Abortusz vagy bizonytalansag?

Utolsó vagyok. Részlet a néma sikolyból:

http://www.youtube.com/watch?v=t_3COaK2_V0

Elkezdtem nézni, de nem bírtam még a feléig sem. Mégis ajánlom sokak figyelmébe (alatta a kommenteket is), hogy miről is szól ez az egész.

30/N

SZia,

NE vetesd el szerintem. Egy eletre megbannad es sosem felejtened el a napot mikor megtetted. Emlekeznel ra mikor szuletett volna, mikor volt az abortuszod meg evekkel ra is. Es ki tudja h lehet e majd kesobb babad. Es ha nem fog elsore legkozelebb osszejonni, orok lelkiismeretfurdalasod lesz. Egy kis leny fejlodik benned, aki teged valasztott anyukaul. A tobbit priviben leirom.

Már valószínűleg bementél a kórházba (talán már túl is vagy rajta), de ezért válaszolok, mert nem bírom ki, hogy nem szóljak hozzá a témához. Lehet, hogy még később más is elolvassa ezt a kérdést, aki hasonló helyzetben van, és lehet, hogy az a valaki másképp dönt, mint te...

Csatlakozom az abortuzellenesek táborához, és nagyon örülök, hogy ennyien vagyunk! Én is úgy gondolom, hogy egy gyermek minden esetben egy csoda, és nem szabad megölni, csak azért mert nem pont akkor érkezett, mikor anyuci akarta. Bizonyára senkinek nem jutott még eszébe a már meglévő gyermekét megölni nehéz anyagi körülmények miatt, mondván, a gyereknek jobb lesz, ha meghal, akkor nem fog tovább szenvedni... Akkor mi ez a könnyelműség a pocakban lévő gyerekekkel kapcsolatban? Ők pontosan ugyanolyan gyerekek, mint akik már megszülettek! Attól, hogy őket még nem ismerjük...

Néhányan biztos unják már az én történetemet, akkor is leírom! Ötödik gyermekünk többszörös, bombabiztos védekezés mellett fogant, de egy másodpercig sem merült fel az abortusz lehetősége, annak ellenére, hogy a másik 4 gyerek is 6 éven aluli. A legnagyobb most megy suliba, a legkisebb 8 hónapos volt, mikor terhes lettem, és teljesen más terveim voltak a következő pár évre, mint újra szülni meg szoptatni... Ennek ellenére - bármilyen hihetetlen - nagy örömmel vállalom! És csak azt tudom mondani, hogy soha egy gyerek miatt sem kerültünk nehezebb anyagi körülmények közé, sőt, mindig jobbak lettek a körülményeink! És hány meg hány olyan történetet hallani, hogy valaki egy életre megbánta az abortuszt és soha nem tudta kiheverni. De olyat hallottatok, hogy valaki, a körülményeitőlfüggetlenül, vállalta a babát és megbánta? Én még nem!

Anyósom 18,5 éves volt, mikor teherbe esett, azt mondta, élete legjobb döntése volt, hogy akkor megtartották a babát. Biztos benne, hogy ha akkor abortuszra megy, tönkre teszi az egész életét. Ehelyett megtartották és összeházasodtak. 33 éve boldog házasok (még most is nagyon szeretik egymást), 6 gyermekük és (eddig) 7+2 unokájuk van (2 még pocakban). Sosem bánták meg, sőt! Pedig akkor még nekik sem volt semmijük! Mostmár van mindenük!

Kedves Utolsó!

Szintén nem tudom hogy történik de nálunk is így van minél több gyerek (4) annál jobbak az anyagi körülményink.

Ki érti ezt...?

A döntés már valószínűleg megszületett, de mégis kérdeznék;

hogy lehet, hogy egyikőtök családja sem tud támogatni minimálisan sem? csak össze tudnátok fogni ilyen helyzetben?

ha elveteted, mi a garancia arra, hogy nem történik meg mégegyszer a "baleset"? értem, hogy védekezés mellett estél teherbe, de ez ugyanígy előfordulhat máskor is.

nagyon találékony tud ám lenni egy édesanya, ha egy kicsi remény is van arra, hogy jobbá forduljon az életed, tartsd meg a babát, kérj segélyt. de ha minden kötél szakad, még az örökbeadás is jobb, mint esélyt sem adni a babának az életre.

Hát igen, jobb az örökbeadás, ha már nincs más kiút, bár mindig van szerintem.

Miért egy kisbaba szenvedjen és halljon meg, csak azért mert az anyja nem megfelelően védekezett vagy/és nem akarja megtartani... Mindegy, ez a te döntésed. Gondolom, már döntöttél véglegesen. Abból ítélve, hogy nem írsz, már elmentél a kórházba. Bár én hiszek a csodában és picit reménykedem, hogy talán másképp döntöttél.

Majd írd meg, mi lett a vége...

Nem olvastam el a kommenteket, de hadd írjak én is valamit. Nem tudom hol éltek külföldön, mi angliában. Alig, hogy megismertem a páromat, egy csoda folytán terhes lettem. Ő nem merte volna bevállalni, én megtettem, nem bírtam volna elvetetni. Volt már egy vetélésem előtte, és nagyon mély sebeket hagyott bennem, pedig nem én akartam megölni azt a babát, ő nem akart maradni. Bele gondolni sem merek, mit éreztem volna ha még én akartam volna úgy, hogy ne szülessen meg. Arról nem is beszélve, hogy olyan fertőzést keptam (abortusznál is előfordulhat), hogy már az is csoda, hogy egyáltalán teherbe eshettem ezek után.

Nekem nem volt munkám, és az albérletem is lejárt volna a szülés előtt. Mégis ezt választottam. A párom nem támogatott, külön kasszán voltunk, kerestem munkát magamnak. Az albérletre egyedülállóként megigényeltem a Housing Benefitet, amit meg is kaptam, az összeg annyi volt, amennyi az albérletem, megigényeltem egy council lakást is, mert az olcsóbb és van olyan opció, hogy később meg lehet venni. Továbbá, mivel egy agency-nél kaptam munkát és csak hébe hóba hívtak be dolgozni, megigényeltem a Income Supportot, amit szintén megkaptam. Amúgy jár a munkanélküli segély is, ha kint élsz életvitelszerűen és bejársz a jobcenterbe. Érdemes lett volna utána néznetek ezeknek, mielőtt döntést hoztok. A babám születése előtt már járt a Maternity Allowance, ami heti pénz, és nem kevés, azután pedig child benefit és tax creditek, ha bérmelyikőtök dolgozik, felveheti.

Én több pénzt kerestem így mint a párom aki dolgozott, a baba összes holmiját ebayen és charitzkben vettem, de mindene megvan, 2 éves gyönyörű kisfiú, most várom a másodikat. A párom pedig azt mondta, mivel én nem adtam fel és látja hogy a jég hátán is megélek, elvesz feleségül. Egy éve a férjem, jó kis család vagyunk és van félretett pénzünk, amiből idén saját lakást veszünk. Mindezt a kilátástalanságból...

Utolsó!

Grat Neked klassz "csaj"vagy!