Mi a véleményetek egy olyan vallásról (Jehova Tanúi ) ahol szíjjal verik a gyerekeiket?

Nekem volt fiatal lányismerősöm, akit vasalózsinórral tángált el rendszeresen a bigott apja, pedig rendes lány volt, egyáltalán nem szolgált rá.

Ami a programot illeti, a legtöbb gyerekeknek szóló műsor, játék kapcsán van jelezve, hány éves kortól ajánlott és itt nem csak a durvaságot veszik figyelembe, hanem a testi, lelki értettséget is.

A bibliai idők lejártak, manapság az iskolákban sem tűrnek meg kéjtől mámoros tanítókat, akik a rájuk bízott gyermekeken kiélték szadista hajlamaikat.

Figyelmedbe ajánlom, hogy az új családtörvény a családon belüli erőszakot is szigorúan bünteti, különös tekintettel a kiskorúakra.

A tettlegesség a gyermeknevelésben nem csak bűn manapság, de szinte teljes mértékben hatástalan, illetve a fő hatása sokkal inkább negatív, ezért ráadásul értelmetlen is.

Mindenesetre ha eddig verték a gyerekeket, amit nagyon sajnálnék, akkor sürgősen hagyják abba, ha másért nem, akkor azért, mert büntetendő cselekmény.

A mesélt történet szerint a brutális vént leváltották, illetve felelősségre vonták, ezért én reménykedem abban, hogy Jehova Tanúi között is akadnak tisztességes emberek és hiába helyezik minden elé Istenüket, a gyermekeikkel mégsem bánnak kegyetlenül.

Vidiripi

János 2:14 A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, 16 és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" 17 Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."

Van olyan helyzet amikor kell az a fenyítés. De azt a helyzetet mérlegelni kell.

Mit gondoltok mennyi időbe kerül kötélből ostort fonni? Ez idő alatt lehet mérlegelni?

Vidiripi

Kérdező!

Szerintem nem érted hogy én mire akarok kilyukadni.

Arra, hogy a gyereket is fenyíteni kell de megfelelő mérlegelés után és nem biztos hogy minden esetben pont a testi fenyítés a helyénvaló. Csak ezt szerettem volna kiemelni.

Átgondolt cselekvés.

Kedves kérdező, te durván eltúlzod, és torz módon mutatod be a valóságot, és ez nagyon visszatetsző viselkedés! Felületes vagy.

A Biblia nézőpontja

"A fenyítés vesszeje" — Vajon idejétmúlt?

"A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt" (Példabeszédek 22:15).

"Minden testi fenyítés érzelmileg káros, nem lenne szabad alkalmazni" (Egy névtelen szülő).

A Biblia megjegyzése a "fenyítés vesszejé"-ről szenvedélyes vitát lobbant lángra. Ez érthető, hiszen minden évben több ezer gyermek hal meg a szülőktől elszenvedett fizikai bántalmazás eredményeként. Az egyik bibliamagyarázó könyv talán ezért tünteti fel hamis színben úgy a Biblia testi fenyítésről szóló törvényét, mint amely csupán "egy bizonyos népi kultúrához kötött vélemény".

Ellenben nem népi kultúrához kötött vélemény ihlette a Bibliát, hanem Isten (2Timótheus 3:16). Vajon ésszerűtlenek a Biblia "fenyítés vesszejé"-re vonatkozó megjegyzései? Fontos, hogy a szövegösszefüggés fényében vizsgáljuk meg a ’vessző’ kifejezést. Szemléltetésképpen: A kirakós játék egyes darabkái nem mutatnak értelmes képet. Csak akkor láthatunk teljes képet, miután összeillesztettük azokat. Ehhez hasonlóan a ’vessző’ is csak egy darabkáját képezi az összetett képnek. Ahhoz, hogy teljes képet láthassunk, a ’vesszőt’ össze kell illesztenünk a fegyelmezésre vonatkozó többi bibliai alapelvvel.

Kiegyensúlyozott nézet

Vajon a Biblia csak a testi fenyítést helyesli? Vizsgáld meg a következő tanácsokat:

 "Ne keserítsétek meg gyermekeiteket."

 "Ne fedd meg túlságosan gyermekeidet, különben teljesen elbátortalanítod őket."

’Ez már sokkal ésszerűbb, mint a Biblia tanácsa’ — mondhatja valaki. De hiszen ez a Biblia tanácsa. Az Efézus 6:4. versében (Katolikus fordítás), és a Kolossé 3:21. versében (Phillips) találjuk feljegyezve.

Igen, a Biblia nézőpontja ésszerű. Elismeri, hogy a testi fenyítés rendszerint nem a leghatásosabb nevelési módszer. A Példabeszédek 8:33 azt mondja, hogy "Hallgassatok a fegyelmezésre", és nem azt, hogy ’Érezzétek a fegyelmezést’. A Példabeszédek 17:10 rámutat arra, hogy "Foganatosabb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is." Továbbá az 5Mózes 11:19 a megelőző fegyelmezést javasolja a szülőknek, azt tanácsolja nekik, hogy használják ki az alkalom szülte pillanatokat, és ültessenek el erkölcsi értékeket a gyermekeikben. A Biblia fegyelmezésről alkotott nézőpontja tehát kiegyensúlyozott.

Mi a helyzet a ’vessző’-vel?

Mindezek ellenére a Biblia igenis említést tesz a fenyítés "vesszejé"-ről (Példabeszédek 13:24; 22:15; 23:13, 14; 29:15). Hogyan kell ezt érteni?

A ’vessző’ szó a héber she′vet szó fordítása. A she′vet a zsidóknál olyan botot, vagy pálcát jelentett, amelyet a pásztorok használtak. Ebben az összefüggésben a tekintély vesszeje szerető irányítást sejtet, nem pedig kegyetlen bántalmazást (Zsoltárok 23:4).

A she′vet szót gyakran jelképes értelemben használják a Bibliában, a tekintély képviselőjeként (2Sámuel 7:14; Ésaiás 14:5). Amikor a szülői tekintélyre történik utalás, ’a vessző’ nem kizárólagosan testi fenyítésre vonatkozik. A fegyelmezés minden formáját felöleli, ennek legtöbbször nem kell testi fenyítésnek lennie. Testi fenyítésre pedig rendszerint akkor kerül sor, amikor a többi módszer már sikertelennek bizonyult. A Példabeszédek 22:15 azt mondja, hogy bolondság "köttetett" ("hozzátartozik", Ökumenikus fordítás; "tapad", Katolikus fordítás) annak a szívéhez, aki testi fenyítésben részesül. Itt többről van szó, mint csupán gyerekes könnyelműségről.

Hogyan történjen a fegyelmezés?

A Bibliában a fegyelmezés következetesen a szeretettel és a szelídséggel van kapcsolatban, nem a haraggal és a kegyetlenséggel. A gyakorlott tanácsadónak "mindenki iránt nyájasnak . . . gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek" kell lennie (2Timótheus 2:24, 25, Csia fordítás).

A fegyelmezés tehát nem a szülői érzelmek levezetése. Ezzel ellentétben egyfajta nevelési módszer. Ezért mint ilyennek, a fegyelmezésnek nevelnie kell a vétkező gyermeket. A testi fenyítés rossz leckét tanít meg a gyermekkel, ha haragos felindulásban történik. Az ilyen fegyelmezés a szülő szükségleteit elégíti ki, nem pedig a gyermekét.

Továbbá a hatásos fegyelmezésnek vannak határai. "Megfenyítelek igazság szerint" (K. f.) — mondja Jehova a népének a Jeremiás 46:28. versében. Létfontosságú, hogy visszaemlékezzünk erre, amikor testi fenyítést alkalmazunk. A kisbaba megütése, vagy erős megrázása agykárosodáshoz, sőt halálhoz is vezethet. Ha túlmegyünk a fegyelmezés eredeti szándékán — a feddésen és a nevelésen —, az a gyermek bántalmazásához vezethet.

A Biblia nem támogatja a bántalmazást

Jehova mielőtt megfeddte népét, ezt mondta: "Ne félj . . . mert én veled vagyok" (Jeremiás 46:28). A fegyelmezésnek nem szabad olyan érzést keltenie a gyermekben, hogy elhagyták őt. Ehelyett a gyermeknek éreznie kell, hogy a szülő ’vele van’ szerető, segítő támogatójaként. Ha feltétlenül szükséges a testi fenyítés, a gyermeknek meg kell értenie, hogy miért történik a fegyelmezés. A Példabeszédek 29:15 azt mondja, hogy a "vessző és a dorgálás bölcsességet ád".

Szomorú valóság, hogy ma sokan helytelenül használják a szülői tekintély "vesszejé"-t. A hiba azonban nem a Biblia kiegyensúlyozott alapelveiben van. (Vö. 5Mózes 32:5.) Ha a "vessző"-t a szövegösszefüggés fényében vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az a gyermekek nevelését, nem pedig a bántalmazásukat szolgálja. A Biblia más ügyekben is, és ebben a kérdésben is ’hasznosnak bizonyul a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre’ (2Timótheus 3:16).

Az Outgrowing the Pain: A Book for and About Adults Abused as Children című könyv így figyelmeztet: "A verés gyermekbántalmazássá válhat, ha valaki önuralom nélkül teszi olyan erővel, hogy az sérüléseket okoz. Ha a veréshez még eszközöket is felhasználnak, vagy ököllel ütnek, vagy nagyon kicsi gyermekeket vernek meg, vagy érzékeny testrészeket (arc, fej, gyomor, hát, nemi szervek) érnek az ütések, mindez növelheti annak valószínűségét, hogy a testi fenyítés gyermekbántalmazássá válik."

Dr. Henry Biller és Dennis Meredith a Father Power című könyvükben megjegyzik: "A testi fenyítésnek nagyon szelídnek kell lennie, hogy hatást érjen el. Ha a fenyítés olyasvalakitől jön, akit a gyermek szeret, és akiről a gyerek is tudja, hogy szereti őt, ebben az esetben az érzelmi hatás elegendő ahhoz, hogy a gyerek elgondolkozzon azon, amit tett."

Rengeteg nevelési tanácsadó, rengetegféle tanácsot ad, melyek sokszor mondanak ellent egymásnak! Mindenkinek a saját felelőssége lenne, hogy a helyes és kiegyensúlyozott irányelvekről meggyőződjön, nem pedig vakon megbízni a nekünk éppen szimpatikus szakember szavában.

A Biblia itt is kiválóan és megbízhatóan teljesít. Érdemes rá hallgatni.

"A mai társadalom értékrend nélkül él. Sokféle életformára rétegeződik. Számos ember így érvel: ’Mindegyik életmód elfogadható változat. Légy türelmes az én életmódommal szemben, én is eltűröm a tiédet. Tedd, ami neked tetszik, én is teszem a magamét. Több út is van, amelyen járni lehet és mindegyik helyes; egyik sem helytelen. A bűn nem létezik már. Harcolj a jogaidért. Ha békésen tiltakozol, senki sem figyel rád; ha azt akarod, hogy rád figyeljenek, légy erőszakos. Az erőszak a nyílt beszéd egyik formája. A szex is a szabad önkifejezés formája, bárkivel és bárhogyan. A trágárság művészet. Élni és élni hagyni.’

Vagy ez inkább ’meghalni és meghalni hagyni’? Nos, a XX. századunk emberisége nagyon határozott elképzeléseket alakított ki arról, mi a jó és mi a rossz, mi erkölcsös és mi erkölcstelen, mi tisztességes és mi tisztességtelen — és még mindig sokan alakítanak ki ilyen elképzeléseket. A változás más emberek számára már az 1950-es években elkezdődött és később még jobban kiterjedt. Az erény, az erkölcs, a tisztesség és az etika egész eszköztárát ésszerűtlenné, antihumánussá és elfogadhatatlanná tették. Az uralkodóvá vált eszményképek az individualitást, azaz az egyén megnyilvánulását magasztalták. Annak a nézetnek a helyességét bizonygatták, hogy mindenkinek joga van a saját célkitűzései szerint élni. A türelem, a különbözőség és az ítélkezéstől való tartózkodás elfogadható erkölcsi normává vált. Ebben az új filozófiában tiltott szó a tiltás."

Ez a szellem természetesen rányomta a bélyegét a "modern" gyermeknevelésre is, de vajon csak előnyére? Ugyan már!!!