Melyek azok a közösségek/egyházak amik nem szekták?

Atyaúristen!

Szerintetek ezeket elolvassa valaha bárki is?

Inkább folytassátok privátban...

"Ugyan mi indoklná, hogy ne Jézushoz szólt volna Tamás? Talán nem nevezi Őt a Biblia máshol is Istennek? Csak ezen az egyetlen helyen? Ha pedig máshol is van erre példa, nyugodtan nevezhetjük Őt is Istenünknek, mint az Atyát."

Ez nagy torzítás tőled megint! Sehol, hangsúlyozom: SEHOL sem nevezi Mindenható Istennek, mert értelemszerűen belőle csak EGY VAN! Semmiképpen sem nevezhetjük Jézust az "Istenünknek", mint az Atyját, Jehovát. Az Isten rang amúgy sem csupán a Mindenhatóra alkalmazandó, hanem egy általános rangjelző szó a bibliában. Vezetőt, kiemelkedőt jelent, de egyáltalán nem kizárólag a Mindenhatóra alkalmazza az Írás.

""Pál itt éppen hogy világos különbséget tett két személy hatalma és állása között!"

Akkor elmondanád nekem, mi a különbség az isten és az úr szavak között?"

Nem a szavakon kéne lovagolnod. Még egyszer: Pál ezzel világosan különbséget tett a két személy hatalma és állása között.

"Pál itt inkább a sok istent és urat (vagyis a teremtményeket) választotta el az egyetlen Istenünktől és Urunktól."

Semmiféle "teremtmény/nem teremtmény" kitétel nem szerepel itt, de máshol sem a bibliában Jézussal kapcsolatban, ezt ti magyarázzátok bele. De logikus, hogy ha kezdete van, mint az első emberpárnak, akkor teremtmény.

Hogyan lehet "egyetlen Urunk" Jézus? Abban az állásában NINCS MÁS ÚR, csak Jézus EGYEDÜL. Mivel Jehova nem egyenlő Jézussal, így az általa betöltött szerep is csak Jézusé, így, ebben az értelemben csakis Jézus az Úr, az egyetlen, akinek a példáját követnünk kellene, mert Jehovától kapta a hatalmat, a tudást és a képességet a szeretetre. Jehova pedig értelemszerűen az EGYETLEN mindenható Isten. Jézus NEM MINDENHATÓ. Nem is lehet az, hiszen logikusan két mindenható nem létezhet. A háromság pedig csak hazug tanítás.

"Mivel az Isten szó azt jelenti, hogy mindennél nagyobb ..."

Nem igaz! Kimagasló, vezető szerepet jelent, de nem feltétlen a "mindennél nagyobbat". Ezért nevez a Biblia teremtményeket - sőt tárgyakat is istennek!

"A miatyánk imánál is azt mondja: ti így imádkozzatok' Nem pedig ezt: Mi így imádkozzunk!"

Nyilvánvaló, hogy a tökéletlen emberi teremtmény másféle kapcsolatban van Jehovával, mint a tökéletes Jézus, aki bűntelen. Nyilvánvaló, hogy az ima sem egyforma! És?

Ebből kifolyólag más az imádata Jézusnak.

A Jelenések könyvében pedig az emberek és a világegyetem két leghatalmasabb lénye viszonya van leírva. "Mindenki egyedül az Atyát imádja" - jól mondod! és itt a vége, mert Jézussal nem egyenlő az imádat, ez a bibliából végig világosan kiderül.

---------

""Akkor Jézus hogyan lehet szintén mindenható? Sehogy sem, ezért sem nevezi a Biblia sehol sem annak!"

De, ő maga mondja, hogy minden hatalmat megkap mennyen és földön. Definiáld csak a mindenhatóságot, szerintem pont így lehetne leírni. Mert mitől mindenható valaki? Hogy minden hatalom az övé."

Az Atyja felett nincs hatalma, de fordítva ez nem igaz! Jehovának van hatalma Jézus felett. Tehát Jézus NEM MINDENHATÓ, következésképpen nem "egyenlő" az Atyjával!

„Istennel egyenlő”?

A FILIPPI 2:6-ban az 1609-es katolikus Douay fordítás (DY) ezt mondja Jézusról: „Aki isteni létformájában nem gondolta rablásnak, hogy Istennel egyenlő.” A Károli fordítás így adja vissza: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.” Egyesek még mindig felhasználnak sok ilyen fordítást annak az alátámasztására, hogy Jézus Istennel egyenlő. De jegyezzük meg, más fordítások hogyan adják vissza ezt a verset:

1869: „aki bár Isten formájában volt, nem tekintette megragadni való dolognak azt, hogy ő Istennel legyen egyenlő”. The New Testament, G. R. Noyes műve.

1965: „Ő — aki igazán isteni természetű volt! — magabiztosan soha nem tette magát Istennel egyenlővé.” Das Neue Testament, átdolgozott kiadás. Fordította: Friedrich Pfafflin.

1968: „aki bár isteni formában volt, az Istennel való egyenlőséget nem tekintette olyan dolognak, amit mohón ki kellene sajátítania magának”. La Bibbia Concordata.

1976: „Ő mindig az isteni természet birtokosa volt, de nem gondolta, hogy erőszakkal kellene kísérletet tennie az Istennel való egyenlővé válásra.” Today’s English Version.

1984: „aki, bár Isten formájában létezett, nem gondolt arra, hogy erőszakkal megragadja azt, tudniillik, hogy Istennel legyen egyenlő”. Szent Iratok Új Világ fordítása.

1985: „Aki, amikor isteni formában volt, nem tekintette az Istennel való egyenlőséget olyasminek, amit meg kellene ragadnia.” The New Jerusalem Bible.

Egyesek azonban azt állítják, hogy még ezekből a pontosabb fordításokból is kikövetkeztethető: 1. Jézus már egyenlőségnek örvendett, de nem akart ahhoz ragaszkodni, vagy hogy 2. nem kellett az egyenlőséget megragadnia (illetve az egyenlőségért törekednie), mivel már rendelkezett vele.

E tekintetben Ralph Martin a The Epistle of Paul to the Philippians (Pál apostol levele a Filippiekhez) című művében az eredeti görögről ezt mondja: „Vitatható, hogy az ige értelme a valóságos ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéséből átcsúszhat-e a ’ragaszkodni’ szó értelmébe.” A The Expositor’s Greek Testament (Az értelmező görög szövetség) is ezt mondja: „Nem találunk semmi olyan utalást, hogy a . . . [har‧pa’zo] vagy annak bármelyik származéka a ’birtokban tartani’ vagy ’visszatartani’ jelentéssel bírna. Változatlanul úgy tűnik, hogy a jelentése ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’. Megengedhetetlen tehát, hogy a ’megragadni’ eredeti jelentésétől eltérve egy teljesen más, ’ragaszkodni’ jelentést kölcsönözzünk neki.”

Az előzőekből kitűnik, hogy a Douay és a King James fordítás készítői hajlanak arra, hogy a trinitáriusi célok érdekében eltérjenek a szabályoktól. A Filippi 2:6 az eredeti görögben távolról sem azt akarja állítani, hogy Jézus magát Istennel egyenlőnek gondolta volna, éppen ellenkezőleg, a szöveg tárgyilagos olvasásából az tűnik ki, hogy Jézus nem gondolta illőnek, hogy Istennel legyen egyenlő.

A környező versek (3–5, 7, 8, DY) szövegösszefüggéséből egyértelműen kitűnik, hogyan kell a 6. verset értelmezni. A filippieket Pál erre kéri: „Mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Pál Krisztust kiváló példának tekintette ebben a vonatkozásban. „Az a gondolkodásmód legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” Mi jellemezte az ő gondolkodásmódját? Talán az, hogy ’ne gondolja rablásnak, hogy egyenlő legyen Istennel’? Nem, ez pontosan az ellenkezője lenne annak, amiről itt szó van! Voltaképpen Jézus, aki ’az Istent önmagánál többre tartotta’, sohasem akarta volna ’megkaparintani az Istennel való egyenlőséget’, hanem inkább „megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig”.

Ez a vers tehát nem beszélhet a Mindenható Isten valamely részéről. Inkább magáról Jézusról szól, aki tökéletesen megvilágította, mire gondolt itt Pál — vagyis az alázat és engedelmesség fontosságára az iránt, aki Feljebbvaló és aki Teremtő, vagyis Jehova Isten iránt.

Ezt mondja Isten:

"Így szól az Úr(JHVH), Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura(JHVH-Cebaót): Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.(Elohim)" (Ézs 44,6)

Jézus mondja:

"Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai." (Jel 1,17-18)

Jézus mondja:

"Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn [maradnak] az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag." (Jel 22,13-16)

Te mondod: Jézus a második. Szerintem te nem tudsz számolni. Nem mondhatta JHVH, hogy Ő az első és az utolsó, és nem mondhatta Jézus, hogy Ő az első és utolsó úgy, hogy mindkét állítás igaz legyen, kizárólag akkor, ha a két személy azonos.

Ne erőlködj, a Fil 2,6 minket igazol!

"Pál Krisztust kiváló példának tekintette ebben a vonatkozásban. „Az a gondolkodásmód legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” Mi jellemezte az ő gondolkodásmódját? Talán az, hogy ’ne gondolja rablásnak, hogy egyenlő legyen Istennel’? Nem, ez pontosan az ellenkezője lenne annak, amiről itt szó van!"

Félelmetes, mennyire pipogyák vagytok ehhez az egészhez... Mi az, hogy ne gondolja rablásnak? Jézus nem gondolta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amihez ragaszkodnia kéne, így az értelmes. Tehát Jézus Isten formájában egyenlő volt Istennel. Eddig stimm? De nem ragaszkodott ehhez, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel és eljött közénk emberként. Ezzel persze lemondott az Istennel való egyenlőségről. Egyáltalán szóba sem jöhetne az "Istennel való egyenlőség" a szövegben, ha már előtte sem lett volna egyenlő vele... Ha csak egy angyal, egy teremtmény volna, akkor evidens, hogy végtelenszer kissebb az Istentől.

Amire pedig Pál ezzel int, az az alázatosság. Még egyszer mondom: nem kell ahhoz Istennek képzelnünk magunkat, hogy ezt gyakoroljuk. Vagy szerinted talán nem alázatosság, amit Krisztus tett? Isteni természetéről lemondott és az angyaloktól is kissebb emberként eljött közénk. Éppen az kissebíti az áldozatát, ha előtte sem volt egyenlő Istennel...

"Nekem csak azzal van bajom, hogy állandóan csak a Jehova nevet szajkózzák, más Istennevet nem ismertek el."

Tisztelt Istvan35! Mert NINCS más név, melyet ugyanúgy tulajdonnévként használhatnánk, mint a JHVH mai legismertebb kiejtése és írásmódja. Lehet persze önkényesen bármilyen kifejezésre, megszólításra "névként" tekinteni, de ez nem a Biblia szellemében történik.

Ettől függetlenül a tanúk is használják ezeket, de nem a valódi, általa egyedül kinyilatkoztatott tulajdonneve helyett!

----------

"Csak egy másik fajta értelmezést mutattál, mitől lenne rögtön tény?"

Attól, hogy a "próféták szellemének (vagyis 'ihletett kijelentéseinek') Istene az Jehova az Ószövetség szerint, nem Jézus.

----------

"Nem ehhez ragaszkodok, csupán annyit mondtam, hogy nem a név a fontos, hanem a személy, akit takar. A név az elhagyható, lecserélhető."

Az egyértelmű, hogy nem a karaktersor a fontos, hanem a személy, ez olyan evidencia, amivel foglalkozni sem kéne. De a Név NEM elhagyható, mert a név használata fontos a Biblia szerint (is). Valamint azért nem lecserélhető, mert ez a legismertebb forma, nincs értelme, nem logikus és következetes lecserélni (az Atya és az Isten nem tulajdonnév még mindig és félrevezető).

-----------

"Isten betű szerinti neve azonban ma már elvesztette központi jelentőségű szerepét. Egyrészt azért, mert már nem csak a zsidók hiszik az egyedül Létező Istent (Jahve jelentése: létező), s nekik ez egy semmit mondó idegen hangzású szó."

Csakúgy, mint minden más héber, vagy görög név esetében! Azokat miért nem hagyjátok el? Nem vagytok következetesek.

De ismerjük a jelentéseiket általában, ezért ez itt csak egy üres kifogás szp72-től.

-----------

"Másrészt evidensé vált, hogy nincs más Isten csak egyetlen egy."

Kinek evidens? Ahogy múltban sem volt mindenkinek egyértelmű, úgy ma sem az! Ebben ma tán még nagyobb a zűrzavar.

----------

"Szólítsa tehát bárki bárhogy az Istent, ha az egyedül Létező Istenre gondol ..."

Ahogy a múltban sem volt ez helyes a Biblia szerint, úgy ma sem az.

-------------

"Amikor a zsidók kitalálták, hogy tiszteletből nem ejtik ki Isten nevét, ezzel azt akarták kifejezni, hogy Isten jóval, de jóval több ..."

Ennek az EMBERI SPEKULÁCIÓNAK pedig semmi köze a Szentíráshoz, sőt merőben ellentétes azzal! Valójában a zsidók egy babonás félelem miatt hagyták el Isten nevének a kiejtését, vagyis egy démoni hatást szentesítenek azok, akik őket védik ebben.

----------

"Az Újszövetség nem hamisítás, aki szerint az, az maga alatt vágja a fát. Az kitalálhatja, más dologban is meghamisították..."

A Görög Iratok egészében valóban nem hamisított, de tény, hogy voltak ilyen irányú, véletlen vagy szándékos próbálkozások. Az ihletett írók után a másolók és a fordítók már nem voltak ihletettek. Isten pedig a tökéletlen emberre bízta a Szavának a továbbadását. Nem fogta le senki kezét, aki tévedett, vagy szándékos, teológiai okokból változtatott rajta, de mégis megőrizte a Biblia hitelességét, méghozzá oly módon, hogy megadta a lehetőséget annak pontossá tételéhez. Ma már ez megtörtént.

És igen, ez a tény bizony sokakat nagyon zavar, mert sok évszázados emberi spekulációk, babonák és hagyományok lepleződtek le. Ilyen többek között az Isten nevével kapcsolatos bibliai igazság is.

------------

"Nem a Jehova a legeltejedtebb, max. nálatok. A keresztények körében sokkal elterjedtebb nevek az Atya, Úr, Isten stb."

Még ugyan hányszor fogod ezt az ócska érvet elsütni? Nem mindenki olyan képzetlen ezen a területen ám!

[link]

"A The Imperial Bible-Dictionary szépen rávilágít a Jehovával foglalkozó cikkeiben az ʼEló·hímʹ (Isten) és a Jehova név közötti különbségre. Ezt írja a „Jehova” névről: „Mindenütt tulajdonnévként szerepel. Istenre mint személyre utal, és csakis őrá. Az Elóhim szó ezzel szemben jellegére nézve inkább köznév, és bár rendszerint a legfőbb Urat jelöli, ez nem szükségszerű, és nem is tekinthető szabálynak. . ."

"Mindez az Isten szó görög megfelelőjére, a The·oszʹ-ra is igaz: éppúgy alkalmazták az igaz Istenre, mint a pogány istenekre, például Zeuszra vagy Hermészre (a római Jupiterre v. Mercuriusra). (Vö.: Cs 14:11–15.)"

"Pál az „Isten. . ., az Atya” kifejezéssel nem arra gondolt, hogy az igaz Isten neve „Atya” volna, hiszen az „apa” vagy „atya” megjelölés minden férfi szülőre alkalmazható, sőt egyéb kapcsolatokban is jelölhet férfiakat (Ró 4:11, 16; 1Ko 4:15). A Biblia a Messiásra az „Örökkévaló Atya” címmel utal (Ézs 9:6). Jézus Sátánt bizonyos gyilkos szándékú ellenségek ’atyjának’ nevezte (Jn 8:44). Az „atya” szó a nemzetek isteneire is vonatkozhatott; Homérosz költészetében például Zeusz, a görög isten, a nagy istenatyaként jelenik meg. Számos írásszöveg bizonyítja, hogy ’Istennek, az Atyának’ van neve, és ez különbözik a Fia nevétől (Mt 28:19; Je 3:12;"

És még azt állítod, hogy nem fontos a név... Ugyan már!

"Jézus mondja:

"Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai." (Jel 1,17-18)"

A Jelenések 22:13 azt mondja, hogy az Alfa és az Omega egyben „az első és az utolsó” (itt Jehováról van szó), mely utóbbi megjelölést a Jelenések 1:17, 18 Jézus Krisztusra alkalmazza. Ehhez hasonlóan az ’apostol’ megjelölést egyaránt alkalmazzák Jézus Krisztusra és egyes követőire. De vajon ez bizonyíték arra, hogy egyazon személyről vagy egyenrangú személyekről lenne szó? (Héb 3:1).

Az Ézsaiás 44:6-ban Jehova a saját állásáról joggal jelenti ki azt, hogy ő az egyedüli mindenható Isten: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Rajtam kívül nincs Isten.” Amikor Jézus ezen a címen mutatkozik be: „az Első és az Utolsó”, nem állítja magáról, hogy egyenlő Jehovával, a nagy Teremtővel. Csupán azt a címet használja, melyet Isten helyénvalóan ráruházott. Az Ézsaiás könyvében Jehova kijelentette magáról, hogy ő mint az igaz Isten, páratlan állást tölt be. Örökkévaló Isten, és rajta kívül nincs Isten (1Timóteusz 1:17). A Jelenések könyvében Jézus a ráruházott címről beszél, amellyel a példa nélkül álló feltámadására hívja fel a figyelmet.

Jézus volt „az Első” olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolosszé 1:18). Ezenkívül ő „az Utolsó”, akit ilyen szellemi életre támasztott fel Jehova személyesen.

"Jézus nem gondolta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amihez ragaszkodnia kéne, így az értelmes. Tehát Jézus Isten formájában egyenlő volt Istennel."

Istvan35, tudod mi az igazság? Megfigyeltem, hogy Jézus állásával, a háromsággal kapcsolatban, annak vehemens (és keresztényietlen módon gyakran erőszakos) védelmezői, mindig olyan bibliai részeket, verseket tudnak csak felhozni "bizonyítéknak", ami ilyen kétértelműen fordítható, amiben jól láthatólag a fordítók nincsenek egy véleményen. Vagy olyan is van, ami egy az egyben betoldás, vagyis nem ihletett bibliai szöveg, de minduntalan rá hivatkoznak (mint pl. a sok újabb fordításból már kivett 'jánosi betoldás). Hiszen a laikusok nem tudnak részt venni a nyelvi vitákban, könnyű őket megvezetni.

A háromsággal kapcsolatos összes érv ilyen! Ez önmagában is elárulja, hogy ördögi befolyással született.

--------------

"Egyáltalán szóba sem jöhetne az "Istennel való egyenlőség" a szövegben, ha már előtte sem lett volna egyenlő vele ..."

Azért jött szóba, mert Jézus jó példaként, alázatosan nagyobbra becsülte Atyját magánál. Nem magasztalta fel magát. Pont az alázatossága miatt sohasem akarta "egyenlőnek" éreztetni magát Istennel. Megtehette volna, ha felmagasztalja magát, de nem tette.

Éppolyan hamis érvelést hajtasz, mint ami itt is szerepel ezeken az oldalakon, vagyis a reklám, ami azt mondja, hogy "kicsoda Jézus? Valóban Isten volt, akinek mondta magát?"

Már a kérdés is rossz! Hiszen Jézus SEHOL sem mondta magát Istennek, akivel egyenlő lenne.

------------

"Éppen az kissebíti az áldozatát, ha előtte sem volt egyenlő Istennel..."

Csakhogy Pál arra a példára mutatott, hogy mindenki tartsa magánál nagyobbra a másikat! Jézus ebben volt jó példa, mert elismerte, hogy az Atyja küldte őt, nem is magától jött, hogy Jehova tudása van benne, nélküle senki volna,, hogy az Atya nagyobb nála, hogy mindennek a forrása Jehova..., stb.

Jézus NEM LEHET "EGYENLŐ" Jehovával, nem lehet mindenható, mert bár "minden hatalmat megkapott", de értelemszerűen Jehova felett nem kapta meg a hatalmat.

"Nem a szavakon kéne lovagolnod. Még egyszer: Pál ezzel világosan különbséget tett a két személy hatalma és állása között."

Mi a különbség az Úr és az Isten között? Mellébeszélés helyett ezt írd le kérlek! Szerintem semmi. A zsidók pont ezért nevezték így az Istent, amikor már nem használták a tetragrammát. A legfőbb Úr a legfőbb Isten is egyben és fordítva, vagyis a legfőbb Isten a legfőbb Úr is egyben.

Amikor az első keresztények Isten legfontosabb nevét, az "Úr"-t átvitték Jézusra, s azt vallották, hogy Jézus Krisztus az Úr, ezzel Jézus Krisztus Istennel, Jahvéval, a kimondhatatlanul fenséges egyedül létező Istennel való egylényegűségét hirdették ki. Jézus Krisztus az Isten Fia, aki maga is Isten, mert mindent megörökölt tőle. Pál apostol mondja:

"Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk." (1Kor 8,5-6)

Hogy merészeli Pál Isten egyik teremtményét, még ha legnagyobb is, Isten mellé állítani, s fontosságát vele egy sorba tenni? Hogy merészeli az egyedül igaz Istent az egyedüli Úr címétől megfosztani, s odaadni Krisztusnak? Két válasz van. Egyik a tiétek, miszerint valójában két isten és két úr, és két teremtő van, vagyis a kétisten vallását követitek. A másik a mienk, miszerint az Atya és a Fia olyan mélységes egységet alkotnak, hogy a két különböző személy ugyanaz az egyetlen Isten és ugyanaz az egyetlen Úr. Mi a kettő lényegi egységét valljuk a Szentlélekben, vagyis három személyű egyistent vallunk. Ezt tanítja a Szentháromság.

"Semmiféle "teremtmény/nem teremtmény" kitétel nem szerepel itt, de máshol sem a bibliában Jézussal kapcsolatban, ezt ti magyarázzátok bele. De logikus, hogy ha kezdete van, mint az első emberpárnak, akkor teremtmény."

Nincs kezdete, amit időben ki lehetne fejezni. Az Atya mindent általa teremt (és nem minden mást, azt csak a hamisító fordítóid szúrták be!). Ha pedig mindent általa teremtett, akkor az időt is.

Jézus nem teremtmény, hanem szülött. Ez bizony nagyon lényeges kérdés, mert a szülöttség és a teremtettség kizárja egymást. A teremtés egy alacsonyabb rendű létrehozására irányul, míg a szülés önmagával azonos lényegűre. A szülés/nemzés minden fajnál többé-kevésbé másképp megy végbe, s főleg másképp megy végbe az Istennél, de minden esetben azonos lényegű egyed létrehozására irányuló tevékenységet értünk alatta. A macska macskát, az elefánt elefántot, ember embert, Isten Istent szül:

"Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű." (niceai hitvallás)

Mivel Jézust Isten elsőszülöttjének nevezi a Biblia, ezért ő is Isten, az egyszülött Isten.

"Hogyan lehet "egyetlen Urunk" Jézus? Abban az állásában NINCS MÁS ÚR, csak Jézus EGYEDÜL. Mivel Jehova nem egyenlő Jézussal, így az általa betöltött szerep is csak Jézusé, így, ebben az értelemben csakis Jézus az Úr, az egyetlen, akinek a példáját követnünk kellene, mert Jehovától kapta a hatalmat, a tudást és a képességet a szeretetre."

Ez megmagyarázza, hogy miért egyedüli Jézus, de azt nem, hogy miért egyedüli Úr. Pont ugyanazért egyedüli Úr ő, amiért az Atya az egyedüli Isten: mert rajta kívül nincs más Úr és Isten.

"Nem igaz! Kimagasló, vezető szerepet jelent, de nem feltétlen a "mindennél nagyobbat". Ezért nevez a Biblia teremtményeket - sőt tárgyakat is istennek!"

Tárgyak, teremtmények nem valóságos istenek, szóval ez nem releváns, Jézus ellenben valóságos Isten, akit bátran Istenünknek nevezhetünk.

"A Jelenések könyvében pedig az emberek és a világegyetem két leghatalmasabb lénye viszonya van leírva. "Mindenki egyedül az Atyát imádja" - jól mondod! és itt a vége, mert Jézussal nem egyenlő az imádat, ez a bibliából végig világosan kiderül."

Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így felelt: Ámen! A vének pedig leborultak és imádták." (Jel 5,13-14)

Kit imádnak a vének? Természetesen Istent az Atyát. Egyedül az Istent. Hogyan imádták az Atyát? Úgy, hogy ugyanúgy leborulnak a Fia előtt (Jel 5,8) és ugyanazt a dicsőítést elmondják a Báránynak is. Egyedül Istent imádják, de mégis a Báránnyal együtt. Vagyis a Bárány tisztelete, a Bárány magasztalása, a Bárány előtti hódolat az Isten egyedüli imádatának a szerves része. Úgy imádják az Istent, hogy lényegében ugyanazt teszik a Fiával is.

Az Atya az egyedüli forrás és az egyedüli cél. A Fiú pedig az egyedüli közvetítő és az egyedüli út. Senki se mehet az Atyához csak egyedül Jézus Krisztus által. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki Istennel kapcsolatban akar lenni, a Fiúval is kapcsolatba kell kerülnie. S mindent, amit Istentől vár, vagy Istennek szán, azt egyedül Krisztuson keresztül teheti meg. A Krisztushoz intézett imádságunk is Isten imádatához tartozik, annak a szerves része.

Egyedül Istent imádjuk Jézus Krisztus által. Vagyis ugyanúgy leborulva dicsőítjük. Megszólítjuk, segítségül hívjuk a nevét, bensőséges kapcsolatban lehetünk vele, kérhetünk tőle és hálát adhatunk neki. Nos ez az, amiből ti nem kértek. Ti a Fiú kihagyásával, megkerülésével akartok az Atyához jutni, pedig világosan megmondta: "senki sem mehet az Atyához, csakis én általam" Az általa szinonimája, hogy vele is téve, rajta keresztül.

"Az Atyja felett nincs hatalma, de fordítva ez nem igaz! Jehovának van hatalma Jézus felett. Tehát Jézus NEM MINDENHATÓ, következésképpen nem "egyenlő" az Atyjával!"

Az Atya semmilyen hatalmat nem gyakorol a Fiú felett, hanem mindent megad neki, mindent rábíz. Az Atya minden hatalmat odaad a Fiúnak, vagyis nincs olyan hatalom, amit a Fiú ne birtokolna. Ez pont kimeríti a mindenhatóság fogalmát.