Melyek azok a közösségek/egyházak amik nem szekták?

"NEM állíthatjuk tényként, hogy Jézus éppen arámi nyelven beszélt, mivel senki, hangsúlyozom: SENKI sincs közülünk olyan helyzetben, ami alapján határozottan és egyértelműen tudhatná milyen nyelven beszélt Jézus!"

Nem te voltál aki elkezdte a petros görög szót értelmezni? Akkor lehetett állítani a görögöt, amikor valaki megjegyzi, hogy Jézus anyanyelvén teljesen másként van, már így ki kelsz ellene?

Egyébként Kéfát számtalan helyen tünteti ki a Szentírást első helyen, például minden alkalommal, amikor az apostolokat felsorolja. De Kéfa volt az is, aki megvallotta Krisztust Istennek. Szinte mindig Kéfa (a Szikla) volt az első az apostolok között, ő szólalt meg pünkösdkor a Szentlélekkel eltöltve, ő viszi az apostolokat halászni, ő megy elsőnek Jézus üres sírjához az apostolok közül, Jézus feltámadása utána Kéfának jelenik meg elsőként, ő támaszt fel elsőnek embert Krisztus után, stb... stb...

Elég elvakultnak kell lenni, hogy valaki ne lássa ezt.

Péter Jézus első tanítványai között volt; Keresztelő János egyik tanítványa, András vitte oda Jézushoz (Jn 1:35–42). Jézus ekkor adta neki a Kéfás (Péter) nevet (Jn 1:42; Mk 3:16), mely valószínűleg prófétai jelentőségű volt. Jézus, aki képes volt felismerni, hogy Nátánael olyan ember, „akiben nincsen csalárdság”, Péter egyéniségét is átláthatta. Péter csakugyan kőkemény tulajdonságokat mutatott fel, főleg Jézus halála és feltámadása után, így erősíteni tudta keresztény társait (Jn 1:47, 48; 2:25; Lk 22:32).

Nem azért adta neki Jézus, mert pápát akart belőle állítani!

----------------

""Ezt úgy érti, hogy ő maga építi majd fel a gyülekezetet, amelynek tagjait még a sír sem tudja fogságba ejteni, hogy ha mindhalálig hűségesek."

Tehát ha elmondja Jézus, hogy sziklára építi az egyházát, amit a hádesz nem fog fogságba ejteni, ez neked azt jelenti, hogy távozása után pár száz évvel teljesen hitehagyott lesz?"

Ha "mindhalálig hűségesek"! Mit is jelent ez? Egyrészt soha, sehol nem mondtam, de a Tanúk sem, hogy "teljesen" és mindenki hitehagyott lett. Ne örülj, nem így volt, nem mindenki lett katolikus. :-)

Másrészt tudjuk Jézus világos jövendöléséből, hogy az igazak ösvénye "KESKENY".

"Pedig hozzátok hasonló tanításokat képviselő szervezet sehol nem volt a múltban."

Köszönik szépen a Tanúk, igazán dicsérő szavak! Tudsz te, ha akarsz, :-)

Egyébként ebben sem vagy pontos, mert a bibliai igazság több-kevesebb eleme itt-ott mindig felbukkant. Sajnos a hatalmaskodó és elnyomó katolikus egyház sok tiszta keresztény értéket és jelleget nem őrzött meg, de mindig voltak, akik felléptek ez ellen. Persze a könyvnyomtatás bevezetése után könnyebbé vált, hiszen sokakhoz jutott el a katolikusok által "tiltott könyv", mely az életet jelentette sokaknak.

Szervét Mihály mártír sorsa a háromság tagadás miatt jól ismert. Pedig őt sem lehet azzal vádolni, hogy nem ismerte a nyelveket, melyek alapján érvelt! Már önmagában az, amiért elítélték és ahogy kivégezték a pogány háromságos egyházak, jól bizonyítja, hogy hol van az igazság.

A gyilkosoknál biztosan nem!!!

---------------

"Az igazak nem mennek a pokolba, hanem haláluk után a mennybe mennek Jézushoz: "Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.""

Már megint egy újabb, önkényesen fordított és kiragadott vers, a szokásos szisztéma szerint érvelsz te is.

Hol van a vessző? Ki dönti el, hogy hova teszi a vesszőt, mely az eredeti görögben nem létezett? A pogány lélek halhatatlanságban hívő fordítók, vagy hagyjuk, hogy a Biblia beszéljen hozzánk, és aszerint fordítsuk le?

---------------

A gazdag ember és Lázár?

Vajon Jézus a rabbiknak a halottakkal kapcsolatos hitnézeteiből merített a gazdag emberről és Lázárról szóló szemléltetéséhez?

Az összehasonlító hittudomány tanárai és tanulmányozói közül némelyek azt állították, hogy Jézus Krisztus ezzel a szemléltetésével az ókori rabbik alvilággal kapcsolatos elképzelésére és tanítására hivatkozott. Josephus a következő felvilágosítással szolgál arról, hogy mit hittek erről a farizeusok akkoriban: „Hiszik, hogy a lélek halhatatlan és hogy a túlvilágon jutalmat vagy büntetést kap aszerint, hogy erényes, vagy bűnös volt-e az ember éspedig a bűnösök örök rabságban fognak majd sínylődni, az erényesek pedig hatalmat nyernek, hogy visszatérhessenek az életbe” (A zsidók története. XVIII. könyv, 1. fej., 3.). Jézus azonban kereken elutasította a hamis tanításokat, a farizeusok tanításait is (Mt 23.). Következetlenség lett volna részéről, hogy a gazdag emberről és Lázárról szóló szemléltetését a rabbik alvilágra vonatkozó, hamis elképzelésének alapjai szerint fogalmazza meg. Arra kell hát következtetnünk, hogy Jézus annak beteljesedését tartotta észben, amire vonatkozott a szemléltetés, és eszerint szerkesztette meg annak részleteit és menetét, nem pedig bármiféle Írás-ellenes tanítás szerint.

A történet szövegkörnyezete és szóhasználata egyértelművé teszi, hogy nem megtörtént esetről van szó, hanem példázatról. Nem magasztalja fel a szegénységet, és nem is ítéli el a gazdagságot. Nyilvánvalóan a viselkedés, a végső jutalom, valamint a Lázár és a gazdag ember által szemléltetett emberek szellemi helyzetének vagy állapotának megváltozása van a középpontban. Az, hogy a gazdag ember testvérei elutasították Mózest és a prófétákat, ugyancsak arra utal, hogy a szemléltetésnek mélyebb jelentése és célja van, mint a szegénység és a gazdagság szembeállítása.

A gazdag ember és Lázár (Lk 16:19–31).

A Lukács 16:14, 15 rámutat a szemléltetés előzményére, miszerint a pénzszerető farizeusok figyeltek és kajánul mosolyogtak. De Jézus ezt mondta nekik: „Ti azok vagytok, akik igazságosnak jelentitek ki magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri a szíveteket; mert ami az emberek között magasztos, az az Isten szemében utálatosság.”

A gazdag ember „bíborba meg lenvászonba” volt öltözve; ez hasonlított ahhoz a nagyon drága ruházathoz, melyet csak a hercegek, nemesek és papok hordtak (Esz 8:15; 1Mó 41:42; 2Mó 28:4, 5). A hádesz, ahová a gazdag ember került, a halottak közös sírja. A Jelenések 20:14 világossá teszi, hogy a szemléltetésben szereplő hádesz nem lehet a lángoló tűz helye, mivel a vers azt mondja, hogy a halált és a hádeszt „a tűz tavába” vetik. Ebből kifolyólag a gazdag ember halála és az, hogy a hádeszben van, jelképes értelmű. A Szentírás máshol is beszél a jelképes halálról (Lk 9:60; Kol 2:13; 1Ti 5:6). Tehát a tüzes gyötrelmet akkor élte át a gazdag ember, amikor jelképesen halott volt, de tulajdonképpen mint ember még élt. Isten Szava úgy utal a tűzre, mint Isten tüzes ítéletüzeneteire (Jr 5:14; 23:29); arról a munkáról pedig, melyet Isten prófétái végeznek, vagyis hogy kihirdetik Isten ítéleteit, azt mondja, hogy ’kínzás’ azoknak, akik Istennek és a szolgáinak ellenségei (Je 11:7, 10).

--------------

""Azért sem lehet pokol, mert lélek halhatatlanság sincs."

Akkor miért mondja Jézus, hogy van testi és lelki halál?"

Ez az értelmezés azért helytelen, mert te a "lélek" szónak nem bibliai jelentést adsz. Ha a lélek az, amit a Biblia mond róla, akkor mindjárt tiszta lesz a kép és a Máté 10:28-as versének a valódi értelme is. A bibliában a lélek gyakran az "életet" jelenti, ebben az értelemben használta Jézus nem sokkal később a Máté 20:28-as versben:

"Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért"

Vagyis az "élet" helyett az eredetiben "lélek" van. Ugye nem képzeled, hogy a lelkét adja oda (a ti értelmezésétek szerint) értünk? Az életét adta oda a váltságával.

A Biblia szerint nem minden halott fog feltámadni. Jézus következő szavai is ezt sejtetik: „akiket méltónak tartanak arra, hogy elnyerjék azt a világrendszert és a halottak közül való feltámadást” (Lk 20:35). A Máté 10:28-ban feljegyzett szavaiból is az tűnik ki, hogy lesznek olyanok, akik örökre elpusztulnak: „ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” E bibliaverssel kapcsolatban a The New International Dictionary of New Testament Theology (C. Brown szerk.; 1978, 3. köt. 304. o.) c. mű ezt írja: „A Máté 10:28 nem a lélek lehetséges halhatatlanságát tanítja, hanem a megbánást nem tanúsítók ellen hozott isteni ítélet visszavonhatatlan jellegét.” Ezenkívül a Bauer-féle Greek-English Lexicon of the New Testament (F. W. Gingrich és F. Danker átd.; 1979, 95. o.) szintén az „örök halál” jelentéstartalommal ruházza fel a Máté 10:28-ban használt görög kifejezést, melyet úgy fordítanak, hogy „a lelket is, a testet is [elpusztítja] a gyehennában”. Tehát ha valakit a gyehennára vetnek, az véglegesen elpusztul, és többé már nem támadhat fel.

Tehát nem attól kell félni, aki csak a testünket tudja megölni (Sátán, vagy a gonoszok), hanem azt kell félni (ISTENT), aki mind a testünket és a lelkünket is képes megölni, a végső halál (gyehenna) állapotába helyezni, ha nem bánjuk meg a bűneinket.

"Nem te voltál aki elkezdte a petros görög szót értelmezni? Akkor lehetett állítani a görögöt, amikor valaki megjegyzi, hogy Jézus anyanyelvén teljesen másként van, már így ki kelsz ellene?"

Nincs másként, szó sincs róla. Azt egyetlen szaktekintély sem tudja hitelt érdemlően megmondani, hogy milyen nyelven beszélt Jézus, pláne, hogy Péterrel éppen. De bárhogy is beszélt, a szövegkörnyezet és az teljes Biblia fényében nem volt Péter pápa, még csak "pápácska" sem :-)

Én a görög nyelvre azért hivatkoztam, mert a szóban forgó rész is azon íródott. Márpedig az ihletett szöveg, maradnék tehát annál, nem mennék el mindenféle spekulációk felé.

Jó látszik itt is, hogy a Tanúkkal ellentétben kik spekulálnak a Szentírásba disszonáns dolgokat!

Jól mondod, utolsó. Pont hogy ők a legnagyobb spekulánsok, egyáltalán semmilyen szövegtanú nincs, ami alátámasztaná a név behelyezését az Újszövetségbe. Ilyenkor persze nem lényeg nekik az "ihletett görög szöveg"... Lehet, hogy ez most kicsit off lesz, de figyeld csak:

Jelenések 22,6-7 egy rendes fordításból:

És ezt mondta nekem: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.”

Jelenések 22,6-7 (ÚVF)

És ezt mondta nekem: „Megbízhatók és igazak ezek a szavak; igen, Jehova, a próféták ihletett kijelentéseinek Istene elküldte angyalát, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És íme, hamar eljövök. Boldog, aki megtartja e tekercs próféciájának szavait.”

Figyeled, hogy mit művelnek a szöveggel? Na ilyen az, amikor kontárok próbálnak szakembert játazani. Betették a Jehovát oda, ahol az eredetiben Küriosz azaz Úr szerepel, aki ugyebár Jézus. De mivel nem teszett nekik, hogy a szöveg itt Istenként azonosítja, ezért kénytelenek voltak belejehovázni. Hát nem lennék a helyükben:

"Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben." (Jel 22,18-19)

Majd ha lesz kedvem, reagálok az írásaidra 22 százalék, vagyis inkább arra, amit az Őrtornyból kimásoltál...

Nekem ez a ferdítésük "tetszik":

Izajás megjövendöli Krisztust és Istennek nevezi:

ÚV ferdítésében:

"Mert egy gyermek születik,+

egy fiút kapunk,

és az uralom* az ő vállán lesz.+

Csodálatos tanácsadónak,+ erős istennek,+ örökkévaló atyának, béke fejedelmének fogják hívni."

A Szentírásban:

"Mert gyermek születik nekünk,

fiú adatik nekünk;

az uralom az ő vállán lesz,

és így fogják hívni nevét:

Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,

Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme."

Láthatóan az Isten szót nem merészelték kivenni belőle, csak kisbetűvel valami ismeretlen jelentést adtak neki. Szégyen amit művel ez a szekta.

Valóban, elég nehéz nem észrevenni Péter primátusságát az Újszövetségben. Elég csak azt a tényt megemlíteni, hogy Péter neve az többször van megemlítve, mint az összes többi apostolé együttvéve: 191-szer (162- ször mint Péter vagy Simon Péter, 23-szor mint Simon, és 6-szor mint Kéfás). János a következő, aki csak 48-szor szerepel, és ennek a felénél Péterrel együtt említve. Az összes többi apostol együttesen 130-szor szerepel. Tehát Péter nevére csaknem 50%-kal többször van utalás, mint Jézus többi tanítványára összesen! Ráadásul ahol említve van, ott mindig ő van elsőként megemlítve az apostolok közül:

Mt 10,2-4

A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.

Mk 3,16-19

Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta , Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.

Lk 6,14-16

Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.

ApCsel 1,13

Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.

Péter neve mindig az első az apostolok névlistájában. Máté ráadásul még külön „az első”-nek is nevezi (10,2), amelyre, ha csak egyszerű felsorolás lenne, nem lett volna szükség, és így a "az első" ( prótosz ) szócskát elativusi, érték kiemelésre, rangsorolásra használatos jelentéssel kell értelmezni, amellyel Máté Péter kiemelkedő, elsőrangú szerepére utal. Az iskarióti Júdás, ugyanilyen értelemben, mindig az utolsó helyen van megemlítve. Péter neve mindig az első az ún. belső tanítványi körben is (Péter, Jakab és János), és e belső körön belül is Péteré mindig a főszerep.

Mt 17,1

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost , s fölment külön velük egy magas hegyre.

Mt 17,4

Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.”

Mt 26,37

Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.

Mt 26,40

Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Mk 5,37

Péteren, Jakabon és Jánoson , Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.

Mk 9,2

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost , s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük.

Mk 9,5

Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”

Mk 14,33

Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.

Mk 14,37

Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?

Gondolod, hogy ez véletlen? Azonban kétségkívül a legjobb érv Péter primátusságára a Mt 16,18: "Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt."

Nem hiába próbálod ezt elkenni, pedig világos, még ha a görögöt nézzük, akkor is, hiszen ha hamár egyszer elnevezi Pétert sziklának (Petra), akkor nem fogja később csak szikladarabnak hívni. S ha rendesen belenézünk ebbe a szentírási részbe, akkor könnyen rájöhetünk arra is, hogy a szikla kifejezés (görögül: petra ) itt magára Szent Péterre utal, és nem az ő hitére, hitvallására, vagy Jézus Krisztusra, ahogy ezt több (bár egyre kevesebb) protestáns gondolja. Krisztus itt nem mint alap, hanem mint alapító, mint építész jelenik meg, aki „épít”. Az Egyház az, ami épül, de nem hitvallásra, hanem a hitvallókra, azaz élő emberekre (vö. pl. 1 Pét 2,5 - „magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá” ). Manapság a biblikus tudósok és kommentátorok túlnyomó többségének a véleménye ugyanaz, mint amit a Katolikus Egyház mindig is tanított erről a részről. Azaz, ez a rész Szent Péterről szól, akit az Egyház alapkövévé tett Jézus, és így Péter lett Isten új népének fője és elöljárója (ami végül is a pápaság tanának a magja). Ezenkívül a Szikla egy metaforát is magában foglal, amely Péterre vonatkozik, amivel a szenvedő és semmibe vett Messiásra hasonlít (1Pét 2,4-8; vö. Mt 21,42). Jézus tudta, hogy a biztos alap nélküli ház összedől (vö. Mt 7,24-27), ezért tett le Ő maga egy alapot Egyházának, amelynek erejét és szilárdságát ígérete szerint saját maga biztosítja. A Katolikus Egyházban Szent Péter tehát az alap, de nem az Egyház alapítója, ő a gazda, de nem az Egyház Ura. Jézus Krisztus a Jó Pásztor (Jn 10,11) más pásztorokat is adott számunkra (Ef 4,11 - „Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett” ; ApCsel 20,28 - „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát” ), de az összes juhát egy pásztorra bízta rá (vö. Jn 21,15-17), és az akol kulcsait is őneki adta át (vö. Mt 16,19).

Mt 16,19

"Neked adom a mennyek országa kulcsait…"

A katolikus tanítás szerint a „kulcsok hatalma” az Egyház fegyelmi és hivatali tekintélyére vonatkozik elsősorban a hit és az erkölcs kívánalmaira tekintettel (a Mennyek országának a kulcsai). Ám ez a hatalom jogot ad minden olyan ügy eldöntésére is, ami az Egyház életében jelentős lehet. Úgy, ahogy az Iz 22,22- ben is (vö. Iz 9,6; Jób 12,14; Jel 3,7) a kulcs birtoklása az ország ügyeinek a közvetlen irányítására ad lehetőséget és jogot. Ebből a hatalomból erednek az egyházi elítélések, a kiközösítések, a bűnbocsánati, és a keresztségi fegyelem, a vezeklések kiszabása, és a törvényhozói, ill. bírósági hatalom. Az Ószövetségben is megtaláljuk ezt a hivatalt mint az úgynevezett udvarnagyi, avagy kormányzói tisztség. Ezt a hivatalt Izraelben Salamon vezette be (régészeti bizonyítékok vannak erre) az Egyiptomban meglévő tisztség (a „palota kormányzója”) alapján. Egyiptomban és Izraelben is ez a tisztség közvetlenül a fáraó, ill. a király után következett (vö. pl. Ter 41,39-44; Ter 43,19 skk; 1Kir 18,3; 2Kir 15,5; 18,18), és minden olyan joggal fel volt ruházva a megbízott, mint a király. A kulcsok átadása Jézus korában teljesen közérthető szimbolikus tett volt, aminek megvolt a konkrét jelentése: a hatalom átruházása.

Mt 16,19

"…Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

A ”megkötni” ill. „feloldani” szavak zsidó rabbinikus terminusok, amelyeknek jelentése egyrészről az, hogy „megtiltani” ill. „megengedni”, utalva a Törvény magyarázatának kizárólagos értelmezésére; a másik értelme a „kiközösítés” ill. ennek az „kiközösítésnek a feloldása”, azaz egy bírói aktus. Tehát Péter, és a tisztségét öröklő pápák egy olyan hatalmat kaptak, amellyel az Egyház, a tanítás és az életvitel területén szabályokat hozhatnak és kormányozhatnak, dönthetnek kérdések felett, méghozzá a kinyilatkoztatás alapján és a Szentlélek vezetése alatt (vö. Jn 16,13). Ennek a kormányzásnak az Egyház engedelmességgel tartozik. A „kötés és oldás” a pápák és a püspökök törvényhozói és bírói hatalmát reprezentálja (vö. Mt 18,17-18; Jn 20,23), természetesen mindegyiknek a maga területén (katolikus szakkifejezéssel fórumán), azaz a püspökök a saját egyházaik felett, míg a pápa az egész Egyház felett, hiszen ő az az alap, amelyre az Egyház épül, és akinél a kulcsok vannak, hiszen Péter az egyedüli, akinek ezt Jézus egyértelműen kifejezi, többek között, mind a névadással (Péter = szikla), mind a kulcsok átadásával, mind pedig azzal, hogy neki külön is (sőt elsőként) átadja a "kötés és oldás" hatalmát.

"Már önmagában az, amiért elítélték és ahogy kivégezték a pogány háromságos egyházak, jól bizonyítja, hogy hol van az igazság. A gyilkosoknál biztosan nem!!!"

Ja hát persze, csak ehhez éppen x milliárd katolikusnak semmi köze nem volt. Mint mondtam, én elismerem, hogy az Egyház néha túl lőtt a célon, és teljesen megértem, hogy nem tetszik a katolikus egyháztörténelem. De hát például Izrael története sem volt erkölcsi diadalmenet, viszont az emberek hűtlensége nem teszi érvénytelenné Isten hűségét:

"Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg." (2Tim 2,12-13)

Szóval nem nagyon értem, hogy mit akarsz ezzel bizonyítani. Ha van egy bűnös vallási vezető, akkor az bizonyítja, hogy az egész vallás hamis? Tehát ha pl. mondjuk egy Bibliát hirdető keresztény vezető súlyosan vétkezik, akkor hazugság a Biblia? Jézus egy szóval nem mondta, hogy a hálóban nem lesznek hitvány halak, amit végül valóban kidobnak (Mt 13,47-50).

"Már megint egy újabb, önkényesen fordított és kiragadott vers, a szokásos szisztéma szerint érvelsz te is. Hol van a vessző? Ki dönti el, hogy hova teszi a vesszőt, mely az eredeti görögben nem létezett? A pogány lélek halhatatlanságban hívő fordítók, vagy hagyjuk, hogy a Biblia beszéljen hozzánk, és aszerint fordítsuk le?"

Hát ti aszerint fordítjátok le, hogy a teológiátoknak kedvezzen. Ha nem így tennétek, hanem úgy, ahogy mondtad, akkor felismernétek, hogy Jézusnál rendszeres szófordulat volt a "bizony mondom néked", de egyszer sem teszi hozzá a teljesen felesleges "ma" szócskát, mintha a követőinek feltétlenül jeleznie kéne, hogy mikor mondja :D

"A történet szövegkörnyezete és szóhasználata egyértelművé teszi, hogy nem megtörtént esetről van szó, hanem példázatról."

És mi a példázat lényege? A tanítás, nem? És mi jut erről a példázatról az egyszerű ember eszébe? Hát ha Jézus itt nem a halál utáni sorsunkról akart nekünk tanítani, akkor ingen csak csavaros példázatot mondott... Az a baj, hogy alapvető dolgokkal sem vagytok tisztában, mint pl. hogy mi az a jelképes beszéd. Tudod jelképül csak olyan dolog használható, aminek szó szerinti jelentése mindenki előtt nyilvánvaló, és belső ellentmondást nem tartalmaz. A hallgatók csak úgy érthetik meg a mögöttes jelentést, ha a szó szerinti értelmezés felidéz bennük valamit, ami alapján a láthatatlan szellemi valóságra tudnak következtetni. És miről van itt szó? Halálról és kínokról. Ha a halál jelképes és a kínok is jelképesek, akkor kizárólag úgy lehet teljes a példabeszéd, ha a szó szerinti halál után szó szerinti kínokat szenvednek a gonoszok. Különben maga az Úr használt volna tanítása kiindulópontjául egy olyan képet (halála után a Hádész lángjai közt gyötrődő gazdag), ami NEM IGAZ. Tanításának ekkor nem lenne semmi valóságalapja: hazug állításra alapozta volna üzenetét. Ez természetesen képtelenség – tehát az Őrtorony tanításában van a hiba.

"Isten Szava úgy utal a tűzre, mint Isten tüzes ítéletüzeneteire (Jr 5:14; 23:29); arról a munkáról pedig, melyet Isten prófétái végeznek, vagyis hogy kihirdetik Isten ítéleteit, azt mondja, hogy ’kínzás’ azoknak, akik Istennek és a szolgáinak ellenségei (Je 11:7, 10)."

Jó lenne, ha leírnád, hogy miféle "ítélet-üzeneteket" hirdettek az apostolok, mert tudtommal ők az Örömhírt prédikálták. Még azoknak is, akik korábban a "gazdagember-osztályhoz" tartoztak (ApCsel 2,23).

"Ez a spekuláció olyasmi, mint hogy egyetlen görög iratban sem szerepel a jehova szó, még is vannak akik meg merték változtatni a Szent Iratokat és beletették?"

Na látod, pont erről a rágalmazásról, hazudozásról beszéltem, melyet úgy ismételgettek vakon, mint a papagáj!

Éppen hogy azok hamisítanak az általatok elismert fordításaikban, akik Isten nevét még onnan is kihagyták, ahol pedig létező tárgyi bizonyíték igazolja, hogy benne volt! No ez az igazi hamisítás! Tehát ugyanazon fordítok, akik a Görög Iratokba, még a nyilvánvaló helyekre sem rakták be Isten nevét, gyakran kivették az Ószövetségből is!

Ez már tényleg hamisítás!

Persze ezzel a válaszoddal terelsz, mert így szoktátok a kényes kérdéseket kikerülni.