Miért baj az, ha valaki nem hisz az evolúcióban?

Az evolucionizmus nem vitatott? Hiszen éppen most vitatkozunk rajta. De nem csak mi, hanem még rengetegen mások is.

Rendkívül szánalmas az az általános evolucionista gyakorlat, hogy amint valaki kérdéseket fogalmaz meg az evolúcióval szemben, akkor azt rögtön a sárba tiporják, bármilyen végzettséggel is rendelkezik. Ha valaki meg meri kérdőjelezni a mi szent és sérthetetlen evolucionista hitünket, az rögtön buta, ostoba, elmebeteg. Végzettségtől, tudományos fokozattól, élettapasztalattól függetlenül. A cikkben említésre kerül George Wald Nobel díjas biokémikus, professzor emeritus, aki szintén kritikát fogalmazott meg az evolúcióval szemben. De nyilván most már ő is tudatlan, ostoba lett az evolucionisták szemében.

Szánalmasak vagytok! Szánalmasak és gyengék! Nem viselitek el a kritikát, ezért a kritikusokat akarjátok elhallgattatni azzal, megpróbáljátok hitelteleníteni őket.

Ez a különbség a Biblia és az evolucionizmus között. A Biblia kiáll minden kritikát, az evolucionizmus viszont irtózik a kritikától!

A Teremtés cáfolata nem több annak szajkózásánál, hogy "ezerszer megcáfoltunk már mindent", de valójában egyetlen valós cáfolat sincsen.

Vírusok meg nylonevő baktériumok? Hol bizonyíték ez a pozitív mutációra? Ezek a szervezetek alkalmazkodtak a környezetükhöz. Ennyi. Ez és a többi hasonló bizonyítéknak: NULLA.

Visszadobom a labdát: Aki így gondolkodik, mint te - és nem lehet neki elmagyarázni a dolgokat - az igen: veszélyes a társadalomra.

Valaki azt mondta, hogy az evolúciót az autógyártásban is lehet hasznosítani. Ezek szerint az autógyárak szélnek ereszthetik a tervezőmérnökeiket, hiszen az autók újabb generációi majd úgyis maguktól átalakulnak a fejlettebb típusokká a természetes kiválasztódás által?

Az a ti bajotok, hogy mindent a tudományhoz, végső soron az emberhez mértek. A ti legfőbb tekintélyetek az emberi megismerés, a "tudomány". Csakhogy ez egy igen korlátozott végső tekintély. Az ingoványból nem húzhat ki olyasvalaki, aki szintén benne van abban. Csak olyan valaki teheti ezt meg, aki kívül van az ingoványon. Márpedig minden ember, a nagyrabecsült evolucionista professzorok is benne vannak a mocsárban. Sőt, én is benne vagyok, és minden teremtést valló is. A mi mértékünk azonban, amihez mérjük magunkat: Isten. Ő felette áll a világnak, az embernek, a tudománynak.

A lényeg, hogy a tudományt lehet használni, hogy megismerjük a világ bizonyos sajátosságait, de arra nem, hogy a végső igazság döntőbírája legyen! Egyszerűen nem alkalmas rá. Azért nem, mert véges emberi lények alkalmazzák.

A valóság végső rendje csak kijelentés által ismerhető meg olyan valakitől, Aki felette áll a valóságnak, és látja a teljes képet. Aki benne van a világban, aki szerves része annak, az nem lelhet végső válaszra önmagából kiindulva.

Végső soron a tudományos kérdések körüli viták, az evolucionisták erre alapozott érvei nem mások, mint más megközelítésből, más szavakkal történő leírásai ugyanazon jelenségeknek. Mi azt mondjuk, hogy amit látunk az az élőlények előre programozott alkalmazkodása a változó körülményekhez, akár új enzimek, gének megjelenése által. Az evósok azt mondják, ez mutáció, az evó bizonyítéka. De ez csak egy más címke ragasztása ugyanarra a dologra. Van aki így hívja, van aki úgy. Ahogyan az előfeltevéseinek megfelel. Ha a biológia kidobná a szótárából az evót, és helyettesítené a fajok változékonyságával, az élet mehetne ugyanúgy tovább a biológiai kutatásokban. Sőt, még hatékonyabb is lenne.

A vita központi eleme azonban tulajdonképpen nem is az evolúció, hanem Isten létezése vagy nem kltezése.

Az evolúció nem vitatott az evósok körében. Ahogyan a Teremtés sem vitatott a hívők körében. Mivel mind az evósok, mind a hívők emberek, a tudomány pedig nem elég nagy, hogy a kérdést eldönthesse, a döntést csak egy olyan független Bíró hozhatja meg, aki nem ember. Ha nem volna a Biblia, a kérdés eldönthetetlen lenne. Azonban Isten, Aki nem ember, Aki felette áll a világnak, már kinyilatkoztatta, hogy melyik nézet a helyes. Ezzel a kérdés el van döntve. Ettől még vitázni lehet róla, de kérdés, érdemes-e?

Sok Istenben nem hívő úgy gondolja, hogy tud jó lenni önmagától is. Csakhogy az a probléma, hogy ez csak egy relatív jóság. Jó vagyok a magam mértékének megfelelően. Jó az, amit én jónak tartok, és ennek az általam meghúzott jóság szintnek én meg is felelek. Mivel az ilyen ember maga határozza meg, hogy mi a rossz, ezért úgy teszi ezt, hogy abba még az ő cselekedetei beleférjenek.

Isten azonban bűnnek ítél olyan dolgokat is, amelyeket az emberek nem. Továbbá Isten jósága időben és térben mindenre kiterjed. Ha pl. a ne lopj vagy ne hazudj parancsot az életben csak egyszer is megszegte valaki akár milyen csekély mértékben is, akkor az az ember már bűnös. Isten nem huny szemet a bűnnek egy még megengedhető mértéke felett, mint az emberek.

Ha az ember belenéz Isten tökéletes jóságába, akkor meglátja, hogy mennyire elmarad attól. Mivel azonban megváltozni nem akar, inkább tagadni kezdi Istent. Ehhez szüksége van az evóra, és ezért tekinti önmagát jónak. Mindkét elképzelés azonban hamis.

Ráadásul az ateistáknak egy alapvetően hibás feltételezésük van a hívőkről. Azt gondolják, hogy a hívők jobbnak tartják magukat másoknál. Ennek azonban éppen az ellenkezője igaz. A hívők azok, akik nem tartják magukat jónak, hanem éppen hogy felismerték önnön bűnös voltukat. Mindenki bűnös, a különbség a hívő és a nem hívő között, hogy elismeri-e ezt magáról, vagy sem. Isten segít a bűnösökön, kész megigazítani őket. De ehhez először is el kell ismerni, hogy bűnös vagyok. Isten kerek perec kijelenti, hogy nem hagyja a bűnt büntetlenül. Mindössze elhalasztja egy időre a büntetést. A bűn büntetése pedig csak egy lehet: halál. Mivel azonban Isten nem kívánja a bűnös ember halálát, felkínál egy megoldást: maga fizette ki a büntetést mindenki helyett. Mivel a bűnt csak vérontással lehet megfizetni, ezért Isten emberré lett, hogy meghalhasson a bűnösökért. Jézus Krisztus, aki egyszerre volt Isten és ember, megtette ezt. Mint bűntelen ember, önmagát áldozta fel minden ember bűneiért helyettes áldozatként. Majd feltámadva a halálból biztosította, hogy van hatalma a halál felett is. Így most örök életet ad mindazoknak, aki ezt az ingyen ajándékot hittel elfogadják: megvallják, hogy bűnösek, és kérik, hogy Krisztus legyen az ő Megváltójuk is.

Na már most, mit tud ezzel szemben a materializmus nyújtani? Pár év hedonizmust itt a földön? Ezért kellene az evolucionizmusban hinni? Jézus beszélt a keskeny és a széles útról. A széles út a pokolba vezet, és azon jár minden evós. A keskeny úton kevesen járnak. Csak a tömegek szerinti "hülyék", "ostobák", "elmebetegek". Úgy is lehetne azonban mondani, hogy nincs két út, csak egy. Csak éppen két irányba közlekednek rajta az emberek. A tömeg az evolucionizmus és más téves ideológia mentén halad egy irányba, melynek vége a Pokol. Velük szemben megy egy kisebbség, az "őrültek", akik nem hisznek a többieknek, a tudomány papjainak, hanem inkább Istenben hisznek.

Talán nem is olyan nagy baj nem hinni az evolúcióban.