Miért baj az, ha valaki nem hisz az evolúcióban?

fairi1, titeket klónoznak? Nemrég egy Möbiusz-szalag nevű jómadarat kellett leszállítanom a magas lóról. Neki is ugyanez a pökhendii stílusa, ugyanaz a bárdolatlan nyelvezete volt, mint neked.

Ti azt gondoljátok, hogy megítélhetitek a Bibliát a tudománnyal. De éppen fordítva van, a Biblia ítéli meg az embert a tudományával együtt.

Kritizálni mindig könnyebb, mind cáfolni egy kritikát. Ahhoz az állításhoz pl., hogy Dániel könyvét csupán Kr.e. 165 körül írták, fél sor is elég. Egy alapos cáfolat azonban sok oldalt igényelne. Ez a 165-ös nézet már rég megbukott. Egyébként éppen azért találta ki egy Porphyry nevü fickó ezt még a III. században, mert annyira pontosan teljesültek be a benne található próféciák, hogy a kételkedők ezt csak úgy tudták tagadás alá vonni, hagy igyekeztek a próféciát a bekövetkezett események utánra datálni.

Azonban még a 165-ös dátummal is problémák vannak, mert Dániel könyve tartalmaz e dátum után beteljesedett próféciákat a római birodalomról, és még inkább Jézusról.

Jézus pedig maga hitelesíti a könyvet, amikor hivatkozik rá. Mindezeket tételesen lehetne bizonyítani, de akkor ez a bejegyzés már könyv terjedelmű lenne.

Kaptok inkább helyette valami mást, amelyen rágódhattok. Ha már a fületek csak a tudományos dolgokra nyitott.

Az információ eredetéből következő istenérv

Dr. Werner Gitt német matematikus dolgozta ki. Itt csak vázlatosan ismertetem, a részletek megtalálhatók a szerző „Kezdetben volt az információ” c. könyvében.

A) A világban van információ

B) Az információ nem-anyagi természetű (az anyag csak hordozza, de nem hozza létre az információt)

C) Információ nem keletkezik spontán módon, természeti folyamatok által, csak és kizárólag értelmes információ-forrás (adó) által

D) Tehát léteznie kell egy a világon kívül álló, értelmes információ-forrásnak, aki az Isten.

Ez az érv megfogalmazható kizárási tételként is:

a) Lehetetlen, hogy információ önmagától, értelmes információ-forrás nélkül keletkezzen

b) a világban van információ

c) ezért a világ létrehozójának értelmes lénynek kellett lennie, tehát van Isten.

Nézzük meg az alaptételt részleteiben:

A) A világban van információ

Vizsgáljuk meg először is azt, hogy mit nevezünk egyáltalán információnak. Az informatikában régóta a Shannon-féle2 információ definíciót használják, amely tetszőleges jelsorozatot információnak tekint. Amikor azonban mi információról beszélünk, ennél a definíciónál sokkal többre gondolunk. Werner Gitt 5 szintet határozott meg, amelyek alapján valóban információról beszélhetünk:

1) Statisztika – a jelsorozat szintje. (jeltípus, jelmennyiség)

A statisztika szintjén az információban előforduló jelek, betűk, egyéb szimbólumok mennyisége, előfordulási gyakorisága számít csupán, mindenfajta értelmes közlés követelménye nélkül.

A statisztika szintjén az alábbi kérdésekre kereshetünk választ:

– Hány betűből, számból és szóból tevődik össze a teljes szöveg?

– Mennyi az alkalmazott ábécé (pl. a, b, c,…z vagy G C A és T) betűinek

száma?

– Milyen gyakorisággal fordulnak elő az egyes betűk és szavak?

Teljesen figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy adott karakterlánc értelmes-e vagy sem. A nyelvtani helyesség kérdése sem kerül szóba ezen a szinten.

2) Szintaxis – a szabályszerűségek szintje (jelkészlet, nyelvtan)

Információról akkor beszélhetünk, ha meghatározható és behatárolható az a jelkészlet, melyet használ. Ezek lehetnek az informatikában alkalmazott, kettes számrendszeren alapuló bitek, egy nyelv ABC-jének betűi, a vakok írása, A DNS molekula „betűi” stb.

Szintaxis néven foglaljuk össze az információ ábrázolásának összes strukturális jellemzőjét. Ezen a második szinten csak magáról a karakterkészletről (kód) és a karakterek és karakterláncok összefűzésének szabályairól (szókincs, nyelvtan) van szó, ami független mindenféle értelmezéstől.

(Pl: A pityula röcsöli a regét. Ennek a mondatnak van szintaxisa, de nincs értelme, szemantikája. Ezért ez még nem információ)

3) Szemantika – az üzenet, a jelentés szintje

Ezen a szinten jelenik meg először az értelmes üzenet, és mellette még két jellemzője az információnak:

a) Maga az értelmes üzenet,

b) az üzenet által az üzenő (adó),

c) és az üzenet által az üzenet átvevője (vevő).

A statisztika és a szintaxis számottevően megváltozhat, ha az információt egy másik nyelven ábrázoljuk, noha a jelentése változatlan marad. Egy konkrét üzenet statisztikája és szintaktikája megváltoztatható, a szemantikája azonban nem, mert különben sérülne maga az üzenet.

Mivel a jelentés mindig gondolati terveket ábrázol, egy több tagon keresztül történő adatátviteli folyamat során is az első tagnak szellemi forrásnak kell lennie (pl. egy rádiós előadás szerzője mint adó – adóberendezés – rádiótorony – rádióantenna – autórádió – autóvezető mint vevő).

Tétel: Minden információ valamilyen szellemi forrásból (adó) ered, ha visszafelé az átviteli lánc kezdetéig követjük.

4) Pragmatika – a kívánt cselekvés, tett szintje

A szemantika szintjéig nem merül fel a konkrét cél kérdése, melyet az adó az információ átadásakor kitűz magának. Azonban az adó részéről minden információátadás azzal a szándékkal történik, hogy meghatározott eredményt érjen el a vevőnél, ezt hívhatjuk pillanatnyi konkrét célnak. Hogy elérje a kívánt eredményt, az adó megfontolja, hogy milyen cselekvési mód által juthat el a vevő ehhez a pillanatnyi célhoz. Ezzel az információ teljesen új szintjéhez értünk, melyet pragmatikának nevezünk. Minden tényleges információnak van pragmatikus aspektusa. Ez alatt azt értjük, hogy minden információ, melyet az adó küld a vevőnek, egy pillanatnyi céllal bír, és ez a pillanatnyi cél, a cselekvés aspektusa.

A valódi információ képes cselekvést kiváltani (ösztönözni, kezdeményezni,végrehajtani) a vevőnél. Az információ mind élettelen (pl. számítógép, autómosó sor), mind élő (pl. sejtfolyamatok az állatoknál és az embernél) rendszerekben kifejti reaktív hatását.

A nyelvben nem egyszerűen mondatokat rakunk egymás után, hanem kéréseket, panaszokat, kérdéseket, felvilágosításokat, kioktatásokat, figyelmeztetéseket, fenyegetéseket és parancsokat fogalmazunk meg, melyek meghatározott cselekvést váltanak ki a vevőnél.

5) Apobetika – az eredmény szintje

Minden információ esetén feltehető a kérdés: „Miért küldi egyáltalán az adó az információt, és milyen eredményt szeretne vele elérni a vevőnél?” Minden valóban információnak nevezhető üzenetnek van konkrét célja, amelyet az adó a vevőnél el szeretne érni. Kimondhatjuk tehát, hogy minden tényleges információ mögött szándék (célaspektus) áll.

Összefoglalva a fenti fejtegetéseket világossá vált, hogy az információ többszintű fogalom. A Shannon-féle információelmélet az információ lényegének csak egy nagyon szűk részaspektusát ragadja meg, ami az információ öt tárgyalt aspektusán könnyen lemérhető. Ki lehet mutatni, hogy egyes szerzők ellentmondásos kijelentései és hamis következtetései abban gyökereznek, hogy anélkül beszélnek információról, hogy számot adnának róla, éppen melyik szinten mozognak, vagy hogy a mindenkori szint elegendő-e ilyen messzemenő következtetések levonásához. Így például a biológiai rendszerek eredetének kérdésére semmilyen válasz nem adható, ha csupán a statisztikai szintre hivatkozunk. Az imponáló matematikai apparátust felvonultató értekezések sem tisztáznak semmit, ha a képletek a Shannon-féle információ szintjén mozognak. Megalapozott kijelentések csak akkor tehetők, ha az információ minden szintjén következetesen kezeljük az adó-vevő problémát.

Nagyon gyakori például, hogy amikor információról hallunk, akkor csupán valaminek a tulajdonságáról van szó. Lehet-e például információt szerezni egy kavicsról? Meg lehet mérni a súlyát, megfigyelni az alakját, színét, mintázatát, megvizsgálni az anyagát stb. Amit így nyertünk, az a fentiek figyelembevételével azonban pusztán a kavics tulajdonságai, nem információ. Nem arról van szó, hogy a kavics információt közöl velünk. Nagyon vigyázni kell tehát vele, hogy mit tekintünk információnak!

- Nincs információ kód nélkül.

- Nincs kód, szabad akaratból történő megállapodás nélkül.

- Nincs információ adó nélkül.

- Nincs információs lánc anélkül, hogy az elején ne álljon egy intelligens akarattal bíró szellemi alkotó.

- Nincs információ szemantika nélkül, mely az információs üzenet lényege.

- Nincs információ cél és szándék nélkül. (pragmatika és apobetika)

- Statisztikus (véletlenszerű) folyamatokban nem keletkezhet információ.

Tegyük fel tehát ismételten az előbb megfogalmazott kérdést: van a világban a fenti kritériumoknak megfelelő információ? Válaszként lássunk két példát:

1) A rendőr megállít egy autóst, és kéri a jogosítványát, aki átnyújtja neki azt. Ebben a szituációban megvalósult az információ mind az öt szintje, az eredmény elérésével (a jogosítván átnyújtása) bezárólag.

2) A DNS-ben található információ. A DNS szálon található „kémiai betűket” a tudósok az A, G, T és C betűkkel ábrázolták. Ezek a betűk kódolják az élőlény genetikai információját. A DNS-nek tehát minden bizonnyal van jelsorozata (statisztika), a betűknek van szabályszerűsége (szintaktika), van jelentése (szemantika), amely az élőlény teljes felépítésének leírása, van pragmatikája, hiszen a DNS azzal a céllal létezik, hogy az állat testfelépítése átörökítésre kerülhessen, és van eredménye (apobetikája): a megszülető új élőlény.

A válasz tehát egyértelműen igen: van a világban a mind az öt aspektust magában foglaló információ.

B) Az információ nem-anyagi természetű (az anyag csak hordozza, de nem hozza létre az információt)

A kijelentés bizonyításához vessünk fel – szintén Werner Gitt alapján -, néhány feltevést, majd lássuk meg, hogy bizonyíthatók-e ezek.

– Az információ nem anyag, de tárolásához és átviteléhez anyagra van szükség.

– Az információ nem élet, de a sejtekben található információ alapvető minden élőlény számára. Az információ az élet szükséges feltétele.

– Az élet sem nem anyag, sem nem információ, de mindkét jelenség szükséges hozzá.

Az evolucionisták – filozófiai előítéleteik alapján – mind az információt, mind az életet tisztán anyagi jelenségnek tekintik. Az élet keletkezését és lényegét ezzel tisztán fizikai-kémiai folyamatokra redukálják. Ebben az értelemben írt már Lamarck is : „Az élet csupán fizikai jelenség. Minden életjelenség olyan mechanikai, fizikai és kémiai okokon alapul, amelyek a szerves anyag természetében rejlenek” (Philosophie zoologique, Párizs 1809, 1. kötet, 104. o.). Ezekben az elméletekben az a közös, hogy a biológiai tényeket szubjektív, megfigyeléssel és kísérletezéssel nem igazolható elképzelésekkel fonják össze.

Az alábbiakban idézni fogom a Werner Gitt által megfogalmazott természet­tudományos információelmélet (TTI) legfontosabb tételeit.

(megjegyzés: Az alábbiakban felsorolt tételeket ismert rendszerek megfigyelése által nyertük. A természeti törvényekre vonatkozó eme alaptétel mind az anyagi, mind a nem-anyagi mennyiségekre érvényes)

TTI-1: Egy anyagi mennyiség semmilyen nem-anyagi mennyiséget nem hozhat létre.

Általános tapasztalatunk, hogy egy almafa almákat, egy körtefa körtéket, egy bogáncs pedig bogáncsmagokat terem. Ugyanígy a lovak csikókat, a tehenek borjakat, a nők pedig gyermekeket hoznak világra. Ehhez hasonlóan, a megfigyelés alapján megállapíthatjuk, hogy egy anyagi mennyiség soha nem hoz létre nem-anyagi mennyiséget.

Az evolúciótan képviselői éppen a TTI-1 ellentétét állítják. Példaként megemlítjük Adolf Heschl „Az intelligens genom” című könyvét , amelynek alcíme: „Az emberi szellem keletkezése mutáció és szelekció által”. A szerző már a címmel is azt sugallja, az emberi szellem, tehát valami nem-anyagi dolog, keletkezhet. Mivel ilyet nem figyeltek meg, Heschl fejtegetései merő spekulációk maradnak, amelyek bizarr filozófiai gondolati építmények, és amelyeknek nincs semmilyen realitásuk. A várt tényeket azzal az evolucionista meggyőződéssel helyettesítik, „hogy fajunk, minden vélt vagy bizonyított sajátosságával – legyen az morfológiai, viselkedésbeli vagy tisztán szellemi természetű – egészében beleillik az evolúció alapvető mechanizmusaiba, így ma is alá van vetve a biológiai evolúciónak”

Ebből világosan látható: Az evolúciótan a világon létező minden nemanyagi dolgot (pl. információ, tudat, emberi szellem) az anyagból eredeztet.

Ezt a feltevést egyetlen megfigyelés sem támasztja alá, ezért alapvetően téves.

A TTI-1 általánosan figyelembe veendő eredményét valamivel speciálisabban is megfogalmazhatjuk, miáltal a TTI-2 törvényhez jutunk:

Folytatás

TTI-2: Az információ alapvető nem-anyagi mennyiség.

Materialista gondolkodásmód: A materialista gondolkodásmód messzemenően belopódzott a természettudományokba, úgyhogy uralkodó paradigmává vált. Richard Lewontin amerikai genetikus találóan állapította meg, hogy ez egy igazolhatatlan előzetes elhatározás: „Nem arról van szó, hogy a tudomány módszerei arra kényszerítenek bennünket, hogy elfogadjuk a látható világ tisztán materialista magyarázatát. Ellenkezőleg – először elhatároztuk, hogy hiszünk a tisztán anyagi folyamatokban, majd megalkottuk azokat a kutatási módszereket és tudományos elméleteket, amelyek tisztán anyagi magyarázatot szolgáltatnak – nem számít, hogy e magyarázatok ellentmondanak a józan észnek és összezavarják a be nem avatottakat; mert nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón”

Nem-materialista gondolkodásmód: Lewontin figyelemre méltó őszinteséggel bevallotta, miért hangsúlyozzák olyan abszolút módon a materializmust: a Teremtő szigorú tagadása miatt. Mi ettől világosan és tudatosan elhatároljuk magunkat, mivel a tisztán materialista gondolkodásmód nem alkalmas a megfigyelt valóság magyarázatára, és ezért a gondolkodás és kutatás zsákutcájába vezet. Az a valóság, amelyben élünk, két alapvetően különböző tartományra osztható, nevezetesen az anyagi és a nem-anyagi világra. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy jelenség vagy mennyiség az egyik vagy másik tartományba sorolható:

Az anyagi és nem-anyagi mennyiségek közötti különbségek

Ha egy ismeretlen mennyiséget meg akarunk vizsgálni a tekintetben, hogy nem-anyagi természetű-e, akkor fontos kritérium a tömegnélküliség. Ha ez a szükséges feltétel nem teljesül (pl. proton, neutron), akkor anyagi mennyiségről van szó. Ha a vizsgált mennyiség nem rendelkezik tömeggel, meg kell vizsgálni, nem korrelál-e valamilyen módon a tömeggel. Tehát nem lehet az anyag valamilyen tulajdonsága, nem állhat kölcsönhatásban az anyaggal, és nem keletkezhetett az anyagból.

Az anyag tömeggel rendelkezik, ez pedig gravitációs térben megmérhető.

Ezzel ellentétben az összes nem-anyagi mennyiség (pl. információ, tudat, intelligencia, akarat) tömeg nélküli, ezért nincs súlya sem. A fénynek komplementer tulajdonságai vannak – leírható hullámként, de részecskék (fotonok) segítségével is. A fotonoknak nincs tömege (nyugalmi tömege) – vajon eszerint a nem-anyagi mennyiségek közé tartoznak? Látjuk már, hogy a különbséget pontosabban kell megfogalmazni.

Szükséges feltétel (SZF): Az, hogy egy mennyiség tömeg nélküli (SZF: m = 0), szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy nem-anyagi legyen. Az elégséges feltételnek is teljesülnie kell.

Elégséges feltétel (EF): A tekintett mennyiség nem-anyagi voltához elegendő, ha nincs fizikai vagy nem kémiai korrelációban az anyaggal. Ilyen korreláció akkor nem áll fenn, ha teljesül az alábbi négy feltétel valamelyike:

(1) EF1: A mennyiség nem áll fizikai vagy kémiai korrelációban az anyaggal. Az anyaggal való kölcsönhatás például: a hidrogén az oxigénnel vízzé egyesül (kémiai affinitás); a vasreszelék-darabok mágneses térben rendeződnek (mágnesség); egy kő leesik a földre (gravitáció); egy csillag fénysugara eltérül, ha útközben elhalad egy nagy tömeg mellett (gravitáció).

(2) EF2: A mennyiség nem az anyag egy tulajdonsága. Az anyag tulajdonságai például: keménység, sűrűség, viszkozitás, szín, diffúziós képesség, egy só oldhatósága vízben.

(3) EF3: A mennyiség nem anyagból keletkezett. Az elemi részecskék emittálódhatnak az anyagból, vagy keletkezhetnek egy fizikai folyamatban (pl. elektronok, neutronok, fotonok), ezért anyagiak.

(4) EF4: A mennyiség nem kapcsolódik az anyaghoz. Az energiát például az Einstein-féle E = m*c2 egyenlet kapcsolja össze a tömeggel, ezért anyagi mennyiség.

A foton példája: A fotonok ugyan nem rendelkeznek (nyugalmi) tömeggel, mégis anyagi természetűek. Mindig kapcsolódnak az anyaghoz, hiszen a fizikai fény mindig valamilyen anyagi folyamatból származik (pl. egy izzólámpa spiráljának izzása). Ezenkívül fizikai kölcsönhatásban van az anyaggal. Ha egy csillagról érkező fénysugár elhalad egy nagy tömeg mellett, az elhajlítja. Egy foton energiája E =h*ν és ez ekvivalens az E = m*c2 energiával.

Az ekvivalens tömeg eszerint h*ν / c2, és a gravitáció erre a tömegre hat (fényelhajlás). Vagyis van egy fizikailag indokolható kölcsönhatás a fény és az anyag között. A foton tehát egyértelműen anyagi mennyiség.

Az információ ellenben mindig egy gondolaton alapszik, tehát nincs tömege, és nem egy fizikai vagy kémiai folyamatban keletkezik. A szükséges feltétel (SZF: m = 0) és a négy elégséges feltétel (EF1 – EF2) szintén teljesül.

Ezért az információ nem-anyagi mennyiség. Az a tény, hogy tárolásához és átviteléhez anyagra van szükség, még nem teszi anyagi mennyiséggé. Tehát megállapíthatjuk: Az információ egy nem-anyagi mennyiség, mivel teljesíti mindkét feltételt: nincs tömege, és nincs fizikai vagy kémiai korrelációban az anyaggal.

Ebben az összefüggésben annak is jelentősége van, hogy az élet (minden élőlénynek az a része, amely a halállal eltávozik) szintén nem-anyagi természetű.

C) Információ nem keletkezik spontán módon, természeti folyamatok által, csak és kizárólag értelmes információ-forrás (adó) által

TTI-3: Az információ a nem-anyagi bázisa

– az összes program-vezérelt technikai rendszernek és

– az összes biológiai rendszernek

Számos olyan rendszer van, amely nem rendelkezik saját intelligenciával, mégis képes az információ átvitelére, tárolására és folyamatok vezérlésére.1

Ilyen rendszerek léteznek mind az élettelen világban (pl. összekapcsolt számítógépek, folyamatirányítás egy vegyi üzemben, teljesen automatizált gyártás, robotok), mind az élővilágban (információ-vezérelt folyamatok a sejtben, a méhek potrohtánca).

Az evolúcióelmélet képviselői azt állítják, hogy a biológiai információ keletkezésének makro-evolúciós folyamatai alapvetően különböznek az információ keletkezésének minden más ismert folyamatától. Mivel a természeti törvények mind az élő, mind az élettelen rendszerekben egyaránt érvényesek, ez a feltevés téves. A biológiai információ három lényeges pontban mégis különbözik az ember által kigondolt információtól:

– Az élő rendszerekben található a legnagyobb ismert információtárolási

sűrűség

– Az élő rendszerekben található programok nyilvánvalóan a komplexitás rendkívül magas fokát képviselik. Egyetlen tudós sem képes megmagyarázni azokat a programokat, amelyek egy sáska kifejlődését irányítják, amely úgy néz ki, mint egy száraz falevél. Egyetlen biológus sem érti annak az orchideavirágnak a titkát, amelynek olyan az alakja, színe és illata, mint egy nősténydarázsnak. Képesek vagyunk gondolkodni, érezni, vágyakozni, hinni és remélni. Képesek vagyunk olyan elképzelhetetlenül komplex dolgokkal bánni, mint egy nyelv, de nagyon messze vagyunk attól, hogy megértsük azt az információs vezérlési mechanizmust, amely az embrionális fejlődés során az agyat kialakítja.

– Bármily elmés is egy emberi találmány vagy program, a többi ember mindig képes megérteni a mögötte lévő gondolatokat. Így például a németek által a második világháborúban alkalmazott „Enigma” nevű sifrírozó gépet némi kísérletezés után az angolok maradéktalanul megértették, amikor a kezükbe került. Attól fogva képesek voltak megfejteni a német rádióüzeneteket.

Az élőlényekben jelenlévő zseniális gondolatokat és programokat viszont a legtöbb esetben egyáltalán nem vagy csak hozzávetőlegesen értjük, leutánzásuk pedig egyáltalán nem lehetséges.

Ha az információ mind az öt szintje jelen van – függetlenül attól, élettelen vagy élő rendszerrel van-e dolgunk, akkor mondhatjuk, hogy egy rendszerben lévő információ bizonyosan intelligens adótól (pl. programozó, szerző) származik.

TTI-4: Kód nélkül nincs információ.

Az információ tárolásához, átviteléhez és feldolgozásához egy kódrendszerre van szükségünk, amelyben az előzőleg szabadon választott, de azután rögzített jelkészletet alkalmazzuk.

TTI-5: Minden kód szabad és tudatos megállapodás eredménye.

Egy kódszimbólum (jel) fontos ismertetőjegye, hogy egyszer szabadon definiálták. Az így létrejött jelkészlet az összes (definíció szerint) megengedett jelet reprezentálja. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy a kitűzött célnak minél jobban megfeleljenek (pl. a vakírásnak jól letapogathatónak kell lennie; a hangjegyeknek meg kell adniuk a hanghosszúságot és -magasságot; a kémiai jeleknek tartalmazniuk kell az összes elemet). Ha a valóságban bizonyos jelek szimbólumok látszatát keltik, de megállapítható, hogy a rendszer fizikai vagy kémiai tulajdonságairól van szó, akkor hiányzik a „szabad és tudatos megállapodás” alapvető kritériuma, és definíciónk értelmében ilyenkor nem szimbólumról van szó.

TTI-6: Egy intelligens és akarattal rendelkező adó nélkül nem keletkezik

új információ.

Az új információ keletkezésének folyamata (ellentétben a másolt információval) mindig feltételezi az intelligenciát és a szabad akaratot, és a következőképpen írható le:

Egy rendelkezésre álló, szabadon definiált jelkészletből folyamatosan jeleket választunk ki úgy, hogy ezáltal egy jelsorozat (karakterlánc) keletkezik, amely információt reprezentál (mind az öt szinttel). Mivel egy véletlen folyamat ezt nem teljesíti, mindig egy intelligens adóra van szükség. Fontos szempont az akarat érvényesülése, úgyhogy elmondhatjuk: Akarat nélkül nem keletkezik információ.

TTI-7: Minden információ, amelyet egy átviteli lánc végén veszünk, visszafelé nyomon kísérhető, amíg rá nem bukkanunk egy intelligens forrásra.

Intelligens forrás: Azt jelenti, hogy mindig egy akarattal és tudattal rendelkező individuumról van szó. Nem mond ellent a TTI-7 törvénynek, hogy az információ szerzője nem mindig nevezhető meg közvetlenül, hanem olykor csak nagyon általánosan, amint azt a következő példák mutatják: szövegek az egyiptomi fáraósírokban (egyiptomiak), történelmi dokumentumok (ismeretlen szerző), titkos rádióüzenetek (katonaság), számítógépvírusok az Interneten (bűnözök), grafiti (falmázolók), információ a biológiai rendszerekben (Teremtő).

Itt hasznosnak bizonyul különbséget tenni a tulajdonképpeni és a vélt adó között. Tulajdonképpeni adónak az információ megalkotóját nevezzük, és ez mindig egy individuum, aki intelligenciával és akarattal rendelkezik (TTI-6).

Ha a tulajdonképpeni adót egy több tagból álló gépi átviteli lánc követi, akkor az utolsó tagot tévesen adónak tekinthetjük. Mivel azonban csak látszólag az, ezt az „adót” vélt adónak nevezzük (amely különbözik a tulajdonképpenitől!).

A tulajdonképpeni adó gyakran láthatatlan: Az információ megalkotója sok esetben nem vagy már nem látható. Az a tény, hogy egy történelmi dokumentum szerzője ma már nem látható, nem mond ellent a megfigyelhetőség követelményének – ebben az esetben valaha megfigyelhető volt.

A kapott információ olykor több közbenső tagon keresztül jut el hozzánk. Az átviteli lánc elején itt is egy intelligens szerzőnek kellett állnia. Ezt az autórádió példáján világítjuk meg: Bár a hallható információt egy hangszóróból kapjuk, de a tulajdonképpeni információforrás nem ez – és nem is az adóantenna, amely szintén hozzátartozik az átviteli rendszerhez. Az elején itt is egy szerzőt találunk, egy szellemi alkotót, aki megalkotta az információt. Tehát általánosan érvényes: Minden információátviteli lánc elején egy intelligens alkotó áll.

A vélt adó nem individuum: Olyan rendszereknél, amelyekben közbenső gépi tagok vannak, az lehet a benyomásunk, hogy az utolsó megfigyelhető tag maga az adó

– Egy autómosó berendezés használója a futó programot csak a számítógépig követheti vissza – a számítógép azonban csak a vélt adó; a tulajdonképpeni adó (a programozó) nem ismerhető fel.

– Az internetező mindenféle információt a képernyőjén keresztül kap meg, a tulajdonképpeni adó mégsem otthoni számítógépe a képernyővel, hanem olyasvalaki, aki talán a világ másik végén gondolta ki és tette a hálóra az információt.

– Nincs ez másképp a DNS-molekulánál sem. Bár a genetikai információ belőle olvasható ki, mégsem ő a tulajdonképpeni, hanem csak a vélt adó.

Kézenfekvőnek tűnik, hogy az utolsó tagot tekintsük adónak, mivel a többi nem észlelhető. Egy közbenső gépi tagokat tartalmazó rendszerben azonban az utolsó tag sohasem a tulajdonképpeni adó (az információ megalkotója), hanem csak a vélt. Ez a „közvetlen adó” természetesen nem lehet individuum, hanem csak egy intelligencia által teremtett gépezet része.

Az alkotó gyakran láthatatlan marad abban a kivételes esetben is, amikor az információ nem halad át közbenső tagokon. Az egyiptomi sírokban és obeliszkeken számos hieroglifás szöveget találunk, de szerzőikből semmi sem látható. Ebből senki sem következtet arra, hogy nem is volt szerzőjük.

TTI-8: Jelentés hozzárendelése egy szimbólumkészlethez szellemi folyamat, amely intelligenciát kíván.

A Természettudományos Információelmélet értelmében minden információhoz öt szint tartozik: statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika és apobetika. A TTI-8 tétel segítségével megfogalmazhatjuk a következő általánosan érvényes megfigyelést: Ennek az öt aspektusnak mind az adó, mind a vevő oldalán jelentősége van.

Az információ keletkezése: A TTI-8 törvény leírja annak a folyamatát ahogyan megfigyeléseink szerint minden információ keletkezik:

Először vesznek egy szimbólumkészletet (jelkészletet), amelyet előzőleg a TTI-5 szerint rögzítettek. Ezután a készletből egymás után jeleket választanak ki és információs egységekké (pl. szavak, mondatok) fűznek össze. Ez a kiválasztás nem véletlenül történik, hanem intelligencia segítségével. Az adó ismeri az alkalmazott nyelvet, és tudja, mely szimbólumokat kell kiválasztania a közlendő jelentés ábrázolásához. Az információ keletkezésének folyamata tehát szellemi folyamat.

Az információ megértése: A vevő oldalán fordított folyamat játszódik le.

A vevőnek ismernie kell a használt jelkészletet. Intelligenciája (nyelvismeretei) alapján dekódolhatja a jeleket, szavakat és mondatokat, és megértheti a szemantikát. Ez is szellemi folyamat.

Ez a két folyamat (az információ keletkezése és megértése) alkotja az adó és a vevő között lezajló összes folyamat alapmintáját:

a) Az adó és a vevő mindketten intelligensek és egymástól függetlenek. Mindketten individuumok, akik saját akarattal és intelligenciával rendelkeznek (példa: egy könyv szerzője és olvasója).

Mint azt már a TTI-7 tételnél elmagyaráztuk, lehetséges, hogy az adóhoz egy gépezet kapcsolódik. Ezután az információt egy vevő (individuum) vagy egy külön erre a célra szerkesztett gépezet fogadja. Ezenkívül még három esetet kell megkülönböztetni:

b) Az adó intelligens (individuum), de a vevő (gép) nem. Ebben az esetben az adónak az egész dekódolási folyamatot előzőleg át kell gondolnia, és egy alkalmas gépet kell terveznie, amely a vevő oldalán képes megvalósítani az adó által kódolt pragmatikát és apobetikát (példa: Egy programozó ír egy programot egy számítógép számára, amely egy csokoládéfajta gyártását vezérli megadott recept szerint).

c) A (vélt) adó nem intelligens (gép), a vevő (individuum) azonban igen.

Példák: Egy számítógép-felhasználó (vevő) egy számítógép (adó) szoftverjét használja, vagy valaki beszédet hallgat CD-lejátszón keresztül.

d) Sem az adó, sem a vevő nem intelligens (nem individuum, hanem gép).

Ebben az esetben a (tulajdonképpeni!) adó (individuum) megszerkesztett és megfelelően beprogramozott egy gépet, amely helyette ellátja az adó feladatát (példa: lásd a TTI-3 tétel magyarázatát).

Mind a négy esetben szükség van akaratra és intelligenciára mind az adó, mind a vevő oldalán. Ha az egyik vagy mindkét feladatot egy gépre bízzák, akkor a pragmatika és az apobetika kivitelezését egy program veszi át. A program minden esetben egy szellemi forrástól származik.

Megjegyzés: A műszaki és biológiai gépek képesek információt tárolni, átvinni, dekódolni és lefordítani anélkül, hogy a hozzárendelést megértenék.

Ezek a d) esetbe sorolandók.

TTI-9: Statisztikai folyamatokban nem keletkezhet információ.

Az evolúciótan képviselői számára áttörés lenne, ha egy valóságos kísérletben megmutathatnák, hogy a magára hagyott anyagban információ keletkezhet intelligencia hozzáadása nélkül. Ezt a nagy erőfeszítések ellenére sohasem figyelték meg. Így az evolúció teoretikusai csupán számítógépes szimulációkat kínálnak, amelyek messze vannak a valóságtól

TTI-10: Az információ tárolásához anyagi hordozóra van szükség.

Ha egy adott információt krétával a táblára írunk, akkor a kréta az anyagi hordozó. Ha egy szivaccsal letörüljük, akkor a kréta teljes anyaga megmarad ugyan, de az információ eltűnik. Ebben az esetben a kréta volt a szükséges anyagi hordozó; a döntő azonban a krétarészecskék különleges elrendeződése volt, az pedig nem véletlen, hanem szellemi eredetű. Ugyanazt az információt, amit a táblára írtunk, írhattuk volna egy floppy-lemezre is. Ebben az esetben a lemez bizonyos tartományai (sávok) mágneseződtek volna. A TTI-10 tételnek megfelelően most is az anyag lenne a szükséges információhordozó.

A tárolásban résztvevő anyag mennyisége azonban lényegesen kevesebb lenne, mint a tábla/kréta esetén. A résztvevő anyag mennyisége tehát nem mérvadó. Az információ nem függ a tároló anyag kémiai összetételétől sem.

Ha a táblára írt információ egy neonreklámban jelenne meg nagy betűkkel, a résztvevő anyag mennyisége a többszörösére nőne.

Összegzés

Az információra vonatkozó fenti tíz tételt a mi háromdimenziós világunkban végzett megfigyelések révén állapítottuk meg anélkül, hogy valaha egyetlen kivételt is találtunk volna. A törvények egyike sem alapszik filozófiai feltevéseken vagy puszta gondolati játékokon, és idáig egyiket sem sikerült megcáfolni semmilyen megfigyelt folyamattal vagy elvégzett kísérlettel.

A tételeknek kizárási tételekként való megfogalmazása

A fenti tételek úgynevezett kizárási tételekként is megfogalmazhatók, mint ahogy ez majd minden természeti törvényre lehetséges

Az alábbiakban példaként felsorolunk néhányat:

TTI-4: Lehetetlen információt kódolás nélkül ábrázolni (és tárolni vagy továbbítani).

TTI-5: Lehetetlen, hogy egy kód szabad és tudatos megállapodás nélkül létrejöjjön.

TTI-6: Lehetetlen, hogy új információ szabad akarat nélkül keletkezzen.

TTI-7: Lehetetlen, hogy olyan információs lánc létezzen, amelynek elején nem egy szellemi alkotó áll.

TTI-10: Lehetetlen, hogy statisztikai folyamatokban információ keletkezzen.

A természeti törvényeknek két fontos funkciójuk van: Használhatjuk őket előrejelzésre és mint kizárási tételeket. Leírják a valóságos rendszerek viselkedésének törvényszerűségeit, és lehetővé tesznek arra vonatkozó kijelentéseket, hogy mi történt a múltban és mi történik a jövőben. De éppen ezáltal azt is megmondják, mi az, ami elvileg nem történhet meg, ami tehát lehetetlen.

A természeti törvények szerint lehetséges ellentéte a természeti törvények szerint lehetetlen. A természeti törvények rendkívüli ereje abban áll, hogy meg tudják nekünk mondani, mi az, ami kizárható. Sokan életükben csak fehér hattyút láttak. Nincs azonban olyan természeti törvény, amely kizárná a piros, kék vagy fekete hattyúk létezését. Fekete hattyúkat tényleg találtak; piros és kék hattyúkat (még) nem. Még senki sem figyelte meg, hogy a víz magától hegynek felfelé folyjék. Az ilyen folyamatokra vonatkozóan azonban létezik egy természeti törvény, amely megtiltja az ilyesmit, ezért általánosan kizárható. Láthatjuk: Egy természeti törvény annál értékesebb, minél több dolgot tilt meg. A 10. fejezetben alkalmazzuk az információra vonatkozó természeti törvényeket, hogy elvessük az olyan eszméket, amelyeket e törvények éppoly általánosan kizárnak, mint a felfelé folyó vizet.

D) Tehát léteznie kell egy a világon kívül álló, értelmes információ-forrásnak, aki az Isten.

Mivel az élet minden formájában megtalálható egy kód (DNS- ill. RNS molekulák) és az információ többi szintje, egyértelműen az információ értelmezési tartományán belül vagyunk. Ebből levonhatjuk a következtetést: Itt léteznie kell egy intelligens adónak!

Az evolúciótan képviselői eszméjükkel egy megoldhatatlan probléma előtt állnak. Elfogadják, hogy az élőlényekben lezajló folyamatokat a DNS molekulákban tárolt információ vezérli. De honnan származik ez az információ? Küppers három evolucionista feltevést nevez meg:

1. A véletlen-hipotézis: A biológiai ősinformáció véletlen módon keletkezett biológiai makromolekulák spontán és műszerek nélküli szintézise által.

2. A teleológiai feltevés: A biológiai ősinformációt már a makromolekulák szintjén élet-specifikus és célirányos természeti törvények eredményének kell tekinteni.

3. A molekulár-darwinista feltevés: A biológiai ősinformáció biológiai makromolekulák szelektív önszerveződése és evolúciója által keletkezett.

Mindhárom esetben egyedül az anyag felelős az információ keletkezéséért.

Tény: A világ egyetlen laboratóriumában sem mutatták ki kísérletileg, hogy a magára hagyott anyag információt állíthat elő. Tehát a fenti három hipotézis esetén csupán filozófiai feltevésekről van szó, és nem a való világban megfigyelt tényekről.

Mivel az anyagi világban nem létezik olyan (megfigyeléssel, kísérlettel) bizonyítható folyamat, amelyben magától keletkezik információ, ez minden információra érvényes, amit az élőlényekben találunk. Így a TTI-5 tétel itt is megkövetel egy intelligens Alkotót, aki a programokat „megírta”.

Az információra alapozott természettörvények nemcsak Isten puszta létezését bizonyítják, hanem további következtetések kimondását is alátámasztják:

2. következtetés: Isten mindentudó és örök

A DNS-molekulában kódolt információ messze felülmúlja összes jelenlegi technológiánkat. Mivel adóként egyetlen ember sem jöhet szóba, azt a látható világon kívül kell keresni. Levonhatjuk a következtetést: Az adónak nemcsak rendkívül intelligensnek kell lennie, hanem végtelenül sok információval és intelligenciával kell rendelkeznie, vagyis mindentudónak kell lennie.

3. következtetés: Isten mindenható

Mivel az Adó

– zseniálisan kódolta a DNS-molekulákban található információt,

– megszerkesztette azokat az összetett biológiai gépeket, amelyek dekódolják az információt, és végrehajtják a bioszintézis összes folyamatát, – megalkotta az élőlények összes konstruktív részletét és képességét, arra következtethetünk, hogy az Adó mindezt így akarta, és nemcsak hatalmasnak kell lennie, de egyenesen mindenhatónak.

4. következtetés: Isten Szellem

Mivel az információ lényegét tekintve nem-anyagi mennyiség, nem származhat anyagi mennyiségből. Ebből levonhatjuk a következtetést: Az Adónak természeténél fogva nem-anyaginak kell lennie (Szellem).

(TTI-1, TTI-2 alkalmazása)

Még sohasem figyelték meg, hogy az anyag – természettudományos értelemben, vagyis mind az öt szinttel (statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika, apobetika) – magától információt állítana elő. Az információ nem-anyagi mennyiség, és keletkezéséhez nem-anyagi forrásra van szükség. Az adó néhány tulajdonságát már kikövetkeztettük. Íme egy további tulajdonsága: Lényege szerint nem-anyaginak kell lennie, vagy legalábbis rendelkeznie kell egy nem-anyagi komponenssel.

5. következtetés: Nincs ember lélek nélkül

Mivel mi emberek képesek vagyunk információt létrehozni, az nem származhat anyagi részünktől (testünktől). Ebből levonhatjuk a következtetést: Az embernek rendelkeznie kell egy nem-anyagi összetevővel (lélek, szellem).

Az evolúciós és molekuláris biológiában kizárólag materialista módon gondolkodnak. A redukcionizmust (vagyis kizárólagos magyarázat az anyag keretében) egyenesen munkaelvvé tették. Az információs tételek segítségével a materializmus a következőképpen cáfolható: Mindnyájan képesek vagyunk új információt létrehozni. Képesek vagyunk gondolatokat rögzíteni levelekben, tanulmányokban és könyvekben, vagy beszélgetéseket folytatni és előadásokat tartani, és ezzel egy nemanyagi mennyiséget, nevezetesen információt hozunk létre (semmit sem változtat a lényegen, hogy az információ tárolásához és átviteléhez anyagi hordozóra van szükségünk). Ebből egy nagyon fontos következtetést vonhatunk le, nevezetesen hogy (anyagi) testünk mellett rendelkeznünk kell egy nemanyagi összetevővel is. Az információra vonatkozó természeti törvények segítségével így tudományosan is cáfoltuk a materializmus filozófiáját.

6. következtetés: Az ősrobbanás lehetetlen

Mivel az információ nem-anyagi mennyiség, arra következtethetünk, hogy TÉVES a következő megállapítás: „Az univerzum egyedül anyagból és energiából keletkezett” (tudományos materializmus)

(TTI-2 alkalmazása)

Továbbá manapság azt állítják, hogy az univerzum egy ősrobbanásnak köszönheti eredetét, amelynél kizárólag anyag és energia volt jelen. Minden, amit világunkban ma észlelünk, megfigyelünk vagy mérünk, e felfogás szerint kizárólag és bármilyen egyéb „hozzávaló” nélkül ebből a két fizikai mennyiségből keletkezett. Az energia egyértelműen anyagi mennyiség, hiszen az Einstein-féle tömeg-energia ekvivalencia (E = mc2) összekapcsolja az anyaggal.

Ebben az összefüggésben nem térünk ki azokra a csillagászati kifogásokra, amelyek ellentmondanak az ősrobbanás-elméletnek. Itt kizárólag az információs tételekre szorítkozunk. Világunkban rengeteg információt találunk, mégpedig az összes élőlény sejtjeiben, de az ember is óriási mennyiségű információt produkál, ami a világ könyvtáraiban vagy az egész világot behálózó interneten van tárolva. A TTI-1 tétel szerint az információ nem-anyagi mennyiség, ezért nem keletkezhetett anyagból és energiából. Tehát az „ősrobbanás gondolati rendszere” téves.

7. következtetés: Nincs evolúció

Mivel az információ minden élet alapvető összetevője, amely nem származhat anyagból és energiából, szükség van egy intelligens Adóra. De mivel a kémiai és biológiai evolúció minden elmélete megköveteli, hogy az információ egyedül anyagból és energiából keletkezzen (nincs adó), arra következtethetünk, hogy a kémiai és biológiai evolúció mindeme elmélete és elgondolása (makroevolúció) TÉVES.

Az információs tételek kizárják a makroevolúciót, ahogy azt az evolúciótan keretében feltételezik, ellenben a mikroevolúciós folyamatok – gyakran nagymértékű alkalmazkodás egy fajon belül – megmagyarázhatók a Teremtő által készített zseniális program segítségével.

8. következtetés: Az élet nem keletkezhetett anyagból

Mivel az élet (lásd 3. fejezet) nem-anyagi mennyiség, nem keletkezhetett anyagból. Ebből levonhatjuk a következtetést: Nincs olyan anyagi folyamat, amely az élettelentől az életig vezetne. Tisztán anyagi folyamatok sem a földön, sem máshol a világegyetemben nem vezethettek élethez.

Az evolúciótan képviselői állítják: „Az élet egy szabályszerűség az anyagi folyamatok keretében, amely akkor jelenik meg, ha teljesülnek a peremfeltételek.”

A 2. tétel (3. fejezet) szerint az, ami egy élőlényt élővé tesz, nem anyagi természetű. Tehát alkalmazhatjuk a TTI-1 természeti törvényt, amely azt mondja, hogy „egy anyagi mennyiség nem hozhat létre nem-anyagi mennyiséget”.

Mindig fogunk olyan jelentésekkel szembesülni, hogy valahol naprendszerünkben vizet fedeztek fel (pl. a Jupiter Európa nevű holdján) vagy valahol galaxisunkban széntartalmú vegyületeket mutattak ki. Az ilyen híreket azonnal követik olyan spekulációk, hogy ott akkor élet fejlődhetett ki. Ezzel újra és újra azt a benyomást keltik, hogy ha egy égitesten előfordulnak a szükséges kémiai elemek vagy vegyületek, továbbá néhány csillagászati- fizikai feltétel teljesül, akkor ott élettel is kell számolni. Amint azt két tétel segítségével bebizonyítottuk, ez lehetetlen. Még ha a legkedvezőbb kémiai feltételek állnak is fenn, és ezek optimális fizikai peremfeltételekkel párosulnak, élet akkor sem keletkezne.

Az információra alapozott istenérv nagyon elgondolkodtató lehet műszaki, reál gondolkodású emberek számára. Dr. Gitt elmesélt egy történetet, amikor egy egyetemen előadta a fenti megállapításait, akkor egy hallagató odajött hozzá, és azt mondta: „Nagyon meggyőzőek voltak az elmondott következtetései, és nagyon megdöbbentettek. Remélem hamarosan valaki megcáfolja majd őket”.

Ez nagyon jól jellemzi sok ember gondolkodását. Ha olyasmivel találkozik, ami kialakított világképe számára elfogadhatatlan, akkor nem a világképét változtatja meg, hanem reménykedik benne, hogy sikerül neki, vagy másnak megcáfolni azt a dolgot. Nos, én még nem találkoztam senkivel, akinek érdemben sikerült volna az információra alapozott istenérvet megingatnia. Mihez kellene inkább ragaszkodni: az igazsághoz, vagy vélt meggyőződéseinkhez?