk szokásos kiejtés- és írásmódján, miközben illendőképpen beszélünk a név tulajdonosáról, és mint az ő imádói, helyes viselkedésünkkel tiszteletet szerzünk neki?

Miért fontos Isten nevét ismerni és használni?

Lehet-e meghitt kapcsolatunk valakivel, akinek még a nevét sem tudjuk? Akik Istent névtelennek tekintik, azok szemében ő gyakran nem több személytelen erőnél; nem valóságos személy, akit ismernek és szeretnek, és akinek imában kiönthetik szívüket. Ha egyáltalán imádkoznak hozzá, imáik pusztán szertartásosak, és csupán betanult szövegek formai megismétléséből állnak.

Az igaz keresztényeket Jézus Krisztus azzal a feladattal bízta meg, hogy tegyenek tanítványokká minden nemzetből való embereket. Hogyan tudnák a tanításuk során megkülönböztetni az igaz Istent a nemzetek különféle hamis isteneitől? Csakis az ő nevének használatával, amint a Biblia is teszi (Máté 28:19, 20; 1Kor 8:5, 6).

2Móz 3:15: „Isten . . . elmondta Mózesnek: »Így szólj Izrael fiaihoz: ,Jehova, a ti ősatyáitok Istene . . . küldött hozzátok.’ Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.«”

Ézs 12:4: „ Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül a nevét. Ismertessétek meg cselekedeteit a népek között. Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve.”

Ez 38:17, 23: „Így szól a legfőbb Úr, Jehova: . . . »Fölmagasztalom és megszentelem magamat, és megismertetem magamat sok nemzet szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

Mal 3:16: „a Jehovát félők beszélgettek egymással, mindegyik a maga társával; Jehova pedig figyelt és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és azokról, akik gondolnak az ő nevére.”