Abortusz vagy bizonytalansag?
Sziasztok!
Elnezest, hogy csak most jelentkezem, de eddig nem erztem eleg erosnek magam lelkileg ahhoz, hogy vegigolvassam az osszes hozzaszolast....
Mult heten miutan feltettem a kerdest, masnap megis bementem a korhazba. Rengeteg dolog kavargott a fejemben azon a reggelen, tobbek kozott azok a dolgok amiket itt tanacsoltatok. Miutan kitoltottem a papirokat es a vizsgalatra varakoztam odakint meg vagy egy tucat hozzam hasonlo novel, hirtelen ramtort egy erzes, hogy mit muvelek en itt? Vegigneztem a tobbi non es tudtam, hogy en nem vagyok erre kepes, en nem vagyok olyan mint ok. Eldontottem, hogy a vizsgalat utan fogom a cuccom es egyenesen hazafele veszem az iranyt a kisbabammal egyutt a pocakomban. Miutan ezt eldontottem, olyan megkonnyebulest es boldogsagot ereztem amit mar nagyon reg nem. Aztan beszolitottak a vizsgalatra. Egy vegtelenul kedves doki volt bennt en pedig mikozben vizsgalt termeszetesen nagy orommel osztottam meg vele, hogy meggondoltam magam es megis szeretnem a babat. Latszott rajta, hogy sokkal jobban tetszik neki ez a dontesem mint az elobbi. Azt mondta, hogy azert szeretne meg egy ultrahang vizsgalatot csinalni, mert ugy erzi, hogy a mehszaj enyhen nyitott. Elkuldott ultrahangra, ahol kiderult, hogy a babanak nincsen szivhangja, nincsenek ,, erzekelheto eletjelek,,. Azt hiszem, hogy azt a percet soha nem fogom elfelejteni....tehat a boldog hazamenetel helyett megis az kovetkezett amiert eredetileg oda mentem. Azota nem tudok aludni, egesznap csak sirok, hiszen tudom, hogy az en hibam ami tortent. Biztos vagyok benne, hogy az a kisbaba erzdte, hogy mit keszulok tenni vele, vagy nem is tudom. Most, hogy megeltem, hogyan is zajlik egy ilyen dolog, elmondhatom, hogy eletem legszornyubb ket napja volt. Ezek utan en is csak azt tudom, mondani, hogy barmilyen megoldas jobb mint ez....En ugy erzem, hogy lelkileg azota teljesen tonkre mentem, de tudom, hogy megerdemlem, hogy igy erezzem magam. Megis abban remenykedek, hogy egyszer az eletben meg meg fog adatni az a csoda, hogy anya lehessek....
Kedves kérdező!
Két órája olvastam el először, hogy mi történt. Azóta elolvastam vagy ötször... de egyszerűen szóhoz sem jutok. Rengeteget gondolkodtam, hogy milyen hasznos, vigaszt nyújtó dolgot írhatnék, ám ehhez én kevés vagyok.
Rettenetesen sajnálom azt, amin át kellett menned ennyi idősen.
Hidd el, most jó páran vagyunk, akik Veled együtt sírtunk/sírunk. Én legalábbis biztosan. Amit talán én tennék most, az az lenne, hogy nem maradnék egyedül a gondolataimmal. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik szeretnek, akiknek elmondhatod az érzéseid. A legfontosabb, hogy ne veszítsd el a hited, Téged is meg fog találni a csoda, és lehetsz még Anya. Te jól döntöttél egy olyan helyzetben, mikor sokan már nem mertek volna visszalépni, és hidd el, hogy eljön az idő, mikor egy pici lélek újra megkeres téged, hogy vigyázz rá!
Hát ennyi...nem vagy egyedül tudj róla!
30/N
Nagyon sajnálom, ami veled történt!
És ne haragudj, hogy ezt mondom,de nagyon tanulságos történet!!
Kívánom, hogy fel tudd dolgozni, és ha úgy érzed, érett vagy rá, sikerüljön!!!
Utolsó válaszoló vagyok megint. Elnézést kérek, én írtam ma 11.25-kor azt, hogy a kérdező kb. 2 napja írt kommentet, de most látom, hogy összetévesztettem a kérdést ezzel:
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..
Mégegyszer elnézést, és részvétem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!