Szerintetek ha egy olyan ember imádkozik rendszeresen, aki hisz Istenben de nem jár templomba, és nem csinál olyan dogokat mint más hívő emberek, csak imádkozik az baj? Mármint így is megsegíthet minket Isten?

Szia.

Nem tudom, mennyire ismered a Bibliát?

Ha olvastad valaha vagy olvasod, akkor kérlek gondolkodj el azon, hogy Jézus, vagy bár mely Isten szolgája az életét csak imádkozással töltötte, de egyebet nem csinált?

Mert egy kereszténynek van ám feladata, ha csak nem pincérnek nézed a Teremtőt.

Jézus követőjének lenni, más szóval kereszténynek lenni aktivitást, tetteket kíván, nem passzív szemlélődést, De azért Isten hallgasson meg.

a Biblia tele van olyan dolgokkal, hogy a teremtőnek is vannak elvárásai, és önző dolog lenne ha csak követelőznénk, De a kéréseit pedig figyelmen kívül hagynánk.

Isten akkor hallgatja meg az imánkat, ha összhangban élünk az akaratával.

Katy Weaver

Szia!

A közhiedelemmel ellentétben a vallásosság nem előfeltétele az imameghallgatásnak. A valódi imádkozáshoz, vagyis az Istennel való tényleges kapcsolatba lépéshez az ember vágyakozásán kívül csak a következők szükségesek:

– A teljes belső egyszerűség és őszinteség magatartása minden önszuggerálás, önmanipulálás, pózolás, szerepjátszás, önhittség, érzelem- vagy élményhajszolás stb. helyett.

– Isten személyének bizonyos szintű megismerése a hiteles forrás, a Biblia kinyilatkoztatása által, hogy az ember tudja, kihez szól bizalommal.

– A Biblia kijelentései által felismert személyes bűnök megbánása, a tőlük való szabadulás igaz vágya és kérése.

– Kitartás a gondolatok összpontosításában, a belső ellenérzések, aggodalmak és kételyek leküzdésében. Mintegy belekapaszkodás az imádság általi kapcsolatteremtés és az imameghallgatás valóságára nézve tett isteni ígéretekbe.

Sok-sok ilyen ígéret van a Bibliában. Kettő ezek közül:

„Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (János 6,37)

„Közel van a Úr minden Őt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt.” (Zsoltárok 145,18)

Az imameghallgatás tapasztalatának megörökítésével is gyakran találkozunk a Bibliában. Ezek úgy tárulnak elénk, mint amelyek minden őszinte imádkozó életében megismétlődnek:

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, s meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, sziklára állította lábamat, megerősítvén lépteimet.” (Zsoltárok 40,2–3)

„Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.” (Zsoltárok 138,3)

„Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” (Zsoltárok 34,5).

Szóval - csatlakozva Katy válaszához - én is azt tanácsolom Neked, hogy vedd kezedbe a Szentírást, hogy ne csak egyoldalú legyen az Istennel való kommunikációd, hanem ezáltal Ő is választ tudjon Neked adni.

Üdv. Péter

"A közhiedelemmel ellentétben a vallásosság nem előfeltétele az imameghallgatásnak"

Szerintem sem. Pedig sokan bemásolják az idézetet, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnös embert (bűnös ima helyett gyakran ezt írják).

Tehát ezek alapján segítséget sem érdemes kérni tőle.

Csak követni kell vakon szektákat vagy levágni egy tulkot és villogó szemekkel egy régen kihalt nyelven kántálni.

Gondoltam pedig, hogy az ima többet ér, mint vakon elhinni a betűket vagy várni, hogy valaki megszálljon (akkor is ha fokhagyma lánc van rajtam).

Más hívő emberek miket szoktak csinálni, amit te nem?

Egy valamit elfelejtesz:

A hit halott tettek nélkül.

Szervusz

Az ima nagyon fontos ahhoz, hogy jó kapcsolatod legyen Istennel. A Bibliában sokszor, sok helyen arra kér, hogy imádkozzunk, és így közeledjünk jozzá.

Erre buzdít a Biblia. De arról is tájékoztat, hogy nem minden ember imáját hallgassa meg. Végül is semmit sem erőltethetünk Istenre.

A Biblia arról biztosít minket, hogy a Mindenható Isten válaszol a hűséges szolgái imáira, ugyanakkor arról is ír, hogy milyen okok miatt fordulhat elő, hogy egyes imákat nem hallgat meg. Például egy olyan időszakban, amikor az ókori Izraelben mindennapossá vált az erőszak, Isten a következő üzenetet közölte prófétája, Ézsaiás által: „Ha sokat imádkoztok is, én meg nem hallgatom; vérontással van tele a kezetek” (Ézsaiás 1:15). Nyilvánvaló, hogy akik semmibe veszik Isten törvényeit, vagy helytelen indítékból imádkoznak, nem számíthatnak rá, hogy Isten meghallgatja őket (Példabeszédek 28:9; Jakab 4:3).

Másrészről a Biblia kijelenti: „bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket” (1János 5:14). Vajon ez azt jelenti, hogy Isten az őt imádó emberek minden egyes kérését automatikusan teljesíti? Nem feltétlenül. Gondoljunk Pál apostolra, aki háromszor is könyörgött Istenhez, hogy távolítsa el a testében lévő „tövist” (2Korintusz 12:7, 8). Elképzelhető, hogy Pálnak valamilyen krónikus szembetegsége volt. Ez biztosan nagyon zavarta. Noha képes volt betegeket gyógyítani, sőt egyszer még egy halottat is feltámasztott, a saját betegségével együtt kellett élnie (Cselekedetek 19:11, 12; 20:9, 10). Bár nem olyan formában kapott választ az imáira, ahogyan azt ő szerette volna, hálásan elfogadta Isten válaszát (2Korintusz 12:9, 10).