Mi a véleményetek egy olyan vallásról (Jehova Tanúi ) ahol szíjjal verik a gyerekeiket?

Vidiripi

"A Biblia nőellenessége, amely függőben tartotta a nőket, nem hat már akkora erővel."

Ha olyan nőellenes a Biblia akkor hogyan lehetséges hogy olyan könyvek is belekerültek amelyeket nők írtak?

Ruth, Eszter. Vagy hogyan lehetséges az hogy nők is prófétálhatnak. Sőt még a szent szellemből is részesülhetnek?

Cselekedetek 2:17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak,

Az már korábban is bebizonyosodott, hogy a Biblia ismereted nagyon csekély. Tedd meg hogy mielőtt bármit is mondasz a Bibliáról előbb utána nézel.

"Mondhatom nagy dicsőség egy apró kisgyereket pofon ütni!"

Hát ezt majd magyarázd el az összes olyan embernek aki lekever egyet a gyerekének.

Egyébként anno én is kaptam apámtól pofont. Sőt anyámtól is. Mégsem lettem bűnöző. A félreértések elkerülése végett nem agyon vertek. Az én szüleim közel sem voltak vallásosak most sem azok.

Kedves Vidripi!

A Biblia határozottan előnyben részesíti a férfiakat, ez közismert.

Éppenséggel azt bizonygatom, hogy egészen napjainkig sajnos általános szokás volt verni a gyerekeket.

A tanárok kiosztották a körmöst, dívott a nádpálca és az anyámat is kukoricára térdepeltették az apácák.

Mégiscsak bírálni kell a Bibliát, úgy veszem észre, Te kifejezetten erre hivatkozva vagy a testi fenyítés híve, amely barbár szokás, kitartok mellette.

Barbár, ostoba és idejétmúlt!

Ráadásul bűn is a törvény szerint!

Ezt sehogyan sem akarod felfogni.

Kedves tzolko! Nézz utána felelős és kompetens szervezetek NEM kozmetikázott adatokat közlő honlapjain. A leírt adatok kb. 15 évesek, de biztos vagyok benne, hogy ha nem 30, hanem 40-50 évre vetítjük ki ugyanezen számokat, hasonló adatokat kapunk. Hiába adnám meg a forrását, ha nem fér össze az emberek világképével, úgysem vennék hitelesnek. Ezért, ha annyira lehetetlennek tartod, nézz magad utána ezen számoknak.

Szociológusok és társadalomkutatók táblázatokat jelentettek meg arról, hogy az emberi társadalomban az agresszió, az erőszakra való hajlam folyamatosan nő. Az okairól vitatkoznak, de tény! Ezt pl. az Újvidéki Rádióban hallottam szintén abban az időben, mint az elsőt. Akkor volt ez, mikor a délszláv háború már javában zajlott és a magyaroknak szóló, magyar nyelvű rádió rendszeresen próbálta tudatosítani a vajdasági magyarokkal, hogy ez nem az ő háborújuk.

Szakebberekre hivatkozva összehasonlították a korábbi és a mi korunk közötti különbségeket, és bizony minden ellenkező, elbagatellizáló híreszteléssel ellentétben, hatalmas mennyiségi és minőségi különbségek vannak. Még akkor is, ha minden felvilágosult ember tisztában van azzal, hogy mennyi tragédia történt a múltban. Csakhogy arányában tagadhatatlan a nagymértékű negatív változás.

"A család válsága más kérdés, nagy valószínűséggel az emancipáció következménye."

Nem lehet csak felületesen egy okot kinevezni bűnösnek. Valójában sokkal inkább belső, szellemi, világnézeti természetű okokra vezethető vissza a család válsága. Az emancipáció, ha nem szélsőséges, hanem kiegyensúlyozott, akkor - mint pozitív hatás - nem okozhatja a család válságát.

"A Biblia nőellenessége, amely függőben tartotta a nőket, nem hat már akkora erővel."

NEM, a Biblia nem "nőellenes"! A Biblia hamis barátai, az emberi hagyományokat tanító egyházak lehettek ilyen hatással a társadalomra, de Isten Szava nem tanít ilyent, sőt abszolút kiegyensúlyozott nézetet tanít a hűséges keresztényeknek.

Ez megint egy olyan széles körben elterjedt tévhit, amit a bibliának tulajdonítanak, pedig annak hamis barátainak köszönhetünk, akik az emberi hagyományokat többre tartják a bibliai igazságnál.

"Mondhatom nagy dicsőség egy apró kisgyereket pofon ütni!"

Ja, jó hogy nem már csecsemőt mondasz?!! Minden felelősséggel és bibliailag kiiskolázott lelkiismerettel rendelkező ember eltudja dönteni, hogy kell-e egyáltalán, ha kell, akkor mikortól és meddig alkalmazni a testi fenyítést. Te egyoldalúan és szélsőségesen állítod be azt, amit mondani akarsz. Ezzel nem okoznak a gyermeküknek semmilyen sérülést, de az igaz, hogy általában senkinek sem kellemes semmiféle fenyítés - ha pszichikai, ha fizikai.

Amikor valaki agresszív dühét gyermekbántalmazással vezeti le, az egy vad barom, akit én is megcsapnák, pedig nem vagyok a fizikai erőszak híve!

"A Biblia határozottan előnyben részesíti a férfiakat, ez közismert."

Persze, mint ahogy "közismert", hogy a Biblia "tanítja a lélek halhatatlanságát" is. Igaz, hogy nem igaz, de legalább "közismert"!!!

A The New International Dictionary of New Testament Theology című könyv szerint: "A keleti (vallásos) világ többi részével ellentétben őt (a nőt a Héber Iratokban), embernek és a férfi társának tekintették." Helyesen állapította meg ezt a Héber Iratok befejező könyve, ahol Jehova prófétája a férfi feleségét mint az ő ’társát’ írja le, majd hozzáteszi: "Senki ne bánjon áruló módon az ifjúsága feleségével" (Malakiás 2:14, 15).

Határtalan bölcsességében Jehova először Ádámot teremtette meg, „azután Évát”. Ő „az emberből” teremtetett, „az ember kedvéért”, és nyilvánvalóan kevesebb fizikai erővel, mint az férfi (1Timótheus 2:13; 1Korinthus 11:8, 9; vö. 1Péter 3:7). Úgy tűnik, hogy az élet e tényét sok feminista, és néhány más nő nehezen fogadja el. Bizonyára boldogabbak lennének, ha megpróbálnák megérteni, miért így rendezte a dolgokat Jehova, s így elfogadnák Istentől kapott szerepüket. Azokat, akik Isten elrendezése miatt panaszkodnak, egy csalogányhoz lehetne hasonlítani, amelyik ahelyett, hogy egy magas ágra szállna és énekelve adna hálát az Istentől kapott páratlan ajándékokért, azért duzzog, mert az ő fészke nem olyan erős, mint a sirályé.

A nők megbecsülése és jelentősége a Biblia tényleges tanítása szerint:

"Micsoda feltűnő ellentét volt Jézus és a zsidó vallásvezetők nők iránt tanúsított magatartása között! Az Encyclopaedia Judaicá-t idézve ez utóbbiak úgy tekintették a nőket mint akik "kapzsik, hallgatózók, lusták és irigyek". Elítélendő volt beszélgetni egy nővel, és "szégyenletes egy tudósra nézve, ha nővel beszél az utcán" (Joachim Jeremias: Jerusalem in the Time of Jesus). (Vö. János 4:27.) Sokkal többet mondhatunk a judaizmus vezetőinek lenéző magatartásáról, amelyet a nők iránt tanúsítottak. A fentiek azonban kellőképp igazolják, valóban milyen forradalminak számított azokban az időkben Jézus szemléletmódja a nőket illetően.

Jézus tökéletes példát nyújtott a férfiak számára, hogyan ápolhatnak szívélyes, mégis tiszta kapcsolatot a nőkkel. Ő nem csupán beszélgetett velük, hanem mély szellemi igazságokra is tanította őket. Tény, hogy a legelső személy, akinek nyíltan feltárta messiási mivoltát, egy asszony volt, ráadásul egy szamaritánus asszony (János 4:7, 25, 26). Azonkívül a Mártát és Máriát érintő kellemetlen eset világosan megmutatja, hogy — ellentétben a zsidó vallásvezetőkkel — Jézus nem érezte úgy, hogy egy asszonynak nincs joga otthagyni a fazekait és a lábasait, hogy növelje szellemi ismereteit. Ez alkalommal Mária "a jobbik részt választotta", amikor első helyre helyezte a szellemi dolgokat (Lukács 10:38–42).

Néhány hónappal később azonban, miután fivérük meghalt, Márta volt, nem pedig Mária, aki nagyobb vágyat érzett arra, hogy találkozzon a Mesterrel. Még ma is milyen felvillanyozó olvasni azt a mélységesen szellemi beszélgetést, amelyet Jézus és Márta folytatott a feltámadás reménységéről! (János 11:20–27).

Amikor Jézust kivégezték, „sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték, azok, akik Galileától kezdve elkísérték Jézust, hogy szolgáljanak neki; köztük volt Mária Magdolna és Mária, Jakab és Józsé anyja” (Máté 27:55, 56). Így sok hűséges asszony állt Jézus mellett halálakor. Az is említésre méltó, hogy nők voltak feltámadásának első tanúi (Máté 28:1–10). Már maga ez a tény is csapás volt a zsidó hagyományra nézve, mivel a judaizmuson belül a nőket nem tekintették törvényes tanúknak.

Ezt az elménkben tartva olvassuk el a János 20:11–18-at, és próbáljuk elképzelni azt az erős érzelmet, amelyet Mária Magdolna érezhetett, amikor megjelent neki a feltámadt Mester, nevén szólította és tanújaként használta fel arra, hogy értesítse tanítványait arról, hogy valóban él!

Jézus égbemenetele után istenfélő nők voltak jelen a hűséges apostolokkal egy felső szobában Jeruzsálemben (Cselekedetek 1:12–14). Nyilvánvaló, hogy nők is voltak azok között, akikre kitöltetett a szent szellem pünkösdkor. Miért? Azért, mert amikor Péter elmondta, mi történt, a Jóel 2:28–30-at idézte, amely kimondottan ’lányokat’ és ’szolgálólányokat’ vagy rabszolganőket említ (Cselekedetek 2:1, 4, 14–18). Így hát jogos, hogy szellemtől nemzett, felkent keresztény nők is részévé váltak a keresztény gyülekezetnek annak létrejöttekor.

A nők fontos, ha nem is uralkodó szerepet játszottak a keresztényiség elterjedésében. Mária, aki Márknak anyja, Barnabásnak pedig nagynénje volt, a jeruzsálemi gyülekezet rendelkezésére bocsátotta nyilvánvalóan nagy házát (Cselekedetek 12:12). És abban az időben volt kész megtenni ezt, amikor első ízben tört ki a keresztények elleni üldözés (Cselekedetek 12:1–5). Fülöp evangélizáló négy leányának kiváltsága volt keresztény prófétanőként szolgálni (Cselekedetek 21:9; 1Korinthus 12:4, 10)."

Pál "nőellenes" volt, vagy előítélettel állt a nőkkel szemben?

„Az idősb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait; az idősb asszonyokat mint anyákat; az ifjabbakat mint nőtestvéreidet, teljes tisztasággal” (1Timótheus 5:1, 2). Pálnak Timótheushoz intézett ezen szavai vajon nem egészséges tiszteletet tükröznek a női nem iránt? Pál egyenlő mértékű megbecsülést határozott meg a keresztény gyülekezetbeli férfiak és nők részére. „Nincs zsidó, sem görög; — írta — nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galátzia 3:28).

Tekintettel a házasságban betöltött, Isten által kijelölt szerepre, Pál ezt írta: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek” (Efézus 5:22, 23; vö. 1Korinthus 11:3). Igen, a férj és a feleség saját szerepe eltérő, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik házastárs alsóbb rendű. A szerepek kiegészítik egymást, és mindegyiknek a betöltése kihívást jelent, amely — ha a kihívás kielégítést nyer — támogatja a család jólétét. Továbbá a férj által gyakorolt főségnek nem lett volna szabad zsarnokinak vagy szeretet nélkülinek lennie. Pál így folytatta: „a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét”, és késznek kell lennie arra, hogy nagyfokú áldozatokat hozzon érte (Efézus 5:28, 29, Katolikus fordítás). A gyermekeknek engedelmeskedniük kellett mind az édesapának, mind az édesanyának (Efézus 6:1, 2).

A házastársi bensőséges viszonyt illetően is meg kell jegyezni Pál szavait. Elfogultság nélkül ezt írta: „A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége” (1Korinthus 7:3, 4).

Pálnak az 1Timótheus 2:12-ben írt szavaival kapcsolatban, melyeket az első bekezdésben idéztünk, vajon amikor támogatja a női „csöndet”, ez nőellenes előítéletből ered? Nem! Az igényelt „csönd” a gyülekezeten belüli tanítással és a szellemi tekintély gyakorlásával volt összefüggésben, valamint ez tekintettel volt a korábban említett, isteni elrendelésű férfi-nő kapcsolatra.

Az 1Timótheus 2:11-ben található „teljes engedelmesség” kifejezésre vonatkozóan W. E. Vine, bibliatudós ezt állítja: „A parancs nem az elme és a lelkiismeret teljes átengedésére, vagy a személyes ítélőképesség kötelességének feladására irányul; a »teljes engedelmességgel« kifejezés a hatalombitorlás ellen figyelmeztet, mint pl. a következő versben.”

Ez nem azt jelenti, hogy a nők nem lehetnek az isteni igazság tanítói. Pál arra buzdította az idősebb nőket, hogy a fiatalabb nők számára „jóra oktatók” legyenek. Eunika és Lois — akik Timótheust oktatták — példájának követésével kell a keresztény édesanyáknak istenfélő módon nevelni gyermekeiket (Titus 2:3–5; 2Timótheus 1:5). Napjainkban Jehova Tanúi gyülekezeteiben több százezer keresztény nő talál szellemi beteljesülést abban, hogy Evódia és Sintikhe példáját követi a jó hír nyilvános prédikálása, valamint férfiak és nők tanítvánnyá képzése terén (Zsoltárok 68:12; Máté 28:19; Filippi 4:2, 3).

Így hát mi a megállapításod? Pál írásai egészében véve igazolják a nőellenes előítélet vádját?

Vidiripi

tzolko!

"A Biblia határozottan előnyben részesíti a férfiakat, ez közismert."

Hm...micsoda változás! A Biblia nőellenessége átalakult arra hogy előnyben részesíti a férfiakat.

Csak azt nem tudom hogy ez miért is lenne nőellenes. Mert attól hogy előnyben részesíti a férfiakat a nők még nincsenek kizárva vagy ellenezve.

"Mégiscsak bírálni kell a Bibliát, úgy veszem észre, Te kifejezetten erre hivatkozva vagy a testi fenyítés híve, amely barbár szokás, kitartok mellette."

Ez ügyben mikor is hivatkoztam én a Bibliára?

Kérlek idézd!!!!!!!! Hányas számú kommentnél tettem én ilyet?

"Ráadásul bűn is a törvény szerint!

Ezt sehogyan sem akarod felfogni."

Jó hírem van a számodra. Nem is kell elfogadnod.

A helyzet az hogy én sem vagyok képes elfogadni nagyon sok mindent. Pl. hogyan képes egy anya megölni az újszülött csecsemőjét?

De az hogy valamit nem fogadok el az nem jelenti azt hogy akkor az nem is létezik. Pedig ez is barbár szokás. De van ennél sokkal durvább is s pont a Biblia számol be róla.

Jeremiás 19:5 Áldozóhalmokat is építettek a Baalnak, és elégették fiaikat égőáldozatul a Baalnak, amit én nem parancsoltam, nem rendeltem, sőt eszembe sem jutott.

Lehetne még sorolni a rémtetteket amelyeket az ember követ el saját embertársaival. Soha nem lenne vége.

Kedves Vidripi!

Nem szeretem ezt az idézgetős módszert, pár sort mindenki meg tud jegyezni.

A Biblia tanítása a vallásod alapja és vallási okokból nem vagy a testi fenyítés ellen. Sőt, inkább támogatod.

Méltatlankodásod szőrszálhasogatás.

Az ószövetség teljesen nőellenes, vagy talán van példa rá, hogy női uralkodók tartanak háremet a férfiakból?

Talán akad olyan benne, hogy a matriarchák a béreslegényeket az ágyukba parancsolják?

Sorolhatnám a meghökkentő dolgokat, amik teljesen természetesek a férfiak részéről, nőnek viszont elképzelhetetlenek.

Aztán kérlek sorold fel Jézus női tanítványait.

Beszélj a női papokról, vénekről, tanítókról.

Nők által írt bibliai könyvekről.

Sorold a női vezéreket, harcosokat, hősöket, királynőket.

Beszélhetsz a női mesterekről, szakmáikat értő nőkről.

Nos?

A gyilkosságot nem értem, már megint, miért kevered bele a válaszodba.

A szülői módszerekről beszélünk, a gyermeknevelésről.

A verés, akár szíjjal, akár puszta kézzel történik, távol áll a gyilkolástól, bár megjegyzem, a bíró ítélete hasonlóan súlyos lehet kirívó esetben.

Az előzőekhez:

Ritka bűncselekmény esetén könnyű több száz %-os emelkedést regisztrálni. Ha mondjuk computeres pénzlopás tavaly egy volt, ma meg három, az hatalmas statisztikai növekedés, de valójában elenyésző. Aztán hullámzás mindig van. A háború után sok gyilkosság történt. Akkor erre tették a hangsúlyt. Később a rablások, a verekedések szaporodtak el, akkor ezt büntették szigorúan. De ekkor már a gyilkosságok csökkentek.

Azért, ha írtok egy borzasztó állapotot jelző statisztikát, akkor kötelességetek jelezni, ki szedte össze és milyen módszerrel állította ezt. Ez valóban nem kozmetikázás, ez otromba hazugság, pedig hazudni bűn!

A távolabbi korokhoz képest azonban minden tekintetben jobb a mai élet. Talán hasonló a szórakozásunk, mint a rómaiaknak, akik gladiátorok életre, halálra történő viadalában gyönyörködtek?

A legújabb kutatások ellenben felvetik azt a lehetőséget, hogy a carthagóiak a Baál izzó szobrába vetett gyermekáldozata valójában nem öldöklés volt, hanem a papok felnevelték ezeket a nehéz sorsú gyerekeket, a szolgák, a munkásaik, az alsó papság egy része belőlük került ki.

Nincs bizonyítva, de lehetséges, vannak erre utaló jelek. Szeretném, ha így lett volna, de sajnos az is lehet, valóban megölték őket, ahogy az a leírásokban szerepel. Ez is a régi korok ellen szól.

Olvastad a Twist Olivért?