Melyek azok a közösségek/egyházak amik nem szekták?

"Mert NINCS más név, melyet ugyanúgy tulajdonnévként használhatnánk, mint a JHVH mai legismertebb kiejtése és írásmódja. Lehet persze önkényesen bármilyen kifejezésre, megszólításra "névként" tekinteni, de ez nem a Biblia szellemében történik."

Ez csak duma. Bármilyen szóból lehet név, ha annak használják. Lehet cím is, bármi, teljesen mindegy, mi a jelentése.

"Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura." (Jel 19,16)

Mivel magad is elismerted, hogy a kiejtés egyáltalán nem számít, csak egyetlen egy dolog, hogy mi a legelterjedtebb, ezért ha valaki pl. az Atyát használja Isten leggyakoribb neveként, semmiben nem vétkezik. Egyébként nem tudom te hogy vagy vele, de én az apámat soha sem szoktam a személyigazolványba beírt nevén szólítani, ha megkérdik természetesen tudom, haszmálom, de számomra nem ez a legfontosabb neve. Ő az apám. Az Atya megszólítás sokkal bensőségesebb kapcsolatot mutat, talán pont azért, mert ilyen kapcsolathoz már csak Jézuson keresztül juthatunk el. Jézus és a Szentlélek is arra tanít, hogy így hívjuk a mi Istenünket:

Róm 8,15

"Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” "

Gal 4,6

"Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!”

"Attól, hogy a "próféták szellemének (vagyis 'ihletett kijelentéseinek') Istene az Jehova az Ószövetség szerint, nem Jézus."

Nyugodtan lehet az Jézus is, sőt, ez sokkal valószínűbb. A Bibliában minden cím vonatkoztatható Jézusra is, ami az Atyára.

"Ennek az EMBERI SPEKULÁCIÓNAK pedig semmi köze a Szentíráshoz, sőt merőben ellentétes azzal! Valójában a zsidók egy babonás félelem miatt hagyták el Isten nevének a kiejtését,"

Mégsem bírálta őket ezért Jézus. Lehet, hogy sokminden nem került be az Újszövetségbe, de úgy gondolom, és a logika is ezt diktálja, hogy minden lényeges dolog bekerült oda. Ha tényleg olyan fontos lenne ez a név kérdés, akkor benne lenne, de semmi. Jézus és a tanítványok is számtalanszor idéznek az ószövetségből tanításaik során, de soha nem akadtak fenn a zsidók azon, hogy kiejtik a nevet. Komolyan el tudod te ezt hinni? Számomra sokkal logikusabb, hogy egyszerűen nem használták, hanem alkalomazkodtak a szokáshoz. Felesleges dolgokból nem csináltak problémát.

"Isten pedig a tökéletlen emberre bízta a Szavának a továbbadását. Nem fogta le senki kezét, aki tévedett, vagy szándékos, teológiai okokból változtatott rajta, de mégis megőrizte a Biblia hitelességét, méghozzá oly módon, hogy megadta a lehetőséget annak pontossá tételéhez."

És ti vagytok a pontosítók... Szép mese! Kár hogy semmivel nem tudod igazolni, mivel még mindig nem írtál egyetlen normális indokot sem, miért távolították volna el az Újszövetségből szisztematikusan a Jahve nevet olyan emberek, akik egyébként vértanúságig menő bátorsággal védték az igazságot! Tudod, az egy dolog, hogy nincs bizonyítékod, de hogy még ésszerű indokot se tudj mondani, ez így még feltételezésnek is kevés. Gondold el, hogy a bíróságon megvádolnak valakit gyilkossággal, de se bizonyíték rá, se indíték nincs, mégis tényként kezelik, hogy a vádlott az elkövető. Pont ugyanezt csináljátok ti is.

"Jézus Sátánt bizonyos gyilkos szándékú ellenségek ’atyjának’ nevezte (Jn 8:44). Az „atya” szó a nemzetek isteneire is vonatkozhatott; Homérosz költészetében például Zeusz, a görög isten, a nagy istenatyaként jelenik meg."

Érdekes, ez Jézust nem zavarta, miközben szinte máshogy nem is hívta az Istent, csak Atyának...

"És még azt állítod, hogy nem fontos a név... Ugyan már!"

Nem, te állítod azt, hogy csak a JHVH név a fontos. Ugyan már! Gondolod, hogy Isten nem látja, hogy amikor Atyának vagy Teremtőnek szólítjuk, akkor őrá gondolunk és nem valamelyik hamis istenatyára? Nevetséges...

"Jézus volt „az Első” olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolosszé 1:18). Ezenkívül ő „az Utolsó”, akit ilyen szellemi életre támasztott fel Jehova személyesen."

Szokásos őrtornyos izzadtságszagú magyarázkodás... A szövegkörnyzetben semmi nincs, ami erre az értelmezésre utalna.

"Megfigyeltem, hogy Jézus állásával, a háromsággal kapcsolatban, annak vehemens (és keresztényietlen módon gyakran erőszakos) védelmezői, mindig olyan bibliai részeket, verseket tudnak csak felhozni "bizonyítéknak", ami ilyen kétértelműen fordítható, amiben jól láthatólag a fordítók nincsenek egy véleményen."

Mindent ki lehet forgarni a jelentéséből, csak kellően fanatikusnak kell lenni hozzá. Amikor Tamás kerek perec Istenének nevezte Jézust, azt is megpróbáljátok vagy három féle módon kimagyarázni... Az még nem jutott eszedbe, hogy pont azért van ez, mert a Szetháromság tagadók is pont ezeket a részeket próbálják meg elferdíteni? Nem sok kell a ferdítéshez, elég egy két szót betoldani, vagy csak egy árnyalattal másabb szóra cserélni az eredetit, és már meg is van. Ilyen a Róma 9,5 is például, ahol csak egy vesszőt toltok be, és máris hamisítotok.

"Csakhogy Pál arra a példára mutatott, hogy mindenki tartsa magánál nagyobbra a másikat!"

Nem, Pál csak annyit mondott, hogy ugyanaz a lelkület legyen bennünk, vagyis az alázatosság! Pont. Alázatos volt Jézus? Igen, hiszen ott hagyta az Istennel való egyenlőségét, és eljött közénk emberként. Mit gondolsz, mennyire alázta meg magát ezzel?!

"Amikor az első keresztények Isten legfontosabb nevét, az "Úr"-t átvitték Jézusra, s azt vallották, hogy Jézus Krisztus az Úr, ezzel Jézus Krisztus Istennel, Jahvéval, a kimondhatatlanul fenséges egyedül létező Istennel való egylényegűségét hirdették ki."

Tisztelt Istvan35! Ez csak színtiszta belemagyarázás és hanta, mondhatnám porhintésnek is. A hithű zsidók és a keresztények is jól tudták, hogy az általuk imádott Mindenható Istennek NEM AZ ÚR a MEGKÜLÖNBÖZTETŐ tulajdonneve, hanem a négy mássalhangzóval jelölt kifejezés, amit ma világméretekben a leggyakrabban kb. Jehovaként írunk és mondunk ki. Úgy ahogy azt is tudták, hogy az említett páli versben szereplő Úrnak is van egy saját, mástól jól megkülönböztethető tulajdonneve. Tudod Ő Jézus Krisztus! Emlékszel erre a névre? Mert állandóan azt hajtod, hogy "az Úr így", "az Úr úgy", de azt ugye tudod, hogy Jézusnak sem ez a rendes neve, hanem ez csak egy cím, egy rangjelző szó??? Értelemszerűen nem mindig a saját nevükön említették őket, hanem ezen rangokon és címeken is, de ettől ezek nem lettek a tulajdonnevükké!!! Mint ahogy ha téged gyakran "uramnak" szólítanak, ez nem helyettesíti az igazi tulajdonnevedet, igaz? Csak egy megtisztelő kifejezés, semmi több.

"Hogy merészeli Pál Isten egyik teremtményét, még ha legnagyobb is, Isten mellé állítani, s fontosságát vele egy sorba tenni?"

Miért ne merné? Ez nem Írásellenes, hiszen Jézus a második legnagyobb hatalmú személyiség a Mindenható után és páratlan munkát és felelősséget hordoz.

"Hogy merészeli az egyedül igaz Istent az egyedüli Úr címétől megfosztani, s odaadni Krisztusnak? Két válasz van."

Nem két válasz van! Ne haragudj, de szűklátókörűen gondolkozol. Tipikus érvelési hiba, leszűkíted a választási lehetőségeket, mintha nem lenne több, mint amit te ismersz. Nem veszed számításba, hogy ezen rangjelző szavak rugalmasan kezelendőek, nem minden szituban és nem csak egyetlen személyre alkalmazhatóak. Jehova az Ő LEGFELSŐBB állásában tényleg az "egyedüli", vagy "legnagyobb" Úr, hiszen Jézusnak is az Atyja és Istene. De Jézus az Ő saját állásában, megbízatásában (mint Messiás) nekünk, embereknek a legnagyobb Urunk. Pál ezt írta: "NEKÜNK", igaz? Nem Jehovának, nekünk.

Ez a Biblia tanítása, józan és logikus, ezen kívül értelemszerű. Nem magyaráz bele semmiféle ördögi filozófiát "egylényegűségről", meg természetellenes egységről, amikor a János 10:30-ban is csak szándék és akarat egységről van szó (tudod ez is egy - magában olvasva kétértelmű szöveg, melyet a háromság védelmezői gyakran citálnak feleslegesen ide).

"Mivel Jézust Isten elsőszülöttjének nevezi a Biblia, ezért ő is Isten, az egyszülött Isten."

Ez is csak üres szóharc! A hegyekre is mondja a Biblia, hogy "születtek".

"Ez megmagyarázza, hogy miért egyedüli Jézus, de azt nem, hogy miért egyedüli Úr. Pont ugyanazért egyedüli Úr ő, amiért az Atya az egyedüli Isten: mert rajta kívül nincs más Úr és Isten."

Egyedüli Úr mindegyik a saját állásában! Erre még nem gondoltál? Nem gondoltál még rá, hogy ezen (számodra olyannyira mágikus) rangjelző szavak csak viszonylagos értelműek? Kinek-kinek a saját állásában és hatalmában értendők? Hogy amikor Jehovára alkalmazza az Írás az ÚR kifejezést, akkor nem ugyanazon hatalommal értelmezi, mint amikor Jézusra mondja - vagy éppen bárki másra. Nem gondoltál erre?

""Nem igaz! Kimagasló, vezető szerepet jelent, de nem feltétlen a "mindennél nagyobbat". Ezért nevez a Biblia teremtményeket - sőt tárgyakat is istennek!"

Tárgyak, teremtmények nem valóságos istenek, szóval ez nem releváns, Jézus ellenben valóságos Isten, akit bátran Istenünknek nevezhetünk."

Ez a te meséd, de mint minden mese, egyszer majd kinövöd, ha tényleg fel akarsz nőni. Mellesleg ez a válaszod sem pontos az Írások fényében, mert a Biblia nem csak "valóságos", vagy "legfelsőbb" értelemben használja az Isten szót, mint megbeszéltük már.

---------------

"Hogyan imádták az Atyát? Úgy, hogy ugyanúgy leborulnak a Fia előtt (Jel 5,8) és ugyanazt a dicsőítést elmondják a Báránynak is. Egyedül Istent imádják, de mégis a Báránnyal együtt."

Önmagadnak mondasz ellent. Az imádat és a tisztelet között óriási a különbség! Jézus jelen van, de az imádat Jehováé. Még ebből is világosan kiderül. Akik tehát pogány mesék miatt összemossák Jehovát a Fiával, Jézussal, azok nagyon messze kerülnek a Biblia igazságától.

"Az Atya az egyedüli forrás és az egyedüli cél. A Fiú pedig az egyedüli közvetítő és az egyedüli út. Senki se mehet az Atyához csak egyedül Jézus Krisztus által. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki Istennel kapcsolatban akar lenni, a Fiúval is kapcsolatba kell kerülnie. S mindent, amit Istentől vár, vagy Istennek szán, azt egyedül Krisztuson keresztül teheti meg. A Krisztushoz intézett imádságunk is Isten imádatához tartozik, annak a szerves része."

Látod egészen arra vetemedtek, hogy Írásellenes módon Jézushoz imádkozzatok, pedig erre példa nincs a Szentírásban, sőt! Nem azt jelenti, s tudod miért? A Biblia azt mondja Jézusról, hogy képes arra, hogy „teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen érdekükben” (Héberek 7:25). Más szavakkal, Jézus megértő Közbenjáróként szolgál azok érdekében, akik ’Isten elé járulnak’. Ez nem azt jelenti, hogy Jézushoz kell imádkoznunk, aki aztán „továbbítja” az imáinkat Istenhez. Nem, hanem azt jelenti, hogy Istenhez imádkozunk Jézus nevében, elismerve ezzel Jézus szerepét és hatalmát.

Tehát merő és rosszindulatú fantázia, hogy a Tanúk Jézus "kihagyásával" akarnak Istenhez jutni, de mivel az Írásokra alapoznak, nem emberekre, ezért nem Jézushoz imádkoznak, de Jézus szerepe és állása elismerésével.

"Az Atya semmilyen hatalmat nem gyakorol a Fiú felett ..."

Tehát ezek szerint az Atya nem mindenható? Ezzel ezt mondod!

Ha ellenben az Atya mindenható és - ahogy Jézus mondta, Ő az "egyedüli igaz Isten", akkor Jézus nem lehet ez az "igaz Isten". János 17:3

"Ez csak duma. Bármilyen szóból lehet név, ha annak használják. Lehet cím is, bármi, teljesen mindegy, mi a jelentése."

Lehet persze önkényesen bármilyen kifejezésre, megszólításra "névként" tekinteni, de ez nem a Biblia szellemében történik. Senki sem tulajdonnévként tekintett a rangjelző szavakra vagy címekre.

---------

""Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura." (Jel 19,16)"

Jó hogy hoztál élő példát, hiszen ezek is mind olyanok, amiket a Biblia alkalmaz másokra is!

--------

"Mivel magad is elismerted, hogy a kiejtés egyáltalán nem számít, csak egyetlen egy dolog, hogy mi a legelterjedtebb, ezért ha valaki pl. az Atyát használja Isten leggyakoribb neveként, semmiben nem vétkezik."

Az Atya nem tulajdonneve Jehovának, ezt világossá tettem ezen oldalakon, melyekre semmit sem válaszoltál, csak egyoldalúan hajtod a magadét!

[link]

Ezeket nem tudod megcáfolni, vagy ha mégis, tedd meg. De ismételgesd a háromságban szocializált érveidet.

---------

"... én az apámat soha sem szoktam a személyigazolványba beírt nevén szólítani ..."

Ez abszolút kultúrafüggő kérdés. Jehovának nincs a hatóság által kiállított személyije. A Biblia azonosítja, amelyben Ő azt kéri, hogy ÉRTELEMSZERŰEN és tisztelettel használd a nevét, ne pedig azt tedd, amit most te teszel.

---------

"Jézus és a Szentlélek is arra tanít, hogy így hívjuk a mi Istenünket"

Nem gondolod, hogy önkényes és demagóg belemagyarázni a szövegbe azt, ami nincs is ott? Istennel mész szembe, ha azt állítod, hogy csak ezeken a szavakon szabad megszólítani Istent!

-----------

"Nyugodtan lehet az Jézus is, sőt, ez sokkal valószínűbb. A Bibliában minden cím vonatkoztatható Jézusra is, ami az Atyára."

Ez nem igaz! Jehova majdnem 7000-szer szerepel az Ószövetségben, ezen alkalommal bizony nem Jézusról van szó. És a Mindenható jelző Jézusra sohasem alkalmazható, mert az CSAK JEHOVA lehet, senki más.

Ezen hamis állításokra alapozod a háromságodat.

---------

"Mégsem bírálta őket ezért Jézus. Lehet, hogy sokminden nem került be az Újszövetségbe, de úgy gondolom, és a logika is ezt diktálja, hogy minden lényeges dolog bekerült oda. Ha tényleg olyan fontos lenne ez a név kérdés, akkor benne lenne, de semmi."

Isten neve bibliai evidencia! A Biblia nem a hamis vallás kézikönyve, hanem az igazságé. Ám ne örülj, minden hamisság leleplezhető belőle, Isten nevének elhagyásának a hamissága is!

Nem is beszélve arról, hogy pontosan nem lehet tudni a korszakot, mikortól kezdtek igazán ellenségeskedni a név hallatán a zsidók és hogy milyen mértékű volt ez. De egy soknemzetiségű társadalomban, ott ahol a zsidók is nagyhatalom uralkodása alatt voltak, ez nem is biztos, hogy olyan vehemensen jelentkezett.

---------

"És ti vagytok a pontosítók... Szép mese!"

Nem csak a Tanúk, hanem sok más tudós is, akik ellentmondanak neked.

-------------

"miért távolították volna el az Újszövetségből szisztematikusan a Jahve nevet olyan emberek, akik egyébként vértanúságig menő bátorsággal védték az igazságot!"

Mért távolították el azon fordítók az elmúlt évszázadokban és a modern korunkban, akik áldozatkész és lelkiismeretes munkájához kétség sem fér, hiszen korábban sokszor az életükkel játszottak, ha ilyent tettek?!! Azért, mert az általad propagált hamis filozófiák befolyásolták őket.

Bizonyíték a teljes Biblia! Indíték pedig Sátán, akit a magukat "keresztényeknek" vallók többsége félrevezetve követ.

----------

""Jézus Sátánt bizonyos gyilkos szándékú ellenségek ’atyjának’ nevezte (Jn 8:44). Az „atya” szó a nemzetek isteneire is vonatkozhatott; Homérosz költészetében például Zeusz, a görög isten, a nagy istenatyaként jelenik meg."

Érdekes, ez Jézust nem zavarta, miközben szinte máshogy nem is hívta az Istent, csak Atyának..."

Honnan tudod? Ott voltál?

------------

"Nem, te állítod azt, hogy csak a JHVH név a fontos. Ugyan már! Gondolod, hogy Isten nem látja, hogy amikor Atyának vagy Teremtőnek szólítjuk, akkor őrá gondolunk és nem valamelyik hamis istenatyára?"

Igen, ami az ihletett bibliában van, többek között Isten neve is, az FONTOS! De senki sem állította, hogy nem használják a Tanúk az Atya vagy az Isten megszólításokat is sokszor. De ők nem ellenségeskednek Isten szent nevével, mint azok, akik HAMIS (pogány) FILOZÓFIÁKAT gyártanak arra, hogy miért ne használjuk!

Éppen ti nem tudjátok ezt semmiféle bibliai igazsággal igazolni!

--------------

"Szokásos őrtornyos izzadtságszagú magyarázkodás... A szövegkörnyzetben semmi nincs, ami erre az értelmezésre utalna."

A közvetlen szövegkörnyezetben Jézus éppen erről beszél.

"Mindent ki lehet forgarni a jelentéséből, csak kellően fanatikusnak kell lenni hozzá."

Nem, ez nem igaz! A Biblia nagy részét szinte egységesen fordítják az fordítók, de vannak versek, amik pont a hamis, nem bibliai tanokat érintik, melyeket sok fordító értelmez másként, mivel a teljes Írást és a szövegkörnyezetet is figyelembe veszi.

---------

"Amikor Tamás kerek perec Istenének nevezte Jézust, azt is megpróbáljátok vagy három féle módon kimagyarázni"

Mindhárom magyarázat tökéletesen összhangban van a bibliával! Ellenben a pogány háromság NINCS! Ez egy nagy különbség.

-----------

"Ilyen a Róma 9,5 is például, ahol csak egy vesszőt toltok be, és máris hamisítotok."

"Azoktól az ősapáktól származtak, akiktől Krisztus is származott vér szerint. Örökké legyen dicsérve Isten, aki felette van mindennek és mindenkinek! Ámen."

A Kat. ezt írja: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.” (A B.—D. és a Kár. hasonlóképpen hangzik.) Az ÚV ezzel szemben így fogalmazza meg a vers második felét: „tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen.” (A Maszny., a Czegl. és a Kám. hasonló szóhasználattal él, mint az ÚV.)

Látod ez megint egy jó példa arra, hogyan lehet hamisan, teológiai elfogultságból, a háromság pogány meséje szellemében fordítani, holott a nyelvtan egyértelműen ellent mond az egyelőségnek. Ezt sok fordító el is ismeri!

Vajon azt fejezi ki ez a vers, hogy Krisztus „felette van mindeneknek”, s ezért ő az Isten? Vagy Istenre és Krisztusra mint egymástól különálló személyekre utal, s azt fejezi ki, hogy Isten az, aki „felette van mindeneknek”? A Róma 9:5 melyik fordítása van összhangban a Róma 15:5, 6-tal, mely először is különbséget tesz Isten és Krisztus Jézus között, majd felszólítja az olvasót, hogy ’dicsőítse Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját’? (Lásd még: 2Korintusz 1:3 és Efézus 1:3.)

Vizsgáljuk meg, mit mond a Róma 9. fejezete a továbbiakban. A 6–13. vers rámutat, hogy Isten szándékának megvalósítása nem a test szerinti örökléstől, hanem Isten akaratától függ. A 14–18. vers megemlíti Istennek a fáraóhoz intézett üzenetét, ahogyan az a 2Mózes 9:16-ban fel lett jegyezve, aláhúzva azt a tényt, hogy Isten az, aki felette van mindeneknek. A 19–24. vers is Isten felsőbbségét szemlélteti egy hasonlattal, mely a fazekas és az általa készített agyagedények viszonyát írja le. Mennyire illő tehát az 5. versben kifejezésre jutó gondolat: „Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen” (ÚV).

A The New International Dictionary of New Testament Theology kijelenti: „Vita tárgya a Róma 9:5 . . . Könnyűszerrel és nyelvtanilag tökéletesen vonatkoztatható Krisztusra. A vers akkor így szólna: »Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott legyen mindörökké. Ámen.« Krisztus még így sem lenne teljesen egyenlő Istennel, hanem csak isteni természetű lénynek tekinthetnénk a leírás alapján, mivel a theosz szó névelő nélkül áll . . . A sokkal valószínűbb magyarázat viszont az, hogy a kijelentés Istenre vonatkozó doxológia [Istent dicsőítő ima, illetve ének]” ([Grand Rapids, Mich.; 1976] németből fordítva, 2. köt., 80. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1580—1. o.

És tévedsz! Ez nem a háromság-tagadók vitája, hanem a fordítók egymással szembeni természetes vitája, mert ezen helyek a szövegösszefüggés, a teljes Biblia kellő, őszinte és egészen alapos ismerete nélkül problémásak a fordítóknak.

Jézust mint Urat megkülönböztetni

A Keresztény Görög Iratokról készült fordítások némelyikében nehézséget okoz, amikor a Héber Iratokból olyan idézetet fordítanak le, amely az „ÚR” szóval egyértelműen Jehova Istenre utal. Hasonlítsd össze például a Lukács 4:19-et az Ésaiás 61:2-vel az Újfordítású revideált Bibliában vagy a Kámory fordításban. Egyesek azt állítják, hogy Jézus átvette Jehovától az „Úr” címet, és Jézus testben valójában Jehova volt; ez azonban olyan állítás, amelyre az Írásokban nem létezik alátámasztás. Jehova Istent és Fiát, Jézus Krisztust az Írások mindig gondosan megkülönböztetik egymástól. Jézus ismertté tette Atyja nevét, és képviselte őt (János 5:36, 37).

Figyeld meg a következő példákban, hogy a Héber Iratokból vett idézetek hogyan jelennek meg a Görög Iratokban. A Cselekedetek 4:24–27 (NW), amely a Zsoltárok 2:1, 2-t idézi, Jehova Istent és a Felkentjét vagy a Messiást egyaránt megemlíti. A Róma 11:33, 34 (NW) szövegkörnyezete világosan Istenre, minden bölcsesség és ismeret Forrására utal az Ésaiás 40:13, 14-ből vett idézettel. Amikor Pál a korinthusbeli gyülekezetnek írt, megismételte az idézetet: „Ki ismerte meg Jehova értelmét?”; majd hozzáfűzi: „De mi Krisztus értelmével rendelkezünk.” Az Úr Jézus oly sok fontos kérdésben feltárta követői számára Jehova értelmét (1Korinthus 2:16, NW).

A Héber Iratokban a szöveg néha Jehovára utal, a hatalmának és tekintélyének jogátruházása útján azonban Jézus Krisztusban teljesedik be. A Zsoltárok 34:9 (Kám) például meghív, hogy „érezzétek és lássátok, mily jó az Isten”. Péter azonban az Úr Jézus Krisztusra vonatkoztatja ezt, amikor azt mondja: „ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Péter 2:3, Cs). Péter felhasználja ezt az alapelvet, és megmutatja, hogyan igaz ez Jézus Krisztus esetében is. A Jehováról és Jézus Krisztusról való ismeretszerzés által és azáltal, ha ennek megfelelően cselekszenek, a keresztények mind az Atyától, mind a Fiától jövő gazdag áldásoknak örvendhetnek (János 17:3). Az, hogy Péter így alkalmazta ezt a verset, nem teszi a Szuverén Urat, Jehovát egyenylővé az Úr Jézus Krisztussal. (Lásd az 1Péter 2:3. versének lábjegyzetét a New World Translation of the Holy Scriptures with References-ben.)

Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus egymáshoz viszonyított helyzetét nagyon világossá teszi Pál apostol, amikor azt mondja: „nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala” (1Korinthus 8:6, Úf; 12:5, 6). Amikor Pál az efézusbeli gyülekezetnek írt, úgy azonosította az „egy Urat”, Jézus Krisztust, mint aki teljesen különbözik attól, aki „az Istene és Atyja mindeneknek” (Efézus 4:5, 6, Úf).

A háromságtan szerint az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyenrangúak tudásban, erőben, örökkévalóságban és hatalomban. De ha ez így van, a Szentírás világosságánál hogyan magyarázzuk meg a következőket:

(1) A nagy nyomorúságra vonatkozó napot és órát „senki sem tudja, . . . csak az Atya” (Márk 13:32). Hogyan lehet az Atya és a Fiú egyenrangú, s mégis a Fiúnak nincs tudomása dolgokról, melyeket az Atya tud? Továbbá, amint a trinitáriusok (háromságtan-hívők) állítják, ha a Fiút korlátozta az ő emberi természete az ismeretben, hogyan magyarázzuk meg, hogy a szent szellem miért nem tudta azt? Hogyan választhatja szét valaki az oszthatatlan ’Istenséget’?

(2) A Lukács 10:22-ben Jézus azt mondta: „Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és senki sem tudja, hogy ki az Atya, csak a Fiú”. Megint csak mi a helyzet a szent szellemmel? Az miért nem tudja?

Emlékszem volt itt olyan, a háromság elfogult védelmezője, aki ezeket azzal zárta, hogy "na bumm, ezekben éppen ki van hagyva a szent lélek, mi van akkor?" Ám az Írás azt mondja, hogy "SENKI"! Vagy ezeket a szavakat nem kell konkrétnak venni? Akkor ezek szerint az hogy "mindent" megkapott Jézus az Atyjától, az sem szó szerint és abszolút??? Ezt persze nem nehéz megtudni, mert a Biblia egyértelműen azt mondja, hogy a "minden" azon kívül értendő, aki neki adta!

Itt viszont nincs apelláta, a "senki" bizony szó szerint SENKI! Tehát a szent szellem ki van hagyva ebből a buliból, pedig szerintetek az is "személy", sőt az is mindent tud, mert az is Isten. Ezek szerint még sem!

----------

(3) Az 1Korinthus 2:16-ban Pál azt mondta: „’Ki ismerte meg Jehova értelmét, . . .’ De mi Krisztus értelmével rendelkezünk. Hogyan lehetséges „Krisztus értelmével” rendelkezni és mégsem ismerni „Jehova értelmét” — ha az Atya és a Fiú egyenrangúak?

(4) „Ha a (Krisztus az Isten elgondolás) keresztény tantétel volna, akkor az arra vonatkozó bizonyíték világos fénnyel törne elő az Új Szövetség minden részéből.” — Statement of Reasons (Az okok megállapítása), Andrews Norton, 84. old. A zsidók számára, akik az „egy Jehovában” hittek, nagyon nehéz lett volna megérteni, hogyan lehetne Krisztus egyenlő Istennel. Miért nem találunk tehát a bibliaírók részéről magyarázatot a háromságtanra vonatkozóan a zsidók részéről támadást a tantétel ellen, amely gyűlöletes lett volna előttük?

És itt a te értetlen kérdésed, csak visszafelé: Azt állítod, hogy mivel a bibliában Isten nevének a kiejtéséből nem csináltak botrányt a zsidók, ezért nem hihető, hogy használták az első században Jézus tanítványai.

Ugyanígy én is kérdezhetném, hogy ha a háromság olyan nyilvánvaló "alaptan" lett volna abban az időben, a zsidók miért nem ellenségeskednek vele? Ez pedig jóval nagyobb sértés lett volna számukra az "istenük" irányába, mint a nevének a használata!

A nyilvánvaló bibliai válasz:

Mivel Jézus sohasem állította, hogy ő egyenlő Istennel! Sem azelőtt, mielőtt a földre jött (Fil 2:6), sem amíg a földön volt (Ján 14:28), sem miután feltámadt (1Kor 15:24–28).

A János 5:18-ban az apostol leírja, amit a hitetlen zsidók helytelenül gondoltak Jézus szándékáról. Megjegyzendő, hogy ők a szombat megszegésével is helytelenül vádolták Jézust. (Hasonlítsd össze a Máté 5:17–19-cel.)

----------

(5) Ha, amint egyesek érvelnek, a háromságtant a hagyomány később vette át, bár a Szentírás nem tanítja azt, akkor hogyan van ez összhangban Pálnak a Galata 1:8-ban mondott szavaival?

"Tudod Ő Jézus Krisztus! Emlékszel erre a névre? Mert állandóan azt hajtod, hogy "az Úr így", "az Úr úgy", de azt ugye tudod, hogy Jézusnak sem ez a rendes neve, hanem ez csak egy cím, egy rangjelző szó???"

Pedig Jézust nagyon sokszor nevezik Úrnak, na meg Krisztusnak is, amik ugye címek (Krisztus jelentése felkent). Olvass csak bele Pál leveleibe! Ez érdekes, mert ti pont azért harcoltok, hogy egy cím nem lehet név, az csak cím. A Jézus nevet egyébként akkor kapta, amikor a Földre eljött közénk, mivel emberként szüksége volt egy ilyen névre is.

"Értelemszerűen nem mindig a saját nevükön említették őket, hanem ezen rangokon és címeken is, de ettől ezek nem lettek a tulajdonnevükké!!! Mint ahogy ha téged gyakran "uramnak" szólítanak, ez nem helyettesíti az igazi tulajdonnevedet, igaz? Csak egy megtisztelő kifejezés, semmi több."

Egy szó attól lesz név, hogy névként használják. Semmilyen más kritériumnak nem kell megfelelnie, hiába erőlteted. Bármilyen szóból lehet név, ha egy közösség névként használja. Isten, Úr, Atya stb. ezek címek és nevek is egyben. A JHVH (Jahve) is eredetileg csak egy cím volt, jelntése hogy létező. Ószövetségben ez volt Isten leggyakrabban használt neve, ez tény, ahogy az is, hogy Újszövetségben görög irataiban nincs ott sehol. Mert mit is keressen egy héber kriksz-kraksz egy görög illetve arám nyelvű szövegben? Beírták a Kürioszt vagy a Theoszt és kész, nem problémázott ezen senki sem. Minden nyelvben változik a kiejtés, ha nem tudod elfogadni, hogy a JHVH eltűnt, akkor tekints úgy az Atya (Abba) szóra, mint a Jahve görög átiratára és kész. Mivel a kiejtés nem számít, megteheted. Mellesleg ennek legalább a jelentése nagyban hasonlít (az atya szó jelentése minden létező forrására utal). A Jehova meg egy értelmetlen szó mind a héberben, mind a magyarban.

Viszont a helyzet azt, hogy keresztények úgyanígy tekintenek a többi címre is, azok is Isten nevei. Azért is írandó az Isten szó nagybetűvel, ha a keresztény Istenről beszélünk. Persze mondhatod, hogy ezeket a címeket másra is használják, de azzal, hogy a keresztények csak az Atyát hívják Istennek, éppen azt fejezik ki, hogy ő az egyedüli, aki ezt a címet bírtokolhatja. Ő az egyetlen Isten, vagyis akkor neki legyen ez a(z egyik) neve. Senki más nincs, aki ezt a nevet viselheti.

Ezt a név kérdéses vitát lassan azért lezárhatnánk, mert már minden érvet kipakoltunk erről. Semmilyen bizonyítékot nem tudsz felhozni a hamisításra, a mi magyarázatunk pedig sokkal logikusabb: A zsidóktól ered az a helyettesítési szándék, hogy a Jahvét lecserélik Úrra, a kereszténység pedig nagyon úgy tűnik, hogy egy az egyben átvette. Senki soha nem vitázik a Jahve név miatt. Ha Jézus és az apostolok akkora jelentőséget tulajdonítottak volna a Jahve névnek, hogy ezzel a névvel imádkoztak volna reggeltől estig, akkor képtelenség, hogy ne őrizze meg a hagyomány. Senkinek semmi oka nem volt, hogy elhagyja a leggyakrabban használt nevet. Még a hamisítóknak sem, hiszen Jézust ugyanúgy lehetne Jahvénak nevezni, ahogy Úrnak. A Jahve név elmaradásának egyetlen értelmes magyarázata van: hogy nem használták. Sem a zsidók, sem Jézus, sem az apostolok, sem az egyház, sem a másolók. A véleményem nem változott, hatalmas ostobaság ez a harcotok a jehova szóért!

"Miért ne merné? Ez nem Írásellenes, hiszen Jézus a második legnagyobb hatalmú személyiség a Mindenható után és páratlan munkát és felelősséget hordoz."

Valójában nincs első meg második, ez csak a ti tanításotok, a Biblia soha nem tesz ilyen megkülönböztetést! különbséget a teremtmények, és az Atya és Fiú közé teszi. A Fiú az Atyával egylényegű, a teremtmények meg legfeljebb egymással. Ti folyton bele köttök abba, hogy a szentháromság szó nem szerepel szó szerint a Bibliában, hát akkor idézd nekem azt szó szerint, hogy "Jézus a második legnagyobb hatalmú személyiség"!

"De Jézus az Ő saját állásában, megbízatásában (mint Messiás) nekünk, embereknek a legnagyobb Urunk. Pál ezt írta: "NEKÜNK", igaz? Nem Jehovának, nekünk."

Ha nekünk egyetlen Urunk a Jézus, akkor az Atya nem az Urunk. Bárhogy nézem, ez Istenkáromlás. Pál azért mondja, hogy csak egy Istenünk van és egy Urunk, dacára annak, hogy egybként minden isten úr, s minden úr isten, mert Pál szerint a mi értelmezésünkben az Istenünk és az Urunk olyan mély egységet alkot, hogy nincs két Isten és nincs két Úr. Az Istenünk nem egy másik Isten, s az Urunk sem egy másik Úr.

Nektek azonban két teremtőtök, két uratok és két istenetek van. Egy tervező teremtő és egy kivitelező teremtő. Egy mindenható Isten, s egy nagyhatalmú isten, egy mindenekfeletti úr, s egy közbenjáró Úr. Persze mindenható Istenetek és közbenjáró Uratok csak egy-egy van. A két személy két teremtő, két úr és két isten. Ti a két Isten vallása vagytok, a Nagy Isten és a Kis Isten vallása.

"Ez is csak üres szóharc! A hegyekre is mondja a Biblia, hogy "születtek"."

Képletesen, vagyis jelképesen. Így persze használható a szülöttség bármelyik angyalra, bármelyik teremtményre, azonban a Fiú nem csak szülött, hanem "egyszülött" is. Éppen ezért amikor a Biblia a Fiúra használja a szülöttséget, az összes többitől megtagadja:

"Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” (13. vers)

Semelyiknek, azok csak szolgáló lelkek:

"Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?" (14. vers)

A Zsidó levél végig arról beszél, hogy az angyalok és a Fiú között lényegi különbség van, a Fiú teljesen más, az angyalok a Fiúhoz képest egyszerűen nem nevezhető fiaknak. Azok csak szolgáló lelkek, a Fiú pedig az Atya jobbján ül, akinek épp úgy kijár az imádat.

Majd folytatom...

"Egyedüli Úr mindegyik a saját állásában! Erre még nem gondoltál?"

A Biblia csakis az Istenre használja az egyedüli Úr vagy Isten jelzőt. Pláne amikor úgy van írva, "nekünk" azaz keresztényeknek, ebből elég egyértelmű kéne legyen, mire gondolt Pál. Ugyan miért neveznek valakit egyedülinek? Azért, mert nincs más rajta kívül. Na és egyedüli Úrnak? Mert nincs más Úr rajta kívül.

"Az imádat és a tisztelet között óriási a különbség! Jézus jelen van, de az imádat Jehováé. Még ebből is világosan kiderül."

Szerinted mit jelent az, hogy imádni valakit? Hogyan definiálnád? Az imádat a legnagyobbnak kijáró dicsőítés, hódolat. Én így. De ti önkényesen ugyanazt a görög szót az Istennél imádatra, a Fiúnál meg hódolatra írjátok át, hogy különbséget tegyetek. De a valóság az, hogy a Bibliai szóhasználatban ez egyáltalán nem válik szét ennyire élesen. Miben különbözik az imádat a hódolattól? Jézus előtt földön fekszik az egész teremtett világ, s extázisban ünneplik a mennyei seregek. Ha ez nem imádat, akkor vajon hogyan kell imádni?

A válasz persze benne van a Bibliában:

"Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen”." (Jel 7,11-12)

Azt írja: "imádták Istent eképpen" és aztán jön a dicsőítés. Nos, pont ugyanezt kapja meg a Bárany is ugyanezekkel a szavakkal:

,,Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön- örökké!” (Jel 5,12-13)

Vagyis imádják a Fiút is.

"Tehát merő és rosszindulatú fantázia, hogy a Tanúk Jézus "kihagyásával" akarnak Istenhez jutni, de mivel az Írásokra alapoznak, nem emberekre, ezért nem Jézushoz imádkoznak, de Jézus szerepe és állása elismerésével."

És mivel ismeritek el? Hogy egy "Jézus nevében" fordulatot odabigyesztetek az ima végére? Csak hogy nem ezt jelenti Jézus által vagy Jézus nevében imádkozni. Egyáltalán nincs egyetlen példa sem a Bibliában olyan imára, amit a Jézus nevében fordulattal fejeztek volna be. Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy tőle is kérve, vele is megbeszélve. Hogyan imádkozhatsz illetve kérhetsz bármit is a közbenjáród nevében, ha nem is tartod vele a kapcsolatot, és még csak meg sem szólítod? Szerintem az a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember beszélget az egyetlen közbenjárójával. Benne van az Újszövetségben többször is, hogy Jézus nevét szabad segítségül hívni:

„Akik a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét bárhol segítségül hívják” (1Kor 1:2)

Pál pedig többször kért az Úrtól, aki ugye Jézus, s ez itt a szövegkörnyezetből is kiderül:

"Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem." (2Kor 12,8)

Ti viszont nem mondhatjátok még azt sem: "Uram, Jézus segíts rajtam!" Ez a "ne szólítsd meg a közbenjárójáródat" egy nagyon beteg tanítás... Maga Jézus buzdít arra, hogy kérjünk tőle:

,,és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (János 14,13-14)

""Az Atya semmilyen hatalmat nem gyakorol a Fiú felett ..."

Tehát ezek szerint az Atya nem mindenható? Ezzel ezt mondod!"

Annyi különbség van kettőjük hatalma között, hogy az Atyáé a főség. De az Atya nem gyakorol semmilyen hatalmat a Fiú felett. Igen, az Atya és a Fiú között Atya-Fiú viszony van (és nem teremtő- teremtmény viszony!!!). Tehát a Fiú fiúságánál fogva alárendeltje az Atyának a főnek, de ez egy tiszteletbeli-szeretetbeli alárendeltség s nem lényegük különbözőségéből fakadó kényszer alárendeltség.

Ilyen értelemben tehát egyetlen mindenható van, de mivel a Fiú minden hatalmat megkap, lényegében ő is mindenható. A Szentháromság elismeri a személyükből fakadó különbséget. Nem teljes, hanem lényegi egyenlőséget: egylényegűséget tanít. Mi a "lényeg"? Az Atya és a Fiú nem egyenlőek sem személyükben, sem származásukban, hanem minden másban, és ezt a minden mást nevezzük lényegnek.

"Ő az "egyedüli igaz Isten", akkor Jézus nem lehet ez az "igaz Isten". János 17:3"

Az Atya az egyedüli Úr, szabadító, szikla stb. volta sem cáfolja, hogy a Fiúra ne lehessen használni ezen címeket. A Fiúra is használhatók, ha nem is pont ugyanabban az értelemben, mint az Atyára, de főleg nem abban az értelemben, mint a teremtményekre. Milyen értelemben akkor? Az Atya az egyedüli forrása minden szabadításnak, minden istenségnek, minden sziklaságnak és szilárdságnak. A Fiú nem forrása ennek, hanem továbbítója, közvetítője, tükrözője. Minden egyedül az Atyától jön, de minden a Fián keresztül, mert egy a forrás és egy a közvetítő, nincs két forrás és nincs két közvetítő. Az Atya és a Fiú ebben nem egyenlőek, hanem éppen ebben különböznek, ettől Atya az Atya és ettől Fiú a Fiú.

A Fiú is szabadító, hiszen mindenkit ő szabadít meg, de nem végső szabadító. A Fiú is szikla, hiszen minden épeszű rá építkezik, de szilárdság forrása az Atya. A Fiú is forrás, hiszen mindenki mindent tőle kap, de nem végső forrás. A Fiú is Isten, hiszen pontosan azt csinálja, amit az Isten: teremt, uralkodik, ítél, megbocsájt, feltámaszt és üdvözít, de nem Forrásisten, azaz nem Atyaisten.

Tétel: Az Atya az egyedüli Isten, mert ő minden forrása. A Fiú az egyetlen forrás egyetlen közvetítője, ezért maga is forrás, maga is Isten.

Jól mondod, vannak szavak, címek, amelyek értelmüknél fogva az egyetlen forrásra utalnak, így egyedül az Atyára vonatkoznak, egyedül az ő címei. Az Atya a legfelségesebb, mert ő minden felség forrása. Az Atya az egyedüli mindenható, hiszen ő minden hatalom forrása. A legsajátosabb értelemben csak egy legfelségesebb és egy mindenható lehet és van: ez pedig Atya. A Fiú azonban a legfelségesebb mindenható Isten örököse, képmása és visszatükröződése, vagyis ebben a szűkített értelemben ő is legfelségesebb, ő is mindenható, de nem abban értelemben, hogy ő volna a felség és a hatalom forrása, vagy hogy felségesebb és hatalmasabb lenne, mint az Atya.

Ha az Atya mindenható Isten és a Fiú is lényegében mindenható Isten, akkor két mindenható Isten van? Nos ez volt a niceai zsinat és azt követő teológia problémája. Végül letisztázták a terminológiát. Két illetve három mindenható isteni személy van, de nincs három mindenható Isten. A mindenhatóságból ugyanis csak egyetlen egy lehet, vagyis ugyanazt az egyetlen mindenhatóságot birtokolja három különböző személy. Példa: Három gyémánttulajdonos van, de csak egyetlen gyémánt.

Tétel: A Fiú is Isten akárcsak az Atya, de nem egy másik Isten, hanem ugyanaz az Isten.

A fenti tételben az "Isten" szó nem az Atya neve, hanem az Atya és a Fiú illetve a Szentlélek közös és egyetlen tulajdonát képző isteni lényeg elnevezése.

"Jézus és a Szentlélek is arra tanít, hogy így hívjuk a mi Istenünket"

Nem gondolod, hogy önkényes és demagóg belemagyarázni a szövegbe azt, ami nincs is ott? Istennel mész szembe, ha azt állítod, hogy csak ezeken a szavakon szabad megszólítani Istent!"

Ki mondott ilyet? Szerintem minden megszólítást lehet használni rá, a Jehovát is, egyik sem tilos. Én csak az tartom hülyeségnek, hogy ti csak ezt az egyet fogadjátok el névként, de ezt már leírtam. Jó lenne, ha nem kéne magamat ismételni...

"Nem is beszélve arról, hogy pontosan nem lehet tudni a korszakot, mikortól kezdtek igazán ellenségeskedni a név hallatán a zsidók és hogy milyen mértékű volt ez."

Ha a Kereszténység után kezdték volna elhagyni a név kiejtését, akkor utána miért vették volna át a keresztények tőlük? Na ez lenne még csak az értelmetlen! Ha az újszövettség irataiban eredetileg benne volt, majd később meg az őket üldöző zsidók kedvéért kiveszik onnan... Hogy is képzelted ezt el?

"De egy soknemzetiségű társadalomban, ott ahol a zsidók is nagyhatalom uralkodása alatt voltak, ez nem is biztos, hogy olyan vehemensen jelentkezett."

Hát a zsidók folyton azt keresték, hogy milyen okból tudnák a keresztényeket elfogni és bebörtönözni. A helyzet azonban az, hogy nem a JHVH név emlegetése miatt börtönözték be őket, hanem Jézus nevének emlegetése miatt. Ezt pontosan tudjuk, hiszen le van írva az Újszövetségben.

"Mért távolították el azon fordítók az elmúlt évszázadokban és a modern korunkban, akik áldozatkész és lelkiismeretes munkájához kétség sem fér, hiszen korábban sokszor az életükkel játszottak, ha ilyent tettek?!!"

Mert már az Újszövetségben sem volt benne, vagyis a keresztények egyáltalán nem használták ezt a nevet. Ha pedig nem használták, akkor teljesen logikus, hogy idővel az Ószövetségben is olyanra cserélik, amit szóban is gyakran használnak. Ez nem hamisítás, mert nem a héber szövegből szedték ki, hanem annak fordításaiból. A héber szövegekben ugyanúgy meg van hagyva a JHVH.

"Bizonyíték a teljes Biblia! Indíték pedig Sátán, akit a magukat

"keresztényeknek" vallók többsége félrevezetve követ."

Bibliából semmi nem indokolja. Hol van a bizonyítékotok a hamisításra? Indítéknak meg nevetséges felhozni a Sátánt... Ennyi erővel akkor azt is megtehette volna a Sátán, hogy simán beleíratja velük, hogy Jahve = Jézus.

"Érdekes, ez Jézust nem zavarta, miközben szinte máshogy nem is hívta az Istent, csak Atyának..."

Honnan tudod? Ott voltál?"

Érvelésed már abban megbukik, hogy egyáltalán használta az Atya megszólítást... De nem voltál te se ott, csak ami ránkmaradt, abból tudjuk, hogy mi volt. Én viszont hiszek abban, hogy minden lényeges dolog fennmaradt.

"Látod ez megint egy jó példa arra, hogyan lehet hamisan, teológiai elfogultságból, a háromság pogány meséje szellemében fordítani, holott a nyelvtan egyértelműen ellent mond az egyelőségnek."

Nem mond az ellent, csak ti betesztek egy pontot oda, hogy ne Jézusra vonatkozzon a szöveg vége.

Róm 9,5: Szó szerint eredeti szórendbe: Akiké az atyák, akiktől a Krisztus test szerint a lévő mindenek felett Isten áldandó örökre, amen.

Kissé magyarosabban így hangzik: Akiké az Atyák, akiktől Krisztus test szerint van a mindenek felett levő mindörökre áldott Isten.

Nos, ÚVF fordítói úgy oldották meg, hogy különszedik a végét a "ho ón"-tól, mintha az egy különálló mondat lenne, ami Istenre vonatkozik. De ha a "ho ón" egy új mondat kezdete, akkor megmagyaráznád, hogy miért kerül az alany (Isten) meglehetősen hátulra? Az alanynak a görögben is és a magyarban is általában elöl van a helye. Ha ez a mondat tényleg azt akarná mondani, amit ti, akkor az "Isten" szó is ott lenne, ahová a magyar is tenné: előre. Ez azonban aligha lehet önálló új mondat, mert a Bibliában igen gyakori a participiumos mellékmondat, s ez is pont ilyen.

Lásd egy hasonló versben, pl. az Efézus 4:6-ban milyen érdekes, az alany rendesen elől van. Nem gondolod, hogy a Római levélben is ugyan ilyen egyszerűen írta volna, ha ugyanezt akarta volna mondani?

"Hogyan lehet az Atya és a Fiú egyenrangú, s mégis a Fiúnak nincs tudomása dolgokról, melyeket az Atya tud? Továbbá, amint a trinitáriusok (háromságtan-hívők) állítják, ha a Fiút korlátozta az ő emberi természete az ismeretben, hogyan magyarázzuk meg, hogy a szent szellem miért nem tudta azt?"

Igen, ezt a Fiú emberként nem tudta. A Szentlélek alatt pedig az Atya és a Fiú egységét kell érteni, nem egy másik külön Istent. A Szentlélek persze hogy tudta, hiszen ő mindent tud, amit az Atya.

"Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van." (1Kor 2,16)

Itt is az emberré lett Krisztus értelméről beszél Pál, aki tanította őket.

"Ugyanígy én is kérdezhetném, hogy ha a háromság olyan nyilvánvaló "alaptan" lett volna abban az időben, a zsidók miért nem ellenségeskednek vele? Ez pedig jóval nagyobb sértés lett volna számukra az "istenük" irányába, mint a nevének a használata!"

Ennyire vak vagy? Jézust pont azért végezték ki, mert Istennek mondta magát. Ez a zsidóknak bőven elég ok volt, hogy kivégezzék.

"A János 5:18-ban az apostol leírja, amit a hitetlen zsidók helytelenül gondoltak Jézus szándékáról."

Érdekes, Jézus egyszer sem javítja ki őket, hogy ő nem ezt mondta...