Jehova Tanúi miért csinálnak "hitvallási kérdést" a Jehova név használatából?

igenis kutassanak, és a lehető legszélesebb körben tájékozódjanak mindenről. Már leírtam valakinek, hogy nekem pl. 6-8 féle Bibliafordítás áll a rendelkezésemre, beleértve a Görög és a Héber nyelvűt is. Ezen kívül pedig akár könyvtárban is, de a kézenfekvő interneten is lehet kutatni, bár itt mindenféle szemét is megtalálható, ugye.

-te szoktál menni könyvtárba? Ki ítéli meg, mi a szemét?

Nagyon úgy érzékelhető, hogy akár magamra is vehetném....

de nem teszem. :o) AZ a szemét, ami a tanús tanítással ellentétes? Ami pedig azt alátámasztja, az jó?

KUtattál már valami után, ami nagyon érdekelt, és nem csak a tanús kiadványokban? MIre jutottál?

Bibbe

A többi sárdobáló stílusú és bizonyíthatatlan vádakkal éppen az előzőekből kifolyólag nem is óhajtok foglalkozni.

Én már láttam sok kiközösített embert, mindnek megvolt a határozott bibliai oka, amiért ez megtörtént! És a legtöbbször nem is a véneknek kell "eltávolítani" a döntésükkel őket, hiszen a viselkedésükkel magukat távolítják el. Azok, akik kintről mocskolódnak, biztosan nagyon szavahihető emberek, mellesleg olyan is van köztük! Itt is olvastam egy tavaji kérdésben egy olyan emberről, aki elmondta, hogy ő volt a gyenge és csak ezért került távol a gyülekezettől, de nyílván nem ez az őszinteség a jellemző!

De téged sajnállak, ha az ilyen "tekintélyekre" alapozól.

Egy dologban biztos lehetsz: ezek a kiközösítések is a bizonyítékai annak, hogy előbb-utóbb minden helytelenség kiderül.

"Ez mióta bűn?! Kinek bűn? Neked? Miért is? Mert az első századi példa, Jézus példája mást tanított? Tényleg? Osztán mit?! Világoljon már fel valaki!

-MINdenkinek bűn. Annak is aki elhiteti a tagokkal, hogy az egyház az üdvözítő, és azoknak is, akik alapos utánna járás nélkül ezt tovább tanítják, és prédikálják, s erre alapozva félelmet generálnak az emberekben. Mert az egyedül üdvözítő az csak Jézus Krisztus, és nem a tanú szervezet. Tudom mire gondolsz. HOgy a tanúk hírdetik az igazságot Krisztusról."

Bibliai érveket szeretnék, nem fantáziálást e fontos témában!

"Vagyis azt kellene tenni, hogy minden hónapban másik egyházat látogassak?

-Igen, nagyon érdemes lenne. :o) Meg nézni, hogy mennyiben mondanak igazat a vezetői a tanúknak, és tényleg olyan megátalkodott, eltévelyedett e minden egyház....."

Óh, hát már megint megleptél! Csodálatos ez a tanácsod is. Már csak egy iciri-piciri apróság van hátra, Bibliai bizonyíték kellene, oszt elhiszem. Mert én olyan szkeptikus vagyok, a csuda vigye el ezt a rossz szokásomat, igaz?

Egyébként a sok Tanú, mielőtt Jehova Tanúja lett, valami hasonlót csinált, de akkor még kevés ismerettel rendelkeztek, így kóboróltak vallásról vallásra az igazságot keresve. De a (felnőtt korban) megkeresztelt, érett keresztényeknek is ezt a "kedves" tanácsot adod? De édi!

Lehet, hogy te lepődnél meg, mennyit tudnak ezek a, szerinted "lebutított" Tanúk a világról és annak hitéről!

Nagyon meglepődnél! Ne felejtsd el, hogy sokuknak (mint nekem is) a sajátjuk volt sokáig.

"Vagy csak nem szabad hinni, hogy igaz, amiben hiszek?

-Bizony. Nem szabad. Cselekedetek 17:11 így ír: "...napról napra KUTATTÁK az ÍRÁSOKAT, hogy VALÓBAN úgy vannak-e ezek a dolgok"."

Leírhatom érthetően a történetet? Nos figyelj!

"(Cselekedetek 17:11) Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok."

Tehát mit tettek és miért? Azt tették, amiről már az előzőekben írtam, vagyis nem hagyták magukat rászedni, amikor az igaz ismeretet elvitték nekik! De vajon ez arról szól, hogy innentől kezdve folymatosan "kételkedtek" Pálban és az apostolokban? Nem szeretem, ha elferdítjük az Írások jelentését.

"A Jézus testben megjelent" és ennek megvallása, azt hiszed, hogy ennyi lenne? Ezt már annyiszor elmondtad, de teljesen egyoldalú vagy.

Vajon a 2János 10. verse, amely arról szól, hogy nem szabad bizonyos egyéneket otthonunkba fogadni, illetve üdvözölni, csak azokra vonatkozik, akik hamis tant terjesztenek?

A szövegösszefüggés szerint ez a figyelmeztetés sok „olyan csaló”-val kapcsolatban hangzott el, aki kijött a világba, olyanokkal kapcsolatban, akik „nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el” (2János 7). János apostol utasítást adott arra vonatkozólag, hogyan járjanak el az akkori keresztények azokkal szemben, akik tagadták Jézus létét, és egyben krisztusi és megváltói voltát. János utasítása így szólt: „Bárki megy is hozzátok és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok be otthonotokba, ne is köszöntsétek őt. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 10, 11). A Biblia más helyeken kimutatja, hogy ezt a verset tágabb értelemben kell alkalmazni.

Egy időben a korinthusi keresztények között volt egy férfi, aki erkölcstelen életet folytatott, és Pál apostol azt írta nekik: „Ne keveredjetek annak a társaságába, akit testvérnek neveznek, de mégis parázna vagy kapzsi, vagy bálványimádó vagy szitkozódó vagy részeges vagy zsaroló. Sőt az ilyen személlyel együtt se egyetek” (1Korinthus 5:11). Vajon ezt csak olyan volt testvérekre értették, akiket az itt felsorolt súlyosabb bűnök miatt zártak ki?

Nem! A Jelenések 21:8 támpontot ad arra vonatkozólag, hogy a bűnöket meg nem bánó gyilkosok, spiritiszták és hazugok is azok között szerepelnek, akik a második halált szenvedik el büntetésként. Az 1Korinthus 5:11. versében említett tanács minden bizonnyal egyforma hatállyal vonatkozik olyan volt keresztényekre, akik e bűnökben találtattak vétkeseknek. János ezekről azt írta, hogy „közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna. De [kiváltak], hogy nyilvánvaló legyen, hogy nem mind közülünk való” (1János 2:18, 19). János itt nem azt mondta, hogy őket súlyos bűnökért zárták ki. Egyesek talán egyszerűen csak elmaradtak, úgy döntvén, hogy ezután nem kívánnak a gyülekezethez tartozni, mivel nem tudnak egyetérteni a gyülekezet tanításaival. Mások elfáradtak és feladták a küzdelmet (1Korinthus 15:12; 2Thessalonika 2:1–3; Zsidók 12:3, 5).

János szavai azt mondják, hogy egyesek a szellemi legyengülésen és tétlenség állapotán már messze túlvannak, és meg is vetik Isten gyülekezetét. Olykor előfordulhat, hogy valaki nyíltan szembeszegül Isten népével, és kijelenti, hogy nem kíván velünk kapcsolatot ápolni. Hajlandó még arra is, hogy hivatalosan, levél formájában megtagadja korábbi hitét. A gyülekezet ilyen esetben természetesen tudomásul veszi az illető döntését. De hogyan kell majd ezután kezelni?

János ezt mondja” „Mindannak, aki előretolakszik és nem marad meg Krisztus tanításában, nincs Istene. Aki megmarad ebben a tanításban, azé az Atya és a Fiú is. Bárki megy is hozzátok és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok be otthonotokba, ne is köszöntsétek őt” (2János 9, 10). Ezek a szavak minden bizonnyal alakalmazhatók arra a személyre, aki megtagadta a hitét oly módon, hogy visszament egy hamis vallásba vagy hamis tanítást kezdett el terjeszteni (2Timótheus 2:17–19). De mit mondjunk azokról, akik János szerint „közülünk váltak ki”? Míg az első századi keresztények igenis jól tudták, hogy nem szabad barátkozniuk kizárt bűnösökkel vagy aktív hitehagyókkal, de ugyanígy jártak-e azzal is, aki szándékosan tagadta meg a krisztusi utat?

Khai′ro jelentése: örvendezni (Lukács 10:20; Filippi 3:1; 4:4). Ezt az üdvözlésformát szóban is, és írásban is használták (Máté 28:9; Cselekedetek 15:23; 23:26). A·spa′zo·mai jelentése: „átölelni valakit, vagyis köszönteni vagy üdvözölni” (Lukács 11:43; Cselekedetek 20:1, 37; 21:7, 19). Mindkettő lehetett üdvözlés, de az a·spa′zo·mai többet foglalt magában, mint egy udvarias „jó napot” köszöntést. Jézus a hetven tanítványnak azt parancsolta, hogy senkit se köszöntsenek a·spa′se·sthe formában. Ezzel azt akarta érzékeltetni, hogy a sürgős munka nem teszi lehetővé az üdvözlésnek ezt a kicsit körülményes keleti formáját: vagyis a megcsókolást, kebelreölelést, és hosszabb társalgást (Lukács 10:4). Péter és Pál viszont így buzdított: „Üdvözöljétek egymást [a·spa′sa·sthe] szent csókkal, vagy a szeretet csókjával” (1Péter 5:14; 2Korinthus 13:12, 13; 1Thessalonika 5:26).

János tehát a 2János 10, 11-ben lehet hogy tudatosan használta a khai′ro szót a (13. versben használt) a·spa′zo·mai szó helyett. Ha így is volt, mindenesetre nem arra akarta a keresztényeet biztatni, hogy csak a meleg szívélyes üdvözlést kerüljék (vagyis a baráti ölelést, megcsókolást, és társalgást) olyan személy esetében, aki hamis tanokat terjesztett és megtagadta a közösségét (más hitre tért). Inkább azt akarta mondani, hogy még csak üdvözölni sem kell az ilyen egyént khai′ro, azaz a mindennapi „jó napot” köszöntéssel.

E tanács komolysága kitűnik János szavaiból: „Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.” Az igaz keresztények bizonyára nem szeretnék, ha Isten őket gonosz tettekben találná vétkesnek amiatt, hogy kiközösített bűnössel vagy a gyülekezetet szándékosan elhagyó személlyel ápolna kapcsolatot. Mennyivel kívánatosabb szerető keresztény testvéreinkkel kapcsolatban lenni, ahogy írja is János: „Amit láttunk és hallottunk, azt közöljük veletek, hogy ti is közösségben lehessetek velünk. Mi pedig az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (1János 1:3).

De ha a viselkedéssel kapcsolatos döntések személyesek, akkor miért közösítik ki némely Tanúját Jehovának? Senki sem határozza meg önkényesen, hogy egy bizonyos bűn gyakorlásáért kiközösítés jár. Ez inkább szentírási követelmény, amelyre csak akkor van szükség, amikor a gyülekezet egyik tagja megbánás nélkül súlyos bűnök mellett tart ki, mint amilyeneket a Korinthusbeliekhez írt első levélnek az 5. fejezete sorol fel. Tehát lehet, hogy egy keresztényt kiközösítenek paráznaság miatt, de ez csak akkor történik meg, ha ez az illető nem hajlandó elfogadni a szerető pásztorok szellemi segítségét. Nem csak Jehova Tanúi követik ezt a keresztény szokást. Egy vallási enciklopédia megjegyzi: „Bármely közösség megköveteli magának azt a jogot, hogy meg kell védenie magát az alkalmazkodásra nem hajlandó tagoktól, akik a közösség jólétét fenyegethetik. Vallásos környezetben ezt a jogot gyakran azzal a hittel erősítik meg, hogy a megtorlás [a kiátkozás] hatással van az illető Isten előtti helyzetére” (The Encyclopedia of Religion).

Nos, a Tanúk nem "átkoznak" ki senkit és nyílván Isten mondja ki mindenki esetében az utolsó szót, de erkölcsileg és bibliailag teljesen érthető ez az eszköz.

Egy történet: egy nőt Jehova Tanúi szülők neveltek fel, majd a szülőket kiközösítették, ezért a lányuk is bejelentette az elkülönülési szándékát, így a gyülekezet tudomásul vette.

Elköltözött a hölgy, majd évekkel később visszatért és zokon vette, hogy a gyülekezet tagjai nem beszélnek vele.

Ezért beperelte Jehova Tanúit a bíróságon.

A döntés:

Mielőtt a tárgyalásra került volna sor, egy szövetségi kerületi bíróság a felperes ellen döntött azon a címen, hogy az egyházi ügyekben való tartózkodás tantétele megtiltja, hogy a bíróság a kánoni törvény kérdéseiben határozatot hozzon. A hölgy fellebbezett. A szövetségi fellebbviteli bíróság egyhangú ítélete így szólt: „Mivel a kiközösítés gyakorlata Jehova Tanúi hitéhez tartozik, úgy találjuk, hogy az Egyesült Államok alkotmányának ’a szabad gyakorlat’ biztosítására vonatkozó része . . . kizárja [őt] kérése érvényesítéséből. Az alpereseknek alkotmányosan védett kiváltságuk van a mellőzés gyakorlásának alkalmazására. Ennek megfelelően helybenhagyjuk a kerületi bíróság korábbi határozatát.”

A bíróság véleménye így folytatódott: „A mellőzés [kiközösítés] olyan gyakorlat, amelyet Jehova Tanúi a kánonikus szövegnek értelmezésük szerinti alkalmazására alapoznak, és nekünk nincs jogunk újraértelmezni azt a szöveget. Az alperesek jogosultak vallásos hitük szabad gyakorlására . . . A bíróság általában nem vizsgálja közelebbről az egyház tagjai [vagy volt tagjai] közti kapcsolatot. Az egyházaknak szabad kezük van abban, hogy fegyelmezést alkalmazzanak tagjaiknál vagy volt tagjaiknál. Mi egyetértünk Jackson bíró [a korábbi Legfelső Bíróság U.S.] nézetével, amely szerint a ’vallási tevékenység, ha csupán a hitközösség tagjait érinti, szabad és szabadnak is kell maradnia — csaknem olyan abszolút szabad, mint bármi más’ . . . Az egyház tagjai, amelyet ő [a hölgy] elhagyni határozott, úgy döntöttek, hogy ezután nem akarnak társalogni vele. Mi úgy tartjuk, hogy joguk van így dönteni.”

A törvényszék elismerte, hogy ha kínosan érezte is magát a hölgy, amiért a korábbi ismerősei nem voltak hajlandók vele társalogni, azt „engedélyezni, hogy jóvátételt kapjon láthatatlan vagy érzelmi káráért, alkotmányellenesen korlátozná Jehova Tanúinak szabad vallásgyakorlatát . . . A vallás szabad gyakorlásának alkotmányos biztosítása megköveteli, hogy a társadalom elviselje az olyanfajta sérelmet, amilyet [e hölgy] elszenvedett, mint olyan árat, amelyet érdemes megfizetniük azért, hogy biztosítsuk a vallási különbség jogát, amelyet minden állampolgár élvez”.

Ezzel ez a tekintélyes bíróság elsöpörte a kiközösített személyek mindennemű jogalapját ahhoz, hogy ’jóvátételt kapjanak feltételezett érzelmi sérelmekért’. Mivel a gyülekezet reagált és alkalmazta azokat a tökéletes utasításokat, amelyeket mindannyian elolvashatunk a Bibliában, az ilyen személy a veszteségérzetét saját maga okozta magának.

Végezetűl, jó néhány kérdést tettem fel.

Ami nekem lejött kedves Bibbe, azt már leírtam másik kérdésben is. Te olyan dolgokat látsz másként, olyan tényeket nem tudsz velünk kapcsolatban, ami nagyon kérdésessé teszi nekem, hogy neked volt élő kapcsolatod a Tanúkkal, mint hosszú évekig megkeresztelt vén feleség.

Nevetséges pl. azt állítanod, hogy a Vezető Testület, vagy a Biblia forditói bizottsága ihletés alatt álltak, mert ez nem igaz, és ezt minden Tanú tudja! De sok dolog árúlkodik a te világnézetedről, mindenesetre ha te valóban az lettél volna, akinek mondod magad, ezekkel együtt nagyon csodálkoznák, sőt! Ez hülyeség! Mondhatsz bármit, te nagyon messze vagy attól, amit Jehova Tanúi hisznek és gyakorólnak!

Jah, és még valamit:

Ha te Tanú lettél volna, miért jönnél itt nekem sorban olyan állításokkal, amiket minden valódi Tanú kapásból meg tud cáfolni, mert akkora ökörség, mint ide Jeruzsálem?!!

Ezeket a marhaságokat még olyntól nem hallottam, aki maga is Tanú volt, nem is lenne értelme ilyennel előjönni, hiszen jól tudja az illető, hogy hazugságok.

De viszont a külső okoskodók, akik a spekulatív ostobaságokat terjesztik és továbbadják már érthető, hogy miért írnak ekkora maszlagot. Sokszor érezhető, hogy más, talán valóban szélsőséges szekták, vagy egyházak sztereotípiáit akarják a Tanúkra erőltetni gondolván, hogy ezek sem működnek másként.

Hát akkor lehet fantáziálni!