Melyek azok a közösségek/egyházak amik nem szekták?

A 4-es válaszoló azt mondja, hogy "részletesebben ismeri" azon csoportokat, amelyeket felsorolt. Pedig csak a torz, egyoldalú média hatása alatt terjeszti a megtévesztő híreket. A Tanúk esetében egy tőlük független videó a vérkérdésről:

[link]

"Kedves kérdező, nem nagyon lősz azzal mellé, ha a hitvallást veszed alapul. Azon felekezetek amelyek elfogadják a nicea-konstantinápolyi hitvallást, a benne szereplő egy keresztséget, jó eséllyel nem szekták."

Ez pl. nem igaz! Ha tényleg az igazságra vagyunk kíváncsiak, akkor a bibliát vesszük alapul, nem későbbi korok műveit, mert az a leghitelesebb! Vajon miért is ezen, a Biblia megírása utáni, későbbi korok az irányadó egyeseknek? Nyilván azért, mert az háromság nem bibliai filozófiáját ezzel tudják igazán alátámasztani.

"Ekkor még nem volt szakadás az Egyházban"

Már a második században voltak szakadások, maga a Biblia is előre vetíti. Persze, a később kialakult és a negyedik sz.-ra nyilvánvalóan politikai okokból államvallássá tett katolikus egyház ekkor még nem szakadt szét.

Már az első században voltak eretnekek, akiket az apostolok kiátkoztak az Egyházból, de én szakadásról beszéltem, ami első alkalommal 1054-ben következett be.

A Bibliát pedig értelmezni kell, mert láthatóan elég sok mindent ki lehet belőle hozni, lásd a Szentháromságot tagadó eretnekeket. A Hitvallás egy olyan értelmezési alapot ad, amit minden keresztény felekezet elfogad. Ha nem fogad el, akkor nem keresztény.

Ha az értelmezés helyességére vagyunk kíváncsiak, mindig érdemes visszamenni az őskereszténység idejére. Szerencsénkre gazdag irodalom áll rendelkezésünkre, lehet bőven olvasgatni. Józan logikával is elfogadható, hogy azon emberek értelmezése a helyes, akiket az apostolok maguk tanítottak, nem csak sok évszázados levelek által, hanem élő szóban. Ha valaki 2 évezreddel később feltalál valami új értelmezést, ami szemben áll az őskeresztények értelmezésével, akkor az az új értelmezés minden bizonnyal téves eretnekség.

Mivel konkrétan rákérdeztél a közösségre ahol lehet időt tölteni, én konkrétan a református közösséget javasolom. A történelmi egyházak, melyeket már felsoroltak itt előttem nem tartoznak a szekta kategóriába. A keresztyén szekta olyan magát keresztyénnek nevező csoport, amely elutasít egy vagy több keresztyén alapigazságot a Bibliából. A két leggyakoribb szektás tanítás az, hogy Jézus nem volt isten, és az üdvösség nem egyedül hit által van. Mivel gyenge lábakon áll a hitük, gyakran rendeznek hangos és látványos istentiszteletnek csúfolt összejöveteleket, ahol az élmény sokkal fontosabb, mint az Istenhez illő szerény és csendes dicsőítés. Nem értek egyet azzal a válaszolóval aki azt írta, hogy ha valahol nem érzed jól magadat akkor állj tovább. Mielőtt bárhová beállnál tanulmányozd inkább a kiválasztott közösség történelmét (ez nagyon sok mindent elmond) és a hitvallásukat. Ha van bibliai ismereted akkor el tudod dönteni, hogy a tanításaik mennyiben igazak vagy sem. Semelyik közösség sem tökéletes, mindenhol vannak gondok vagy kevésbé szimpatikus testvérek, ne ez legyen a fő szempont. A fő szempont a tiszta evangélium hirdetése legyen mindenféle show műsor nélkül!

Olvasd a Bibliát minden nap és imádkozz! Ez nagyon fontos!

Érdekes, hogy én írtam legtöbbet és legrészletesebben mégis alig kaptam pozitív értkelést.

Számomra egyértelmű a követleztetés: Mert akik ellen írtam, azokból tele van ez az oldal.

#16

Elolvastam a korábbi válaszodat(#6). Egyet is értek vele, de azzal még kiegészíteném, hogy nem csak az egyházak csinálják ezt, hanem minden csoport. Kezdve az üzleti élettől a banki csoportokon át az ezotévéig mindenütt ez van, ilyen az emberi természet.

Mint írtam a #4 válaszomban: A mai világban minden csak a pénz körül forog.

'Már az első században voltak eretnekek, akiket az apostolok kiátkoztak az Egyházból, de én szakadásról beszéltem, ami első alkalommal 1054-ben következett be.'

Ne menjünk ennyire előre, mert az már egy egészen másik korszak volt. Az első sz.-ban megjelenő, a Biblia által is megemlített szakadást okozó egyének, természetesen magukkal vittek embereket. A következő századokban már létezett a szektásodás ténye! Ezekből alakult ki később az a bizonyos egyház, amit ma római katolikusnak hívnak. Jelentős változásokon esett át addigra a krisztusi hitelvekben, vagyis a kő kemény hitehagyás, amit a Biblia megjövendölt, elkezdődött. Ez természetesen elkülönült csoportokban is megnyilvánult. Egy ilyen csoport lett később politikai okokból felemelve Konstantin császár közreműködésével. És ez a magát kereszténynek tartó csoport igencsak megalkudott és eltért a krisztusi alapelvektől és az isteni törvényektől. Mivel a világ barátjává lett, Isten ellenségévé vált!!!

Tudod, azt mondja a Biblia, hogy aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé válik. Azon egyházak, melyek szinte minden politikai hatalmat és minden korban képesek kiszolgálni, minek nevezhetőek szerinted? Mit gondolsz, az első századi, még igaz keresztények miért voltak halálos ellenségei a római birodalomnak? Nem a Krisztus-követők miatt. Miért változott ez meg pár száz év alatt annyira, hogy államvallássá lettek téve? Nem kell találgatni, nyilvánvalóan azért, mert sok mindenben, amit korábban krisztusi szellemben nem tettek meg, MEGALKUDTAK.

Ez a későbbi történelmében tökéletesen meg is nyilvánult. Marcus Aurelius idejéig pl. (tehát kb. a második sz. közepéig) nem fogadták el a keresztények a katonai szolgálatot, később egyre többen alkudtak meg.

Mi ebben a furcsa? Miért kéne azt állítani, hogy ez nem így volt? Csak elfogult hozzáállással teheted ezt.

"A Hitvallás egy olyan értelmezési alapot ad, amit minden keresztény felekezet elfogad. Ha nem fogad el, akkor nem keresztény."

Ez sem igaz! A keresztény ember, vagyis Krisztus tanítványa a Biblia szerint nem arról ismerszik meg, hogy hiszi-e a háromságot. A Biblia ezt nem tanítja! Jézus elmondta, hogy mi fogja jellemezni a követőit:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35).

Jézus elvárja a követőitől, hogy őszintén szeressék egymást és a többi embert. Sok keresztény egyénileg megfelelt ennek a feltételnek a Jézus földönléte óta eltelt évszázadok során. De mit mondhatunk a legtöbb vallásszervezetről, mely állítása szerint Krisztust képviseli? A szeretet hatotta át a történelmüket? Ellenkezőleg. Élen jártak számtalan háborúban és összecsapásban, melyben ártatlan emberek vére folyt (Jelenések 18:24).

Ez napjainkban sincs másképp. A XX. század két világháborújában kereszténynek nevezett nemzetek fölülmúltak másokat az öldöklésben. És jórészt úgynevezett keresztény egyházak tagjainak a számlájára írhatók az 1994-es ruandai rémtettek és népirtási kísérlet is. „Akik egymás ellen fordultak ebben a vérszomjas küzdelemben, azok egy hiten voltak — írja Desmond Tutu volt anglikán érsek. — A legtöbbjük keresztény volt.”

Egy másik alapkövetelményt, mely az igaz keresztényekre vonatkozik, Jézus így fogalmazott meg: „Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:31, 32).

Ezek szerint Jézus elvárja a követőitől, hogy megmaradjanak a szavában, azaz ragaszkodjanak a tanításaihoz. Azok a vallási tanítók azonban, akik állításuk szerint Krisztus követői, „egyre-másra vettek át görög eszméket” — jegyzi meg Hans Küng teológus. Jézus tanításait pogány vallásokból és filozófusoktól kölcsönzött elképzelésekkel cserélték fel, mint amilyen a lélek halhatatlansága, a tisztítótűz, Mária imádata és a papi osztály (1Korintusz 1:19–21; 3:18–20).

A vallási tanítók a háromság felfoghatatlan tanítását is bevezették, olyan pozícióra emelve Jézust, amelyre ő sohasem tartott igényt. Ezzel elvonták az embereket annak az imádatától, akire Jézus mindig is irányította a figyelmet, s aki nem más, mint az Atyja, Jehova (Máté 5:16; 6:9; János 14:28; 20:17). „Amikor Jézus Istenről beszél — írja Hans Küng —, Ábrahám, Izsák és Jákob patriarcha ősi Istenére, Jahvéra gondol . . . Neki ő az egyetlen és egyedüli Isten.” Vajon ma hányan gondolnának rögtön Jahvéra vagy (a megszokott kiejtési mód szerint) Jehovára, amikor Jézus Istene és Atyja kerül szóba?

A vallási vezetők teljesen eltértek Jézusnak attól a parancsától is, hogy maradjanak semlegesek a politikai ügyekben. Jézus napjaiban Galilea „a nacionalizmus gócpontja volt” — jelenti ki Trevor Morrow író. Sok zsidó hazafi fegyverrel próbálta kivívni a politikai és vallásszabadságot. Vajon Jézus arra utasította a tanítványait, hogy vegyenek részt a harcokban? Épp ellenkezőleg. Ezt mondta nekik: „nem vagytok része a világnak” (János 15:19; 17:14). Az egyházi vezetők azonban nem maradtak semlegesek, hanem kialakították a „harcos és politizáló egyházi elveket”, ahogy Hubert Butler ír szerző fogalmaz. „A politizáló kereszténység szinte mindig harcos kereszténység is — állapítja meg —, és amikor az államférfiak és az egyházi vezetők megállapodásra jutnak, akkor az egyház mindig áldását adja az állam katonai erejére bizonyos kiváltságokért cserébe.”

Így van, vagy nincs így? Miért tagadnánk! Ezeket a könyörtelen igazságokat nem Jehova Tanúi tudják. :-)

... nem csak JT tudják.

Kimaradt egy szó, bocsi!