Milyen az ateisták világképe?

Már nem azért Titus, de ha nem ateista az aki “nem hisz istenekben de még amúgy sem döntötte el” akkor ennyi erővel senkit sem nevezhetünk ateistának vagy teistának mert egészen halála pillanatáig bármikor meggondolhatja magát, mindegy korábban mennyire volt biztos az akkori álláspontjában. Akkor meg már nem azt fogja gondolni mint korábban, ugye. Szóval az a legbiztosabb ha mindenkit csak “bizonytalannak” nevezünk.

Vagy maradunk a szavak tényleges jelentésénél és ateistának nevezzük azokat akik nem hisznek istenekben. Mindegy ,hogy aktívan foglalkozik-e a témával vagy azt sem tudja mik azok az istenek. Aztán ezt lehet tovább bontani agnosztikus ateistákra, antiteistákra/ erős ateistákra (te utóbbiakról írtál) stb. Ez nem tudom neked miért olyan bonyolult ,hogy évek óta mindig el kell ezt játszani… persze kivéve ha direkt trollkodsz.

"akiket nem érdekli isten létének kérdése, nem foglalkoztatja őket, nem tartják relevánsnak. Róluk mondtam, hogy az ő teizmusuk/ateizmusuk nem egy eldöntött kérdés, így nem sorolnám őket egyik kategóriába sem."

De, ez egy eldöntött kérdés a túlnyomó többségnek.

Pontosan így vagyok ezzel én is, az összes istenhittel kapcsolatban, ebbe egyforma súllyal jelennek meg az antik vallások, az ókori görög, római egyiptomi és keresztény hitrendszerek, mert még régész sem vagyok, vagy az újabb kori Iszlám és a még újabbak, mint a Hitgyüli például, mindezek iránt minimális az érdeklődésem, de azt nem lehet ezzel kapcsolatban elmondani, hogy nagyjából ne tudnám, miről van bennük szó.

Pontosabban például a hitgyülit szinte nem is ismerem, valami Xenu jön ki a végén belőle, ám maga az a csekélység, amiket hallottam ezekről, az éppen elég ahhoz, hogy badarságnak tartsam az egészet, amire nem érdemes időt pazarolni.

Annyit a legegzotikusabb vallásról is tudok, ha mást nem, hogy bizonyítatlan fantazmagóriák és ez már teljesen elegendő, hogy tovább ne érdeklődjek utána.

Az egy más kérdés, hogy istenhívő lehet olyanból, aki korábban nem hitt és a hívőkben is meginoghat a hit és hitetlen lesz, de véleményem szerint ez a többségre egyik oldalon sem jellemző.

#31

Kérdező, nem szükséges kiforgatnod a szavaimat, hiszen bár az élet kialakulásának nincs értelme (egy oroszlán életének mi az értelme? egy tölgyfa életének mi az értelme? egy gyilkos galóca életének mi az értelme?), te ettől függetlenül teljes és boldog életet élhetsz.

Anélkül, hogy részletezném (mert nem ez a kérdés lényege, de ha szeretnéd, szívesen kifejtem), de például az én életemnek több értelmet adtam. Mindig vannak rövidebb és hosszabb távú céljaim, mindig olyan emberek vesznek körbe, akiket szeretek és sikerült kialakítanom magamnak egy minden szempontból motiváló és megnyugtató környezetet. Nem gondolom vagy érzem, hogy bármilyen üresség lenne az életemben, ellenben azzal a keresztény ismerősömmel, aki évekkel ezelőtt öngyilkos lett, miután megtudta, hogy a felesége elhunyt a rákban. Nyilvánvalóan az ő életében keletkezett egy pótolhatatlan üresség, amiben a hite (és más tényezők) nem tudott segíteni. Valakinek ilyen helyzetekben segít a hite, míg mások elveszítik a hitüket. Más emberek egyszerűen másképp élnek meg mindent.

Semmi problémát nem látok azzal, ha valakinek szükséges valamilyen vallás ahhoz, hogy teljesnek érezze az életét. A családomban és a baráti társaságaimban is vannak keresztények, valamint vannak buddhista és különböző természeti vallásokban hívők és pogány barátaim is. Nekik az adott hit és hagyomány hozzátesz valamit az életükhöz, és mivel senkinek sem ártanak vele, ezért nem is látok vele problémát. Sőt, sok esetben kifejezetten érdekesnek tartom, ahogy beavatnak ezekbe a különböző elképzelésekbe a világ kialakulásáról és működéséről (már gyerekkorom óta érdekelnek a különböző mitológiák).

24/N (#21)

Kicsit túllihegitek, ennyire azért nem sarkalatos kérdés ez, csak az eredeti közlendőm egyértelműsége érdekében húztam meg ezt a vonalat. A "nem foglalkoztat a kérdés"-féle emberek álláspontjának besorolása túl zavaros ahhoz, hogy azt merjem mondani rájuk, hogy ők ateisták. Ha ők kifejezetten igyekeznek elkerülni azt, hogy ebben a kérdésben állást foglaljanak, én nem szeretném helyettük megmondani sem azt, hogy ők ateisták, sem azt, hogy ők teisták, mert nem szeretném egyiket sem rájuk erőltetni.

Egyébként pedig, függetlenül attól, hogy ők milyen kategória alkategóriájaként értelmezhetőek, szerintem rájuk is igaz, hogy nem egyenletesen oszlanak el a világnézeti paletták minden tengelyén (és ebben, ahogy láttam, @Mojjo is egyetértett), vagyis ha ők végülis ateisták, valójában akkor is egy vagy több, specifikusan ateista világnézet szignifikáns csoportját alkotják, szóval az eredeti állításom érvénességén nem változtat. De ez max hipotézis részemről, mert mondom, én nem szeretném másra azt mondani, hogy ateista (vagy teista), ha az ő álláspontja kifejezetten e kérdés érvényének elutasítása. Igenis joga van egy embernek azt mondania, hogy bár ő mondjuk nincs meggyőződve arról, hogy van isten, nem szeretné, ha ezen álláspontját ateizmusként értelmezzék. Én ezt tiszteletben tartom.

#54

Látom, nem igazán értetted meg az 52. válaszom.

Akiket annyira nem érdekel ez az egész, hogy egyáltalán még azt is végiggondolják, hogy ateisták e, mert nagy ívben tesznek az egészre, azoknál ateistábbat nem is találhatsz.

Kedves Titus!

Valamennyire egyetértek azzal, amit írsz, ugyanakkor szerintem érdemes figyelembe venni azt is, hogy a vallásos emberek ( vagy épp politikusok) az ateizmus szót szitokszóként, vagy a másik moralitásánal minősítéseként haszalnálják, így nem lessze egyértelmű egyesek számára, hogy maga a szó mit jelent, vagy nem szívesen vállalják fel ugyanezen okok miatt azt, hogy ők valójában ateisták.

Emellett ennek szerintem van egy másik oldala is, amikor valaki valójában ateista, de hívőnek mondja magát, mivel más az értelmezése arról, hogy mondjuk mit jelent katólikusnak lenni

(pl se Isten létezésében sem pedig a bibliai Jézusban nem hisz, de katólikusnak mondja magát, mert meg van keresztelte, és ha azt mondaná hogy nem katólikus,akkor úgy érezné, hogy megsértené mások emlékét)

Emellett itt is tud lenni külső nyomás arra, hogy az illető vallásosnak mondja magát,( itt elég arra is gondolni, hogy "mi van ha a nagyi megtudja, fog-e még szeretni" de benne lehet az is hogy ha kiderül (ez kis közösségben könnyebb) akár a főnökük véleménye változik meg róluk.)

Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy ítélkezzünk, és húzzuk rá mindenkire hogy ateista,de szerintem érdemes figyelembe venni az általam leírt jelenségeket is.

Kedves Lipsike!

Részemről nincs is ezzel probléma, ezt el tudom fogadni. Ugyanakkor vannak olyan nem hívők, akik nem meggyőződésből azok, hanem például keresők, vagy egyszerűen nem kaptak olyan eszmét, amiben hinni tudnának, így csak jobb híján nem hívők. Van olyan, aki teljesen nyitott a kérdésre, csak egyelőre nem talált olyan tradíciót, ami meggyőző volna neki. Vagy az igénye megvan rá, csak valamilyen külső ok miatt nem jut el hozzá a megfelelő tanítás. Ahogyan az éhezőket nem sorolnám a fogyókúrázók közé, úgy velük kapcsolatban is vonakodom ateizmusnak hívni a szemléletüket. Lehet, hogy egyébként tényleg azok, de pont a kategóriák összemosódása miatt nem szívesen tennék rájuk vagy az általad említettekre ilyesfajta általánosítást. De mondom, ez igazából csak az eredeti kommentem egyértelműsítése volt, hogy érteni lehessen, kikről beszélek, és kiket nem értek bele.

Az ateista azt jelenti, hogy isten nélküli.

Ezért nem olyan a helyzet itt, mint az éhezők és a fogyókúrázók esetében.