A feministák milyen helytálló észérvekkel valamint milyen valós tényekkel tudják alátámasztani a férfitársadalmat bíráló, sokszor rágalmazó állításaikat?
válasza:Dogmák: Ez stimmel, semmi gond: amit a gyakorlat, tények, tapasztalat igazonak, az értelemszerűen helytálló, amit meg nem, az nem. Ezzel nincs is gond.
Ami viszont konkrétan a - hangsúlyozom: mérsékeltebb, tehát nem az extrém - feminista elgondolásokat (szánt szándékkal nem írtam dogmát), az úgymond alapvető "női jogokat" illeti, azokról fentebb te is elismerted, hogy teljesen jó célok: tanulhasson, szavazhasson, stb. a nő is... Ezekről azóta igazolták a tények is, hogy ez jó, nem?
Innentől pedig már csak egy lépés a munka - viszont ezt illetően tisztáznunk kell még valamit: korábban azt írtad, hogy nem vagy _teljesen_ ellene a nők munkásságának. Példaként hoztad az írónőt. Akkor légyszíves vázold nekem egy kicsit bővebben az aziránti elképzeléseidet is, hogy milyen, úgymond "helyénvaló, elfogadható" munkakörben tudsz még elképzelni nőket?
Helyes kondicionálás: Tény, hogy ez csak részben igaz, mert sok függ az alapadottságoktól (bár azt hiszem, Polgár László pl. meg van győződve róla, hogy _bármiféle_ zsenialitás kinevelhető, csak időben kell elkezdeni; könyvet is írt erről). Viszont az alapadottságok is egyénről egyénre eltérőek: férfiből is van olyan, aki genetikailag vézna, és nőből is olyan, aki genetikailag erős; férfiből is olyan, aki inkább megalkuvó genetikailag, és nőből is olyan, akit vezetésre szólítanak a génjei. Ezért én inkább azt mondanám, hogy szerintem bár nem lehet 100%-os hatékonysággal kihozni bárkiből bármit, de amire megvan az adottsága, azt ki lehet bontakoztatni.
Első Kedvesem pl. nő létére ugyanakkora volt, mint én (184 cm), és ami azt illeti, nem maradt el mögöttem se testi erőben, se értelmi képességekben; élsportoló volt, és igen rátermett szakértő a biológia és a kémia tárgykörében - mindkét területen szégyenbe hozva számos férfit is, miközben a megelőző házasságából megmaradt gyermekét pedig igazi nőként, jó anyaként nevelte. Kétségkívül volt tehát adottsága mindehhez, és ki is bontakoztatta. Szerinted akkor ez jó vagy rossz dolog? Mert szerintem az egyfelől természetesen rossz, hogy az előző kapcsolata felbomlott és magára maradt a gyerekkel (szerencsére azóta már újra megtalálta a boldogságát, de az új párja mellett is dolgozik továbbra is, de nem muszájból, mert tényleg nem lenne rászorulva, hanem egyszerűen mert szereti a munkáját), másfelől viszont az szerintem határozottan jó, hogy nem veszett kárba a tehetsége.
Feleségem pedig olyan mértékű tudásányagot szedett össze az idők során, hogy még én is csak nézek. Bárki bármit kérdez tőle a nyelvek, a kultúra, a történelem, a földrajz, vagy épp a pszichológia tárgykörében, tíz kérdésből nyolcra kapásból tudja a teljes választ, egyre csak egy részét, és csak egy az, aminek még neki is utána kell néznie. Mindemellett pedig tehetséges fordító, és még tehetségesebb tanár, akinek a képességeit tanítványok sora tanúsítja. És ő sem azért dolgozik, mert muszáj neki, hanem mert érdekli, amivel foglalkozik, szereti csinálni - ami nem is csoda, tekintve, hogy van adottsága hozzá, amit így szintén nem hagy elveszni ő sem. És szerintem ez is kimondottan jó - annál is inkább, hogy mesélte: volt előzőleg olyan kapcsolata, ahol az általad vázolt szerepkörben kellett élnie (háziasszony), és kis híján bele is őrült; elmondása szerint ugyanis ahogy egyre kevesebb mindennel foglalkozhatott, úgy érezte, hogy szabályosan elbutul, és ez végtelenül megrémisztette. Azóta gondolni sem akar ilyesfajta bekorlátozottságra... és azt hiszem, ez tökéletesen érthető is. Te mit gondolsz erről?
Genetikai elkorcsosulás: Ezt csak azért nem tartom túl valószínűnek, mert amint azt bizonyára te is nagyon jól tudod, ehhez _nagyon sok_ idő kell... évezredek, évmilliók (jó, a beltenyészet esete kivétel, de az emberiség egészéről ez nyilván nem mondható el). Néhány száz nagyon kevés hozzá. Nem is szólva arról, hogy az egészségügynek és a társadalmi berendezkedésnek köszönhetően az ember nagyjából kivonta magát a hagyományos, természetes evolúció alól, és helyette egyfajta társadalmi szelekcióba ment át. Ez persze vezethet idővel elkorcsosuláshoz, de az megint csak nem lesz egységes, hanem csak egyes vérvonalakra lehet jellemző. Szóval én ezt ezen oknál fogva kivenném az egyenletből.
Érzelmek/ösztönök szabályozása: Nos, az egész társadalmunk ezen alapul, és alapult a kezdetektől fogva, nem? Mármint azon, hogy annak érdekében, hogy mindenkinek - így nekünk, mint egyéneknek is - jó legyen, és a társadalom egyáltalán fennmaradhasson, időnként vissza kell fognunk magunkat. Nem hódíthatsz meg pl. egy nőt azzal (kivéve egyet-kettőt), hogy egy szó nélkül rámászol, azonnal kielégítve a vágyaidat - és ugyanígy nem győzhettek volna pl. Caesar seregei sem, ha a katonái nem fegyelmezetten és szervezetten, hanem az egyéni virtust és dicsőséget hajszolva, fejetlenül vetik magukat a küzdelembe. Ezek is szabályok, és bizonyos késztetések, érzelmek elfolytását szolgálják, de mégis megszoktuk őket és a hasznunkra is válnak. Ezzel gondolom, te is egyetértesz, nem? Nem kell feltétlenül elnyomni a dolgokat, csak kezelni, finomítani, formába önteni - ugyanúgy, ahogy pl. az udvarlás is a már említett rámászás egy kifinomult, ráérős formája, végső soron.
Skandináv modell: Igen, a lehetőség adott, és bizonyára vannak is belőle gondok időnként - valahogy mégis kezelik. Erre egyelőre én se tudok mást mondani azon túl, minthogy idővel kiderül, elválik, meglátjuk, mi lesz belőle. Talán épp ők lehetnek a "dolgozó nő" elméletének élő kísérlete, és majd meglátjuk, hogy milyen eredménnyel zárul a kísérlet.
Belinkelt kérdés: Ez lényegében a jelen hozzászólásomban fentebb említett "szeretik a munkájukat/érdekli őket a téma" kiterjesztése. Lényegében itt tehát annyi csak az alapkérdés, hogy ha egy nőt érdekli, teszem azt a kvantummechanika, és tényleg mindig is volt tehetsége matekhoz és fizikához, jó volt mindkettőből, akkor ha nem foglalkazhatna vele, azzal egyrészt ő maga is rosszul járna, mivel nem foglalkozhatna azzal, ami érdekli, és amiben jó is, másrészt pedig rosszul járna a társadalom egésze is, mert lehet, hogy épp az ő egy felismerése nyomán épülhetne meg az első működő térkapu, amibe belépsz itt, és kilépsz belőle mondjuk a Marson, egy pillanat alatt. Már eddig is jónéhány tudományos-technikai újítást köszönhetünk nőknek (nemrég pl., mint olvastam, egy ausztrál diáklány fejlesztett ki valami teljesen újszerű és olcsó napenergiacellát, ami nagyban elősegítheti a napenergia elterjesztését), és ki tudja, mennyit fogunk még ezután?
Mindent összegezve: Nők kapcsán szerintem itt minden arra az egyetlen egy alapkérdésre szűkül le végül, hogy ha egy nő jó valamiben (bármi is legyen az), és az a téma még érdekli is, és szeretne foglalkozni vele, akkor miért ne foglalkozhatna vele?
Szerintem legalábbis az, hogy foglalkozhass azzal, ami érdekel, és amiben jó vagy, egy olyan alapvető, emberi szükséglet, ami teljesen független a nemektől. Ha pl. te teszem azt egy zseniális történész vagy, és tényleg jobbnál-jobb felismeréseid vannak a tárgykörben, de ezt mégis megtagadnák tőled és azt mondanák, hogy dolgozz kikötői rakodómunkásként, mert hát férfi vagy és izomzatod révén erre vagy a legalkalmasabb, akkor az téged ugyanolyan mértékben kielégítene, mint az, amit te szerettél volna? Nem hiszem... És ez teljes mértékben érthető is, hiszen senkit sem elégítene ki.
Szerinted...?
1.Csak egyféle nézőpont körül rendelkezem olvasottsággal.Vitapartnereim ezen olvasottságomat is nagyban alulmúlják.Ha majd azt látom,hogy valaki lényegesen műveltebb nálam,elvesztettnek minősítem a vitát,és kiszállok belőle.
2.Én magam mondtam az egyik vitapartneremnek,hogy igazságokat állít.Ha valaki békésebb vizekre hajtotta azt a vitát,akkor az én voltam.Ha pedig valaki demagóg dumával próbál hadakozni,akkor ne csodálkozzon,ha azt a szemére vetik.
3.Én vagyok eleve ellenséges.Engem neveztek először szánalmasnak,pedig én csak egy kérdést tettem fel.Ha valaki először becsmérelni,megvadítani kezdte a másikat,az bizony nem én voltam.Ha valaki kiáll a front közepére,és azt kiálltja,hogy ide lőjetek,akkor oda fognak lőni.Vitapartnereimnek azért ment el a kedve,mert látják,hogy esélyük sincs ellenem.
4.Nem tudományos forrásokra hivatkozom.A minden nő k*rva blogot nem is tudományos forrásként akartam megjeleníteni,hanem egyszerűen véleménynyílvánításként.A wikipediából és a Konrad Lorenztől beidézett állításaim pedig igazak.Aki nem hiszi,járjon utána.Vegye elő a történelemkönyveket,valamint Konrad Lorenz művét.Nekem ezek a könyvek itt vannak az asztalomon.Kötve hiszem,hogy a feminista blogok,valamint a feministák tollaiból származó művek hitelesebbek lennének,mint az én állításaim.
5.Személyeskedni sem én kezdtem.Nyugodtan vissza lehet olvasni.Az ember intellektusát pedig egyáltalán nem az határozza meg,hogy van-e diplomája.
Kedves vitapartnerem.Először is gratulálni szeretnék,mert legutolsó érvelésed bizony eléggé körültekintő,széleskörűen tájékozott és meglehetősen körmönfont.Nem tartom véletlennek,hogy egy férfi tollából származik.Mindegy,hagyjuk ezt.
Az alapvető emberi jogokról annyit tudok mondani,hogy azt már sikerült kiharcolniuk,elismerésem és gratulációm hozzá.Jogos volt és helytálló.De ma már rég nincsen szociális rabszolgaság,ezáltal a feminizmus érvényét vesztette.A további harcnak semmi értelme,azon kívül,hogy gyűlöletet,ellenkezést keltsen.Látod belőlem is milyen dühöngő oroszlánt voltak képesek csinálni,pedig alapvetően nem vagyok agresszív ember.
Nem vagyok teljes mértékben ellene a nők munkásságának,de azt,hogy a politikából és a gazdaságból is ki akarják venni a részüket,azt már túlzásnak tartom.A gazdaság és a politika egész,minden porcikájával odakoncentráló embert igényel.Egy nőnek nem ez a feladata.Neki elsődlegesen a családjával kell foglalkoznia.Gyereket kell szüljön,fel kell nevelnie,ahhoz,hogy az emberiség életben maradhasson.Véleményem szerint ez a világ rendje.A nő nem a férfi másolata.Erre a Vatikán is számtalanszor felhívta már a figyelmet,őket pedig semmiképpen sem lehet azzal vádolni,hogy mindezt csak pusztító szándékkal teszik.Ha valaki igazán a béke mellett áll,akkor az a pápa.
Ahhoz,hogy egy nő elérjen valamit,ahhoz neki közel sincsen akkora tehetségre szüksége,mint egy férfinak.Neki elég egy kacsintás,egy mosoly,és egy férfi máris megtette helyette azt,amit neki kellett volna.Mi pedig csak arra számíthatunk,amit a két kezünkkel,és az eszünkkel létrehozunk.Valamilyen szinten persze meg is lehet fordítani a dolgot,de az arányok szerintem vitathatatlanul az egyik irányba dőlnek.Lexikális tudás megszerzéséhez pedig nem a tehetség a legfontosabb,azt szerezhet bárki.Ettől még nem lesz alkalmas a vezetésre.Valóban van sok női alkotó,aki maradandót tett le az asztalra,ezt nem vitatom.De ki tudja,hogy ezzel hány nála tehetségesebb férfit szorított ki.Minden szakma erőforrásai végesek.Igazából nem tudhatjuk,mi lett volna,ha...,ezért inkább erről ne vitatkozzunk,mert felesleges.Az pedig,hogy a párodnak sikerült összeegyeztetnie ilyen szinten a hivatását és a családot,ahhoz gratulálok.De a legtöbb nőre nem ez a jellemző.Az a szeretet és törődés,amit a párod elmulasztott a gyerekeinek adományozni,mert közben a munkájával törődött,az viszont elveszett.Azt már a Jóisten sem adhatja vissza.
A kondicionálásról annyit,hogy valamilyen szinten szükség van rá természetesen,de hatalma véges.Az,hogy a munkahelyeken ne alakulhassanak ki a korábban általam felvázolt komoly problémák,az már olyan szintű kondicionálást igényelne,ami egyszerűen nem létezik.Szerencsére,hiszen,ha létezne egyenes út vezetne a Hitler által megkísérelt übermensch létrehozásához.Megint csak a mértékben,a szabályzókörben rejlik a dolgok miértje.
Egy férfi alkalmasabb fizikai munkára,mint egy nő,ez is igaz.Nem is túl sok nőt találni a dokkokon,a bányákban.Érdekes módon azért nem harcolnak a feministák,hogy oda is bekerülhessenek.Ha ugyanolyan megítélést szeretnének,mint mi,akkor ugyanolyan kötelességekkel is kell rendelkezniük.Bátrán dobálóznak az emberi jogokkal,de a kötelességekről megfeledkeznek.Amelyik társadalmi csoportnak több a kötelessége,annak több jog is jár.Vagy tévedek?Az pedig,hogy melyik férfi kerül a bányába és melyik az egyetem vezetőjének a székébe,az szintén a szelekció folyamatában rejlik.Vannak visszásságok persze,de hát hol nincsenek az életben?Azok mindig is lesznek,hiszen minden emberben rejlik valamilyen szinten némi gyarlóság.
válasza:"Először is gratulálni szeretnék,mert legutolsó érvelésed bizony eléggé körültekintő,széleskörűen tájékozott és meglehetősen körmönfont.Nem tartom véletlennek,hogy egy férfi tollából származik."
Kedves Kérdező, most kb. tíz perce röhögök rajtad, mert irtóta be lettél etetve... Honnan gondolod, hogy a vitapartnered férfi? Azért, mert leírta, hogy felesége van? És ha hazudott? Na mindegy is, nem lövöm le a poént: hidd csak azt, hogy ha valaki értelmes dolgokat ír, csak és kizárólag férfi lehet... :)
(Och du, min lite kisse, hur svarar du för det?)
válasza:Oravecz Éva Csilla: 35 éves, nincs férje, nincs gyereke, jelenleg a Nők Lapja újságírója, de szabadúszóként több újságnak is dolgozik. Ahogy ő fogalmaz: "Néha szinte belefeledkezem a munkámba, így a magánéletemre kevés időm jut."
Nem úgy néz ki, mintha a te általad képviselt ideált testesítené meg... Ahhoz képest hogy etalonként mutatod be... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!