Isz.400-ig miért nem létezett a Szentháromság?

"Akkor ugy-e nem marad semmije?

Én ha mindenemet odaadom valakinek nem marad semmim,mehetek koldulni."

Miért ne maradna semmije? Nem egy darab kavicsot adott neki, ami egyszerre nyilván csak egy helyen lehet. Az Atya az Isteni hatalmát, az Istenségét osztotta meg a Fiával, amit így együtt birtokolnak. Mi olyan érthetetlen ebben?

@ "Isten amikor mindenét odaadja a Fiúnak"Akkor ugy-e nem marad semmije?

Bizonyos értelemben igen. Ha valaki tényleg odaadja mindenét, akkor ugye nem marad semmije, akkor mindene azé lesz akinek odaadta, az adakozó egy az egyben az ajándékozottban lesz.

Csakhogy nem csak Atya szereti a Fiút, hanem a Fiú is az Atyát, a Fiú mindent visszaad az Atyának. A Fiú is benne van az Atyában. Tehát végső soron nem igaz, hogy nem marad semmije. Ez egy időtlen önátadás és egymásban levés, egyszerre mindent odaadás és mindent birtoklás. Isten nem az időben él, benne nincs fázisállapot változás: hopp most az Atya van a Fiúban, hopp most a Fiú az Atyában.

"Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek." (Jn 14,10-11)

A Szentháromság egysége minden egység forrása és mintája. A hívők Isten szentháromságos életébe kapnak meghívást. Ahogy az Atya és a Fiú egy a Szentlélek által, úgy lesz Krisztus a Szentlélek által egy a menyasszonyával, az Egyházzal, amely az ő saját titokzatos teste.

Az Atya és a Fiú egysége teremtetlen örök egység, Krisztus és az Egyház egysége azonban teremtett nem öröktől való egység, vagyis eleve nem lehet teljesen tökéletesen ugyanaz az egység, de mégis egy hasonló, annak mintájára létrejövő, emberi elmével egyenlőre elképzelhetetlen mélységes egység. Az Egyház megistenül, részesedik annak istenségében, aki részese lett emberségének. Az Egyház Isten örököse, Krisztus társörököse, akit Krisztus az Isten trónjára ültet, akivel együtt uralkodik örökkön örökké.

A megistenülés nem azt jelenti, hogy egy az egyben maga is Istenné válik, a végtelen Isten bármennyit is ad a véges teremtményeinek azok még mindig végtelenszer kevesebbek lesznek. Isten végtelen életének átadásához a végtelen élet is kevés. Tehát fokozatosan egyre inkább megistenülünk, de soha nem válhatunk Istennel tökéletesen egyenlővé.

"Ennek a sorozatnak a végén mi az eredménye, hozadék. Mert van egy biblia vers"az ezer év végén átadja az országot az Atyának,hogy Isten legyen minden mindenben" Itt a három istenség kizárt mert egy személyről beszélünk."

Isten lesz mindenben, a fia által. Ez mindig is így volt és lesz is örökre. Eredendően minden az Atyától van, s végső soron minden az övé. Minden hatalom, minden királyság. Éppen ezért téves a magyarázatotok, mert túl nagy jelentőséget tulajdonítotok ennek az "átadásnak" meg "visszaadásnak". Hiszen ha ti logikátokat követnénk, akkor az Atyától egy időre elvennék a királyságát, levennék a koronát a fejéről, s nem lenne király. De ez hülyeség, az Atya mindig is király marad a Fiú királysága felett, és a Fiú is király marad örökre az Atya királysága alatt. Korábban idéztem egy verset, ami bizonyítja, hogy a Fiú örökké király lesz (Lk 1,33).

"Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét az Isten (...) Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben." (1korintusz 15,26; 28)

Az uralkodás itt a királyágban betöltött konkrét szerepére vonatkozik.

A Fiúnak ugyanis az a dolga, hogy a teremtett világot elvezesse Istenhez, a Fiú sajátos uralkodása a helyreállítás. Ő a megváltó, ezt az Atya teljesen rábízta. A Fiú minden hatalmat és uralmat megkapott, hogy aztán átadva a hatalmat és az uralmat az Atyának, mindenki az Atya hatalma és uralma alatt legyen. Akkor most már nincsenek a Fiú hatalma és uralma alatt? Persze hogy ott vannak, hiszen sehol nem írja, hogy elvétetik a Fiú hatalma, csak azt, hogy az Atya alá kerül. A helyreállítás egyszer befejeződik ugyan, de a királysága soha, mert az Isten királysága alatt folytatódik.

"Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van." (Ef 1,9-10)

Szóval ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a Fiú bármilyen hatalmat, főséget vagy királyságot elveszítene, hanem épp ellenkezőleg, az ő hatalma, fősége és királysága által kerül minden az Isten hatalma fősége és királysága alá. A Fiú továbbra is uralkodik, csak most már az Atya fősége alatt, mert a helyreállítás befejeződött, amelyben úgymond a Fiúé volt a főszerep, mivel ő a megváltó. De nem kell semmilyen koronát visszaadnia, nem kell semmilyen trónról leszállnia, hiszen ebből az következne, hogy ugyanezt meg kell tennie az Atyának is, amikor a Fiúé az ország és a Fiú uralkodik. Ez nagyon nagy félremagyarázás, ilyen nincs a Bibliában.

"Én ha mindenemet odaadom valakinek nem marad semmim,mehetek koldulni."

Igen, de az Istennél ez egy kicsi másképp van. Több isteni személy is tökéletesen birtokolhatja ugyanazt az egyetlen mindenható isteni lényeget, hiszen tökéletes egységben és egyetértésben vannak. Az emberi világunkban ilyen egyszerűen elképzelhetetlen, de az Isten más, mint az emberek. "Az Isten szetetet." (1János 4,8) A szeretet pedig a tökéletes önátadásban nyilvánul meg. Vagyis az Atya mindent odaad a Fiúnak. Ahogy szp72 is írta már korábban, a Szentháromság titkát maga az ember is visszatükrözi, aki a Biblia szerint Isten képmására teremtetett. A férfi és a nő két különböző személy, igaz? De a szeretetből fakadó házasságukban mégis eggyé válnak:

"Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test." (Mk 10,7-8)

Szóval itt maga Jézus mondja, hogy idézem: "nem ketten vannak" dacára annak, hogy egyébként két különböző személyről beszél. Az Isten persze nem ember, nem testi lény, hanem szellemi. Nekik nem egy testük van, hanem közös és egyetlen szellemük, ami a lényegük. A Szentháromság Istenét tehát nem a személyek száma, hanem a közös és egyetlen szellemük teszi egyé. Isten szelleme az Isten létállapota. Isten szellemének egésze maga az Isten. Isten és a szelleme között csak annyi a különbség, mint én és a testem között. Krisztusról is elmondható ugyanez. Krisztus szellemének egésze elvileg maga a Krisztus. A Biblia azonban szinonímaként használja az Isten szellemét és a Krisztus szellemét, mivel nincs két külön szellemük, hanem csak egy szellem van, amit közösen birtokolnak:

"Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Szellem szerint, ha Isten Szelleme lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé." (Róma 8,9)

De a János 16,15 is egyértelműen leírja, hogy az Atya szelleme a Fiúé is, szóval amit mi állítunk, az világosan ott van a Bibliában.

A ti tanításotok viszont hamisak. Ti nem egy tökéletes egységről beszéltek, hiszen szerintetek a Fiú nem egyenlő az Atyával. Ti a Fiút egy angyali fejedelmnek hiszitek, egy teremtménynek, aki végtelenszer kissebb az Istentől. Szerintetek a Fiú csak olyan értelemben isten, úr, szabadító stb. ahogy a teremtményeket is nevezhetjük annak. A Fiú nem mérhető az Atyához, ő a teremtményekhez áll közelebb. A próbléma ezzel az, hogy a Biblia egy tökéletes Fiúról, egy tökéletes örökösről beszél, akinek az Atya mindent oda ad. Minden hatalmat, minden tudást, a teljes istenségét. Nem nevezi angyalnak, hanem egy angyalokhoz nem hasonlítható méltóságnak írja le. Korábbi válaszomban beidéztem a zsidó levél teljes első fejezetét, ez ugyanis pontosan erről szól. A Fiú és az angyalok között lényegi különbség van. A Fiú egyáltalán nem angyal, Ő nem teremtmény, hanem teremtő. Ő az Atyával és nem az angyalokkal van egy sorban. A Fiú az Atya jobbján ülve fogadja a hódoló angyalokat, s nem pedig közéjük állva hódol az Istennek.

Ilyen mondatokat írt le a zsidó levél szerzője:

"Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.”

Ha a Fiú is teremtmény, akárcsak az angyalok, akkor ezt bármelyik angyalról el lehetne mondani. De ez egyértemű cáfolat a tanaitokra: a Fiú másképp Fiú, mint az angyalok. Azok csak átvitt vagy analóg értelemben Isten fiai, a Fiú viszont valóságos értelemben. A Fiú fiúsága és a teremtmények fiúsága nem hasonlítható össze. ,,Melyik angyalnak mondta valaha” Ezen máris megbukik a tanításotok, hiszen a ti logikátokból az következne, hogy éppen olyasvalakinek mondaná, aki az angyalok közül való.

Nem veszitek észre, hogy a Bibliában a Fiú rendre az Atya mellé rendelődik a teremtményekkel szemben. Erre temérdek bizonyítékot lehetne hozni, nem csak a zsidóknak írt levelet. Ott van pl. az 1Korinthus 8,5-6, amit már korábban is idéztem. Pál azt mondja, hogy a pogányok sok istent és sok úrt tisztelnek, nekünk azonban csak egy Istenünk és egy Urunk van. Krisztus nem a sok istennel és a sok úrral van egy sorban, hanem az egyetlen Istennel. Kitől jön az örök élet? Az az örök élet, hogy megismerjük az egyetlen igaz Istent, és akit küldött az egyszülött Fiát, Jézust. Kitől jön a kegyelem? Az Atyától és az Úr Jézus Krisztustól. Ki teremtette a világot? Az Atya a Fiú által. Kinek a nevében van az üdvösség? Az Atya és Jézus Krisztus nevében. Kié a hatalom, a tisztelet és a dicsőség? Az Istené és a Bárányé. Ez a mellérendelődés persze abban a leglátványosabb, hogy Jézus az Isten jobbján ül, mert lényegében az Istennel egyenlő (Fil 2,6). Jézust azért ítélték el káromkodásért, mert nagyon is egyenlővé tette magát az Istennel, s nem védekezett azzal, hogy ő csak egy angyal, nevezetesen Mihály. A Fiú ugyanis nem angyal, nem említhető velük egy sorban. A Fiú nem egy isten a sok között, nem egy istenke, hanem az egyszülött Isten, aki az Atya keblén nyugszik:

"Istent soha senki sem látta : az egyszülött Isten , aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." (János 1,18)

"Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala." (1Korintusz 8,5-6)

Ezt ha megszakadtok sem tudjátok kimagyarázni. Nem tudjátok a tanaitokkal megmagyarázni, hogy hogyan lehet a Fiú egyedüli Urunk, ha az Atya az Úr. Nem tudjátok megmagyarázni, mert ez Istenkáromlás kell hogy legyen számtokra. Ki más lenne Úr, mint az Atya? Hiszen:

"Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik!" (Apcsel 17,24)

Látod? A helyes magyarázat természetesen az, hogy a Fiú is Isten és a Fiú is Úr. Méghozzá nem olyan értelemben, mint a sok isten és a sok úr, hanem valamilyen egészen kivételes módon szorosan az Atyához kapcsolódóan. Akkor tehát lényegében két Isten van? Nektek igen, a háromság tana szerint azonban nem. Atya és a Fiú tökéletesen egy a Szentlélek által. Két személy birtokolja ugyanazt az egyetlen isteni lényeget, ugyanazt az egyetlen isteni Szellemet, a Szentlelket.

"Vagy most a helyreállítási folyamat végbemenése közben,és a továbiakban,egy másik irányzat veszi kezdetét a végtelen felé,mert az édeni kezdet eleve rossz volt?"

Az édeni kezdet nem volt rossz, de Isten jobbat ad azoknak, akik győznek. Nem lesz földies élet, nem lesz pl. házasság. Más testünk lesz, átszellemült testünk. Úgy fogunk élni, mint Isten angyalai a mennyben, és uralkodni fogunk vele, ezt mondta Krisztus. Hihetnél neki...

Egyébként én az édeni állapotról sem gondolnám, hogy örökké tartott volna. Idővel annak is ugyanaz lett volna a vége, mint amit az előző bekezdésben leírtam.