Milyen az ateisták világképe?

Kedves kérdező!

A 78-as megjegyzésedre azt mondnám, hogy a külöbség sok esetben az, hogy sok vallásos embernél a pokol elkerülése maga a cél, míg a valóságos világba a büntetés elkerülése nem az élet célja, csak egy tényező amit érdemes figyelembe venni, a legtöbb esetben nem érdemes megszegni a törvényeket a büntetés miatt.

"Ahogy a vallásos emberek is általában."

A hitben nincsen racionalitás vagy józanság. A hívőben lehet - de akkor ezt máshonnan szerezte, mert a hitben nincs.

"szerinted egy kerek, teljes világkép?"

Az ateizmus nem ad teljes világképet. Többek között ezért sem vallás.

Egy dolgot kihagytam: az ateista tudomásul veszi és elfogadja azt is, hogy a tudása nem teljes, nem terjed ki mindenre.

Egyébként a hívő világképe is ilyen, mivel benne van az "isteni misztérium, ember nem értheti" és az "isten szándéka, ember nem foghatja fel" tétel is.

A kerek, teljes világképekkel pedig az a probléma, hogy bizonyítottan NEM igazak.

"Mi a válasz arra hogy mi az élet célja? Miért létezel? Mi lesz utána?"

A létezésednek alapból okai vannak, nem célja.

Az életcélokat 2 féleképpen határozhatod meg:

1: Ahogy a hívők - elfogadsz valamilyen már létező célt, amit mások is követnek,

2: Teremtesz magadnak új célokat.

A többi kérdésre a tudomány válaszolhat, ha tudományos kérdés, és ha már ismert ez a tudás.

Például az életed után nagyon jó eséllyel nem lesz semmi - de erre a tudomány nem tud egyértelműen válaszolni.

Kedves kérdező!

Remélem tudod, de az emberek többségének a normája nem a kerszténységből jön,hane, szekuláris humanista elképzelésekből aminek egy része akár egybecsenghet néhágy krisztusi gondolattal, de az alapja nem a kereszténység.

Az ,hogy a hívők egy része a pokol tényétől függetlenül igazodnak egy elvárások rendszeréhez, az miben külömbözik a szekuláris erkölcsi gondolatok bűnmegelőzési hatékonyságától?

Emelett vannak olyan dolgok, amit egy vallás bűnnek tekint, a másik nem, törvényeket nem sért, vagy éppen a törvények sértenek vallási elveket.

"Enélkül viszont olyan vagy mint akit kitettek a semmi közepén.Nem tudod hol vagy, hogy kerültél oda, merre menj tovább."

A hívők is enélkül vannak. Csak követnek egy elképzelést. De tudni ők sem tudnak semmit.

Ha azt mondom annak aki nem tudja, hogy hol van, hogyan került oda és merre menjen, hogy az Eiffel torony tetején van, tündérek repítették oda és menjen a tengeren keresztül akkor azzal előrébb lesz? Ha el is hiszi akkor hinni fog egy mesében de nem fogja attól még tudni a választ a kérdésekre.

"Egyáltalán nem. Amit te jónak gondolsz az az ezer éves keresztény múlt miatt van. Nagyjából azt tartod jónak amit a keresztény erkölcs tanított."

Amit én jónak tartok az rengeteg ponton szembe megy a kereszténységgel. Arról nem is beszélve, hogy levezethető.

"Mondjuk egy ateista esetében sokkal inkább igaz hogy azért nem bűnözik mert fél a börtöntől."

Ez maximum annak fényében igaz, hogy ha a hívő azért nem bűnözik mert jobban fél a pokoltól (ugyan úgy büntetéstől fél) vagy mert a mennyországba akar kerülni (haszon miatt).

De egy olyan ateistát sem ismerek aki a börtönbe kerülés miatt ne bűnözne.

"Akkor nem ismered a vallásos embereket. Egy vallásos ember azért nem nem hazudik és segít másokon mert ez Isten parancsa akiben ő hisz és ezt írja elő az adott vallás erlkölcsi tanítása. "

1. nem írtam, hogy mind.

2. amit leírtál az pontosan szükséges ahhoz, hogy a mennyországba kerüljenek. Csak azért mert Isten azt mondta nem követnék. Fordítsuk meg a dolgokat, ha Isten szavát, parancsait követed akkor a jutalmad a pokol lesz és ha nem fogadsz szót akkor a jutalmad a mennyország. Vajon hányan tartanák be a parancsait és hányan szegnék meg szándékosan?

"Egy ateista esetében viszont az egyetlen motiváció a börtöntől való félelem. Persze egy ateista is mondhatja hogy nm hazudik mert az nem helyes erkölcsileg, de ez a vallásos társadalmi norma miatt van."

Akkor nem ismered az ateista embereket.

Nem azért nem hazudok amikor nem hazudok mert a kereszténység szerint az bűn lenne. Azért nem hazudok mert így döntöttem. Sok esetben nem akarom használni ezt a kiskaput a problémák megoldására. Ezenfelül nem akarom eljátszani mások bizalmát sem. Azzal ártanék magamnak és nekik is.

De nem is tartom rossznak a hazugságot. A hazugság magában nem árt. Ez nagyban függ a körülményektől és sok minden mástól is. Vannak olyan helyzetek is amikor például külön jó a hazugság.

"Persze egy ateista is mondhatja hogy nm hazudik mert az nem helyes erkölcsileg, de ez a vallásos társadalmi norma miatt van. Ebben nőtt felakkor is ha ő nem vallásos."

Ebben talán van némi igazság, csakhogy a kereszténység előtt is volt erkölcs és morál, amiből a keresztények az erkölcsi nézeteiket vették, illetve annak megérlelődő változásai jelennek meg az erkölcsi nézeteikben.

Ha vetted volna a fáradtságot és olvastál volna Platón, Szókratész, Arisztotelész műveiből valamit, akkor tudnád, hogy az emberiség erkölcsisége sokkal régebbi, mint a kereszténység, ami pedig még a Bibliában is nyomon követhető, ha figyelmesen olvasod.

Az Ószövetség erkölcsisége még a prehisztorikus korok morálját idézi, megjelenik benne a többnejűség, a szemet szemért elv, a bosszúállás, a megkövezés és sorolhatnám a durva és primitív erkölcsi hozzáállást. Még az emberáldozat igénye is olvasható benne.

Az erkölcsi nézetek finomodása következtében, majd a hellenizmus hatására jutottak el a zsidók, más népeket is beleértve, hogy fokozatosan változtassanak erkölcsi nézeteiken és először a zsidóság egyes képviselői próbálták megreformálni azt a hitrendszert, amely az erkölcsi nézeteiket is hordozta, tükrözte és így találták ki a kereszténységet.

Az is nyilvánvaló, hogy az ókori társadalmakban ekkorra már komoly igény volt ezekre az erkölcsi nézetekre, hiszen ha nem lett volna, a kereszténység az akkor friss eszmékkel el sem terjedhetett volna széles körben.

Más probléma nincs is ezzel, mint az, hogy az ókor óta sok víz lefolyt a Dunán, az erkölcs tovább fejlődött, így a keresztény elvek anakronisztikussá váltak sok helyen az eszmeiségben, így korunk kihívásainak már nem felelnek meg.

A kereszténység morálja sok helyen túlhaladottá, erkölcstelenné vált.

Az olyan egyszerű erkölcsi hozzáállás, mint a hazugság elvetése, viszont olyannyira régi nézet, hogy a korai kultúrákban is megjelenik.

Viszont a tízparancsolatban is csak a hamis tanúzást tiltják és nem vagyok biztos benne, hogy a keresztény tanításokban van e erre kifejezetten utalás.

A hellenizmus viszont már korábban foglalkozik ezzel és az Iszlám is, amely az ellenségekkel szemben megengedi a hazugságot, de antiszociális volta miatt a saját társadalomban elítéli.

Úgy is mondhatnám, hogy a legprimitívebb társadalmakban is kifejlődik egyfajta moralitás, amelyben az alapvető szocializálódás mindenképpen szükségszerűvé válik.

Jobb, ha észreveszed, hogy az ateizmus nem egyenlő az erkölcstelenséggel, sőt a primitívnek számító ókori erkölcsiség hiánya teszi lehetővé a modern világ megújuló erkölcsi eszmeiségének a befogadását.

Ezért tesz a Pápa néha meglepően modernnek ható megnyilvánulásokat és ugyanezért tűnik az Iszlám egyes helyeken, ahol mereven ragaszkodnak a már anakronisztikus vallási etikájához - kifejezetten elmaradottnak morális szempontból.

#71

Kérdező, megint kiforgatod a szavaimat (vagy csak félreértelmezed őket). Nem azt írtam, hogy azonos szinten érzem magamat egy állattal, hanem hogy az én életem ugyanúgy jött létre, mint egy állaté (egy hímnemű egyed sikeresen megtermékenyített egy nőstényt, aki sikeresen világra hozott egy x idejű várandósság után), szóval az én életemnek miért lenne több értelme?

Az egy másik dolog, hogy idővel én milyen értelmet találok ki az életemnek, hiszen ez már egy teljesen egyéni érdeklődéseken és vágyakon kialakult dolog.

Csakhogy egy példát is írjak, az én (és a párom) életem egyik értelme az alkotás. Idén adta ki egy igencsak neves angol nyelvű kiadó az első könyvemet és nem ez az egyetlen írásom, amit szeretnék megosztani a világgal. Szeretek fényképezni és filmezni, míg a párom inkább festéssel és zenéléssel foglalkozik. Szavakkal leírhatatlan az az érzés, amikor odajön hozzád valaki, akivel semmilyen korábbi kapcsolatod nem volt, és hálálkodik neked, mert egy mű, amit te alkottál boldoggá tette, motiválta, emlékeztette egy szép dologra. Ez az érzés átélése és kiváltása másokban az én életem egyik célja, de nem ez az egyetlen.

#84

Az emberi moralitás nem a kereszténységnek köszönhető, ez egy nagyon hiú és őszintén szólva buta és műveletlen megközelítése a dolgoknak. Csak egy példa, az ókori Egyiptomban (ami több ezer évvel megelőzte a kereszténység kialakulását) negyvenkettő bűn volt, amiért az istenek elítélhettek valakit (ami a létezés minden formájú megszüntetését jelentette Ammit által), és az embereket arra sarkallták, hogy kerüljék is el ezeket a bűnöket (amiket itt tudsz megnézni: [link] Nemcsak hogy magukba foglalják a kereszténység tíz parancsolatát, hanem annál sokkal több bűnt lefed, ahogyan negyvenkettő erényt is hozzákapcsol, ami szintén egy sokkal kerekebb és pozitívabb motivációs lista, mint a kereszténység hét erénye. Érdemes hozzátenni, hogy mindkettő csoportnál az isteni büntetéstől való félelem is benne volt abban, amiért az emberek többsége nem bűnözött.

(Nyilván az ókori egyiptomiak és a keresztények is bűnöztek, de elviek terén az előbbiek semmivel se voltak lemaradva, épp ellenkezőleg. Illetve mindkét közeg talált ki kiskapukat, hiszen a kereszténységnél sem véletlenül voltak búcsúcédulák, illetve a meggyónás is gyakorlatilag erre épül fel.)

Nagyon előítéletes és arrogáns vagy, ha azt hiszed, hogy jobban tudod, hogy számodra idegen emberek mit és miért tesznek, mint ők maguk. Nem, a legtöbb ateista egyszerűen egy értelmes ember, aki nem szeretne ártani az embertársainak, ami ugyanúgy igaz egy keresztény/muszlim/zsidó/buddhista/pogány/stb. emberre is. Ha a világ úgy működne, ahogy te hiszed, akkor minden bűnöző ateista lenne és a keresztények sose bűnöznének, ami messze van a valóságtól. (A kereszténység sose volt egy agressziótól és bűntől mentes közeg, ellenben a jóval békésebb és elfogadóbb buddhizmussal.)

24/N (#24, #53)