Kedves Jehova Tanúi! Olvasta-e közületek valaki Szalai András könyveit? "Jehova és a szervezet" illetve"Más Jézus, más lélek, más evangélium" címűt? Mi a véleményetek róla?

Kíváncsi vagyok,ezek lesznek-e az új világosságok:

Természetesen ezek is mind a Bibliából vannak megmagyarázva.:

Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek ezek (szeptember 2-8) – Ez a cikk először felkelti az olvasók érdeklődését azáltal, hogy a “Nagy Nyomorúsággal” kapcsolatos bibliai próféciákat fejtegeti, mely az “utálatosság” (az ENSZ) által a vallásokra mért támadással fog kezdődni, és Armageddonnal fogja elérni a csúcspontját. A cikk ezután összefoglalja azt az 1995-től érvényes felfogást, mely szerint a juhok és a kecskék szétválasztása a Nagy Nyomorúság alatt fog végbe menni. Az írók ezután bővebben kifejtik ezt a témát, és “új világossággal” szolgálnak Krisztus vőlegényként való “eljövetelével” kapcsolatban. Míg régebben úgy gondolták, hogy ez 1918-ban történt, Krisztus “mesterként” vagy “vőlegényként” való eljövetelét most a Nagy Nyomorúság időszakára teszik.

Íme, én veletek vagyok minden napon (szeptember 9-15) – Krisztusnak a “búzáról és a gyomokról” szóló példázatát közvetlenül az i. sz. 33. és Armageddon közötti hosszú időszakra alkalmazzák. A szétválasztó munka állítólag 1914-ben kezdődött, amikortól Krisztus a szervezet “vizsgálatát és tisztítását” végezte egészen 1919-ig, amikor is a Bibliakutatókat “igaz keresztény búzaként” elismerték.

Sokakat táplál kevesek keze által (szeptember 16-22) – Krisztusnak a kenyerekkel és halakkal kapcsolatos csodájáról azt hirdetik, hogy előárnyékolta azt a szándékát, mely szerint a szellemi táplálék kiosztását egy maroknyi embercsoportra fogja bízni. A cikk úgy beszél az “apostolokról és idősebb férfiakról”, mintha a vezető testületi elrendezés előfutárai lennének. Russellt és (1914 előtti) társait eleve kizárták abból, hogy képviselhetnék a kijelölt csatornát, mely által Krisztus a juhait táplálni fogja.

“Ki valójában a hű és értelmes rabszolga?” (szeptember 23-29) – A cikk azzal kezdődik, hogy félresöpri a korábbi értelmezést, mely szerint a hű rabszolga i.sz. 33-ban lett kinevezve, majd elmagyarázza, hogyan történt, hogy a “prófécia” szavai csak 1914 után kezdtek beteljesedni. A hű rabszolga sajátosan “egy felkent testvérekből álló kis csoportként” van azonosítva, melyet jelenleg a Vezető Testület mint “összetett rabszolga” alkot. Végül a cikk azzal a merész kijelentéssel zárul, hogy Krisztus “mindene fölé” KI FOGJA nevezni a Vezető Testületet, más felkent keresztényekkel együtt, amikor a Nagy Nyomorúság alatt eljön, hogy ítéletet tegyen.

""Szalai azokat kritizálja, támadja, akik viszont teszik."

:

Ebből is látható,hogy nem olvastad a könyvet,csak ítélkezel előre,milyen lehet.

Egyszóval:előítéleteid vannak vele szemben."

Kedves kérdező, tán nem igaz?!

"

Kedves Válaszoló,valami gond csak van,ha a szakirodalomnak ellentmond,nem?

(Itt NEM a Tanúk szakirodalmára gondolok.)

Milyen világi szakirodalmakba olvastál bele?

Csak kíváncsiság.

"A kérdező a 76-os válaszában magával folytat vitát. "

Az idézetnek az volt a lényege,hogy az embernek szerintem van annyi sütnivalója,hogy eldöntse,igaz-e a tanítás-e vagy sem.

A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.:

Egyetlen kérdés még:

Ha ennyire egyértelmű a Biblia,hogy saját magát magyarázza mindenhol,nincs benne semmi bonyolult dolog,akkor mi célja van annak,hogy a Tanúk egyáltalán szakirodalomból idéznek?

Minek idéznek belőle,ha egyszer úgy is igazuk van?

Minek alátámasztani szakirodalmi(világi szakirodalmi)kiadványokkal?

Utolsónak:

akkor ajánlom figyelmedbe a "Kell hinned a háromságban?"című kiadvány irodalomjegyzékét.

Ha mindennek utánaolvasunk,kiderül hogy az idézett alapműben nem is az volt leírva...

"Kell hinned a Háromságban?

Ez a dokumentáció az Őrtorony Társulat által kiadott, Kell hinned a Háromságban? – Vajon Jézus Krisztus

a Mindenható Isten? című füzet első 12 oldalának a forrásait elemzi. A forráselemzés nem a háromságtan

mellett kíván érvelni, csak arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon korrekt módon és a valósághoz híven

jár el a Társulat, amikor ókori és modern szaktekintélyeket idéz? Nem csapja-e be tájékozatlan és gyanútlan

olvasóit?

A jóhiszemű Tanúk rendszerint ezt a füzetet szokták a keresztények és az érdeklődők kezébe adni. A kiadvány

célja az, hogy az olvasó elvesse a háromságtant. A füzet természetesen sok keresztényt megingat,

több okból is. Egyrészt az átlagos keresztény a Tanúkkal szemben nincs felkészülve a hitvitákra. Másrészt

sajnálatos módon sokszor ő maga sem ismeri eléggé a saját hitét. Harmadrészt eleve csak kevesen tudnak

utánajárni minden információnak, mert a füzet sehol sem adja meg az idézetek pontos forrását.

A kiadvány természetesen olyan történészekhez, teológusokhoz és művelt laikusokhoz [1] is eljutott,

akikből – szakterületük átlagon felüli ismerete alapján – túl sok kérdést váltott ki. A Társulattól megkérték

az idézetek pontos forrását, és kutatásaik eredményét angolul már régen közzé tették. A Társulat – mivel

nem tudott mit válaszolni – ebben az esetben is az agyonhallgatás politikáját választotta, így ezekről a dolgokról

a magyar Tanúk végképp semmit sem tudnak. Ezért éreztük úgy, hogy a meglevő dokumentációkat

saját kutatásainkkal kiegészítve magyarul is hozzáférhetővé kell tenni.

1. Modern szerzőktől vett idézetek

[4. oldal] A The Encyclopedia Americana megjegyzi, hogy a Háromság "az emberi ész számára felfoghatatlan."

A Társulat hiányosan idézi az enciklopédiát, a magyar fordítás ("az emberi ész számára felfoghatatlan")

pedig pontatlan. A teljes szöveg ez: "Úgy tartják [a szentháromsághívők], hogy bár a tan túl van azon, hogy

az emberi ész megragadja [is beyond the grasp of human reason], sok természettudományi tételhez

hasonlóan nem mond ellent az észnek, és az emberi értelem számára felfogható, bár nem megérthető [may

be apprehended, though it may not be comprehended]." [2] Az enciklopédia tehát egyáltalán nem osztja a

Társulat véleményét, miszerint a tan "a normális gondolkodással ellentétes" lenne, hanem az olyan természettudományi

tételekhez hasonlítja, amelyek ugyan paradox voltuk miatt esetleg értelemfelettinek tűnnek,

de felfoghatók és kezelhetők.

[5. oldal] Egy protestáns kiadványban ez olvasható: "A Háromság szó nem található a Bibliában… Sőt még az

egyházi teológiában sem kapott hivatalosan helyet egészen a IV. századig". (The Illustrated Bible Dictionary [Képes

bibliai szótár]).

Tény, hogy a Háromság részletes kifejtése a 4. századig nem volt hivatalos teológiai használatban, azaz nem

volt zsinatok által szentesített hitvallás, de ez nem cáfolja azt, hogy a lényegét egyszerűbb megfogalmazásban

a zsinatok előtt is hitték és tanították. A tannal azért foglalkoztak csak a 4. századi zsinatokon, mert

akkor kérdőjelezték meg alapjaiban és olyan sokan, hogy a téma már az egész egyházat érintette. A Társulat

egyoldalúan idézi a bibliai lexikont, amely ugyanebben a szócikkben megállapítja: "Bár az Írás nem ad megfogalmazott

háromságtant, minden elemet tartalmaz, amelyből a teológia megszerkesztette a tanítást." [3] A

Társulat hiányos idézése ellenére tehát a teológiai szótár a keresztény felfogást támogatja, szaktekintélyével

ellentmond a Társulat álláspontjának.

[5. oldal] Egy katolikus szaktekintély is azt mondja, hogy a Háromságot "Isten szava közvetlenül és konkrétan nem

említi (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia]).

Az a tény, hogy maga a Háromság "közvetlenül és konkrétan" nincs benne a Bibliában, nem cáfolja annak a

lehetőségét, hogy a szó sok más teológiai kifejezéshez hasonlóan bibliai tartalmat fejez ki (mint pl. teokrácia

vagy a szervezet fogalma az Őrtorony Társulat számára).

[5. oldal] The Catholic Encyclopedia (A Katolikus Enciklopédia) ilyen magyarázatot fűz ehhez: "Az Írásokban egyetlen

olyan kifejezés sincs, amely a Háromság Isteni Személyt együtt jelezné. A … [tri'as] szó (amelynek a latin trinitas

szó az egyik fordítása, először az antióchiai Theophilusnál fordul elő A. D. 180 táján… Nem sokkal ezután

megjelenik Tertullianusnál is a latin trinitas formájában. Önmagában ez még nem bizonyíték arra, hogy Tertulliánus

tanította volna a Háromságot.

Az enciklopédia és a Társulat eredeti angol szövegében található Three Divine Persons-t ("Három Isteni

Személy") a Társulat magyar kiadása rosszul fordítja "Háromság Isteni Személy"-nek, ez a trinitástannak is

ellentmondana.

[5-6. oldal] Egy katolikus mű Trinitas – A Theological Encyclopedia of the Holy Trinity (Trinitás – a Szentháromság

teológiai enciklopédiája) például megjegyzi, hogy Tertulliánus bizonyos szavait később mások megpróbálták a

Háromság leírására kisajátítani. Ezután óvatosságra int: "Nem volna szabad elhamarkodott következtetést levonnunk

a szóhasználatból, mert ő nem a trinitáriusi teológia alátámasztására használja szavait."

A Társulat hiányosan idézi az enciklopédiát, a teljes szöveg pontos fordítása ugyanis ez: "A nagy afrikai [ti.

Tertullianus] alkotta meg a trinitás latin nyelvét, sok szava és kifejezése pedig folyamatos használatban maradt:

a trinitás szó és a persona, az 'egy lényeg három személyben' képlet, vagy az 'Isten az Istentől, világosság

a világosságtól.' A szubsztancia szót 400-szor használja, akárcsak a konszubsztanciálist [egylényegű] és

konszubsztantívat, de a használatból nem szabad gyors következtetést levonni, mert nem alkalmazza a szavakat

a trinitárius teológiához." [4] A Társulat sugallatával ellentétben nemcsak a teológiai enciklopédia írói,

hanem maga Tertulliánusz is hitt a Háromságban ("egy lényeg három személyben" stb.), akkor is, ha érvelés

közben nem alkalmazta a trinitas szót (lásd később!).

[6. oldal] Amiről a héber iratok tanúskodnak ... Hasonlóképpen ezt ismeri el a jezsuita Edmund Fortman a The

Triune God (A Háromság egy isten) című művében: "Az Ószövetség semmit sem mond közvetlenül vagy közvetve a

Háromság egy Istenről: az Atyáról, a Fiúról és a Szent Szellemről…Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik szent író

akárcsak gyanította volna az egy Istenségen belüli [Háromság] létezését… Azt állítani, hogy [az "Ószövetségben"]

utalásokat vagy megsejtéseket vagy 'burkolt jeleket' lehet látni a három személyre, ez olyan belemagyarázás lenne,

amit a szent írók nem írtak vagy nem akartak mondani."

A Társulat kétszer is idézi Fortmant; amit az első idézetben mondott, az csak az Ószövetségről és íróiról

szólt, és állítását senki sem vitatja, ugyanakkor ugyanezen az oldalon ő maga így ír: "...talán el lehet mondani

azt, hogy néhány [ószövetségi] iratnak az igéről, bölcsességről és szellemről [szóló kijelentései] i genis te -

r emt h ettek olyan légkört, amelyben a zsidók számára elképzelhetővé vált az Istenségen belüli többes szám."

[5] Megjegyzendő: a Messiás Isten voltára utaló ószövetségi igék a keresztény teológia szerint is csak utólag,

Jézusban való beteljesedésükkor váltak világossá.

[6. oldal] Amiről a görög iratok tanúskodnak ... The Encyclopedia of Religion (A Vallási Enciklopédia) ezt mondja:

"A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újszövetségben nincs szó kifejezetten a Háromság dogmájáról." A

jezsuita Fortman ezt mondja: "Az Újszövetség írói… nem fogalmazzák meg hivatalosan vagy tételesen a Háromság

dogmáját, és kifejezetten nem tanítják, hogy egy Istenben három egyenlő isteni személy van… Sehol sem található

ilyen trinitariánusi [6] tan a három különböző isteni személyről, aki egy Istenségen belül együtt él és működik."

Az enciklopédiából és a Fortmantól (könyve 6. oldaláról) vett idézet aláhúzott szavaira figyelve látható,

hogy csak azt állítják: az Újszövetség írói Isten lényének titkát nem fogalmazták meg kifejezett tanként, hivatalosan

és tételesen. Bár a Társulat hiányos idézeteiből úgy tűnhet, hogy Fortman sem hisz a Háromságban,

a teljes szöveg ez:

"Ha összeszedjük az Újszövetség íróit, azt mondják el nekünk, hogy csak egy Isten van, a világegyetem teremtője és

ura, aki Jézus Atyja. Jézust úgy hívják, hogy Isten Fia, Messiás, Úr, Megváltó, Ige, Bölcsesség. Olyan isteni

funkciókat tulajdonítanak neki, mint a teremtés, megváltás, ítélet. Néha kifejezetten Istennek nevezik. Nem beszélnek

a Szentlélekről olyan teljességgel és tisztán, mint a Fiúról, de időnként összehozzák az Atyával és a Fiúval, és ami az

istenséget és a személyességet illeti, velük egy szintre teszik. Írásaikban triádikus alapot és triádikus formulákat

adnak. Nem beszélnek a természet, lényeg, személy, viszony, egymásba foglaltság és küldetés absztrakt nyelvén, de a

maguk módján mutatják be az ezek mögött a kifejezések mögött álló gondolatokat. Nem adnak nekünk hivatalos vagy

tételes tanítást a Háromságról [pontosított fordításban], sem kifejezett tanítást arról, hogy egy Istenben három egylényegű

isteni személy van. De alapvető trinitarianizmust adnak nekünk, az adatokat, amelyekből megfogalmazható

egy olyan tételes tanítás, mint a Háromegy Isten."

A Társulat hiányos, egyoldalú idézése ellenére Fortman írói szándéka, a témáról alkotott általános felfogása

ellentmond a Társulat teológiájának.

[6. oldal] A The New Encyclopaedia Britannica (Az Új Angol Enciklopédia) megjegyzi: "Sem a Háromság szó, sem

maga ez a kifejezett tan nem szerepel az Újszövetségben."

A Háromság szó és a tan természetesen nem szerepel az Újszövetségben. Ugyanakkor a Társulat egyoldalúan

idézi az enciklopédiát is, amely még ugyanazon a szócikken belül megállapítja, hogy " a z Újszövetség ala -

pozza meg a Háromságról szóló tanítás alapját." [7] Az enciklopédia a keresztény álláspontot osztja, miszerint

a tannak az Újszövetség az alapja. Tudományos tekintélyével ellentmond a Társulat véleményének.

[6. oldal] A The New International Dictionary of New Testament Theology (Az újszövetségi új nemzetközi teológiai

szótár) is hasonló megállapítást tesz: "Az Újszövetség nem tartalmazza a háromságtant a mai formájában. 'A Bibliában

nincs olyan konkrét kijelentés, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egylényegűek' (mondta Karl Barth pro-testáns

teológus]."

A Társulatnak a teológiai szótártól vett idézetének magyar fordítása rossz, az angol szöveg "a kifejlődött háromságtan"-

ról beszél (the developed doctrine of the Trinity), ezen "…a háromságtant a mai formájában"

fordítás túllép. A szótár továbbá (pontos fordításban) azt állítja, hogy a Bibliából "hiányzik az Atya, a Fiú és

a Szentlélek egylényegűségének a kifejezett meghirdetése" (lacks the express declaration that the Father,

the Son and the Holy Spirit are of equal essence), de a Társulat magyar fordítása ("nincs olyan konkrét kijelentés")

ezen is túllép. [8] A Társulat sugallata ellenére a teológiai szótár írói nem a Háromságot hiányolják

az Újszövetségből, hanem a "kifejlődött háromságtant" és az "egylényegű" (homoúsziosz) kifejezést.

Megjegyzendő, hogy a Jn 10:30 és a 2Kor 3:17 legalábbis a személyek elválaszthatatlanságát, ha nem azonos

természetét mondja ki.