Abortusz után? Egyszerűen nem sikerül feldolgoznom, egyre rosszab és rosszabb. Olyan valakit keresek, aki szintén átesett ezen, aki úgy érezte, hogy nincs kiút. De sikerült helyrerázódnia és szeretne is segíteni.
Kérlek, hogy ne olyanok írjanak, aki elítélnek miatta, bőven elég a bűntudat amit érzek, és amit úgy érzek, soha nem fog megszűnni...
Szeretném, ha lenne valaki, akivel megbeszélhetném a problémám, akitől tanácsot kérhetnék, ha lenne valaki, aki szintén úgy érezte, hogy sose lesz többé boldog élete, de sikerült túljutnia rajta. Szeretném hinni, hogy van kiút, hogy túl lehet élni lelkileg, meg egyelőre úgy érzem, hogy "belehaltam".
Szia!Nekem azt mondták, kell tartani egy kis búcsúztatót Neki (ehhez tudok ajánlani egy pszichológust is, aki amúgy is segít), és kell egy apró tárgy , amit mondjuk a tükör elé teszel, valami ami mindig ráemlékzetet, tudom ez nehéznek hangzik, de jobb, mert tudja Ő is, hogy nincs elfeljetve.És mindig tudd , hogy Ő volt az első, sose próbáld, akard elfelejteni. Tudja, biztosan hogy nem azért tetted mert nem szereted!
Én elítéltem régen az abortuszt, de már nem (nekem nem volt még, nem azért). Próbálj megbékélni a helyzettel, esténként beszélj hozzá, miért tetted, szereted.Ne úgy próbáld lezárni, hogy nem gondolsz rá, és majd az idő...Nem szabad, azzal csak homokba dugod a fejed.Velem akármikor beszélgethetsz, mesélhetek sok mindent, amit ide nem akarok leírni.Kitartás!Én nem ítéllek el, azokat kell elítélni, akik semmit nem éreznek, és csak úgy bemennek, majd nem törődnek vele.
Sajnálom hogy így alakult, biztos jó okod volt rá. Nem ítéllek el, nekem is volt sajnos, és kb három évembe telt, míg túl tudtam lépni rajta. Nem könnyű, az tény. Nagyon sokszor eszembe jutott, könnyeztem és sírtam is miatta. Most lenne egy öt éves gyermekem, ha akkor nem az abortuszt választom. De lehet hogy a párkapcsolatom már nem lenne meg, és ki tudja hogy hogy tudnánk megélni.
Jól döntöttem, bár a szívem mélyén meg akartam tartani, és ha kicsit erősebb vagyok, lehet hogy most itt szuszogna mellettem a gyermekem. De nem így alakult, és most a szomszéd szobában szuszog a három és fél hónapos kislányom. :)
Túl fogsz jutni rajta, beszélj róla, beszéld meg a pároddal, a szüleiddel, akárkivel, akiről úgy érzed hogy meghallgat. Ne őrlődj magadban, mert az nem segít, inkább add ki magadból a fájdalmadat. Lesz még esélyed a babára, nem most volt itt az ideje.
Sírj, ha úgy érzed attól megkönnyebbülsz. Ne szégyelld a könnyeidet. El fog múlni, idővel.
Szia!
www.valsagterhesseg.org
éjjel-nappal hívható telefonszám (visszahívással is, ha igény van rá): 06-70/225-2525
Egy egy olyan egyesület, ahol olyan önkéntesek segítenek személyesen vagy akár telefonon, akik szintén átestek ezen, amin most Te. Ez a PAS, más néven post abortiv szindróma, aminek többféle tünetmegjelenési formája van.
Mindenképp kérj segítséget, van lehetőség a gyógyulásra és a teljes élet élésére!!!!
Szia!
Nekem nyár elején volt abortuszom és tudom mit érzel. Nagyon nehéz, főleg most, hogy már mostanában született volna meg. Még most sem tudtam igazán túljutni rajta
Szerettem volna megtartani csak hát nem olyanok voltak a körülmények.
Nem tudom neked mi okból kellett ezt választanod de teljesen megértelek. A legnehezebb magadnak megbocsátani...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!