Jehova Tanúi miért csinálnak "hitvallási kérdést" a Jehova név használatából?

," nem minden országban ismerik a Jehova Tanúikat. "

Ha elvégeznéd az általános iskola alsó tagozatát megtanulhatnál helyesen írni magyarul.

,JHVH - Jáhve

A "jud-hé-váv-hé" Isten különleges Neve...

Helyette ADONÁJ szót mond a zsidó ember, mert nem szabad kiejtenie a szent istenfélelem miatt.

A Tanach-ban mintegy 6823 esetben olvasható.

A héber irás fejlödésével az i.sz. VI-VII. századában a JHVH betük közé az Adonaj szó magánhangzóit illesztették, igy lett e szó

JeHoVaH. ( a héberben az elsö "a" hangzó "e"-re módósul.)

A Szentirás szerint Jahve néven elöször Éva nevezte igy Istent 1. Mózes 4:19-ben.

Jelentését maga Isten magyarázta meg:

"Vagyok, aki vagyok"...

Ő a Lét, a Van Istene. E szót akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a héberben a múlt, jelen és jövö idö nem szétválasztott, csak egy idö van:

az Élet, a Lét.....

Hogy jobban megérthesük a Jehova név kialakulását:

1./ A babiloni fogság után lett a JHVH név kiejtése tiltott.

2./ A görög-római birodalomban, a judaizmus az akkori világban elterjedve univerzális vallás lett.

Igy a JHVH név helyett

az ELOCHIM istennév lett használatos, ezzel kimondva jelezték

ISTEN az ISTENEK ISTENE.

Szükséges volt, mert a birodalom sok-sok istene közül magasra kellet emelni Ábrahám , Izsák és Jákób, vagyis Izrael Istenének a Nevét.(JHVH)

3./ A VI., és X. szd. között lelkes maszoréták az eredeti hébert próbálták reprodukálni.

Így a tetragrammatont az Adonáj, vagy Elochim istennek magánhangzóival látták el.

Így lett mesterséges istennév a Jehova...

Él

Isten általánositó neve:

" Mert ki van olyan Isten, az égbe és földön, aki megcselekedné a te cslekedeteidet és megtenné hatalmas tetteidet" (5.Mozes 3,24)

" Az egek elmesélik Isten cselekdeteit" (19.Zsoltár 1)

" ÉL vagyok én és nem ember (Hóseás 11,9)

" Nem ember az ÉL, hogy hazudjék" (4.Mózes 23,19)

14:28-nak

Semmi okunk azt feltételezni, hogy megmaradt újszovetségi iratok nem pontos másolataik az eredetinek. Eloszor is, vannak kéziratok már a II. század elejéről, másodszor olyan sok helyrol találtak újszovetségi iratokat 4. századból, amikben egyikben sem található a Név, hogy elképzelhetetlen ilyen nagy mértéku hamisítás, ha pedig ilyen nagy hamisítás tortént volna, akkor sutba dobhatnánk az egész Bibliát, mert praktikusan akkor mindent hasmisításnak tekinthetnénk benne. Viszont az a hihetetlen tartalmi egyezés (tényleg csak kisebb eltérések vannak) ami a megmaradt kéziratok kozt van, bizonyítja, hogy az Újszovetségben nem tortént hamisítás.

Nem kétséges, hogy Máté leírta héberul a tetragrammatont, de kortársaihoz hasonlóan szintén Adonájnak ejtette ki, mert az csak fopap énekelhette meg, ejtette ki a Szentek Szentjébe, tudomásom szerint Máté nem volt főpap.

Viszont miután lefordították héberrol gorogre Máté evangéliumát természetesen Kurioszt használtak a JHVH megjelolésére, ezt gyakorlatot maguk a zsidók vezették be, hisz Septuagintát ok fordították héberrol gorogre a gorogul beszélő zsidók és prozeliták számára. Az pedig., hogy egyes Septiginta toredékekben megtalálható a Név héber formája, még nem jelenti automatikusan azt, hogy azok az Újszovetségben is elfordulnak. A tények azt mutatják, hogy tetragrammaton nincs benne az Újszovetségben, és tartalmából sem tunik ki, hogy használták volna a tanítványok.

14:29 -nek

Már mondtam egyszer, az Isten és ember kozott nem uganolyan kapcsolat van, mint ember és ember kozott. A szabályok teljesen mások, az Isten hogy miként nyilvánul meg, azt senki szabhatja meg, és nem préselheti be egy névbe. Hogy Isten az Atyám meghallgatja kéréseimet, imáimat, ennek nap, mint nap a bizonyságát adja, nem koveteli meg tolem, hogy megszólításában használjam tetragrammatont, megelékszik az Atyával. Esetleg kérdezd meg Tőle bátran, kulonben nem számít Neki az sem, ha Jehovának szólítod, de az sem, ha Adonájnak, Hasem-nek, Orokkévalónak vagy csak Istennek.

Az emberiség tragédiája pont az, ha mereven emberi szabályokhoz ragaszkodik. Nem rosszból, de az érveid nagy része, valami általam ismeretlen tudósoktól való idézgetésből, feltételezgetésekből áll, tulajdonképpen akkor ki is ragaszkodik jobban az emberi elméletekhez, mint az Élő Isten Igéjéhez ?

17:02 -nek

Pedig találó volt, amit írtál, csakhogy sajnos Tanú testvéreink, nem értik a tréfát, pedig nem ártana , ha egy kicsit elgondolkoznának rajta.

nem értik a tréfát

ha csak a tréfát nem értenék....

Az a történet, amit Isten nevének a Bibliából való eltávolításával kapcsolatban írtam, jól dokumentált, és bőségesen igazolható álláspont. Ez, amit leírtam, nyilván csak egy kis része ennek a terjedelmes témának.

A korszakokon át kiválóan nyomon követhető az a tendencia, mely a név elhagyásával függ össze. Nem lehet elmismásolni, annyira egyértelmű. Csak azoknak nem, akik valszeg akkor sem használnák, ha pontosan tudnák a kiejtését. Nektek sem a kiejtés elsősorban a problémátok, hanem mindenféle lekicsinylő mellőzése a név használatának, melyhez filozófiákat találtok ki, pl. amikor Isten neve "megszenteléséről", vagy "megismertetéséről" olvasunk a Ker. Görög Iratokban, akkor biztosan mindenhol a személyéről van szó, nem a valóságos nevéről.

De már kérdeztem, miért? Mert nem volt neki személyes neve? És a Héber Iratokban nem a leggyakrabban előforduló név az Övé? A kutatók szerint már korán, a második sz. elején kezdték eltávolítani az előtte még benne lévő Isteni nevet. Ezért nem lehet már megtalálni a későbbi másolatokban, de amint írtam, vannak infók arról, hogy benne volt!

"Ha az állításod igaz lenne, akkor biztos, hogy találnánk legalább egy Ige helyet, ahol Jézus azt mondja, hogy ez az Isten neve és imáitokban csak azt használjátok, de ilyen rész nincs az Írásokban."

Miért kellett volna Jézusnak "bemutatni" Istent, bemutatni a Jehova nevén, amikor ez teljesen nyilvánvaló kellett, hogy legyen! Egészen biztos, hogy használta, és utalt rá, utalt a nevére, a neve megszentelésére, megismertetésére, persze minden esetben csak a "személyére", nehogy ma használni kelljen nektek is!

Különben ne essetek túlzásba. Soha egyetlen Jehova Tanúja sem állította, hogy Isten nevét mindig, mindenhól használni kell! Még az imákban sem mindig a nevén szólítjuk, de használjuk!

Most leírom az ÚV fordítás szerint a Róma 10:9-13-as verseit:

9 Mert ha nyilvánosan hirdeted azt a ’saját szádban levő szót’, hogy Jézus Úr, és szívedben hitet gyakorolsz abban, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, megmentésben részesülsz.

10 Az ember ugyanis a szívével gyakorol hitet az igazságosságra, de a szájával tesz nyilvános kijelentést a megmentésre.

11 Mert azt mondja az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki belé veti hitét.”

12 Mert nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyanaz az Úr van mindenek fölött, aki gazdagon ad mindazoknak, akik segítségül hívják őt.

13 Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”.

Már a 11-es vers is idézett és visszautal az Ézsaiás 28:16, ahol bizony Isten neve szerepel a héberben.

Majd a 13-as versben lévő idézet szintén több héber idézetet takar, a Joel 2:32, és a Sofóniás 3:9-es verse szintén Jehova nevét említi a Héber Iratokban.

Tehát a 11-es verstől mindenképpen Jehova segítségül hívásáról van szó!

Jézus is imádott valakit, igaz? Ugye neki is ugyanaz az Istene volt, mint nekünk?

"Jézus feje az Isten", igaz-e ez? Tehát kihez kell imádkoznunk SEGÍTSÉGÉRT? Csakis Jehovához, mert Jézus is így beszélt róla, így imádkozott hozzá!

Persze Jézus az egyetlen közbenjáró, tehát ahogy mondta, csak rajta keresztül fordulhatunk Istenhez imában, de nem Jézushoz imádkozunk, hanem a közbenjárónkon "keresztül" Istenhez.

A háromság misztikus dogmája keveri meg sokszor az érthetőséget, ami nem Bibliai tanítás.

Lásd bővebben:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

A többi fontosabb dologról majd holnap.

Az előzőnek

Hiába eroskodsz, nincsennek bizonyítékok arra, hogy a Teragrammatont direkt eltuntették volna az Újszovetségből. Csak elméleteket hoztál fel, de nem mutattál be egyetlenegy bizonyítékot sem. Mi számít bizonyítéknak ? Tessék egy ujszovetségi toredéket mutatni, amiben szerepel a Tetragrammaton. Ilyen nics, tehát nincs bizonyítékod.

Azzal még valami nem lesz igaz, ha hozzá teszed az egészen biztos kifejezést. Mikorra értedd meg, hogy JHVH az Isten tulajdonságát, lényét fejezi ki, ez nem olyan, mint egy ember neve.

A tanús fordítását pedig nem hoznám bizonyítéknak, a magyar Biblia Társulat, nem ajánlja a terjesztését, nyilván nem ok nélkul.

Róma 10. 13 része Jézusra van vonatkoztatva, ez szovegkornyezetbol tunik ki, persze nem az általad idézett ÚV-s fordításból. Az pedig, hogy az elso századi keresztények segítségul hívták Jézust, úgyanúgy mint az Ószovetség JHVH-ját, bizonyítottan benne van az Újszovetségben, a segítségul hívás pedig ebben az esetben imádkozást jelent. 1 Kor 1:2 Tehát szabad a Fiúhoz imádkozni, az elso századi keresztények mintájára, kulonben, ha nem komunikálsz Vele, hogyan lehetne az Urad ? Az Atyához természetesen Jézuson keresztul vezet út, ezt senki sem tagadja, dehogy nem lehet Jézust az Urunkat segítségul hívni, annak nincs bibliai alapja.

(1Korintusz 1:2) "az Isten Korintuszban levő gyülekezetének — nektek, akik meg lettetek szentelve Krisztus Jézussal egységben, és akiket elhívtak, hogy szentek legyenek —, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét hívják segítségül minden helyen, aki az ő Uruk is, és a miénk is:"

Látod, ebben a versben sincs semmi különös eltérés az ÚV és más fordítások között, mint ahogy az előző kommentemben megtárgyalt ÚF-ból vett idézet sem tér el a többitől, csak annyiban, hogy a Róma 10:13-ban Jehova neve van, mégpedig azért, mert a Héber Iratokból lett idézve, ahol a JHVH szerepel. És mivel tudjuk, hogy Jézus nem "egylényegű", és nem is "része" az 'Ószövetségi' Jehovának, így nem keverhető össze a személyük.

Persze, van olyan vers, ahol Jézus "nevének" a "segítségül hívásáról" van szó, és bizony ez szokott megkeverni sokakat abban a nagyon fontos kérdésben, hogy akkor most kihez kell intézni az imánkat? Ez bizony alap kérdés!

Kérdeztem egy csomó dolgot, pontosan ebből a célból.

Leírom mire gondolok.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Jézus ragaszkodott ahhoz az alapigazsághoz, hogy az imádatot — ennélfogva az imát is — kizárólag Atyjának, Jehova Istennek kell bemutatni (Lukács 4:8; 6:12).

Pál apostol a következőképpen írja le azt az óriási hatást, amelyet Jézus tisztsége fejt ki az imára vonatkozóan: „ Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére [Jézus nevében, Kámory fordítás] minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:9–11).

Vajon azok a szavak, hogy ’a Jézus nevében minden térd meghajoljon’ azt jelentik, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Nem. A szóban forgó görög kifejezés „azt a nevet jelenti, amelyre azok, akik térdet hajtanak, egyesülnek, azt a nevet, amelyre egyesülten mindenki (πaν γόνυ) imádatot mutat be. A név, amelyet Jézus kapott, mindenkit egységes imádatra indít” (G. B. Winer: A Grammar of the Idiom of the New Testament). Ahhoz, hogy egy ima elfogadható legyen, valóban „Jézus nevében” kell elhangzania, viszont ennek ellenére Jehova Istenhez kell intézni, és ez az ő dicsőítésére szolgál. Pál ezért mondja: „Imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Filippi 4:6).

Vannak egyértelmű versek, melyek komolyabb kutatás nélkül is bizonyítják, hogy nem Jézus az ima meghallgatója, hanem a "nevében" Isten? Igen vannak.

Jézus nem tanított arra minket, hogy hozzá imádkozzunk, hiszen ezt a mintát hagyta ránk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:6, 9; 26:39, 42).

A kérdéseim mégegyszer: Jézus is imádott valakit, igaz? Ugye neki is ugyanaz az Istene volt, mint nekünk?

"Jézus feje az Isten", igaz-e ez? Nagyon sok helyen va erre utalás, példa-e ez számunkra, vagy ennek ellenére Jézus az imádatunk tárgya? Jézus úgy tudom "példát hagyott", tehát ennek is példának kellene lennie!

Ahogyan egy ösvény egy célponthoz vezet, éppen úgy jelenti Jézus azt az „utat”, amely a Mindenható Istenhez vezet. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” — tanította Jézus az apostoloknak (János 14:6). Ezért Istenhez kell imádkoznunk Jézus által, nem pedig közvetlenül magához Jézushoz.

De nem éppen a Biblia számol be arról, hogy István tanítvány és János apostol is az égben lévő Jézushoz beszélt?” Ez igaz. Ezen események alkalmával azonban nem hangoztak el imák, mivel István és János mindketten látomásban látták Jézust, és közvetlenül beszéltek hozzá (Cselekedetek 7:56, 59; Jelenések 1:17–19; 22:20). Emlékezz arra, hogy ha egyszerűen csak beszél valaki valakihez — akár Istenhez — az önmagában még nem jelent imát. Ádám és Éva is beszélt Istenhez, kifogásokat hozva fel hatalmas bűnükre, amikor az Édenben elkövetett bűnük után Isten ítéletet hozott felettük. Beszédük ebben a formában nem ima volt (1Mózes 3:8–19). Ezért helytelen lenne István vagy János Jézusnak mondott beszédét arra szolgáló bizonyítékként idézni, hogy igazából Jézushoz kellene imádkoznunk.

És most az általad is idézett 1Korinthus 1:2-ről.

Itt figyelembe kell venni több dolgot:

1. A teljes Biblia szövegösszefüggését

2. Jézus nem a háromság része

3. Az eredeti nyelven a „segítségül hívni” kifejezés az imán kívül más dolgokat is jelenthet.

Tehát az "imán kívül mást is"!

Hogyan „hívták segítségül” bármely helyen Krisztus nevét? Ennek egyik módja az volt, hogy a názáreti Jézus követői nyíltan a Messiásnak és a „világ üdvözítőjének” ismerték el őt, sok csodatettet hajtva végre Jézus nevében (1János 4:14; Cselekedetek 3:6; 19:5). A The Interpreter’s Bible ezért azt a megállapítást teszi, hogy „az Urunk nevét segítségül hívni [kifejezés] . . . inkább azt jelenti, hogy Jézust Úrként megvallani, mintsem azt, hogy hozzá imádkozni”.

Elfogadni Krisztust és hitet gyakorolni kiontott vérében, amely lehetővé teszi a bűnök bocsánatát, szintén „a mi Urunk Jézus Krisztus nevének segítségül hívását” jelenti. (Vesd össze a Cselekedetek 10:43-at a 22:16-tal.) Ezenkívül valahányszor Istenhez imádkozunk Jézus által, betű szerint is kimondjuk Jézus nevét. Így hát noha a Biblia rámutat, hogy segítségül hívhatjuk Jézus nevét, arra nem utal, hogy hozzá kellene imádkoznunk (Efézus 5:20; Kolossé 3:17).

Itt a két utolsó vers sem elég világos? A többit is érdemes lenne elolvasnia mindenkinek, aki érteni is akarja, amit írok. Ez nem arról szól, hogy "mindent be lehet bizonyítani a bibliából, ha kiragadunk belőle", én pont kiegészítettem azt, amit te felhoztál a Jézushoz való imádkozás bizonyítékául.

A két utolső vers:

"mindig, mindenért hálát adva a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében." (Efézus 5:20)

"És bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Istennek, az Atyának őáltala." (Kolossé 3:17)