Mi a véleményetek egy olyan vallásról (Jehova Tanúi ) ahol szíjjal verik a gyerekeiket?

Kedves tzolko! Látom változnak az idők - már csak a héber szöveg a "nőellenes". :))

"Az ószövetség teljesen nőellenes, vagy talán van példa rá, hogy női uralkodók tartanak háremet a férfiakból?

Talán akad olyan benne, hogy a matriarchák a béreslegényeket az ágyukba parancsolják?

Sorolhatnám a meghökkentő dolgokat, amik teljesen természetesek a férfiak részéről"

Te itt szélsőséges példákat sorolsz, melyeket a Biblia férfiaknak sem enged meg!!!

"Aztán kérlek sorold fel Jézus női tanítványait.

Beszélj a női papokról, vénekről, tanítókról.

Nők által írt bibliai könyvekről."

Megtettem, méghozzá a teljesség igénye nélkül, mégis jól bizonyítja, hogy a kor - helyenként szélsőséges eszméivel szemben, mennyivel különbül bántak az Istenhez hű emberek a nőkkel. Olvasd vissza az utóbbi válaszaimat. Vidiripi pedig rávilágított, hogy vannak női írói a bibliának, akik ihletés alatt hozzátettek a Szentíráshoz.

Még egyszer: "Az elmúlt harmincéves időszak alatt az Egyesült Államok lakossága 41 százalékkal növekedett, az erőszakos bűncselekmények azonban 560 százalékos, a házasságon kívül született gyermekek száma 400 százalékos, a válások száma 300 százalékos, a tizenéves kori öngyilkosságok arányszáma pedig több mint 200 százalékos, ugrásszerű növekedést mutat. A helyzet más nemzetekben hasonló ehhez."

Tehát "erőszakos" bűncselekményekről van szó, nem pl. hamis búgócsiga árusításról!

Kedves válaszoló!

Mi az, amit megtettél?

Mivel bizonyítottad a Biblia nőkkel szembeni emancipált tanítását? A Korántól persze jobb, mert ott a nőknek még lelkük sincs és nem is juthatnak a paradicsomba, de még a mohamedán vallás is a kereszténység hatására alakult ki, ahogyan a keresztény meg a zsidóból. A nagyfokú nőellenesség végig nyomon követhető.

Szóval, mi ez a statisztika?

Ki szedte ezt így össze, mihez képest viszonyít, és hol jelent ez meg?

Különben kezdem pedzeni, miről lehet szó.

Az amerikai társadalomban néhány évtizede hatalmas változások voltak. Az új generáció elvetette szülei életformáját és különféle békés mozgalmak keletkeztek. Ennek egyik közismert kicsúcsosodása a hippi mozgalom, a virággal sétáló, békejelet dobó toplák fiatal.

A zenével és más kulturális hatásokkal hozzánk is beáramlott ebből valami. A külváros, belváros verekedései megszűntek, a felvégi legény is járhatott az alvégre udvarolni és minden sokkal békésebb lett.

Úgy lehet, a természetes állapotok álltak helyre, ha egyáltalán igaz, az amit jeleztek.

Szóval, ki és hol készítette a statisztikát?

"Mivel bizonyítottad a Biblia nőkkel szembeni emancipált tanítását?"

Mit jelent neked a női emancipáció? Mert lehet hogy nem ugyanarról beszélünk. Főleg a Biblia értelemben vett "emancipált" nő esetében nem arról van szó, mint ma - de nem is biztos, hogy a mai modell a legjobb!

Ja, és a statisztikákat keresd meg magad, ha érdekel. Ez sokkal hatásosabb, mintha én tálalnám, mert magadnak hamarabb hiszel.

Én biztos vagyok benne, hogy igaz, és hogy az emberiség rövid úton világméretű tragédia felé menetel, de majd meglátod...

Egyenjogúság csak egy van.

A statisztikád ezek szerint légből kapott?

"Egyenjogúság csak egy van.

A statisztikád ezek szerint légből kapott?"

Nem, egyenjogúság alatt sok nő szélsőséges dolgokat is ért, melyek a bibliai szellemiségbe nem férnek bele. Követik a férfiakat a káros szenvedélyekbe is. A bibliai "főség" alapelvét is sutba dobják, amivel komolyan hozzájárulnak a családokat sújtó tragédiákhoz.

A Biblia nem ilyen engedékeny a nőkkel, de a férfiakkal sem! Mindkét nemnek megvan a maga fontos és egyedülálló szerepe a társadalom alapvető egységében, a családban, melyek nem alá, vagy fölérendelt viszonyban vannak egymáshoz képest, hanem egyenrangúan egymás elismerésével szerepelnek. A nőt "kiegészítőnek", vagy segítőnek teremtette Isten a férfi mellé, ilyen értelemben, mint emberi lények, egyenrangúak.

A főség alapelve ezen felül van, ez az, ami "fölérendeli" a férfit a nőnek a családban, ez főleg a család szellemi irányításával és a döntéshozatallal van kapcsolatban, mint ahogy nem lehet egy autóban sem két kormány.

A statisztikám csak szerinted légből kapott, egészen addig így is hiszed, míg nem találsz egy több évtizedet átívelő adatot, mely elgondolkoztat. Nem kis, régiószintű, hanem európai, vagy globális.

A főség alapelve ezen felül van, ez az, ami "fölérendeli" a férfit a nőnek a családban, ez főleg a család szellemi irányításával és a döntéshozatallal van kapcsolatban, mint ahogy nem lehet egy autóban sem két kormány.

..........................

aahol egy kormány van, és mindig arra kell menni, ahová a sofőr vezet, az nem egyenerangúság. A nők a tanú szervezetben teljesen alárendelt viszonyban vannak, és nem egyenlőek a férfiakkal. Azok a férfiak akarnak családot vezetni szellemileg, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan tegyék. A főség nekik azt jelenti, hogy tanulmányozzuk a napiszöveget reggelente, akkor is megyünk gyülekezetbe, ha a nő beteg, vagy rengeteg a dolga... és ennyiben ki is merül a teendőjük. Menj el egy evangélikus gyülibe, és nézd meg hogy működik. Utána jöhetsz a bibliai főségről beszélni... az bibliai....a tiétek meg hatalomittas.

A Péter írását most olvastam itt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

Dörgedelmes testvér is olvassa el. :o) Majd gondolkozzon el azon, hogyan lehetett Debora nem hogy egy gyülekezet, hanem egy egész nép bírája. És nyílván nem azért volt az, mert nem volt sehol egy jobb képességű férfi, és nem is azért, mert megíratott: ha nincs ló, jó a szamár is Istennek.

...................................

Szia!

Pál szavaiból ma is sokan a nők, az asszonyok bizonyos fokú háttérbeszorítását, vagy egyenesen lenézését olvassák ki. Ezekre az igeversekre hivatkozva vannak olyan keresztény közösségek, akik nem engedik meg a női szolgálatot a gyülekezetben. Ezzel szemben a következőket kell az Ige alapján mondanunk: Az apostol okfejtéséből világos, hogy kijelentéseit bizonyos problémákkal a háttérben fogalmazza meg. Efézusban, de Korinthusban is sajnálatosan elterjedt a "versengés", a másokon való "uralkodás". Ahogy az I.Tim. 1:3-4, 6-7 verseiből is láthattuk, a helytelen viselkedés eszmei alapjai is gyorsan felépültek, hiszen a régi élet, az óember begyakorlott "rossz szokásai" adták ehhez az indítást. Talán nem véletlen, hogy az Efézusbeliekhez írott levélben olvasható a férj és a feleség egymásnak való kölcsönös engedelmessége (5. fejezet) és a "lélek fegyvereinek a felöltözése" (6. fejezet). Efézusban feltételezhetjük, hogy olyan "női mozgalom" támadt a gyülekezeten belül, mely magának igényelte volna az irányítást a tanításban (2:11-15), a házasságot tiltó aszkézisben (4:3) és a diakóniai szolgálatban (5:1-13).

A "fecsegés" többszöri említése is erre utal mindkét levélben (I.Tim. 1:6, 5:13; II.Tim. 3:6-9). Az apostol a józan életre és gyülekezetvezetésre buzdít, miként Péter is a maga leveleiben (vö.: pl. I.Pt. 1:13, 5:8 stb.). Ez pedig nem tűri el a férfi-nő megkülönböztetést, fölényességet és részrehajlást. Pál nem az asszonyok megvetését tanítja Timótheusnak, hanem - előbb a férfiak (2:8), majd a nők felől érkező - rossz befolyások kivédésére ad példát! Efézusban és Korinthusban erre mindenképpen szükség volt. Az ifjú munkatársat pedig apostoli szóval külön is(védelmezni kellett. A 12. versben tehát az olyasféle "tanítást nem engedi meg" Pál, mely "a férfiún uralkodik". Ennek érvénye ma is áll. Gyakran előfordul ugyanis, hogy hívő férjek a "szüntelenül csepegő" hitvestársi beszédnek engedve hoznak rossz döntéseket. A befolyásolhatóság érzékeny területe a házasság, de a gyülekezeti élet is. Hogy mennyire nem minden tanítástól való távolmaradást említ Pál, bizonyítja, hogy női próféták többen is szerepelnek Isten megváltási tervében (Debóra, Hulda, Anna stb.), ami pedig a tanítást illeti, Priscillát, Akvilla feleségét ugyancsak "munkatárs"-nak nevezi (Rm. 16:3). A 11-12. versekben kétszer is említett "csendesség" szintén arra utal, hogy a hit kérdéseiben ne a beszélni tudás, hanem az isteni parancsolatok ismerete döntsön.

A szakasz befejező megjegyzése nyilvánítja ezt ki: boldog lehet a házasság, de szélesebb értelemben a hívő nők és férfiak gyülekezeti élete is, föltéve, ha "megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel" (2:15). Az apostol okfejtése tehát világos: a gyülekezetben a hangoskodó fölénybekerülni vágyó "tanítást nem engedi meg", mely mások "megcsalattatására" van, ahogy Éva eszközévé lett Sátánnak Ádám megkísértésében. Gondoljunk azonban arra is, hogy mindez a férfiaktól kiindulva is megtörténhet, és ezért is kezdte az apostol az őket érintő intéssel mondanivalóját (Lásd 8. vers)!

Üdv. Péter

Kedves 88 és 89-es válaszoló. Sajnos nem tudod, hogy mit beszélsz, másrészt ami a vád hitelét veszti, az az általánosítás.

Csak hogy értsd, hogy megy ez Jehova Tanúinál:

A Biblia nézőpontja

Mit jelent családfőnek lenni?

A Biblia szerint "az asszony feje . . . a férfi" (1Korintusz 11:3; Efézus 5:23). Ám sokan — akik azt állítják, hogy tisztelik a Bibliát — úgy érzik, hogy a férji főség elve nemcsak hogy idejét múlt már, hanem egyenesen veszélyes. "Ha szélsőségesen értelmezik azt a tanítást, hogy a feleségnek készségesen alá kell rendelnie magát (a férjének), az fizikai és érzelmi bántalmazáshoz vezethet" — jegyezte meg egy házaspár. Sajnos elterjedt és gyakori a főséggel való visszaélés. "Jó néhány országban a feleség megverését az élet velejárójának tartják — jelenti ki egy írónő. — A férfiak kiváltságos helyzetét dalokban, közmondásokban és esküvőkön magasztalják."

Némelyek arra hivatkoznak, hogy a főséggel kapcsolatos bibliai alapelv vezet a kegyetlenkedéshez. Vajon megalázó a nőknek, és családon belüli erőszakra ösztönöz az, amit a Biblia a főségről tanít? Valójában mit jelent családfőnek lenni?

A főség nem zsarnokság

A bibliai értelemben vett főség szeretetteljes elrendezés, és korántsem egyenlő a zsarnoksággal. Az Isten által meghatározott hatalom semmibevétele vezetett a férfiak nők feletti, gyakran kegyetlenül gyakorolt uralmához (1Mózes 3:16). Az édenkerti idők óta a férfiak minduntalan visszaéltek a hatalmukkal, gonoszul kihasználtak másokat, köztük nőket és gyermekeket is.

Ám ez sohasem volt része Isten szándékának. Jehova iszonyodik mindenkitől, aki visszaél a hatalmával. Elítélte azokat az izraelita férfiakat, akik ’megvetették’ a feleségüket (Malakiás 2:13–16, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás). Ezenkívül Isten azt mondja, hogy "gyűlöli . . . mindazt, aki az erőszakot szereti" (Zsoltárok 11:5). Tehát azok, akik verik a feleségüket, vagy máshogy bántalmazzák őket, semmiképp sem hivatkozhatnak a Bibliára, hogy azzal igazolják erőszakoskodásukat.

Mit foglal magában a főség helyes gyakorlása?

A főség egy olyan alapvető elrendezés, mellyel Isten fenntartja a rendet a világegyetemben. Istenen kívül mindenki számadással tartozik valakinek: a férfiak alá vannak vetve Krisztusnak, a gyermekek a szüleiknek és minden keresztény a kormányzatoknak. Még Jézus is alá van vetve Istennek (Róma 13:1; 1Korintusz 11:3; 15:28; Efézus 6:1).

A vezetésnek való alárendeltség szükségszerű ahhoz, hogy a társadalom rendesen, stabilan működjön. Ugyanígy a családfőnek való alárendeltség is elengedhetetlen ahhoz, hogy egy család erős és boldog legyen, s ne bontsa meg békétlenség. A férj vagy az apa hiánya nem változtat ezen az elrendezésen; az ilyen családokban az anya gyakorolja a főséget. Ha sem apa, sem anya nincs, akkor lehet, hogy a legidősebb gyermek vagy egy másik rokon lép a családfő szerepébe. A családtagoknak minden esetben hasznukra válik, ha megfelelő tiszteletet mutatnak a vezetésre felhatalmazott személy iránt.

A lényeg tehát az, hogy nem a főség alapelvét kell elvetni, hanem meg kell tanulni a főséget helyesen gyakorolni, és megfelelő szemléletet kell kialakítani róla. Pál apostol azt tanácsolja a keresztény férjeknek, hogy úgy legyenek családfők, „ahogy a Krisztus is feje a gyülekezetnek” (Efézus 5:21–23). Ezzel rámutat, hogy az, ahogyan Krisztus bánt a gyülekezettel, tökéletes minta a főség gyakorlásához. Milyen példát mutatott Krisztus?

Bár Messiásként és jövőbeli Királyként Jézus magától Istentől kapott hatalmat, és jóval bölcsebb és tapasztaltabb volt a tanítványainál, mindig szeretetteljes, gyengéd és együtt érző volt, nem pedig durva, hajthatatlan vagy túlzottan követelődző. Nem basáskodott, és nem emlékeztetett folyton-folyvást mindenkit arra, hogy ő Isten Fia. Jézus alázatos szívű volt, s ezért ’igája kellemessé, és a terhe könnyűvé’ vált mások számára (Máté 11:28–30). Vagyis megközelíthetőség és ésszerűség jellemezte. Sőt, Pál azt mondja, hogy Jézus annyira szerette a gyülekezetet, hogy "odaadta magát érte" (Efézus 5:25).

Hogyan lehet Jézus főségét utánozni?

Hogyan utánozhatják a családfők Krisztus tulajdonságait? Az, aki felelősségteljesen gyakorolja a főséget, kimutatja, hogy gondja van a családja fizikai és szellemi jóllétére. Önfeláldozóan elegendő időt és figyelmet fordít a családjában lévő egyes személyek, illetve a családjának mint egésznek a szükségleteire. A házastársa és gyermekei érdekeit a maga dolgai elé helyezi (1Korintusz 10:24; Filippi 2:4). Azzal, hogy a mindennapokban alkalmazza a Biblia alapelveit és tanításait, elnyeri felesége és gyermekei tiszteletét és támogatását. Szeretettel gyakorolt fősége alatt a család együttes erővel sokszor bármilyen nehézséget le tud küzdeni. Ha tehát egy férj a Szentírással összhangban él a főséggel, azzal boldog családot épít, mely Isten dicsőségére és dicséretére működik.

A bölcs családfő alázatos is. Ha szükséges, hajlandó bocsánatot kérni, még akkor is, ha nehéz beismernie, hogy tévedett. A Biblia azt mondja, hogy "a tanácsadók sokaságában megmentés van" (Példabeszédek 24:6). Igen, az alázat arra is indítja a családfőt, hogy amikor helyénvaló, meghallgassa és kikérje a felesége, illetve a gyermekei véleményét. Jézus utánzásával a keresztény családfők tesznek róla, hogy az általuk gyakorolt főség boldogságot és biztonságot hozzon a családjukba, s emellett a családok Létrehozójának, Jehova Istennek is tiszteletet szerezzen, és magasztalja őt (Efézus 3:14, 15).

Az autó és annak egyetlen kormányosa szerinted diktatúra? Elég furán értelmezed akkor a dolgokat! Attól, hogy természetszerűleg egy ember van a volánnál, még előzetes megegyezésen alapuló közös cél tartanak.