Vallásosak, ti mit gondoltok a karmáról és a reinkarnációról? És arról, hogy a Bibliába is benne volt, csak kiszedegették belőle az erre utaló jeleket?

Kedves Kérdező!

Én vettem a fáradságot és meghallgattam Boglárka előadását. Őszintén megmondom nagy csalódás volt, mert igazából semmi újat nem mondott, ha megfigyeled egyetlen valódi hivatkozás nincsen benne, csak érzelmi jellegű idézgetések.

Akkor tegyük helyre a dolgokat. Sajnos Boglárka 2 csoportba sorolja az iratokat, holott azokat a valóságban négy csoportba osztották. Ő ráadásul keveri - tudatosan - a pszeudoepigráf iratokat az apokrifekkel.

A négy csoport:

1. Homologoumena csoport - Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. (Az elnevezés a "homologeo" igéből származik, amelynek jelentése: egyetérteni.)

2. Antilegomena csoport - Az a néhány ó- és újszövetségi irat tartozik ide, amelyeket szintén sokan és azonnal elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták a kanonikusságukat. (Az elnevezés az "antilego" igéből származik, amelynek jelentése: ellentmondani.) Ezek az ellenvetések, melyekről bebizonyosodott, hogy félreértésen, illetve meg nem értésen alapultak, nem rendítették meg e könyvek kánoni tekintélyét.

3. A pszeudoepigráf iratok csoportja - Azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)

4. Az apokrif iratok csoportja - Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az "apokripha" görög kifejezés jelentése: elrejtett. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.)

A zsinati viták csak az antilegomena csoportba tartozó kanonikus iratok és az apokrifok csoportjába tartozó nem kanonikus iratok körül voltak. Vagyis nem volt olyan válogatás amire Boglárka utal (jó a fantáziája) :-)

Boglárka tudatosan ferdít az apokrifekkel kapcsolatosan. Ő igazából ide sorolja a pszeudoepigráf iratokat is, és ezekre hivatkozik, ezekből meríti a tanítását. A 70-szeres mennyiség erős túlzás a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása ami a jelenlegi 27 újszövetségi iratnak csupán a kicsit több mint 10-szerese! Néhány közülük, hogy lásd miről beszélünk - ha már Boglárka nem közölt konkrétumokat:

- Tamás evangéliuma (I. századból), gnosztikus nézeteket tartalmaz Jézus gyermekkori csodáiról. A gnoszticizmus a II. századtól érvényesülő misztikus filozófiai irányzat volt, amely felvette a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög "gnózis" = ismeret szóból származik, ami utal spekulatív, filozofikus jellegére.

- Péter evangéliuma (II. századból), gnosztikus és doketikus jellegű hamisítvány. A dokatizmus szintén ókori antibiblikus irányzat volt, amely szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt.

- Az egyiptomiak evangéliuma (II. századból), aszketikus tanításokat tartalmaz a házasság, a hús- és borfogyasztás ellen.

- Mária eltűnése (IV. századból), Mária testi mennybemeneteléről szól, a Mária-kultusz kialakulási folyamatát dokumentálja.

További ismert újszövetségi személyek nevéről elnevezett pszeudoepigráf evangéliumok is léteznek, úgymint Nikodémus, Barnabás, Fülöp stb. evangéliuma. Úgyszintén létezik Péter, János, András, Tamás, Pál, Máté, Taddeus stb. cselekedetei, Jézus levele (Mezopotámia királyához), Pál levelei Senecához (a filozófushoz), továbbá Péter, Pál, Tamás és István apokalipszise.

Ezek mindenki számára hozzáférhetőek, így te is meg tudsz győződni róla, hogy igazat írok.

Boglárka nem tett mást, mint a gnosztikus és doketikus tanításokat újra elővette. Nyugodtan lehet ezekben hinni, de azt állítani, hogy ezek az eredeti Jézusi tanítások, szimpla hazugság.

A legdurvább csúsztatás a 451-es - meg nem nevezett - egyébként Khalkédoni 4. egyetemes zsinat jelentőségének hangsúlyozása. Erről még a Wiki is pontosan leírja, hogy miről szólt: [link]

Hát nem arról amit Boglárka említ.

Szerintem nézz utána alaposabban a témának, mert megvezetni azt lehet, aki hagyja magát... :-)

Ajánlott irodalom: Dr. Reisinger János irodalomtörténész: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához kivonatosan online olvasható itt:

[link]

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

"Értem, ez eddig is tiszta volt, hogy Jézus nem mondta, hogy ő vagy a szülei vétkesek.

A tanítvány miért kérdezte?? Lehet választ kaptam rá, de szerintem ha kaptam is nem tudom értelmezni. Az még ok, hogy azt megkérdezi, hogy a szülei vétkeztek-e, na de hogy ő??"

A tanítványok azért kérdezték, mert mint ahogy írtam, a rabbinikus és talmud tanítások alapja az volt, hogy minden betegséget, szerencsétlenséget "Kiérdemlünk", illetve hogy a bűnök által szerzett terheltség, mint valamiféle átok generációról generációra szállhat, akár hetedigizglen is. A tanítványok kérdése tehát arra vonatkozott, hogy vajon valami ilyen jellegű családi bűn miatt született a gyermek vakon.

Ahogy írtam, Jézus egyértelműen ezt a fajta rabbinikus tanítást cáfolta a szavaival.

Kedves Kérdező!

"# 3

Mivel tudod alátámasztani, hogy sosem vettek ki belőle?:D Mi is azt tanultuk hittanon, hogy ez egy "sugalmazott" mű és bizony vettek ki belőle. Az apokrif iratokról még nem hallottál? Vagy azok sosem voltak úgy része a Bibliának, hogy mint hivatalos "szentírás" része? Azért kicsit bizarr, hogy legfőképp azokat az iratokat szedegették ki, amit Jézus közvetlen tanítványai jegyeztek le. "

Péter nagyon részletes választ ad a kérdéseidre, de azért én sem tudom megállni, hogy válaszoljak, bár a felvetésedre részben már #18 válaszom első felében én is válaszoltam. Alapvetően nyelvtudományi eszközökkel igazolható, hogy az újszövetségi szövegek az első században keletkeztek, és legfeljebb egy-egy mondat tekintetében merült fel a gyanu, hogy később illesztették a szöveghez. Ha ez így is történt, a 4 evangélium szövegtörzse és tartalma teljesen megfeleltethető (Máté, Márk, Lukács, János), azokban nincs ellentmondás, és az Újszövetség Jézus Krisztusról alkotott képe egységes.

Személy szerint én olvastam az apokrif evangéliumokat (angol fordításban), és Pétert meg tudom erősíteni, hogy az általam olvasott apokrif evangéliumok szinte kivétel nélkül gnosztikus tanításokat tartalmaznak. Ezek szerzői természetesen(?) úgy adják elő, mintha maguk is Jézus Krisztus tanítványai lettek volna, sőt mintha kinyilvánította volna nekik Jézus Krisztus, hogy ők értették meg igazán az ő tanításait, és ezért nekik kell azok "érintetlen" közvetítéséről gondoskodni. Talán nem véletlen, hogy ezafajta "kinyilatkoztatás" az Újszövetség 4 evangéliumából teljesen hiányzik.

Azt is látni kell, hogy a gnosztikusok az Atyáról és Jézus Krisztus szerepéről is nagyon eltérően nyilatkoznak az Újszövetségben foglaltakkal szemben.

Jellemzően ezekben a gnosztikus írásokban elválik egymástól a világot teremtő és a világot mozgásban tartó istenség, és felállítanak egy világot létrehozó istenképet, illetve egy "demiurage" szerepkörű isten, amit a gnosztikusok még Platóntól vettek át. Ez a demiurage az, aki utóbb megjelent a szabadkőművesek "nagy építőmestereként". Azt is látni kell, hogy ez a gnosztikus demiurázs általában kettős természetű, nem egyértelműen jó, hanem egyszerre építő és pusztító isten. Ezt a demiurázs a gnosztikusoknál maga is egy teremtett, isteni akartot szimbólizáló entitás. Az eredeti teremtő erő sok esetben női princípiumokat hordoz (Pleroma/Teljesség), más neoplatonisták kifejezetten a Föld anyával azonosították. A Demiurázst ezzel szemben a legtöbb gnosztikus férfi princípiumokkal ruházta fel, aki saját isteni természetének nárcisztikus bűvöletében megfeledkezett a saját teremtő "anyjáról", sőt sok szerző szerint magát állította be eleve létezőként és teremtőként, és magát "Atyaként". Ha figyelünk az áthallásokra, akkor megértjük, hogy már az ókeresztények is miért tekintettek a gnosztikusokra luciferiánusokként.

Egyébiránt a gnosztikusok ezt a férfi entitást sok esetben oroszlán fejjel és kígyó testtel ábrázolták. János apokrif evangéliumában, ami egész biztosan a 2. században keletkezett, tehát nem lehetett azonos Jézus tanítványával, például azt állítja, hogy egy a "teremtő" arkhón, aki azt állította magáról, hogy "én vagyok isten, és nincs rajtam kivül más isten", 3 néven volt ismeretes. Yaltabaoth, aminek jelentése a káosz fia(!), Saklas, aminek jelentése bolond(!), és a harmadik Samael, jelentése Isten mérge (a zsidóknál eredetileg a halál angyala). Az apokrif iratokban ezeknek a "tanítványoknak" adja át Jézus Krisztus ezt a fajta tudást "isten" "valódi" természetéről. Az is általános, hogy Jézus ezekben az evangéliumokban nem, mint Megváltó jelenik meg, hanem magát valamiféle felszabadító angyalnak állítja be, míg az ember üdvözülése nem Jézus Krisztus elfogadásából, követésétől és szeretetétől válik függővé, hanem attól, hogy a kapott gnosztikus ismeretek alapján az ember képes-e magától az "igaz" szent szellemmel kapcsolatba lépni, avagy megragad a "hamis szent szellem" bűvöletében.

Ezek az elképzelések visszaköszönökkel Júdás evangéliumából, az Igazság evangéliumából, vagy éppen Mária Magdolna evangéliumából is.

Lehet úgy beállítani, hogy ezeket az apokrif iratokat kikanonizálták a Bibliából, valójában ezek sosem voltak részei. Ezek a művek a 2.-3. században keletkeztek, és bár okozhattak némi zavart. A János "elveszett" apokrif evangéliumának keletkezését 120-140 közé, az Igazság evangéliumáét 140-180 közé, Júdás evangéliumát pedig a 3. századra teszik, legkorább ismert példánya 280 körül keletkezett, amiben a radiokarbon vizsgálatok alapján +/- 60 év tévedés lehet. Ezeket a műveket tehát nem "kikanonizálták" a zsinatokon, hanem egyszerűen megállapítást nyert, hogy soha nem is voltak az Újszövetség részei, és sem az Istenről, sem a Jézus Krisztusról alkotott és közvetített képük nem egyeztethető össze az Újszövetség elfogadott könyveivel és leveleivel. Azt is be kell látni, hogy itt nem kis apró különbségekről van szó, hanem olyan durva különbségekről, amelyeket a kora és késő keresztények is luciferiánus és istenkáromló tanításoknak tekintettek, nem ok nélkül.

"Mi volt az oka, hogy kitalálták ezeket a hamis tanokat ilyen nagy mennyiségben? Mi céljuk volt vele?"

Az, ami minden későbbi korban is az új szekta alapítók célja volt. Figyelem középpontjába kerülni, követőket szerezni, eltartani és eltartatni az egyébként szükös bevételi forrásokból gazdálkodó "szellemi iskolákat".

A gnoszticizmus gyökerei egyébként az én véleményem szerint sokkal régebbre nyúlnak vissza a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, vagy akár tágabb értelemben a Földközi-tenger mellékén, mint a második század. Ez egy koránt sem homogén szellemi és filozófiai irányzat, aminek a gyökereiet már Egyiptomban is megtaláljuk. Egyiptomban ez a fajta szellemi vonulat alakította ki az egyiptomi panteon szűkített "szentháromságát", az Izisz-Horusz-Seth kultuszt. Nem véletlen, hogy a "modern" ezoterikusok is mind a mai napig visszanyúlnak az egyiptomi jelképekhez, mintahogy az sem véletlen, hogy a már korábban említett szabadkőművesség is egyiptomi jelképrendszert és terminológiát használ az egyes beavatási szintjein.

De ez a fajta szellemi hatás figyelhető meg Zoroaszter tanításaiban az i.e. 7-6. században, Platón munkásságán az i.e. 5. században, a Mithrasz kultuszban, majd utóbb a gnosztikusokkal részben párhuzamosan, részben karöltve a neoplatonistáknál.

A gnosztikusok nem találtak ki alapvetően semmi újat, csak felfigyeltek a kereszténység robbanásszerű terjedésére, és ezért nagyon jó ötletnek látszott a részükről, hogy az evangéliumi tanításokat úgy módosítsák, hogy abban szerepet kapjon Jézus, de tanításának lényegi elemei az általuk vallott, és általuk "titkos tanításnak" beállított misztériumokkal cseréljék le. Ez olyan jól sikerült nekik, hogy manapság nagyon sok történész is úgy tekint a gnosztikusokra, mint korakeresztényekre, valójában a gnosztikusok a korakeresztények mellett léteztek, és a gnosztikus evangéliumokat jó 100-150 év késéssel írták, amikor már Jézus Krisztus követői, az igazi őskeresztények már polikai veszélyt jelentettek a Római Birodalom számára.

Ez egy olyasfajta "spirituális forradalom" volt, olyan gyorsan növelte híveinek számát, amire a Mithras kultusz elterjedése óta nem volt példa a Birodalomban. Erre a gnosztikusok úgy érezték, hogy aktívan válaszolniuk kellett, és ugyanúgy válaszoltak rá, ahogy korábban válaszoltak a helyzetre Egyiptomban, vagy bárhol a Közel-Keleten, ahol szellemi iskoláik megvetették a lábukat: el kezdték ontani magukból a műveket. Ahogy az egyiptomi panteont "átírták" az Ó-Birodalom időszakáról az Új-Birodalmi érára, ugyanúgy azt gondolták, hogy hasonló képpen veszik át a szellemi irányítást a keresztény vallás felett. Természetesen az IHS éra és Platón, valamint a kereszténység születése között eltelt időszakban sem tétlenkedtek, igen valószínű, hogy az ókori könyvtárak televoltak hasonló szerzeményekkel, beleértve az alexandriai könyvtárat is. Ezeknek a műveknek egy része megsemmisült, más része fennmaradt, mint például egy Hermész Trisztmegisztosz név alatt jegyző szerző művei, akinek igen terjedelmes művei hídat képeznek az egyiptomi kultuszok és a későbbi gnoszticizmus között.

Van akinek figyelem kellett, valakinek hallgatóság, támogatók, aki szállást nyújtanak nekik, épületet egy könyvtár létrehozásához, pénz a megélhetéshez: bármi. Persze nyilván egyúttal meg is voltak győzödve az alapigazságaik helytállóságában, és nem érezték ellentmondásosnak az opportunizmust, amivel ráépültek az éppen uralkodó spirituális irányzatokra. Bármi lehet.

Elég a mai képviselőit megnézni. Például a hölgyet, aki a belinkelt youtube anyagban beszél. Magát Avatárának hívja. Az Avatára jelentése Isten alászállása halandó lényben. Ugyan ki nevezte el így? Ki mondta neki, hogy ő egy Avatára? Vajon mi vezeti abban, hogy ilyen tanításokat osszon meg és előadásokat szervezzen népes hallgatóság előtt?

Nos ugyanaz a szándék vezette a régi gnosztikusokat is, mint napjaink nagy ezoterikus tanítóit, nincs új a nap alatt.

Kedves Kérdező!

Természetesen abban hiszel amiben akarsz. Ha elolvasod az általam belinkelt bevezetéstudományi oldal első lapjait, akkor minden tiszta és világos lesz.

Egy rövid idézet belőle: "Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt."

A pszedueigráf iratok ezzel szemben soha nem terjedtek el széles körben, mivel a "gnózis" a tudás csak bizonyos emberek érdekeit szolgálta. Vajon ma a tudást áruló emberek tanai miért nem terjednek el széles körben? :-)

Üdv. Péter