Hihetünk-e, az "eredendő bűn"hipotézisében?

Szervusz,

Mindenki örökölte a bűnre való hajlamot, mivel tökéletességet már nem tudunk tovább adni.

Jézus azért kivétel, mert Ő nem úgy fogant mint mi, és a fejlődését a szellem vigyázta, hogy tökéletes emberként szülessen meg, amilyen a Bűnbe esése előtt Ádám is volt.

ezért nevezik szentnek Isten fiának.

„Nem gondolom,hogy Isten Jézus felett csodaburkot tartott volna a bűn ellen.Így mondhatnánk, könnyű volt neki burokban bűntelennek maradni.”

Nem is tartott, hiszen kísérthető volt.

„Az idézett igék neked az «eredendő bűnt»,vagy a mindenkire kiterjedő bűnre való hajlamot mondja?”

Szerintem a kettő ugyanaz. Ha nem volna ugyanaz, kellene lennie az ember életében egy első bűnnek, ami előtt még nem bűnös. Ilyet viszont én nem mernék állítani, mivel az ember öntudata fokozatosan alakul ki, nem egyik pillanatról a másikra. Nem hiszem, hogy az ember egy bizonyos korban (valahol a gyerekkorban) egyszer csak „elromlana”.

„Ha a csecsemő a szülőotthonból hazamenetben meghal,bűnösen hal meg?”

Szerintem igen. Nem abban az értelemben, hogy bűnt követett el, hanem abban, hogy nem igazulhatott meg. Hasonló a helyzete egy hitetlenhez, aki keresztényi szemmel nézve élhet példamutató életet, de mondjuk sosem ismeri meg a krisztusi tanítást.

Csakhogy ez önmagában szerintem nem kárhoztat senkit. A keresztények (köztük a katolikusok is) hajlamosak kicsit túl sokat foglalkozni az eszkatológiával, és annak szemléletében nézni a saját lelküket, holott számomra a tanítás sokkal jobban hangsúlyozza azt, hogy itt és most hogyan éled meg a hitet. Szerintem Krisztus és az apostolok is azért emlékeztetnek a feltámadásra és örök életre, hogy reményt adjon, hogy a halál helyett tudjunk az életre figyelni, és ne kelljen félnünk a test halálát, ne az attól való félelmünk vezéreljen, hanem helyette tudjuk az életünk teljességgel átadni mindannak, amire ők tanítottak.

Ehhez képest az áteredő bűn kérdése marginális, a végkövetkeztetés mindegyik felekezet esetében gyakorlatilag ugyanaz, függetlenül attól, hogy vallják-e, vagy nem.

Az a helyzet, kérdező, hogy VAGY használod a tudományos módszereket (elmélet, bizonyítás, ellenőrzés, stb) - vagy nem.

Olyan nincs, hogy ezeknek te csak egy részét használod, aztán mégis szilárd lesz a bizonyítékod.

Te elutasítod a tudomány bizonyos részeit (pl. az ősrobbanást) - ezek után felesleges bármiféle bizonyítékkal foglalkoznod, nincs értelme. Elutasítottad.

Ezek után vagy elhiszel valamit, vagy nem. Ne gyötörd magad bizonyítással, mert előre lehet tudni: nincs alapja.

Amúgy a legújabb helyzet az, hogy a pápa elismerte: NEM LÉTEZETT Ádám és Éva. NEM volt ilyen értelemben eredendő bűn, jelképes a történet.

A másik dolog, amit soha nem értek: mindig csak az EMBER "bűnéről" beszélnek. De ki vitte a bűnbe az embert? Na, az volt az "ősbűn", nem pedig az, amit valaki itt írt.

Legújabban a keresztények már nem büntetésről beszélnek, hanem következményekről. Valahogy úgy értik, hogy ha az apád elsnúrozta a családi kasszát, annak rád is van hatása.

De ez ugyanolyan fals dolog, mint az eddigi, mivel az isten EZT IS simán meg tudta volna oldani egy csettintéssel.

Tehát tényleg ezt akarta, hogy így legyen és mindig mindenki bűnös legyen.

Hallottan olyan végtelenül buta "érvet" is, hogy ha nem lett volna bűn, akkor nem tudtak volna megszületni az eddigi emberek, hanem ugye közülük csak a jók.

Erre meg azt mondom, hogy ez kinek és miért probléma?