Jehova Tanúi miért csinálnak "hitvallási kérdést" a Jehova név használatából?
"Egyes vallásos irányzatok hitvallási kérdést csinálnak a Jehova névhez való ragaszkodásból."
Ezt olvastam a keresztyén Bibliai Lexikonban a \'Jahve\' címszó alatt.
Vajon Jézus követői az első században használták-e Istennek a nevét? Jézus parancsának értelmében tanítványokat kellett képezniük minden nemzetből (Máté 28:19, 20). Sok embernek azok közül, akiknek prédikálniuk kellett, halvány sejtelmük sem volt Istenről, aki Jehova nevén nyilatkoztatta ki magát a zsidóknak. Hogyan tudták számukra félreérthetetlenül feltárni az igaz Istennek a kilétét? Elég lett volna-e, ha csak Istennek vagy Úrnak szólították volna őt? Nem! A nemzeteknek megvoltak a maguk istenei és urai (1Korinthus 8:5). Hogyan tudtak volna a keresztények világos különbséget tenni az igaz Isten és a hamis istenek között? Csak úgy, hogy használták az igaz Istennek a nevét.
Így Jakab tanítvány a jeruzsálemi vének tanácskozásán megjegyezte: „Simon részletesen beszámolt arról, mi módon fordította Isten a figyelmét első ízben a nemzetek felé, hogy közülük népet vegyen a nevének. És ezzel egyeznek a prófétáknak a szavai” (Cselekedetek 15:14, 15). Péter apostol híres pünkösdi beszédében kimutatta a keresztényi üzenet lényeges részét, amikor idézte Joel próféta szavait: „Mindaz, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül” (Joel 2:32; Cselekedetek 2:21).
És vajon mi az itt szereplő JHVH, vagyis Jehova "neve", nem Jehova?
Semmivel sem hitelesebben bizonyított a Jahve név, mint pl. a Jehova, sőt! Sok szakértő inkább az utóbbit tartja valószínűnek, a héber nevek vizsgálata kapcsán, mivel a Jahve nem tartalmaz 'o', vagy 'oo' betüket, melyek viszont az Isten nevét is tartalmazó, ókori héber nevekben gyakran szerepelnek. Tehát egyáltalán nem kevésbé nevezhető "műszónak" a Jahve sem, akármit állít a hivatalos propaganda erről.
De, mint már itt is többször le lett írva, nem a kiejtése a lényeg, hanem a használata!
Jézus nevét sem így ejtették, ahogy mi ma a magyarban, ez titeket miért nem bosszant? Miért pont a Teremtő Isten nevével vagytok ellenségesek?!
"Jéus Isten nevét olyan értelemben mutatta meg, hogy valójával teljes mértékben visszatukrozte az Atyát, mert aki látta Jézust látta az Atyát is."
Honnan godolod, hogy csak erről van szó?
Mert ezt akarod hinni? Nem veszed figyelembe a több ezerszer előforduló Isteni nevet a Héber Iratokban. Nem feltünő, hogy mekkora ellentétben van ez azzal, hogy látszólag a mai fordítások nem tartalmazzák szinte sehol? Van, amelyik sehol! Akkor mire alapozod, hogy az első sz.-ban sem használták?
Figyeld meg ezt is: Róma 10:13–15! Szerinted ugye, itt sem Isten tulajdonnevéről van szó, igaz? Vagyis sehol sem, ahol ehhez hasonló megfogalmazásban szerepel?
Elég gyenge az érvelésed.
Később Timótheushoz írott levelében ezt írta: „Hagyja el a gonoszságát mindenki, aki Jehova nevét vallja” (2Timótheus 2:19). Az első század végén János apostol használta az isteni nevet írásaiban. A Hallelujah, a „Dicsérjétek Jehovát” jelentő kifejezés többször előfordul a Jelenések könyvében (Jelenések 19:1, 3, 4, 6).
A 2Timótheus 2:19-ben a Károli pl. rosszúl fordít, és "Krisztus nevéről" beszél, az Ökumenikus pedig "Úrazik". de ez nem helyes!
"nem találni semmi bizonyítékot, hogy elso századi hívok JHVH tanúinak hívták volna magukat, helyett Krisztus kovetoinek tartották oket."
A Héber Iratokban — valójában — minden névnél többször szerepel Isten neve.
A Keresztény Görög Iratokkal, az „Újszövetséggel” más a helyzet. A Jelenések könyvének, a Biblia utolsó könyvének kéziratai tartalmazzák Isten nevét — csak rövidített formában: a Jah alakban (például a „Hallelujah” szóban). Ettől eltekintve, egyetlen ma meglevő kézirat — kezdve Máté evangéliumától egészen a Jelenések könyvével bezárólag — nem tartalmazza Isten teljes nevét. De ez azt jelenti, hogy eredetileg nem volt ott Isten neve? Nem! Ez azért lenne felettébb meglepő, mert Jézus követői elismerték Isten nevének a fontosságát, és Jézus arra tanította őket imádkozni, hogy szenteljék meg Isten nevét. Mi történt hát?
Tudjuk, hogy a Keresztény Görög Iratok kéziratai nem eredeti példányok. Ennek ma több ezer másolata létezik, de legtöbbjük vagy az i. sz. IV. századában, vagy egy későbbi időben készült, ami egy eshetőséget sejtet: Kellett valaminek töténnie a Keresztény Görög Iratok szövegével a negyedik század előtt, ami az isteni név elhagyásához vezetett. Történt ilyesvalami? Igen, a tények ezt bizonyítják.
Abban biztosak lehetünk, hogy Máté apostol belefoglalta Istennek a nevét a róla elnevezett evangéliumba. Miért? Mert eredetileg ezt az evangéliumot héberül írta. A VI. században Jeromos, a Latin Vulgata fordítója ezt írta: „Máté, vagy más néven Lévi, aki vámszedőből lett apostol, elsőnek állította össze héberül a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában . . . Arról nincs megbízható tudomásunk, ki fordította le később görögre. A héberül írt evangélium azonban napjainkig fennmaradt a cezáreai könyvtárban.”
Mivel Máté héberül írt, elképzelhetetlen, hogy ne használta volna Istennek a nevét, főleg az „Ószövetségből” vett idézetekben, ahol ez a név előfordult. A Biblia második részének írói — Mátén kívül — az akkori nemzetközi nyelven, vagyis görögül írtak nagyszámú hallgatóiknak. Ennélfogva nem az eredeti írásokból idéztek, hanem a görög Septuaginta fordításból. Máté evangéliuma is le lett fordítva görögre. Vajon Isten neve szerepelt ezekben a görög nyelvű írásokban?
Nos, a Septuaginta fordításnak egyes igen-igen régi töredékei, amelyek Jézus napjaiban is léteztek, fennmaradtak mindmáig, és figyelemre méltó, hogy Isten személyes neve is előfordult bennük. The New International Dictionary of the New Testament Theology (2. kötet, 512. oldalon) ezt mondja: „A legújabb szövegfeltárások kétséget támasztanak a tekintetben, hogy a LXX (Septuaginta) összeállítói a Tetragrammatont (JHVH-t) kyriosz-szal [κύριος] fordították volna. A rendelkezésünkre álló legrégibb LXX MSS (töredékek) szerint a Tetragrammatont héber betűkkel írták át a görög szövegbe. Ezt a szokást követték a későbbi, i. sz. első századában élő Ósz[övetségi] Szentírás zsidó fordítói is.” Ezért Jézus és tanítványai akár héberül, akár görögül olvasták a Szentírást, mindenütt találkoztak az isteni névvel.
Isten neve az „Ószövetség” görög nyelvű fordításaiban még jó sokáig megmaradt. A II. század első felében a zsidó prozelita Akvila készített egy új görög nyelvű fordítást a Héber Iratokból, és ebben az Isten nevét az ősi héber írásjegyekkel jelölte a Tetragrammaton formájában. A III. században Origenész ezt írta: „A leghitelesebb kéziratokban is megtaláljuk a nevet héber betűkkel leírva, de nem a mai alakkal, hanem a legrégibb betűalakkal.”
Sőt Jeromos még a negyedik században is azt írja a Sámuel és Királyok könyveihez írt bevezető előszavában: „Isten nevét, a Tetragrammatont: ,יהוה bizonyos görög kötetekben még ma is megtaláljuk az ősi betűk szerint leírva.”
A Septuaginta később készült másolataiból Isten nevét már kihagyták, és helyette „Isten” (Theosz) és „Úr” (Kyriosz) szavakat írtak. Ezt onnan tudjuk, hogy a Septuaginta töredékek fennmaradt legrégibb példányaiban még ott volt Isten neve, de ugyanennek a Septuaginta fordításnak ugyanezen szövegeiből készült másolataiból már hiányzott.
Ugyanez történt az „Újszövetséggel” vagy a Keresztény Görög Iratokkal. George Howard professzor a továbbiakban ezt mondja: „Amikor a Septuagintában az isteni név héber megfelelőjét eltűntették, és helyette egy görög szót írtak, a Septuagintából vett, de az Újszövetségben előforduló idézetekből szintén kimaradt ez a név . . . Az isteni név tehát hamarosan megszűnt létezni a pogány egyház számára, kivéve azt az esetet, amikor még az összevont alakokban fel-feltűnt, vagy ha tudósok felidézték.”
Miként korábban már láttuk, a név a héber Szentírás sok fordításában helyre lett állítva. De mit mondhatunk a Görög Iratokról? Nos, a Biblia fordítói és kutatói rájöttek arra, hogy a Keresztény Görög Iratok bizonyos részeit Isten neve nélkül nem lehetne jól megérteni. A név visszaállítása az „Újszövetség”-i szövegbe nagy mértékben előmozdította az ihletett Biblia e részének tisztább és világosabb megértését.
Vegyük például Pál apostolnak a rómaikhoz intézett szavait az Ökumenikus fordítás szerint: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róma 10:13). Kinek a nevét kell tehát segítségül hívnunk? Mivel a Bibliában Jézust gyakran „Úrnak” szólítják, és írásszöveg konkrétan ezt mondja: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz”, vajon azt kell következtetnünk, hogy Pál a fenti szavakban Jézusról beszélt? (Cselekedetek 16:31, Károli).
Nem, semmiképpen! A Róma 10:13. [vers alatt közölt idézet a Károli fordításban] utal a Joel 2:32. versére a Héber Iratokban. Ha kikeressük ezt az írásszöveget, azt találjuk, hogy Pál tulajdonképpen Joel szavait idézi a Rómaikhoz írott levelében; és Joel az eredeti héber szöveg szerint ezt mondta: „Mindaz, aki segítségül hívja Jehova nevét, épségben megmenekül” (Új Világ fordítás). Igen, Pál értelmezése szerint itt Jehova nevét kell segítségül hívni. Noha hinnünk kell Jézusban, mégis megmentésünk Isten nevének helyes értékelésével kapcsolódik össze.
Ez a példa is szemlélteti, hogy Isten nevének szándékos kihagyásával mennyire összekeveredett sok ember tudatában az, hogy kit kell az Úr szón érteni: Jehovát-e vagy Jézus Krisztust? Nem vitás, hogy nagymértékben ennek tulajdonítható a háromság tanának a kialakulása
Most komolyan, ha a legjobb barátodról van szó, ismered-e a nevét? Naná! Használod-e a legjobb barátod nevét alkalomadtán, még ha nem is minden esetben azon a néven szólítod? Egész biztos!
Akkor Isten a legjobb barátod-e? Ha erre igen a válasz, nincs miről beszélni, ha meg nem, akkor miféle imádatot mutatsz neki?
Van olyan, vagy lehet-e olyan ember a földön, akit Isten elé helyezhetsz? Akit jobban szerethetsz, mint Istent, és azt mondhatod, hogy jobb barátom, mint a Teremtő?
Ezt tanítaná a Biblia?
Jehova, vagy Jahve, ha így jobban tetszik, "kizárólagos imádatot" vár el? Megteheti-e? Meg ám! És meg is teszi! Máté 4:10.
"...mert az Isten nem ember, az Isten és ember kozotti kapcsolatra pedig nem az emberi etikett szabályai érvényesek."
Nem is "etikett szabályokról" beszélek, ha az Isten, emberre vonatkozó parancsolatait említem. Szerintem nagyon jól tudod, hogy miről beszélek, de legalábbis tudnod kéne. Feláldoznád-e az életedet Istenért, vagy inkább másokét áldoznád fel azzal, hogy embereket követsz?
Az emberiség összes tragédiája az miatt van, mert nem Istent tették az első helyre!
A tegnapi 14-24-hez
A szenteltessék meg a neved az Isten személyémek a megszentelésére utal, ugyanúgy a tobbi általad idézett vers is, az elozo HSZ-ben már utaltam rá,
hogy Jézus olyan értelembe jelentette ki az Atya nevét/személyét, hogy teljes mértékben visszatukrozte az Atya személyét, tehát nem valamiféle nevet ismertetett meg a tanítványaival, mert annak nyoma maradt volna az Újszovetségben.
Ha az állításod igaz lenne, akkor biztos, hogy találnánk legalább egy Ige helyet, ahol Jézus azt mondja, hogy ez az Isten neve és imáitokban csak azt használjátok, de ilyen rész nincs az Írásokban.
"Vagy azt gondolod netán, hogy elég, ha "őszinte" a saját hitében, csak vallja meg Krisztust, és kész a megmentése?"
Igen, pont ennyi elég, bőségesen! Ezért is szabadott körülmetéletlen embereket is felvenni a keresztény közösségbe, mert az üdvözülés nem ezeken a testi dolgokon múlik!
Az Újszovetségben nincs benne a teragrammaton, hiába teszed bele, attól még nem lesz benne. A torténelem meg az bizonyítja, hpogy zsidóságnak késobb elég volt Adonájnak (Úrnak) szólítani az Istent, csodáknak-csodájára meg tudták kulonboztetni a tobbi istentol, úgy ahogy késobb a keresztények is, mert tudták, hogy csak egy Isten létezik, rajta kívul nincs más.
Pesze állíthatod, hogy használatán van a lényeg, én meg azt mondom, az Újszovetség alapján, mert ott egyetlen helyen sem fordul elő a JHVH, hogy nem fontos a használata. Akkor lenne fontos, ha valójában tobb Isten létezne, de nem létezik csak egy. Nincs itt senki sem a Név használata ellen, mondtam azt, hogy ne használd ? Meg ilyen világméretu osszeeskuvésekre sem kellene gondolni ami a Név ellen lenne, egyszeruen csak a tényekhez kell ragaszkodni.
Az az állításod, hogy a fordítások nem utalnak a teragrammatonra nem igaz, mer mindenutt, ahol a tetragrammaton szerepel kovetkezetesen az angolban nagy betus LORD, latinban Dominus, református fordításban nagy ÚR szerepel, a tobbiben Úr. Abban az esetben lehetne kifogásod, ha kis úrnak fordítanák. A magyar zsidóság meg az Orokkévalót használja a Név megjelolésére. Hogy miért nem használják a Jehova/Jahve formát (bár a Jahvét gyakrabban), azért mert a héber nyelvészek tobbsége elutasítja ezeket a formákat, mert héberul képtelenségeket jelentenek, és sértik, megbotránkoztatja a zsidóságot.
No de nézzuk kiről is beszél Róma 10 része. Hát bizony Jézusról, mert ugye figyelembe kellene venni a szovekornyezetet is.
Róma 10:9
"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.
Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."
Nyilvánvaló, hogy bizony a keresztények az Úr Jézust hívták segítségul. Errol tanúskodik a kov. versek is
1.Kor. 1:2
"Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, * elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken"
Csel. 19:13
"Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni * azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál."
Csel 9:14-15
"Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.
Az Úr azonban ezt válaszolta neki: Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között."
Milyen parancsot adott Jézus Pálnak, hogy kikenek a nevét vigye el a pogányokhoz, Jézus nevét vagy a teragrammatont ?
Amúgy tudnod kellene, hogy Jézus tobb helyen is utal magára, mint az Ószovetség JHVH-jára.
pl. János 8:58
"Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." - utalva JHVH-ra
Nem véletlen, hogy zsidók meg akarták kovezni.
Nem hiszem el hogy ennyi válas zérkezik erre a kérdésre!
Kedves jehovások, mondták már hogy kicsit tévúton vagytok? Isten elvárja hogy a rendes nevén szólítsuk? És mi volna a rendes neve? JHVH? És mi van azokkal a civilizációkkal akik nem hangjelölő írást alkalmaznak????? Hm? Mert ők ki sem tudják mondani, megfelelő szavuk sincs rá! Ezek szerint ők nem üdvözülhetnek? Nem tudom elképzelni hogy elvileg "felvilágosult" emberek hogy tudnak ilyen baromságokban hinni, hogy "Istent a rendes nevén kell hívni"....aha, és Isten előre írja a keresztnevét utána a vezetéknevét vagy fordítva? Mennyi a szeméyligazolványszáma? Milyen állampolgár?
Én vagyok csak hülye, hogy úgy godnolom, Istent a legkevésbé érdeklik ezek a messzemenően szánalmas TESTI dolgok, aminek semmi köze nincs a lélekhez vagy a lelki tisztasághoz?
Ja és még valami. Angolul sem Jehova hanem Jehovah.
Más civilizációkban máshogy ejtik ki a nevét. És azért értesítelek, nem minden országban ismerik a Jehova Tanúikat.
Kunflex
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!