Kérlek ne írjatok bántóan, nagyon magam alatt vagyok. Fel lehet ezt dolgozni?

Nagyon gáz kommentek, bocsi. Azért, mert valaki vágyott egy adott nemű gyermekre, ami nem adatott meg neki, nem rossz ember nem rossz anya, nem azt jelenti, hogy nem szereti a gyerekeit.

Mindenki szomorú, ha nem teljesül egy vágya, bármiről is legyen szó, ez emberi dolog. Aki mittudomén kertrs házat akar, mondjuk arra fog irigykedni, aki abban lakik. Ez ilyen emberi dolog.

És igenis más egy fiú és egy lánygyermeket felnevelni, más jellegű a kapcsolat, nem jobb, nem rosszabb, de más, kár ezt letagadni. Akinek csak az egyik nemű gyereke van, az kimarad só dologból, ami a másikkal jár, ez ilyen dolog, fájhat az embernek, robotok vagyunk talán, hogy nem lehetnek vágyaink?

Nekem is csak fiaim vannak (3), és nem tudom miért olyan nagy baj ez. Ráadásul a férjemnél volt is valami családi genetikai eltérés, ami miatt lányra kb semmi esélyünk se volt, tehát úgy lett 3, hogy tudtuk, hogy 90%, hogy mind fiú lesz.

De nem tudom mi az, amit egy fiú gyerekkel ne lehetne csinálni, egy lánnyal meg igen. Oké, rózsaszín tüll szoknyát nem adnék rájuk, de két fiamnak is hosszú "vikinges" haja van, ezt ők kérték, csomó mintát lehet bele fonni, ezt pl imádják. Öltöztethetem őket akárhogy, nem tiltakoznak, nem ragaszkodnak pókember jelmezhez. Szeretnek főzni velem, segítenek a házi munkában, tök bújósak, lehet velük tényleg akárhova menni, akármit csinálni. Vadaspark, park, bicikli, túra, játszóház, kézműves programok, tényleg bármi. A kicsit legutóbb nyuszisimogatásra vittük húsvétkor, meg tojáskeresős játékra. Ezeken egyaránt részt vettek kisfiúk és kislányok is.

Kamaszként majd meglátjuk, de így egyelőre azt mondom, semmit nem tudna egy kislány, amit a fiaimmal ne lehetne, hacsak nem tényleg az, hogy rózsaszínbe öltöztesd. Szóval inkább ezekre koncentrálj, hogy mit lehet, ne arra, amin úgyse változtathatsz.

Én megértelek. Nekem 1 fiam van, akit imádok, mindegy volt a neme, de azért inkább a lány felé hajlottam. Azért vagyok néha kicsit szomorú mert több gyerekünk nem lesz, és belém csap hogy akkor kislány sem.

Sajnos a fiúkkal, férfiakkal nem aok jó tapasztalatom van. Nem tudom hogyan kell fiút nevelni, hogyan válhat majd egészséges lelkű felnőtté, aki nem olyan mint az én apám, az apósom vagy az általam ismert férfiak.

A legtöbb amit most tudom, hogy tehetek, hogy teljes erőből szeretem,de félreállok ha már nincs szüksége rám.

Szerintem nem szégyen vágyni egy kislányra. A kérdező sem a születő fiát nem szereti, hanem a gondolatot gyászolja hogy kislánya már nem lesz. Sajnos ítélkezni mindig könnyebb mint támogatni vagy megérteni a másikat még ha nem is értünk egyet. Pedig jó lenne ha a gyerekeink már egy elfogadóbb világban élhetnének.

Szerintem teljesen érhető a csalódottságod.

A fiúk meg a lányok teljesen mások. Sokan vágynak mindkét vagy a másik nemű gyerekre.

Nincs Veled semmi baj.

Az számít amit érzel és az érzések mindig jogosak. Mások problémái nem érvénytelenítik azokat.

Viszont az érzésekből kialakuló gondolatokat már lehet befolyásolni, ebben tudhat egy pszichológus segíteni.

De várj egy kicsit, talán csak az első csalódottság beszél most belőled. Próbálj a kisbabához kapcsolódni, akinek Te leszel a minden és Tőled várja a jót az életben.

"De nem tudom mi az, amit egy fiú gyerekkel ne lehetne csinálni, egy lánnyal meg igen"

Majd megtudod felnőtt korában, mikor a lányos anyukánat hívják a lánynak ide-oda anya-lánya programra, menyasszonyi ruhát választani, segíteni az újszülött unoka körül, amikor őket napi szinten hívják majd a lányaik megbeszélni a mindennapolat és mennek őket látogatni, a fiaid meg felhívnak majd heti egyszer, mert a feleségének ez is sok, mert bármit csinálsz, úgysem leszel szimpi, mert nem úgy csinálod, mint az anyja, és te csak másodrendű nagymama leszel, a fiad is többet jár majd a felesége családjához mint hozzád, mert kb. mindenhol ez szokott lenni, ahol a lányok nem utálják az anyjukat.