Melyek azok a közösségek/egyházak amik nem szekták?

"de azt ugye tudod, hogy Jézusnak sem ez a rendes neve, hanem ez csak egy cím, egy rangjelző szó???"

Pedig Jézust nagyon sokszor nevezik Úrnak, na meg Krisztusnak is, amik ugye címek (Krisztus jelentése felkent). Ez érdekes, mert ti pont azért harcoltok, hogy egy cím nem lehet név, az csak cím."

Olvass már utána a Tanúk irodalmának, hogy pontos információd legyen. Ha meg erre nem vagy hajlandó, akkor ne vádaskodj. A Tanúk a bibliai igazságot tanítják erről, márpedig abban sem tulajdonnévként használják az Úr megszólítást, mint ahogy neked sem az "uram" kifejezés a személyneved! Ne akard már azt állítani, hogy abban az időben nem tettek ugyanúgy különbséget a két kategória között. Az természetes, hogy minden névnek van jelentése, de az elohim vagy az adonáj is tudományosan tárgyalva van:

[link]

"Egy szó attól lesz név, hogy névként használják. Semmilyen más kritériumnak nem kell megfelelnie, hiába erőlteted. Bármilyen szóból lehet név, ha egy közösség névként használja."

De nem anyakönyveztetheted az "Uram" szót, ma sem tulajdonnévnek, mint ahogy akkor sem használták az igazi neve helyett, annak teljes kiváltására.

"Jézus Krisztus: Földi tartózkodása idején Jézus Krisztus úgy beszélt magáról, mint aki „Ura a sabbatnak” (Mt 12:8). Ennek megfelelően arra használta fel a sabbatot, hogy égi Atyjától kapott feladatát végezze, például betegeket gyógyítson. (Vö.: Mt 8:16, 17.) Jézus tudta, hogy a mózesi törvény a sabbatra vonatkozó rendelkezéseivel együtt „az eljövendő jó dolgok árnyéka” (Héb 10:1). Ezekkel ’az eljövendő jó dolgokkal’ függ össze az a sabbat, amelynek ő lesz az Ura. (Lásd: SABBATNAP: „Ura a sabbatnak”.)

Amikor Jézus Krisztus a földön volt, a tanítványain kívül mások is „Uram”-nak szólították (Mt 8:2; Jn 4:11). Ezekben az esetekben elsősorban tiszteletből vagy udvariasságból használták ezt a címet. Az apostolainak azonban Jézus rámutatott, hogy „Úrnak” hívni őt többet jelent ennél. Kijelentette: „Ti »Tanítónak« és »Úrnak« szólítotok engem, és helyesen mondjátok, mert az vagyok” (Jn 13:13). Ezek az apostolok a tanítványaiként valójában a tanulói voltak. Ő volt az Uruk.

Az „Úr” megjelölés Jézus esetében főleg a halála és feltámadása után vált nagy jelentőségűvé. Áldozati halála révén megvette követőit, és így a Tulajdonosuk lett (Jn 15:13, 14; 1Ko 7:23; 2Pt 2:1; Júd 4; Je 5:9, 10). Királyuk és Vőlegényük is volt egyben, ők pedig alárendelték magukat neki mint Uruknak (Cs 17:7; Ef 5:22–27; vö.: Jn 3:28, 29; 2Ko 11:2; Je 21:9–14). Amikor Jehova megjutalmazta a Fiát, amiért az hű maradt a kínoszlopon elszenvedett szégyenletes haláláig, „magasabb állásba. . . emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére” (Fi 2:9–11). Úrnak ismerni el Jézus Krisztust többet jelent annál, mint hogy egyszerűen csak „Úrnak” hívjuk őt. Az embernek el kell ismernie Jézus állását, és engedelmesen kell élnie. (Vö.: Jn 14:21.) Jézus maga mondta: „Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Mt 7:21).

Jehova Isten a halhatatlanságot is megadta hűséges Fiának. Ezért bár sok ember uralkodott már királyként és úrként, csakis ’a királyok Királya és az urak Ura’, Jézus Krisztus kapott halhatatlanságot (1Ti 6:14–16; Je 19:16).

A halál és a hádesz kulcsainak birtokában (Je 1:17, 18) Jézus ki tudja szabadítani az embereket az emberiség közös sírjából (Jn 5:28, 29), és meg tudja szabadítani őket a haláltól, amelyet Ádámtól örököltek (Ró 5:12, 18). Ő tehát ’a halottak fölött is Úr’, például Dávid király fölött, aki egyike volt földi ősatyáinak (Cs 2:34–36; Ró 14:9)."

"Isten, Úr, Atya stb. ezek címek és nevek is egyben. A JHVH (Jahve) is eredetileg csak egy cím volt, jelntése hogy létező."

Pontatlan vagy és összemosod, elkened a dolgokat! Ma a magukat "kereszténynek" vallók sokasága használja teljes egészében az Úr kifejezést Jézus vagy Jehova nevének a kiváltására. De főleg Jehova neve van teljes egészében száműzve, mivel a pogány háromság miatt "feleslegessé" vált számukra Jézus Atyja (nevének) említése, holott Jézus MINDIG rá irányította a figyelmet, nem a saját tudományára. A JHVH eredetileg sem csak "cím" volt. A jelentése pedig nem egészen annyi, mint amit leírtál!

"Ószövetségben ez volt Isten leggyakrabban használt neve, ez tény, ahogy az is, hogy Újszövetségben görög irataiban nincs ott sehol. Mert mit is keressen egy héber kriksz-kraksz egy görög illetve arám nyelvű szövegben?"

Akkor a többi héber kriksz-kraksz név miért lett átvéve, átírva?????? Beleértve a HAMIS ISTENEK NEVEIT is????? Azok fontosabban az igaz Isten nevétől? Micsoda következetesség jellemez! No, többek között ezért mondom, hogy ostoba emberi BABONA volt Isten nevének az elhagyása.

"Minden nyelvben változik a kiejtés ..."

A változás a Jahve/Jehova, stb... esetében igaz, de amikor babonából lecserélik a nevet rangot, címet jelentő szavakra (még akkor is, ha az 'Úr' esetenként főnévként is használatos, de alapvetően melléknév), az már hamisítás!

"Persze mondhatod, hogy ezeket a címeket másra is használják, de azzal, hogy a keresztények csak az Atyát hívják Istennek, éppen azt fejezik ki, hogy ő az egyedüli, aki ezt a címet bírtokolhatja."

Ez nem igaz! Az Atya egy általánosan használt melléknév, hiába használod esetleg nagybetűvel, főnévként, akkor is ezerféle értelemben használatos a köznapi életben. Nem egyedüli, megkülönböztető tulajdonnév, mint a JHVH! Az, hogy a Biblia alapján a Tanúk is használják főnévként Jehovára, nem helyettesíti a Jehova nevet.

Nem tudom érthető-e? De tartok tőle, hogy minden egyéb ellenérv csak szeszélyes, logikátlan kötözködés lesz, mint ahogy eddig is volt.

"Ha Jézus és az apostolok akkora jelentőséget tulajdonítottak volna a Jahve névnek, hogy ezzel a névvel imádkoztak volna reggeltől estig, akkor képtelenség, hogy ne őrizze meg a hagyomány"

Sátán világában sok érték és igazság elveszett már! De helyre lesz minden rakva nem sokára.

"hiszen Jézust ugyanúgy lehetne Jahvénak nevezni, ahogy Úrnak."

Ez megint egy vallásos hazugság! Olvasd el talán FIGYELMESEN azt, amit írtam Jehova Isten és a Fia MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL az Újszövetségben. Nem lehet a TULAJDONNEVEIKET összekeverni, mert két, KÜLÖN létező entitás, nem egy misztikus, azonos rangú, tudású, "egy istenséget" alkotó háromság.

"Ha nekünk egyetlen Urunk a Jézus, akkor az Atya nem az Urunk."

Ez egyoldalú kiforgatása annak, amit írtam. Most, ma az előző válaszomban idéztem, hogy mi teszi Jézust Úrrá. Jehova és Jézus hatalma egyértelműen különbözik, hiszen Jézus "minden név főlé" helyezése is csak Jehován kívül értendő! Jehovának van hatalma Jézus felett is, de fordítva ez nem igaz. Jézus hatalma csak viszonylagos, hiszen a Biblia azt írja, hogy értelemszerűen az Atya önmaga felett nem tette Úrrá Jézust! Mert abban egyetértünk, hogy mindent Jehovától kapott, igaz?

"Pál azért mondja, hogy csak egy Istenünk van és egy Urunk, dacára annak, hogy egybként minden isten úr, s minden úr isten ..."

Ez a háromság hazugsága!! Te folyamatosan egy sátáni filozófiából indulsz ki, és meg sem próbálsz enélkül gondolkozni. Egysíkú vagy, ez pedig így szűklátókörűség!

A Tanúk a háromságból indultak ki, de látták a világos ellenérveket, amiket egy elfogult, önmagával sem őszinte ember észre sem akar venni, mert számára csak a nagy tekintélyű teológus uraknak lehet igazuk - pedig azok sem értenek egyet. A Tanúk tudnak más szemszögből nézni a dolgokra, de ti nem, mert ebben szocializálódtatok. Ez olyan, mint egy elvakult politikai világlátás, amikor valaki akkor is kitart a saját oldala mellett, ha fenekestül borul minden.

"azonban a Fiú nem csak szülött, hanem "egyszülött" is."

A szótárszerkesztők a görög mo·no·ge·nészʹ szót így határozzák meg: ’egyetlen’; vagy ’egyedüli, egyedülálló, egyedi a maga nemében’ (Dr. Kiss Jenő [szerk.]: Újszövetségi görög–magyar szótár. Budapest, 1975, Református Sajtóosztály, 113. o.; Görög–magyar szótár az Újszövetség irataihoz. 638. h.). A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le.

János apostol többször is úgy ír az Úr Jézus Krisztusról, mint Isten egyszülött Fiáról (Jn 1:14; 3:16, 18; 1Jn 4:9). Ilyenkor nem pusztán az ember Jézusról vagy az emberként való megszületéséről van szó. Ő mint a Lo ʹgosz, vagyis a Szó, ’kezdetben Istennél volt’, még azelőtt, hogy „a világ lett” (Jn 1:1, 2; 17:5, 24). A Biblia leírása szerint az akkori, ember előtti létekor is ’egyszülött Fiú’ volt, és őt küldte el az Atyja „a világba” (1Jn 4:9).

Azt olvassuk róla, hogy ’olyan dicsősége volt, amilyen egy egyszülött fiúé, aki az atyától jött’, és hogy „az Atya keblénél van” (Jn 1:14, 18). Aligha lehet elképzelni ennél meghittebb, bensőségesebb vagy szeretetteljesebb és gyöngédebb kapcsolatot egy apa és a fia között. (Lásd: MELL, EMLŐ, KEBEL: Valakinek a ’keblén’ vagy ’ölében’.)

Az ég angyalai Isten fiai, mint ahogy Ádám is „Isten fia” volt (1Mó 6:2; Jób 1:6; 38:7; Lk 3:38), de a Lo ʹgosz – későbbi nevén Jézus – ’az Isten egyszülött Fia’ (Jn 3:18). Ő az egyetlen a maga nemében, az egyetlen, akit Isten közvetlenül, minden más teremtmény közvetítése vagy együttműködő munkája nélkül teremtett meg. Ő az egyetlen, akit Isten, az Atyja minden más teremtmény létrehozásához felhasznált. Ő az elsőszülött és a legfőbb személy az összes angyal között (Kol 1:15, 16; Héb 1:5, 6), akiket a Szentírás ’Istenhez hasonlóknak’ (héb.: ʼeló·hímʹ; szó szerint: ’istenek’) nevez (Zs 8:4, 5). Ezért a legrégebbi és legjobb kéziratok némelyike szerint az Úr Jézus Krisztust helyénvaló ’az egyszülött istennek’ (gör.: mo·no·ge·nészʹ the·oszʹ ) mondani (Jn 1:18, ÚV, Ro, Sp).

Néhány fordítás a háromságtan „Fiúisten” fogalmának alátámasztásául eltorzítja a mo·no·ge·nészʹ the·oszʹ kifejezés jelentését, például ilyen formában: „Egyszülött Fiú Isten” (Rav.). Ám W. J. Hickie a Greek-English Lexicon to the New Testament c. művében (1956, 123. o.) azt írja, nehéz megérteni, hogy ezek a fordítók a mo·no·ge·nészʹ hüi·oszʹ kifejezést miért „az egyszülött Fiú”-nak fordítják, a mo·no·ge·nészʹ the·oszʹ kifejezést pedig miért „az Egyszülött Fiú Isten”-nek „az egyszülött isten” helyett.

""Egyedüli Úr mindegyik a saját állásában! Erre még nem gondoltál?"

A Biblia csakis az Istenre használja az egyedüli Úr vagy Isten jelzőt."

Nem, ez önkényes meghatározás, ez nem igaz! Pál azt írja, hogy "egy (nyilvánvalóan mindenható) Isten és egy Úr van" -akire a Szentírás SOHASEM alkalmazza a mindenható jelzőt! A teljes Biblia fényében ez a két személy NEM AZONOS rangú. Teljességgel önkényes azt állítani, hogy mert Jézust is (sokakkal együtt) Istennek és Úrnak nevezi a Biblia, ezért "azonosak" rangban, tudásban, stb... Jehovával, és ráadásul "egy istenséget" alkotnak. Erre semmilyen valóságos bizonyíték nincs.

Te abból indulsz ki, hogy ha valahol az Isten vagy az Úr rang szerepel, akkor azok mind azonos rangban vannak. De ez a megközelítés totál ellentétes a Biblia mondanivalójával. Pontosan azonosítja a Szentírás, hogy Jézus hogyan Úr nekünk. A reggeli válaszomban egyértelműen összefoglaltam ezt. Ez a rang nem teszi egyenrangúvá Őt Atyjával. Ezen kívül nincs más, valamiféle "egyenlőség", meg háromszemélyű istenség.

"Szerinted mit jelent az, hogy imádni valakit? Hogyan definiálnád? ... De ti önkényesen ugyanazt a görög szót az Istennél imádatra, a Fiúnál meg hódolatra írjátok át, hogy különbséget tegyetek. De a valóság az, hogy a Bibliai szóhasználatban ez egyáltalán nem válik szét ennyire élesen."

Biztosan tudod, hogy a Tanúk minden nevet és fogalmat, mely a bibliában található, alaposan, tudományos igényességgel elemeznek, hogy a lehető legpontosabb képük legyen az adott szó használatáról. Miért? Pontosan azért, amit te is a fejükhöz vágsz, vagyis hogy elkerüljék az önkényes értelmezését ezen fogalmaknak, hogy NE AZ ELŐRE KIALAKÍTOTT SZEMLÉLETMÓD ALAPJÁN módosítsák az adott írásszöveg értelmét - mint ahogy egyébként a hamis, nem bibliai tanok terjesztői, pl a háromsággal, vagy a lélek halhatatlansággal teszik!

Tehát valójában éppen ezek a egyházi szervezetek és szellemi diktátorok önkényeskednek az értelmezésben, nem a Tanúk! Ez mondjuk teljességgel logikus is, hiszen azon hamis tanok, melyeket a későbbi évszázadok során erőszakoltak a bibliára, sokáig - egészen a modern korunkig - többé-kevésbé rejtve tudtak maradni a komolyabb vizsgálódás elől. (Persze voltak kivételek, hiszen a háromság elutasítása miatt, a "történelmi egyházak" által máglyahalálra küldött Szervét Mihály szakértőként vallotta egészen a vértanú haláláig, amit a bibliai szövegek alapján megismert!)

Mára viszont a nagyobb egyházaknak hála Istennek nincs már olyan befolyása és hatalma, amivel meg tudná akadályozni az igazság kiderítését.

Ez is erőteljesen bizonyítja, hogy nem a bibliai igazság védelmezői vagytok, hanem éppen ellenkezőleg.

Tehát egy fontos mondat az alábbi oldalról, ahol az "imádat" van tárgyalva:

"A héber és a görög szavak: Az „imádat”-nak fordított legtöbb héber és görög szó mást is jelenthet. A szövegkörnyezet mutatja meg, hogy az adott szót hogyan kell érteni."

[link]

A "hódolat" pedig itt van:

[link]

"Azt írja: "imádták Istent eképpen" és aztán jön a dicsőítés. Nos, pont ugyanezt kapja meg a Bárany is ugyanezekkel a szavakkal"

Te alapvetően belemagyarázol olyant az Írásba, aminek éppen az ellenkezőjét tanítja! SZÁNDÉKOSAN (a háromság ördögi hazugsága miatt) figyelmen kívül hagyod a Biblia egyértelmű szövegét, miszerint "imádták Istent". Nem ír sehol sem olyant, hogy "Istent és a Bárányt imádták" - nem, ehelyett mindig azt írja, hogy Jehova az imádat fogadója és csupán rajta keresztül kap Jézus is dicsőséget és elismerést (ÉRTELEMSZERŰEN NEM IMÁDATOT), hiszen Jehova KÜLDTE Jézust, Jehova Isten INTÉZKEDETT a megváltásról. Éppen ti ferdítitek el a bibliai szövegeket a hamis értelmezésetekkel, kihasználva azt, hogy a szövegkörnyezetet is figyelembe kell venni az "imádat" kifejezés használatát illetően, hiszen a bibliai nyelvhasználat gyakran egyáltalán NEM "IMÁDAT" értelemben használja az adott szót!

Szerinted, ha a Biblia a pro·szkü·neʹó szót használja a Héberek 1:6-os versében Jézusra, akkor őt is imádni kell. A bibliai időkben a pro·szkü·neʹó jelentése gyakran arra is kiterjedt, amikor valaki ténylegesen meghajolt egy magas állásban lévő személy előtt.

Tehát hamis állítás tőled, hogy a "bibliai szóhasználatban nem válik szét ilyen élesen". Pontosan lehet tudni, hogy kit illet meg az imádat (a szó szoros értelmében) - csakis Jehovát EGYEDÜL és kit nem!

-----------

"Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy tőle is kérve, vele is megbeszélve."

[link]

Itt választ kapsz arra, hogy miért és hogyan imádkozzunk Jézus nevében?

„Fordulópont az ima történetében”

Jézus az utolsó éjszakájának legnagyobb részét azzal töltötte, hogy buzdítsa hűséges apostolait. Eljött az idő, hogy feltárjon nekik valami újat. „Én vagyok az út, az igazság és az élet. – mondta. – Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” Később ezt a megnyugtató ígéretet tette nekik: „amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiú által. Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni.” A beszélgetésük vége felé ezt mondta: „Mind ez ideig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen” (János 14:6, 13, 14; 16:24).

Ezeknek a szavaknak nagy jelentőségük volt. Egy forrásmű úgy utal erre, mint ami „fordulópont az ima történetében”. Jézus nem arra gondolt, hogy Isten helyett hozzá kell majd imádkozni. Inkább arra utalt, hogy ő az, aki megnyitja az utat, hogy egy újfajta módon közeledhessünk Jehova Istenhez.

Tehát itt megint csak szembe mész a Biblia egészével, hiszen SEHOL sem kapsz arra utasítást, hogy egyszer csak megváltozott az imádat tárgya, hogy na innentől kezdve Jézushoz (is) imádkozhatsz. Nem, valójában az Ő NEVÉBEN, az Ő elismerésével kell Jehovához imádkozni. Ez nem csak formalitás, hiszen Jézus szerepének és állásának alapvetően fontos szerepe van egy Tanú életében. Többek között ezért nem fogadják el a fegyveres katonai szolgálatot! Ellentétben azon, magukat HAMISAN "kereszténynek" tartók zömével, akik nemzeti és etnikai alapon is képesek a testvérgyilkosságokra. A háromsághívők zöme ilyen!

És MEGTÉVESZTŐ eszközeiddel sorolod a verseket, amik szerinted a Jézushoz való imákat bizonyítják. Szó sincs róla!

2Korintusz 4:7

7 "Ez a kincsünk azonban cserépedényekben van, hogy egyértelmű legyen, hogy a szokásosnál nagyobb erő Istentől származik, és nem tőlünk."

Ezt is Pál mondta azzal kapcsolatban, akit ő az erő forrásának tartott!

Milyen jó neked, hogy az "Úr" megszólításba bárkit be tudsz rakni - természetesen önkényesen.

A 2Kor 12:8-ban vajon ki lehet az az Úr, akihez Pál imádkozott? Az Ézsaiás 40:29 alapján válaszolt neki ez a személy:

"Erőt ad a megfáradtnak,

és életerőssé teszi azt, aki gyenge"

Ki is? Jehova!

--------

"Maga Jézus buzdít arra, hogy kérjünk tőle:

,,és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (János 14,13-14)"

Elég érdekesen értelmezed a magyar nyelvet! A Jézus nevében az nem Jézustól.

------------

"... de ez egy tiszteletbeli-szeretetbeli alárendeltség s nem lényegük különbözőségéből fakadó kényszer alárendeltség."

Tehát akkor az ember-Isten viszonylatában csak "kényszer" alárendeltség létezhet? Tehát nekünk el kell fogadni, bele kell nyugodni, hogy végtelenül gyengébbek vagyunk Jehovánál, így csak "kényszerből" szerethetjük őt? Miért említetted meg Jézus esetében ezt a körülményt, mint valami helytelent, ami megkérdőjelezi Jézus TISZTA SZERETETÉT Atyja iránt?? Mert ha Jézus alacsonyabb állásban van, mint Jehova Isten, a hatalma és a tudása sem ugyanaz, akkor már nem is szeretheti Jehovát igazán???

"Ilyen értelemben tehát egyetlen mindenható van, de mivel a Fiú minden hatalmat megkap, lényegében ő is mindenható."

Az értelem és a logika nem az erősséged - látom! A Biblia világosan leírja, hogy a "minden" Jehován kívül értendő - ezért nem nevezi Jézust a Biblia mindenhatónak.

"Tétel: Az Atya az egyedüli Isten, mert ő minden forrása. A Fiú az egyetlen forrás egyetlen közvetítője, ezért maga is forrás, maga is Isten."

Nem! Egy isten, isteni személyiség. Nem magasabb rendű a teremtményeknél.

Jézus MINDIG AZ ATYJÁRA IRÁNYÍTOTTA A FIGYELMET, ellentétben a későbbi, hitehagyott "keresztényekkel", akik mindenható Isten csináltak belőle, akit imádnak. Ez bálványimádás!

"Jól mondod, vannak szavak, címek, amelyek értelmüknél fogva az egyetlen forrásra utalnak, így egyedül az Atyára vonatkoznak, egyedül az ő címei. Az Atya a legfelségesebb, mert ő minden felség forrása."

Bár használhatjuk a Biblia alapján az Atya címet a Mindenható Istenre, de ezt az Írások sem JHVH tulajdonneve helyett és kizárólagosan használják.

"Szerintem minden megszólítást lehet használni rá, a Jehovát is, egyik sem tilos. Én csak az tartom hülyeségnek, hogy ti csak ezt az egyet fogadjátok el névként"

Az egyetlen olyan tulajdonneveként, amit önmagáról nyilatkoztatott ki és a saját szavaival "örök időkre ez lesz a neve"! E névnek a kiejtésének szisztematikus kiirtása egy Írásellenes babona által óriási sértés Jehova irányába.

"Ha az újszövettség irataiban eredetileg benne volt, majd később meg az őket üldöző zsidók kedvéért kiveszik onnan... Hogy is képzelted ezt el?"

A hitehagyás már a második sz.-tól egyre erőteljesebb lett. Olyannyira, hogy Marcus Aurelius idejében már egyes "keresztények" a katonai szolgálatot is elfogadták.

"A helyzet azonban az, hogy nem a JHVH név emlegetése miatt börtönözték be őket, hanem Jézus nevének emlegetése miatt. Ezt pontosan tudjuk, hiszen le van írva az Újszövetségben."

Csakhogy elsősorban római hatalmi indokok alapján, később már a rómaiak is tették ezt - a zsidók által is félrevezetve persze. A rómaiknak pedig nem a JHVH név kiejtésével volt értelemszerűen bajuk.

"Ennyi erővel akkor azt is megtehette volna a Sátán, hogy simán beleíratja velük, hogy Jahve = Jézus."

Vannak akik így is hiszik, nagyon sokan! Egyébként a legkülönfélébb trükkös hamisítások történtek. Sátánnak az számít, ha rejtve tudja tartani a hazugságait. Ilyen a háromság is. Nem direktben került bele, mert az sokkal könnyebben leleplezhető lenne, hanem a hatalmaskodó és tekintélyes egyház által sugallt "belehallás", "belelátás" révén, aminek a tekintélyét a laikus hívek nem tudják megkérdőjelezni. Egyes verseket hamisan fordítanak és ezeket a teljes Írás figyelembevétele nélkül, kiragadva értelmezik. És mivel ők a tekintélyes teológusok, mindezt a szokást rákenik azokra, akik leleplezik őket.

"Én viszont hiszek abban, hogy minden lényeges dolog fennmaradt."

Én is ebben hiszek. Ezért tagadom a háromságot, a lélek halhatatlanságát, a pokol szó szerinti tüzét..., stb.

"Kissé magyarosabban így hangzik: Akiké az Atyák, akiktől Krisztus test szerint van a mindenek felett levő mindörökre áldott Isten.

Nos, ÚVF fordítói úgy oldották meg ..."

Nem csak az Új világ fordítói! Megint és ezzel is ferdítesz! Amint láthattad, mások hasonlóan látták, mert ez egy vitatott vers. Annak aki a háromságot ezzel is akarja támogatni, önkényesen helyezi el az írásjelet.

"Ha ez a mondat tényleg azt akarná mondani, amit ti ..."

Amint látod Pál máshol éppen ugyanezt akarja mondani, amit a Tanúk.

"Ennyire vak vagy? Jézust pont azért végezték ki, mert Istennek mondta magát. Ez a zsidóknak bőven elég ok volt, hogy kivégezzék."

Jézus SOHASEM állította ezt. Ez ez egy vallásos hazugság! Jézust többek között azzal vádolták, hogy "Istennek mondja magát", de ez a zsidók ármánykodása volt.

A zsidók mindig hamisan vádolták Jézust. Sokan vagytok, akik az ő pártját fogjátok Jézus ellenében!

"Igen, ezt a Fiú emberként nem tudta. A Szentlélek alatt pedig az Atya és a Fiú egységét kell érteni, nem egy másik külön Istent."

Nem is külön Istenként kérdezik a Tanúk. Csak ha néhány helyen fel vannak sorolva szerinted az "isteni személyek", akkor itt mért kell csak "belehallani" a "szentlelket"? Valaki ide egyszer a fordításába (vagy tán egy másoló volt?) belehamisította Jézus nevét, mivel nyilván a háromságból indult ki, és milyen dolog már, hogy Jézus ne tudja... :-) De neki nyilván nem volt olyan használati utasítása a háromság mellé, hogy mit, miért és hogyan kell értelmezni.

De jaj de jó, hogy ti már tudjátok, hogy mit és hogyan kell beleképzelni abba a szövegbe, amit az NEM TARTALMAZ.

:-)

Akkor ismét:

Mitől lesz egy szóból név? Milyen kritériumoknal kell megfelelnie? Egyetlen egynek: hogy egy nép/közösség névként használja. Teljesen mindegy, hogy mi a jelentése. Ha egy közösség (jelen esetben több milliárd keresztény) azt mondja az Isten, Úr, Atya szavakról, hogy azok Isten nevei, akkor azok Isten nevei, ilyen egyszerű. Persze van sok hamis, kitalált isten, de amikor a keresztények az Atyát Istennek nevezik, azzal éppen azt ismerik el, hogy nekik senki más nem Isten, csak ő. Nincs más, aki ezt a nevet viselheti, csak a Biblia Istene.

Nem tudom észrevetted e, de még ti tanúk is, meg a kiadványaitok is nagy kezdőbetűvel írjátok az Isten szót, ha az Atyáról beszéltek. Miért? Ha nektek ez csak egy cím, akkor miért írjátok azzal? Ezzel tulajdonképpen ti is elismeritek, hogy Istennek ez az egyik neve. Következezlenek vagytok... Ha szerintetek Isten neve csak a jehova szó lehet, akkor ez jókora ellentmondás.

Továbbra sem hoztál egyetlen épkézláb érvet sem, ami igazolná, hogy a jehova szó fontos. Annyira fontos, hogy be kell tenni az Újszövetségbe. Ha tényleg annyira fontos lett volna, ott lenne, megőrizte volna a hagyomány, ahogy minden más fontos dolgot megőrzött. Azonban csak nektek fontos ez, mert ti erre a szóra egy teológiát építettetek fel. Véleményem az, hogy a jehova szóért való harcltoknak ugyanolyan jelentősége van számotokra, mint az oszlopra feszített Jézusnak, meg a láthatatlan módon eljövő Jézusnak meg a kétféle (földi-égi) reménységnek stb... felesleges ökörségeiteknek. Csak azért kell ez, hogy döngessétek a melleteket: "lássátok, mi ezt is jobban tudjuk, mint azok a hitehagyottak, akik még Isten nevét is elfelejtették!" Hát felőlem élvezzétek a különcködést, de a kereszténység ettől még köszöni szépen, jól van. És szerintem egy értelmes ember sem fog bedőlmi ilyem ócska "marketing" trükköknek.

"De nem anyakönyveztetheted az "Uram" szót, ma sem tulajdonnévnek"

Ahogy a Létező (Jahve) szót sem. De épp az előző válaszodban ismerted el, hogy Isten nem ember, neki nincs személyigazolványa. Na erre most én is ezt válaszolom. Embernek talán lehetetlen felvenni az az Úr, Isten, Teremtő stb. szavakat, mint tulajdonnevet, Istennek azonban nem. Ha az ember így szeretné őt hívni, akkor ki az, aki megtagadhatná tőle?

"Pontatlan vagy és összemosod, elkened a dolgokat! Ma a magukat "kereszténynek" vallók sokasága használja teljes egészében az Úr kifejezést Jézus vagy Jehova nevének a kiváltására. De főleg Jehova neve van teljes egészében száműzve, mivel a pogány háromság miatt "feleslegessé" vált számukra Jézus Atyja (nevének) említése"

Nézd, nem bűn Istent Jahvénak nevezni, még Jehovának sem. Ha ennyire szeretnéd őket elkülöníteni, akkor megteheted, nem bűn ez sem, mivel a háromság szerint is különböző személyről beszélünk. Viszont amikor az Újszövetség "Úr"-ját szétválasztjátok Jehovára és Úrra, akkor nézetünk szerint már keményen hamisítotok, mert éppen azért lett Jézus az Úr, mert ez volt Isten legfontosabb neve. Amit ti összemosásnak véltek az igazából az egylényegűség erőteljes kifejezése. Jézus Krisztus az Úr, mert Isten az Úr. Meg tudod magyarázni, hogy miért lett Jézus legfontosabb neve és címe az Úr, mikor mindenki az Istent az Atyát nevezte Úrnak? Annyi más címet adhattak volna neki, mondjuk fejedelem, fővezér, arkangyal stb. Bizony az Úr nagyon szerencsétlen választás volt, ha az Atya és a Fiú radikális megkülönböztetése volt a cél. De persze nem az volt.

"Akkor a többi héber kriksz-kraksz név miért lett átvéve, átírva?????? Beleértve a HAMIS ISTENEK NEVEIT is????? Azok fontosabban az igaz Isten nevétől?"

De hiszen át lett véve a JHVH is: Abbára (Atya) vagy Theoszra (Isten). Ha így könnyebb elfogadnod, vedd úgy, hogy ez a héber szó görög átirata, éppen úgy, ahogy az Isten a görög Theosz szó magyar átirarta. Ugye a kiejtés nem számít, vagy mégis? :) Nyilván akkor számít, ha az érdeketek úgy kívánja.

"Ez nem igaz! Az Atya egy általánosan használt melléknév, hiába használod esetleg nagybetűvel, főnévként, akkor is ezerféle értelemben használatos a köznapi életben. Nem egyedüli, megkülönböztető tulajdonnév, mint a JHVH!"

Jézusnak is ezzel érveltél volna, amikor folyton csak ezen nevezi Istent, és egyszer sem Úrnak, ami ugye szerintetek a JHVH hamisítása lenne...?