Vallásosak, ti mit gondoltok a karmáról és a reinkarnációról? És arról, hogy a Bibliába is benne volt, csak kiszedegették belőle az erre utaló jeleket?

Először is nem trollkodtam, az emberek véleményét kérdezted nem? És nekem az a meggyőződésem amit leírtam.

Másodszor, ha nem tudod elfogadni mások véleményét akkor mégis minek írsz ki kérdést erre az oldalram. Ha csak a saját véleményedet akarod hangoztatni akkor ülj le a tükör elé és mondd el magadnak.

A Bibliában benne volt a reinkarnáció (persze nem 50 oldalon), csak kiszedték belőle.

A hívők meg nem ismerik még a saját szent írásuk jelenlegi formáját sem tökéletesen, hát még a múltbélit, a kanonizálás előtt.

Sziasztok!

#3!

Jobban figyelj legközelebb, ha olvasod a Bibliát! A vetés- aratás bizony szerepel Pál leveleiben.

Sziasztok!

Sajnos fontos fogalomzavarok és értelmezési problémák vannak itt úgy tűnik.

A reinkarnáció egy igen elterjedt nézet, és bizony nagyon sokan úgy gondolják, hogy létezik az "inverz evolúció" is. Sokan úgy gondolják, hogy ugyanaz a lélek van az emberekben és állatokban és átjárás van közöttük. Érdemes utánanézned alaposabban a témának.

A másik kérdés a kanonizáció. A kanonizáció nem nyúlt bele az egyes iratokba, csupán a kánonhoz tartozásukat vitatta, vagy éppen támogatta. Amire utalsz, hogy hozzátettek, elvettek, az az iratokra vonatkozik és nem azok tartalmára.

A vak ember esetére reagálva:

"És amint eltávozott, látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt. És kérdezték őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felel Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei: hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Ezeket mondva, a földre köpött, és az ő nyálából sarat csinált, és rákente a sarat a vak szemeire, és mondta neki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elment azért és megmosakodott, és megjött látva" (János ev. 9:1-3,6-7).

A zsidók általánosan hitték, hogy a bűn ebben az életben elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot elferdítették. Sátán, minden bűnnek és következményének szerzője, arra vette rá az embereket, hogy a betegséget és halált Istentől származónak tekintsék - büntetésnek, melyet Ő önkényesen kiró a bűn ellenében. Ezáltal, akit súlyos betegség vagy szerencsétlenség sújtott, annak még azt a terhet is cipelnie kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették.

Isten ennek elejét akarta venni egy tanítással. Jób története megmutatta, hogy a szenvedéssel Sátán sújtja az embert, Isten pedig uralja azt kegyelmi szándékból. Izrael azonban nem értette meg a leckét. A zsidók ugyanazt a hibát ismételték meg Krisztus elvetésével, amiért Isten megrótta Jób barátait.

Krisztus tanítványai is osztoztak a bűn és szenvedés kapcsolatáról alkotott zsidó felfogásban. Jézus kijavította tévedésüket, de nem magyarázta meg az emberi szenvedés okát, hanem elmondta a következményeket. A szenvedés által lesznek nyilvánvalókká Isten művei. "Míg e világon vagyok, - mondotta Jézus - e világ világossága vagyok" (Jn 9:5). Azután megkente a vak szemeit, s elküldte, hogy mosakodjék meg a Siloám tavában. A férfi visszanyerte látását. Jézus a gyakorlatban válaszolt a tanítványok kérdésére, ahogyan azt rendszerint tette a kíváncsiságból feltett kérdések esetében. A tanítványok hivatása nem az volt, hogy megtárgyalják, ki vétkezett és ki nem, hanem hogy megértsék Isten erejét és kegyelmét, amikor visszaadja a vak látását. Nyilvánvaló, hogy sem a sárban, sem a tóban - ahová a vaknak el kellett mennie megmosdani - nem volt gyógyító erő. Ez az életerő Krisztusban volt.

A tanítványok kérdéséből nem következik a reinkarnáció.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező,

Az az "elmélet", hogy a Bibliából kiszedegettek dolgokat, olyan nyugati ezoterikus szerzőknél jelenik meg általában, akik a műveikben a reinkarnáció mellett teszik le a voksukat, és ezt probálják minél eladhatóbban tálalni a nyugatiak számára is. A Biblia ószövetségi részét senki nem nyirábálta már jó 2500 éve. Ahhoz igen bajos is lett volna hozzányúlni, mivel óriási mennyiségben másolták az ókorban, és ha valakinek lett is volna annyi hatalma valamikor a történelemben, hogy eltöröljön minden számára nem tetsző példányt, és újakat írasson az embereivel, ez már régen lelepleződött volna, mivel igen ősi példányokra is bukkanak mind a mai napig, amelyekkel bármikor összevethetőek a "jelenleg ismert" szövegek (lásd holt tengeri tekercsek). Az Újszövetség jelenleg ismert formájának kéziratai a 4-9. századból lelhetőek fel. Tehát ha valaki mahinált is a szövegekkel, akkor erre nagyjából egy 250-300 éves periódusban kerülhetett sor. Ezzel együtt bizonyos töredékek ismertek, amelyek a 2. századig datálhatóak vissza, és ezek a töredékek sem támasztják alá, hogy az evangéliumokat bárki meghamisította volna a 4. századra. Nyelvtörténetileg általánosan elfogadott, hogy az újszövetségi szövegek az első században keletkeztek, egyedül Péter 2. leveléről feltételezik, hogy a 2. század elején írhatták.

Ami a születésétől fogva vak ember történetét illeti, a történetnek több aspektusa van. Az biztos, hogy itt nem reinkarnációra utalt Jézus, mert akkor éppen azt mondta volna, hogy márpedig a gyermek saját vétke miatt vak, és mivel a gyermek születésétől fogva vak volt, ebben az esetben nyilván csak a születése előtt vétkezhetett volna.

Az első, a tanítványok nagyon emberi hozzáállása: biztosan vétkes, és annak a büntetését hordja. (Ez az a fajta mentalitás, amivel mások bűnösségét alapból feltételezem, miközben magamról megfeledkezem. Ha bölcs lennék, nem szólnék, csak segítenék és irgalmasságot gyakorolnék.) A másik üzenete a tanítványok felvetésének a korabbeli rabbinikus tanításoknak "köszönhető", mivel a rabbik valóban azt tanították, és a Talmud is azt tanította olvasóinak, hogy a betegségeket mindenki "kiérdemli", arról maga tehet, vagy olyan "átok" és következmény, amit valaki generációkról generációkra is átörökít.

A másik askpektus pedig Jézus válasza, aki éppen ezt a szemléletet törli el: "Egyik sem! Sem ő, sem a szülei nem vétettek — nem emiatt született vakon." Ezzel Jézus nem azt mondta, hogy akár a szülei, akár maga a vak ember teljesen bűntelen lenne. Csak azt mondta, hogy a gyermek vaksága nem _általuk_ elkövetett bűn következménye. Valójában minden a Földön fellelhető betegség, nyomorúság, szerencsétlenség a bűn egyetemleges következménye, tehát nem a szülők vagy gyermek bűnei miatt született vakon a gyermek, hanem amiatt, hogy a bűn maga a világban van és munkálkodik (az ember által). Jézus még hozzátesz egy nagyon fontos állítást. Karoli fordításában, miszerint nem az általuk személyesen elkövetett bűnök miatt született vaknak, "hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai."

Ennek a tanításnak a lényege, hogy még szenvedéseink és megpróbáltatásaink közepette is van valami, amit Isten nekünk rendel, hogy végezzük el, járjunk a végére, hogy ébredjünk rá, tanuljuk meg stb.

Szia Péter!

A Máté 16:13-18- ban olvashatsz arról, hogy néhányan Keresztelő Szent János, mások Illés, megint mások Jeremiás testet öltéseként azonosítják Jézust. Ráadásul Jézus sem utasítja vissza magát az újraszületést, hanem kijelenti, hogy Ő nem az. A közel-keleten ismert volt a reinkarnáció tana, nem vetették el. Más kérdés, hogy Jézus épp a körforgásból való kiszállást tanította.