Kérlek ne írjatok bántóan, nagyon magam alatt vagyok. Fel lehet ezt dolgozni?
Ma derült ki, hogy a harmadik gyermekem is fiú lesz.
Kicsi kislány korom óta vágytam rá, hogy anya legyek és legalább egy kislányt szerettem volna.
Járunk foglalkozásokra és mindig irigykedve nézem a kislányokat és egyszerűen nem hiszem el, nekem miért nem lehet?
De tényleg ha az ötös lottó főnyereménye és egy kislány közt kellene választani, akkor is egy saját lány gyereket szeretnék nem a pénzt.
Teljesen le vagyok törve, tudom idővel jobb lesz, de most nem látom a fényt az alagút végén.
És igen, azt is tudom, hogy van, akinek egy gyermek se adatik meg és emiatt is rosszul érzem magam, hogy nekem ilyen h@lyeség a legnagyobb problémám...
Nem lesz több gyermekünk így most már végleg elveszítettem az esélyt egy saját kislányra. Én szívesen akár örökbe is fogadnék, de a párom nem akar, erőltetni nem fogom.
Szerintem, aki azért akar lányt, hogy idősebb korában ő többet unokázhasson, meg többet foglalkozzanak ŐVELE, az valójában sérült gyerekként, nem kapott megfelelő törődést, mert ez a parentifikáció egy sunyi fajtája, amikor a gyerek dolgává válik, hogy ő legyen az anya lelki támasza. Erre lehet, hogy alkalmasabb egy kislány, de attól még káros, mert a gyerek idővel felnő, le kell válnia. A fiúgyerek meg érthető módon nem fogja keresni a szüleit, ha azzal a tudattal nő fel, hogy ő egy másodrendű gyerek, mert farka van. És ez mind társadalmi szokásjog, amiről mi azt gondoljuk így normális (akár tudat alatt kimondatlanul), miközben Kínában pár éve az egyke politika, amíg működött bebetonozta azt a felfogást, hogy csak a fiú gyerek maradhat. Nyilván az is káros, de csak azért vágyni lányra, mert akkor idősebb koromban nem szr le, az ugyanaz. Le lehet pontozni. A gyerek életében aktívan kicsi korában kell jelen lenni, és addig nincs köztük jelentős különbség.
Plusz ha valaki aktívabban figyeli a következő generációkat ( Z és alfa) akkor simán feltűnhetett már neki, hogy a lányokra kevésbé erőszakolják már rá ezt a "te gondoskodj mindenkiről IS" szerepet, és azóta sokkal inkább jellemző, hogy mennek, karriert csinálnak, tanulnak, magukkal törődnek, világot látnak, stb. Ez a fiúkra kevésbé igaz, kevesebb fiú van jelenleg felsőoktatásban, ők sokkal inkább kiszorulnak, mert nincs tőlük elvárva semmi, se családi/szociális szerep, se karrier, nem nagyon van apakép, tengnek-lengnek, vagy ugye el vannak zavarva otthonról, mert "fiú", és nem hozza az unokát (aki lehetőleg lány). Ritka a kivétel. Tehát akinek most születik lánya, korántsem abban fog szocializálódni, hogy gilmore girls, meg nagy családi hejehujj, hanem mindenféle megélhetési válság van (ingatlan, klíma, túlnépesedés, stb), amiből leginkább egyedül kell kikecmeregnie, mert kevesen tudnak a gyerek segge alá tolni egy komplett életkezdő pakkot. Erre pedig jogosan nem az lesz a válaszreakció, hogy akkor ideszülök anyám ölébe 3 unokát, és még róla is gondoskodok (emocionálisan vagy anyagilag) hanem az elvándorlás a jobb élet reménye felé. Ez jelenleg is kirajzolódott már, de szerintem később még durvább lesz.
Huh, 46, nagyon sajnálom ami veled történt.
Minket könyvelnek el minden rossznak, miközben képesek belédrúgni aki elveszített 2 kisbabát. Akik ilyenre képesek, inkább nekik lenne szükségük pszichológusra. Én valahogy ha bármi olyat olvasok, kegyetlen megjegyzéseket nem teszek, inkább tovább lépek ha nem tudok pár kedves szóval, jótanáccsal lenni,
Nekem amúgy ez is fáj, hogy tudom mások sokkal rosszabb dolgokat élnek át, például, mint a te eseted és nekem mégis ilyen kis apróság tud ennyire fájni.
De annak nagyon örülök, hogy végül az élet kárpótolt téged a kisfiaid elvesztéséért és irigylem az erődet!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!