Terhes a barátnőm, de nem szeretnénk elvetetni. (? )

Én 18 évesen(majdnem 19) szültem az első babámat. Nem bántam meg, a legjobb dolog az életemben!

Nem 15 évesek vagytok legalább... Nem hinném az írásod alapján, hogy kibírnátok az örökbeadást.Főleg a barátnőd!Megpecsételhetné az egész életeteket. Engem kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy idegen embereknek odaadjam az újszülött édes kisbabámat... Hiába várnak babára, és akár jó emberek, akkor sem tudnám megtenni...

Másrészt a szülők is azt mondták segítenek, te már dolgozol (igaz nem sokat), de szerintem, ha igazán akarjátok meg tudjátok oldani. A barátnőd mi állt szeretne?

Az egyik válaszolónak üzenem, nem repedtem sehol, nem kellet "inkontinencia betét" sem, sőt a szex is piszok jó két gyerek utén is! :)

"Az egyik válaszolónak üzenem, nem repedtem sehol, nem kellet "inkontinencia betét" sem, sőt a szex is piszok jó két gyerek utén is! :)"

Nekem pedig nem volt az 1 után sem. Most örülsz? Nem valótlannal "fenyegettem".

a 32 éves anyuka vagyok, bármibe lefogadnám, hogy meg fogják tartani, mert a lányka féál majd elmenni az abortuszra, mert csúnyán fog nézni majd a doktor bácsi, meg a nővérek. Örökbe nem fogják adni, mert a 17 éves fejecskéjüknek ez az egész túl bonyi, úgyhogy összekalapáltak egy gyereket a szüleiknek, ha esetleg unatkoznának, mert azt is lefogadom bármibe, hogy most hirtelen mindkettejüknek rengeteg tervük, céljuk lett, rengeteg képzés, amit el akarnak végezni, nagy karrierálmok, utazások, nyelvtanulás.

Előtte meg annyira xartak az egészbe, h gumi nélkül szexeltek, kit érdekel, mi lesz, mi most vagyunk szerelmesek meg 17 évesek alapon.

Nem tudom, hogy álltok a döntéssel, de azt is el kell képzelni, hogy esetleg szülés után máshogy fejlődik, lehet, hogy nem lesz egészséges. Esetleg valami gond lesz szülésnél. Szóval egy egészséges babával is nehéz két fiatal felnőttnek végzettség nélkül, de ha bejön egy snis kód, ott már igazán össze kellene szednetek magatokat.

A pozitív válaszoló a hitelmentes házzal könnyen beszél, gondolom nem ő termelte ki, miközben otthon volt a gyerekkel, hanem az apuka. Esetleg haláleset történt a családban és örökséget kaptak.

Nekem is szerencsém volt ezügyben, az anyagiak nem jelentenek gondot, de nem rajtam múlt.

Ha nem így alakulnak a dolgaim, nem tudom, hogyan csináltam volna végig, de biztos stresszesebb lennék és rosszabb körülmények között élnénk.

Én azt mondom, aki úgy érzi, hogy végig tud csinálni egy abortuszt úgy, hogy minden információ birtokában van az tegye.

Aki nem érzi, hogy beleroppan egy örökbeadásba, az is rendben.

Aki felneveli a gyerekét, hogy minden tőle telhetőt megtesz érte, szintén becsülendő.

Szerintem itt egyszerűen nincs jó döntés, a helyzet szívás. Persze lehetne rosszabb is, de az mindig lehetne. Azt válasszátok, amiben 3tok közül a legtöbben jönnek ki egészséges lélekkel.

Ha ehhez abortusz kell, és ketten tovább tudtok rajta lépni, akkor az a jó döntés.

Ha örökbeadjátok, és egy ember(gyerek) kedvéért nem a pszichiátrián fogtok 2en kikötni, akkor azt.

Ha úgy tudjátok felnevelni, hogy közben naponta boldogít a nem ideális körülmények ellenére a gondolat, hogy család lettetek, akkor azt kell választani.

Amihez a legtöbb erőt érzitek magatokban(vagyis elsősorban a barátnőd).

Mindegyik nehéz lesz, mindegyiknél lesz mélypont, mindegyik után érhet még boldogság.