Nektek mi a legkellemetlenebb élményetek Jehova Tanúival kapcsolatban?

A legjobb barátnőm szülei jehovások lettek. És egyszer mikor találkoztunk a buszmegállóba adtam neki egy puszit, meg volt ilyen "csajos" titok amit csak a fülébe súgva mertem neki ecsetelni.

Mikor hazament örökre eltiltották tőlem, mert "bűnös" kapcsolatot ápol velem.

Az egyik jehovás meglátott minket és azt hitték csókolózunk. Így szegény hiába magyarázkodott többé nem találkozhattunk csak titokban. :(

Aztán mikor betöltötte a 18-at azonnal lécelt is le nagymamájához és akkor ismét rendben volt minden.

Mikor a barátnőm szülei jehovások lettek, teljesen kifordultak önmagukból. Az anyukája már rég óta ismert engem, tudta, hogy milyen a viszonyunk a lányával... mégis meg pár jehovás pletykált hülyeséget rólunk képes volt méla undorral kezelni, minta bármi csúfságot is csináltam volna. :(

Hát az én szomorú történetem. A házalók nem zavarnak. Ők első szóra elmennek, ha közlöm velük, hogy nem érdekel a vallásuk.

Hozzám is rendszeresen jönnek házalni, elküldöm őket a büdös fenébe a marhaságaikkal együtt. Kedvtől függ, hogy mennyire kedvesen, és mennyire agresszívan.

19/f

Férjem súlyos depresszió után felakasztotta magát a saját padlásunkon és én találtam meg az akkor még 5 éves lányommal. Nem kell részleteznem mit éltünk át.

Mivel lelkileg tönkre mentem, úgy gondoltam visszatérek Jehova tanúihoz, mert 20 éve elkülönültem. Kértem magam, hogy visszatérhessek, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy újra tanú legyek. Miután felvettem a kapcsolatot velük volt egy bírói meghallgatásom, három vénnel. Soha nem voltam még semmilyen tárgyaláson, de ott abban az egy órában, úgy éreztem magam, mint egy többszörös gyilkos akinek sok ember vére szárad a lelkén. Mindent részletesen el kellett mondanom, mi történt a 20 év alatt, és ők közben jegyzeteltek és megvetően néztek rám. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben, aki már volt ilyen meghallgatáson tudja mit éltem át. Szerencsére visszafogadtak, csupán nem szólhattam hozzá és nem olvashattam fel bibliaverset. Minden szép simán ment egy ideig. Egyszer aztán elkezdődött életem legpocsékabb időszaka. Folyamatosan figyelve voltam, és mindenért szóltak, főleg a gyerekemet érték inzultusok aki nem járt soha gyülekezetbe, de elvárták tőle, hogy 2 órán keresztül mozdulatlanul üljön, ne menjen ki pisilni, ne igyon, ne egyen, sőt ha nem bírok vele vigyem ki a wc-be és verjem meg. Hozzá kell tennem ezt egy olyan vén mondta akinek nincs gyereke. De itt a történetnek nincs vége, ez a bizonyos vén és a felesége végül olyan közel került hozzánk, hogy azon vettem észre magam, szinte semmiben nem dönthetek én. Megszabták kivel barátkozhatok, a világiakkal egyértelmű, hogy nem, na de, hogy a testvérekkel se, mert xy testvérnő nem jó szellemiségű, meg z család rossz hatással lesz rád. Ja meg ne menj el az óvodai ballagásra, mert teljesen felesleges az összejövetel fontosabb, ne menj el frissen műtött nővéredhez, mert az összejövetel fontosabb stb. stb. Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam és mélyebbre süllyedni az egyébként is rossz lelkiállapotom miatt amit a férjem halála okozott. Közben meg azt tanultuk, hogy az árvák és özvegyeket különösen nagy szeretettel kell kezelni. Kérdem én? A lelki terror az a szeretet egyik kinyilvánítása? Ugye nem, de még mindig nincs vége. Középiskolás fiam aki első házasságból született, elég rossz lelkiállapotú a minket ért tragédia után és azt is nehezen viselte, hogy az anyja nem engedi meg neki, hogy a barátnője itt aludjon, mert Jehova szervezete elítéli. Sok-sok veszekedés sírás után a vének elé kerültem. Egy elég idős régi vénhez. Már akkor úgy gondoltam, ott hagyom ezt az egészet én nem bírom tovább. Szerencsére a meghallgatáson volt még egy vén aki szelídebb, mint a másik idős vén. Nesze neked özvegyek és árvák, úgy le lettem teremtve, hogy végig sírtam az egész megbeszélést. Kaptam hideget meleget, de nem ám halkan és szelíden, hanem emelt hangon, szinte már kiabált velem a vén, hogy mert ezt így kell, meg úgy kell és ha a fiam nem egyezik bele akkor zavarjam el otthonról, menjen ahova akar én akkor sem engedhetem meg neki, hogy ott aludjon a barátnője. A fiam 17 éves. Kérdem én, hova zavarjam? Senkim nincs, engedjem az utcára? És a gyámhatóság? És egyébként is én szeretem a gyerekeimet és senki kedvéért nem fogom kitenni az utcára. Ez szeretetre vall? Ezt várja el tőlem Isten? Tényleg ilyen kegyetlen? De ami kiverte a biztosítékot az az volt, előbb említett vén felesége elkezdett nyomozni utánam, kivel, mikor, hol, mit csinálok. Mindenképpen valami hibát akart keresni bennem, na ekkor borult ki a bili. Ez már mindennek a teteje. Hát mi vagyok én? Bűnöző? Miért kell nekem mindennap feszültségben élnem és attól rettegnek mit rontok el.

Nem írtam le mindent, mert nem akarok senkit megbántani, de így is magukra ismernek akik miatt elhagytam a szervezetet. Lehet ritka rossz gyülekezetbe kerültem és sajnos pont olyan emberekkel kerültem kapcsolatba akik nem biztos, hogy jó szellemiségűek.

Viszont voltak ott olyanok is akik nagyon kedvesek voltak hozzám egy hölgy akivel tanulmányoztam, neki mindent köszönök ő megértett. És volt egy házaspár is akik törődtek velem és elvittek magukkal kirándulni stb.

Szóval a lényeg az, hogy a tanúk be vannak csapva és a vének a nagy urak akiknek nem szabad ellentmondani.

Sajnos én nem az a fajta vagyok aki fejet hajt egy ember előtt, aki engem nem tisztel azt én sem tudom.

Újra elkülönűltem tőlük, de most már végleg!

Nem azok akiknek mondják magukat, de van köztük tényleg rendes ember.

Ez az én igaz történetem, ha valakit érdekel priviben szívesen válaszolok!

Nem haragszom rájuk, csak nem értem őket és nem akarok olyan lenni, mint ők. Kívánom nekik, hogy legyenek boldogok!

Soha senkinek nem kívánnám a halálát, mint ők! Inkább azt kérem Istentől, hogy bocsásson meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!

Az ilyen hazugságokra (mint a 6-os) mindig azt szoktam mondani, hogy ezen rágalmazókon kívül sokkal többen vannak, akik tényleg ismernek bennünket, akik tisztában vannak vele, hogy valóságosan hogyan is történnek ezek Jehova Tanúinál!

Ezzel mindig csak magukat járatják le ezek az emberek. Ja, persze a névtelenséget könnyű ilyen sötét célokra felhasználni.

Vidiripi

(Jakab 1:27) Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól.

"Nem írtam le mindent, mert nem akarok senkit megbántani, de így is magukra ismernek akik miatt elhagytam a szervezetet."

Reménykedem benne hogy Istent és az Úr Jézus Krisztust nem hagytad el.